Petőfi Népe, 1960. október (15. évfolyam, 232-257. szám)
1960-10-13 / 242. szám
613a! f§60r október 13. csüíöHök DCí&ek a járás * eletéb&L Nagyarányú építkezés a második ötéves terv időszakában t Bácsalmáson a második ötéves terv idején községfejlesztési Étlapból 7 800 000 forintot fordítanak a járási székhely kulturáltabb ellátására. A tervek szerint 1961-ben felépül és megkezdi működését a törpevízmű. Még abban az évben átadják ez új fürdőt is rendeltetésének. 1962-ben készül el az új szélesvásznú mozi, 1963-ban pe- ídig a fénycsővilágítás: A községfejlesztési tervben jelentős helyet foglal el az 1964-ben építendő művelődési ház és az 1965- ifcen átadásra kerülő vásárcsarnok és egészségház építése. Szüret a Kunbajai Állami Gazdaságban [ rÁ Kunbajai Állami Gazdaság ft300 holdas szőlőterületén jó ütemben halad a szüretelés. Holdanként 18 mázsás átlagtermésre számítanak. A tervek «zerint az idén 12 ezer hektoliter export-minőségű bortszálA takarékossági verseny győztesei 'Az 1959—60-as tanévben az 'országos iskolai takarékossági versenyben a kislétszámú iskolák közül a bácsszőlősi, a kö- xzepeslétszámú iskolák közül a csikériai általános iskola lett jaz első. Dr. Gombos Tibor, az OTP járási fiókjának vezetője ünnepélyes keretek között adta át a két iskolának járó okleveleket, Valamint az értékes jutalmakat. lítanak a pincékbe. A szüreten a legmodernebb, francia gyártmányú Colin-prést állították munkába. Ehhez új feldolgozó helyiséget is építettek léelválasztó 'berendezéssel. Az új gép több mint 500 ezer forintba került, de megérte, mert 14 ember helyett dolgozik. Kiállítás nyílik Ä Magyar Szovjet Baráti Társaság megyei titkársága szervezésében október 15-én nyílik meg a járási székhelyen »A Szovjetunió tájai« című kiállítás. Jávor József, a bácsalmási fiúiskola igazgatója nagy segítséget nyújt a kiállítás sikeres szervezésében és rendezésében. A kiállítást még az idén Madarason és Mélykúton is bemutatják. Háromezernégyszáz éves bronzkori temető Kafy Bódi József már 1952-ben jelentette a Bajai Múzeumnak, [hogy tanyája (Katymár, Sándor-tanyák 25) mellett évek óta csontok, cserepek és különféle ((bronztárgyak kerülnek elő, sőt Lszántás közben emberi csontvázat is találtak. Az akkori leletmentés azonban nem találta Kmeg a temetőt. • Néhány héttel ezelőtt Bódi i lebontotta a tanyát és a földet elplanirozta. Ekkor újabb teleiteket talált. A Bajai Múzeum la gazda jelentése nyomán megindította a kutatást, s egy igen érdekes bronzkori temető ke- ! rült feltárásra: A 3400—3200 (éves sírok legtöbbje hamvasztá- ■eos temetkezésű volt. A csontvázat máglyán elégették és ke- ívés maradékát egy nagy edényeibe: úgynevezett urnába gyűj- ctötték össze. Mellétették ösz- tezeégett ékszereit is. Az ásatás [alkalmával díszes bronztűt és ;szívalakú csüngőt találtak. Az umás temetkezés mellett zsu- j gorítva is temették a bronzkori (népek halottaikat. A hullame- jrevség beállta előtt lábukat felhúzva és kezüket összekötve helyezték a sírba hozzátartozóikat. A mellé helyezett kis edényekbe élelmet rejtettek el számukra: A katymári temetőben •egy ilyen sírt találták a szakemberek. Érdekes volt az egyik maron kirabolt urnasírból előkerült mintegy 40 centiméter hosszú aranydrót. Rendeltetését nem lehetett pontosan megállapítani. Feltételezik, hogy nyakon hordhatták a bronzkorban. A katymári temető