Petőfi Népe, 1960. október (15. évfolyam, 232-257. szám)

1960-10-25 / 252. szám

4. oldal 1960 október 23, kcd«l Uj oktatási intézményünk: a Felsőfokú Mezőgazdasági Szakiskola Kecskeméten kertészeti tagozat nyílik OKTATÁSI rendszerünk to­vábbfejlesztésének irányelvei szerint a technikusképzést ma­gasabb szintre kell emelnünk. Ennek érdekében már hozzá­kezdtek országszerte, s megyénk­ben is a felsőfokú mezőgazda- sági szakiskolák szervezéséhez. E szakiskolák létrehozását a technika rohamos fejlődése, nép­gazdaságunk műszaki színvona­lának gyors emelkedése teszi szükségessé elsősorban. A ma­gasabb színvonalú termelés kö­zépfokú irányítása nagyobb ál­talános és szakmai műveltséget igényel. Tudvalevő az is, hogy mezőgazdaságunk szakember- hiánnyal küzd, s a hiányt egye­temeink nem tudják rövid időn belül pótolni. Több középkádert kell biztosítanunk mezőgazda- sági üzemeink számára, s ebben az időszakban éppen a felsőfokú mezőgazdasági szakiskolák fel­adata lesz, hogy a szakember- igényt rövid időn belül kielé­gítsék. EZEKBE az iskolákba gimná­ziumi végzettséggel fiúk, lányok egyaránt felvehetők. A végzők érettségit és szakmunkásképesí­tést nyernek, mely egyenértékű a mezőgazdasági technikumi végzettséggel. A tanulmányi idő a gimnázium után még két év. A gimnázium megadja a szük­séges alapot, ami az általános műveltséghez és a tanulmányok folytatásához szükséges, a to­vábbi két év alatt pedig kizáró­lag szakmai képzésben részesül­nek a hallgatók. Az elméleti ok­tatáson kívül üzemi gyakorlatok is lesznek, ahol a technikusi munkakör ellátásához üzemi is­mereteket szereznek. Az oktatási módszer itt az egyetemekéhez hasonló. Az élő- adások és a gyakorlatok előre­láthatóan fele-fele arányban szerepelnek az iskola program­jában. Az üzemi gyakorlat két- három hónapos lesz. A MEZŐGAZDASÁGBAN is az a törekvésünk, hogy a ter­melést szakosítsuk, üzemágan­ként specializált szakembereket, szakmunkásokat foglalkoztas­sunk. Ezért a felsőfokú mező- gazdasági szakiskolák szakosí­tott formában indulnak novem­ber 1-ével. