Petőfi Népe, 1960. október (15. évfolyam, 232-257. szám)
1960-10-30 / 257. szám
i. oldal 1960. október 30, vasárnap Tsz-elnok az oktatási reformról BARI FERENC, a szabadszállási Lenin Termelőszövetkezet elnöke azok közé tartozik, akik élénk figyelemmel kísérik kulturális életünk fejlődését, így alaposan áttanulmányozta az oktatási rendszerünk továbbfejlesztésével foglalkozó téziseket is. Az 6 véleményét,»tolmácsoljuk most. melyet a reformtervezettél kapcsolatban alakított ki. Bari elvtárs igen nagy jelentőséget tulajdonít az iskolai nevelés erkölcsi mozzanatainak. A gyermekeket a föld, a haza szeretetére kell nevelni, — ezt tekinti az egyik legfőbb követelménynek. A hazaszeretet, a föld szeretete manapság azonban nem jelent mást, mint a nagyüzemi gazdálkodáshoz való vonzódást, annak megértését, helyeslését, propagálását. Ebből a szempontból nagy jelentősége van a két évvel ezelőtt meghonosított új tantárgynak, az úgynevezett gyakorlati oktatásnak — természetesen csak abban az esetben, ha ez valóban a munka szeretetére nevel és a fiataloknak perspektívát mutat a szocialista gazdálkodásban. MEGÉRTETI velük, hogy az összefogás erkölcsileg magasabb rendű formái olyan lehetőséget teremtenek a szövetkezeti kollektíva tagjainak, hogy a legkorszerűbb módszerekkel, a nagyüzemi szocialista termelés feltételei között a legtöbbet tudják nyújtani társadalmunknak a mezőgazdasági javakban. A társadalom érdekeinek hű szolgálata pedig egyben a saját kollektíva érdekeivel is tökéletesen egyezik. A gyakorlati oktatás foglalkozásai során arra van különösen szükség — állapította meg Bari elvtárs —, hogy a nagyüzemi gazdálkodás alapos ismeretéhez való tudnivalókat megszerezzék. Három fő szempontnak kellene érvényesülnie a gyermekek gyakorlati oktatásában — azokról az iskolai növendékekről beszélve, akiknek a gyakorlati oktatása mezőgazdasági tárgyú. Ezek egyike az Ü2em szervezése, másika a statisztika, harmadik pedig a tervezés politikai, gazdasági és gyakorlati ismerete. NAGY MÉG az idegenkedés felnőtt dolgozóink között is az élet olyan jelenségeitől, melyek régi, megrögzött hagyományok falát ostromolják. Az élet új távlatai felé mutatnak. Idegenkedtek dolgozóink például a hibrid kukorica termelésétől. Ma már a gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hopf akik le tudták küzdeni a kisüzemi gazdálkodás adta téves beidegződéseket, jól jártak, hatalmas terméstöbbletet takarítottak be csak azzal, hogy a gazdasági életnek ezen az egyszerű részletproblémájában helyesen tájékozódtak. Ezért parasztfiatalságunkat, falusi általános iskolásainkat érzékennyé kell tenni az új iránt. Bari elvtárs, mint ismeretes, elmondta véleményét azon a megyei aktívaértekezleten is, amelyen pedagógusaink, gazdasági s pártvezetőink az oktatási rendszer továbbfejlesztésével foglalkozó téziseiket vitatták meg. MI SEM fejezi ki jobban a Bari Ferenc által képviselt szabadszállási termelőszövetkezet tagságának helyes állásfoglalását ifjúságunk nevelésével kapcsolatban mint az a tény, hogy a szövetkezet tagjai kétezer holdanként egy-egy ösztöndíj létesítését határozták el. Ebből az ösztöndíjból arra érdemes fiatalok nevelését fedezik, olyanokét, akik tanulmányaik elvégzése után visszatérnek a faluba és kitartóan harcolnak a termelőszövetkezeti mozgalom felvirágzásáért. ______________Cs. L. A dália története Az idén Párizsban, a Luxem- bourg-palotában megrendezett, hagyományos dália-kiállításon a Sorbonne egyik botanikusa megnyitó beszédében elmondotta, hogy a dáliát a XVII. század végefelé hozták be Európába — mint főzelékfélét Akkoriban ez a pompás virág még mexikói nevét viselte, »Acocotl«-nak hívták. Űj nevét 1847-ben kapta, amikor Cassanilles abbé, a madridi botanikuskert igazgatója Andrew Dahl után nevezte el. Dahl a nagy botanikus. Linné tanítványa volt. A dáliát csak a XVIII. században kezdték mint virágot becsülni. Az egykori főzeléket virágkiállításon először 1828-ban mutatták be Párizsban. IRATKOZZON BE OLVASÓNAK a megyei, járási és a községi ’ könyvtárakba. :| 2393 : Több természettudományos tárgyú előadást! Sgg értekedet margója Búcsúzik az ősz A járási tanácselnökhelyettesek