további sírokat rejt még magában. Reméljük ezek feltárására is sor kerül. (Kőhegyi Mihály) Bácsalmási anyakönyvi hírek r SZÜLETTEK: Viszmeg Mária (any- 8a neve: Egri Erzsébet), Fehér Zoltán (Bencsik Margit), Adelhardt Mária (Gocol Franciska), Lederer Márton (Lovas Magdolna), Juhász Antal (Tomola Julianna), Kiss György "{Kúria Jolán); Horváth Katalin {Czifra Anna), Osztie Erika Jolán <Bánszki Erzsébet), Dibusz Éva Anna (Orbán Éva Terézia), Bodor Teréz (Csincsák Teréz), Ferber János (Narancsik Erzsébet Rozália), Erdős Zoltán (Bokor Mária), Mészáros Edit (Szabó Katalin), Piukovics Ibolya (Davcsik Etel), D értül Anikó Mária (Balázs-Piri Ilona), Doszkocs {JSrzsébet (Kocsis Erzsébet). HÁZASSÁGOT KÖTÖTTEK: Kolli ár András és Mózer Katalin, Rau [Márton és Zomborácz Mária, Patar- I csits Mihály és Géczi Rozália Ilona, 'ikotits Ferenc és Agócs Veronika, 'Dömény Sándor és Ferter Mária, Mezei József és Szikra Erzsébet. MEGHALTAK: Rudics István Mi- rfiály 1 hónapos, Welchesz Józsefné Hakki Ágnes 85, Szanka György 17 liftes- korba o. Csathó Kálmán? A1 RÉGI NEMZETI SZÍNHÁZ Gsathó színészi arcképalbumának 2. kötetében a visszaemlékezések sorrendje nagyjában a színművészek korához igazodik. Kivételt képez a kötetben az elsőként szereplő Bajor Gizi és két élő művészünk, akik pályájuk első, nagyobbik felét még a régi nagyok között futották be: Rózsahegyi Kálmán és Beregi Oszkár. Mellettük a régi Nemzeti Színház fiatalabb nemzedékének mintegy negyven tagja sorakozik fel, köztük két szerző: Szomori Dezső és Móricz Zsigmond, két igazgató: Márkus László és Vojnovich Géza. A kötet utolsó fejezete részletesen beszámol a Nemzeti Színház régi épületének puccsszerű lebontásáról. A gondos kiállítású könyvet sok szép fénykép díszíti. Csepregi Pál — Zilai János: SZŐLŐFAJTÁINK Ez a könyv az első olyan ampelográfiai kezdeményezés, amely a legújabb ismeretek feldolgozásával írja le a szőlőfajtákat. Hasznos segítséget nyújt a fajták megválasztásához. Az alaktani bélyegeken kívül foglalkozik a termesztési értéket meghatározó belső tulajdonságokkal is. Ismerteti az alanyfajtákat, a bor- és csemegeszőlő-fajtákat, a direkttermőket és legfontosabb tulajdonságaikat. Minden fajtát ábrán is bemutat. Ez a második kiadás az elsőnél sokkal gazdagabb illusztrációs anyagban, 24 színes táblát is tartalmaz. Ez nemcsak tetszetősebbé teszi a könyvet, hanem a fajták közötti eligazodást is megkönnyíti. Érdekessége, hogy a szőlőnemesí- tők által előállított hibrideket is tárgyalja. Leírja a legújabb külföldi hibrideket is. Erénye a műnek, hogy az 1959. évi 23. számú rendelet értelmében kiadott szőlő- és bortörvény fajtaelőírásait is közli. Keleti táj — pagodával Idáig egyszerűen nem vettem tudomást a közelünkben élő, lakiteleki illetőségű P. Krisztáról. Pedig festőművész, legalábbis annak mondja magát. Jobb későn azonban, mint soha! Bemutatom hát őt. Művein keresztül, ahogy szokás. (Meglestem üzleti kőrútján.) Illő szerénységgel tartja legkedvesebb képét az érdeklődők elé. »Keleti táj — pagodával«, ezt a címet adta neki. Sokszor megfestette már, részletre is adja. Előleget azonnal is elfogad. Figyeli a szemeket. Lesi a hatást. Huncut mosolyunkat észrevéve, gyanút fog. — Ne higgyék, hogy giccseket árulok. A férjem által készített fényképek alapján dolgozom. A képeket azonban én színezem. Tehát naturalisztikus képek