és a járási népművelési felügyelők legutóbbi megyei értekezletén, amelyen az ismeretterjesztés őszi, téli programját vitatták meg, — Köves Gyula elvtárs, a Kalocsai Járási Tanács V. B. titkára felszólalásában helyeselte a beszámoló álláspontját arról, hogy egyes járások ismeretterjesztő programjában kevés a természettudományos tárgyú előadás. Ezen még lehet segíteni, éppen azért a hiányos járási tervezetekbe bele kell szőni minél előbb a természettudományos. tárgyú előadásokat is, mert ezáltal változatosabbá, célszerűbbé, érdekesebbé válik a tematika. Köves elvtárs a továbbiakban arról szólott, hogy az ismeret- terjesztő program bővítését napjainkban szükségessé teszi az igények növekedése. A lakosság részéről felmerülő követelmények, igények kielégítésével a párt művelődési irányelveinek célkitűzéseit valósítjuk meg. Így például az emberek tudatának alakulását, formálását. A Kalocsai Járási Tanács V. B. titkára javasolta, hogy a jövőben a megyei ismeretterjesztő programot ne ősszel, hanem még az iskolai év befejezése előtt vitassák meg. Ezzel kettős célt érnénk el. Először is még nyár elején kijavíthatnánk a tervezet hiányosságait, másrészt egy hónappal előbb kezd-ooooooooooooooooaóóooooooooooooooooooodóooooooö hetnénk el az őszi, téli ismeret-$ Hedy Medrea román költő verse, fordította: Antalfy István. Pásztor Zoltán felvétele program végrehajtá-? terjesztő sát Egyetértünk Köves elvtárs észrevételeivel. Szeretnénk, ha a járási népművelési szakembereink a megyei értekezleten elhangzottakból a jövőre vonatkoztatva leszűrnék a tapasztalatokat, s rövidesen hozzálátná-' nak az ismeretterjesztő program kiegészítéséhez. Bieliczky Sándor Szavak a Volga-dalhoz Napok jönnek, napok mennek, szűkösek, fájdalmasak, téli viharok üzennek, s virágot hervaszt a fagy. ' Mégis, mégis él szívünkben | a remény s oly édes ez: i egyszer elmúlik majd minden, | ami rossz, s majd béke lesz. Napok jönnek, napok mennek, és az óra már közei, és a tavaszi melegnek árja új kalászt növel. Színjátszó szakkör Bácsalmáson Üj színjátszó szakkör kezdi < meg működését a Bácsalmási Művelődési Otthonban. Dr. Pé- terfia László, az otthon igazgatója és Galántai János,I járási népművelési felügyelő igen sokat tettek a szakkör létrehozásáért — közli községi tudósítónk. Halljátok csak, húgom, bátyám, hogy közeleg a jövő: újra süt a nap, sugárán fénylik majd az új idő. Eddig 1800 felnőtt váltott bérletet a Kecskeméti Katona József Színház előadásaira. Ezenkívül 350 művelődni vágyó dolgozó zenekari bérletet vásárolt. Igen örvendetes, hogy a fizikai munkások is egyre inkább érdeklődnek a hangversenyek iránt: a 350 bérlettulajdonos közül 130 üzemi dolgozó. ^oooooooooooooooooooooooooooooo-oooo-ooooooooooo-oooocoooooooooooooooo-ooo-oooooo-oooooo-oooo-oooooooooooooo-ocooooooo-oooooooo iUdvcs utitácsak N1 lines már olyan korán, de az évszak és a borús időjárás miatt még a szürkeség az úr a világ fölött. Budapest ilyenkor sietős város, csupa lázas igyekezet: aki az utcán van, mind munkába megy. Mostanában mindig telve vannak az utcák, de a nap többi szakaszának zsúfoltsága . nem hasonlítható a reggeli sietséghez. Aki a délelőtti órákban megy ki az utcára, jobban ráér, a délutáni csúcsforgalom is lomhább sodrású áradat. Ilyenkor még az álmosan bosszankodó ember is része a céltudatos frisseségnek: új napot kezd roppantul megnövekedett fővárosunk! A jókedvű ébredésnek ezt a kellemes izgalmát viszem magammal Budapestről debreceni utámra. A vonat csaknem üres, kevesen utaznak, rajtam kívül még két vasutas van a fülkében. Az ablak mellett ülök, szemben á menetiránnyal. Szeretem -nézni a tájat; már sokszor megtettem ezt az utat Buda- -peSt és Debrecen között, s hiába, hogy olyan egyhangú, mégse unom. Mindig megillető- tlőm azon, hogy ez a sík táj országunk legnagyobb kiterjedésű, nagymúltú vidéke. Nem a köd akadályozott meg abban, hogy a tájon merengjek. Az egyik vasutas — 50 év körüli bácsi — látván, hogy egyedül utazom, pártfogásába vett. __Tud-e kártyázni? — kér* dezte. — Nem. — Semennyire se? — Semennyire se. A gyerekekkel szoktam „csapd le csacsit” játszani. Mást nem tudok. — Hát akkor