ezek. A valóságot ábrázolják, úgy ahogy van. Szőrőstől-börös- től, pagodástól. Márpedig, ami naturalisztikus, az már művészet. Igaz?... De ha valakinek más a gusztusa, az »Alkonyi táj«-at is megvásárolhatja. Ezt is kedveli. Ebből is többet készít egyszerre — teszi hozzá a nagyobb hatás kedvéért. Az igényeket is ki kell elégíteni, meg élni is kell valamiből, mert mindenki úgy boldogul, ahogyan tud, meg ahogyan hagyják. Csak így, sorozatban gyártva a képeket, versenyezhet azokkal a festőkkel, akiknek alkotásait a boltok is árulják. Ezek hetekig is elpiszmognak egy-egy vászonnal. Ezeket mutogatják a múzeumokban is. Egyszer talán maid 6 is megnéz egy ilyen kiállítást. Bizonyára érdekes lehet. Mégse boV J. Szemeiben a mellőzöttség keserve. Mennyi időt elveszteget a házalással! Ha ráérne, még táncosnőt is festhetne a pagoda elé, régi vevőinek pedig kedves meglepetésül egy csörgőkígyót a teljes illúzió kedvéért. Az »Alkonyi táj« sem tökéletes. Megspórolta a bőgő szanxist. Ne hibáztass.Uk ezért! A nagy kereslet elkényeztette. Kárpótlásul még vörösebbre festi a lebukó napkorongot. Hadd töprengjenek a szemlélődök: miért mérgelődik a vásznon az égi vándor mása? Talán P. Krisztára haragsziki amiért így elcsúfítja? Vagy a szép, okos dolgokra hivatott emberekre, akik nem sajnálják pénzüket ilyen zagy- vaságokra? (heltai} — íme, a kiállítás szenzációja: a valóban szélesvásznú fest» mény. Siklós János: A pettyes ernyő alatt Minden csoda három napig tart. Így volt ez Jozsó meg Vi- dács Manci esküvőjével is. A csodálkozást az váltotta ki a faluban, hogy Jozsót úgy tartotta nyilván a többség nyelve, mint akinek egy kerékkel többet teremtett a teremtő, a részeges suszter kilencedik lányát, a Vi- dács Mancit, meg a »megye szépe« néven becézgették, aztán egyik napról a másikra kihirdette a plébános úr Jozsó meg a -J/idács-lány esküvőjét. A tudós vének bölcseletébe is számítási hiba csúszott, mert eljárt az első kilenc hónap, de a bölcs tudományt nem támogatta az élet. Következett a másik, meg a harmadik kilenc hónap, de semmi új nem jelentkezett a világra. A második évben Kácsor. a tisztességben őszült nyugdíjas bakter egy vasárnap délután, szokása szerint bekáfolva — mivel nincs a világon olyan rossz bor, amit a vasutas hitelbe meg ne inna —, jövőt zengő hangon jelentette ki Böcz Ernő kocsmájában: —• Veri a sors a kapzsi Vi- dács-lányt, mer majd éccő nem lössz főd, aztán marad a bolondos Jozsó. — Mólés kend, mennyék alun- ni — tanácsolta Böcz az öreg bakternak. Később már csak egészen kevés szó esett Jozsó meg a Vidács Manci Házasságáról. Egybekeltek, aztán megvoltak magukban. Nemigen járogattak szom- azédolni sem, nőivel Jozsó tanyája jócskán kívül esett a zárt településen. Meg nyáridőben annyi volt a dolog, hogy alig győzték ketten a tizenhat kis láncot, az öreg szolgáló munkája meg annyit ért, mint egy gyereké. Mire elvégezkelődtek, betakarítottak, új alá szántottak, úgy megvékonyodtak, mint a vedlett nyárfa ősz végére. A hideg időre bevették magukat a konyhába, aztán ott töltötték a napot, meg az éjszakát. Az öreg szolgáló ellátta a jószágot, fűtött a laposra sikerült kemencében, bevitt egy-egy félzsák őrölnivalót a malomba, meg hát tett-vett a ház körül, ahogyan a csellengős, unalmas napok kívánták. Jozsó ritkán ballagott fel a faluba. Második vasárnaponként elment a borbélyhoz, utána