játsszunk „csapd le csacsit” — mondta jóságosán és előkotort egy pakli kártyát. Hiába minden kitérő, ennyi kedvességgel szemben nincs mit tenni! Én nyertem először. Társaim csakhamar ráuntak erre az együgyű játékocskára, s a bácsi gyors egymásutánban megtanított „piros borjút” játszani, meg „színre színt”. De ez a kettő se kötötte le túlságosan az én kártyapartnerei met. — Na, most megtanítom magát valami nehezebbre — jelentette ki az idősebb, s úgy tele volt igyekezettel, hogy én teljes odaadással figyeltem rá. Olyannyira hogy elhagytuk Szolnokot s én elfelejtettem megnézni a Tiszát. Pedig ezt sohasem mulasztottam el. Hiába. Ügy érzem, r.iindannyiunk- ban egy életreszóló halhatatlan szerelmet oltott a Tisza iránt Petőfi. Fájt a szívem egy kicsit, de nem hiába figyeltem annyira: meg is tanultam egykettőre huszonegyezni — gyufába! Tehát: vertük a blattot Törökszentmiklósig. Ütitársaim itt minden jót kívánva elköszöntek tőlem, leszálltak s én kedvemre átadhattam magam a gondolataimnak Püspökladányig. I adányban két fiatal nő toppant be fülkém magányába. Az egyik 25—30 év körüli asszony, a másik kerekbarna arcú parasztlányka. Fején diáksapka, a harmadik gimnáziumba jár. Jövőre érett^ ségizik. De már az idén nagy tervi vannak: pályázatot akar írni magyarból, meg történelemből is. Hogyan fejlődik ki a konfliktus Mikszáth Kálmán műveiben? — erről szólna az irodalmi pályázat — meséli társának, nem is sejtve, hogy én is megjegyzem, amit mond. Jaj, mennyit kell hozzá olvasni! Azt a bőröndöt is. ott a csomagtartóban. azért hozza, hogy könyveket vegyen ki a debreceni könyvtárakból. A történelempályázat tárgya: Városunk, Püspökladány utolsó 15 éve. — Hogy fogod ezt bírni? — kérdi, jogos aggodalommal az asszony, s bennem is föltámad a szorongás, amikor a kislány elmondja: Tanulok németet, oroszt — így mondja — fakultative — latint. Ta’ai tornázok. járok énekkarra, s minden szombaton zongoraórám van. — Ez a kislány mindent egyszerre akar pótolni, amit az ősei elmulasztottak — nézem rokonszenvvel és riadtan: fogja bírni? Egyelőre úgy látszik — igen. Csupa önbizalom, feladatokra kész öntudat. Szép kislány, a haja meg éppen egészen ritka árnyalatú, selymesen barna. Lámcsak, szórakozhatna, s miken töri magát! A nevét is ellestem: sok erőt. kitartást és sok szerencsét Marika! Várnom kell a vonatra, az állomás körül ténfergek, sétálgatok, hadd teljen az idő. \t életlenül az aktatáskámra * pillantok: elvesztettem a fogantyúját. Pedig egészen új még, s hogy fog hiányozni — állapítom meg csüggedten. Majd dühbegurulok: úgyis félős volt, hogy elvész, legalább már túl vagyok rajta — s ekként megvígasztalódva feledem az egész táskaügyet. Eltelt egy jó óra. Végre váltom a jegyet, nemsokára jön a vonat. Nyurga fiatalember áll meg előttem. Vidéki fiúnak látszik, biztosan úgy jár be Debrecenbe naponta munkára. — Nem maga vesztette el ezt? — Kérdi, s kezében a fogantyú. — Hol találta meg? — nézek rá egészen elképedve, olyan valószínűtlennek tűnik a jelenet hogy több mint egy óra után valaki rám akad ebben a tömegben és hozza a fogantyút. — Már egy órája mindenkit kérdezgetek, úgy örülök, hogy megtaláltam magát — azzal kiveszi a kezemből a táskát rászereli a fogóját, s hogy egyhamar el ne veszítsem, szakértelemmel összekalapálja rajta a rézkarikát. — Maga igazán nagyon rendes — s valami köszönetfélét is motyogok még mindig nem térve magamhoz az ámulatból. — Nem érték ez nekem, csak annak, aki elvesztette — mondja kedvesen vigyorogva, s közben vönogatja a vállát ppen azért! Hiszen nem érték neki! Miért vette föl? Ott is Hagyhatta volna, vagy el is dobhatta volna! Miért volt fontos neki, hogy visz- szakerüljön a gazdájához az a jelentéktelen kis tárgy? Szeretetreméltó vigyorával az arcán, miért kereste egy órán át a tulajdonosát? Mert nem akart közömbös lenni? Igen! Mert nem akart közömbös lenni! Sokáig megőrzőm hórihorgas, kedves alakját, amint a szürke téli délutánban az utasokkal teli padsorok között kószál, kezében egy idétlen kis fogantyúval, s vidám tekintetéből meleg sugarakban árad az emberek iránti szívélyesség! —nk— É (luarafLödött a bérlettulaidou&iok izáttta