benézett a templomba, onnan meg hazafelé, vette az útját. Nem állt be a duruzsoló gazdák bandájába vasárnapi tereferére vagy egy nyelet borra Böcz Ernő eny- helyes gangjára, a lugas alá, mivel rendszerint megcsipkod- ták a többiek. No, Jozsó, hát aztán hogy áll a módi, he? Öleget töszöl-e ott, ahol köll..Vagy akad segítség is? — molesztálták mindig a Vidács-lánnyal. Mert hát nem is tekintették rendes gazdának. Az öreg Bal- lagi Jóskát, az apját nagyra tartották, a tizenhat kis lánc adta a tekintélyt. Az idős Ballagi saját furfangjával kaparta össze ezt a kis földi vagyont — innen is származott a becsülete, A fia, a fiatal Ballagi Jóska, a falu Jozsó ja úgy ült a vagyonka közepébe, hogy az ujját se mozdította. Egy téli napon, késő este az öreg Ballagi szó nélkül lefordult a kis sámliról, és többet nem állt a lábára. Elment az asszony után. A bolondos Jozsó nyakába szakadt a gazdálkodás és csinálta, ahogyan az apjától látta. Az első két esztendőben nehezen boldogult egyesben, később rávetette fejét a nősülésre, de ez is olyan véletlen történt, mint az, hogy Jozsó gazdálkodó lett. Egyszer, ősz elején a csizmáját vitte javítani a részeges suszterhoz, és valahogy ott ragadt, mert annak az asszony-lánya megaprehendálta, hogy piszkos az inge, akár a főd, tán a gatyájában kikelt már a retek. — Nősülj meg, Jozsó, vigyél oda egy tisztességes asszonyt, aki rendben tart téged is, meg a gazdaságot is — feszegette Jozsó értelmét az asszony. Először csak nevetett az, félujjnyi sárga fogait vicsorgatta, és egyre hajtogatta: — Nem a... nem a:. • nem kő az asszony a házba. Később, ki tudja, mikor kezdődött, a suszter asszony-lánya mosta Jozsó fehérneműjét, szánakozással, meg tisztességes fizetséggel. A tiszta alsót Manci, a legkisebb lány vitte a tanyára, és egyúttal hozott a nagy garabolyban tojást, tejfölt, friss tehéntúrót, meg miegymást. Az öreg Ballagi halála után harmad esztendőre megesett a csoda Jozsóval meg Vidács Manci- val. Manci is olyan magának való teremtés lett, mint Jozsó. Nemigen mozdult otthonról, csak a vásárlás, meg a piacozás okából járt be a faluba, meg nagyritkán a templomba. Mindig magán érezte a falubeliek sandás- kodó, gúnyolódó tekintetét. Azelőtt a szépségét bámulták. A legények majd megvesztek érte. Körbe fonták szép szavakkal, meg kétértelmű tréfákkal, miközben kerék, bögyös kötényét, mezítelen, húsos lábaszárát gusztálták. Kicsit nyúlott, barna arcát csipkedték, nefelejcsszín szemét akarták cserébe. De ez mind, mind tréfa volt, mivel a legények nem gondoltak komolyan semmit. Vidács suszter rossz hírben állt. Elszaggatott két asszonyt, most a harmadikat nyűtte, és vénségére még a felső soron lakó Teca nénit is meglátogatta néha-néha, kapatosán. Manci •két nénje meg lánykorában meghozta még, amit nem köl- lö tt volna. Jószerint egy rendes ruhája sem volt a részeges suszter legkisebb lányának, hogy szépen, bálosan öltözzön, amikor az illendőség úgy kívánja. Ezért hát nem is akadt volna igazi kérője a valamire való legények közül. Most meg már nem a szépségen akadt föl az asszonyok szeme meg a nyelve. Pedig olyan szép volt most Is, mint lánykorában. Talán még szemrevalóbb, mivel a ruháit jó helyen varratta, az ízlésnek megfelelően. Kicsit megszedte magát tél végére, kigömbölyödött, és úgy ment-járt, mint valamilyen -e- génybeli menyecske. í Folytatjuk.) \
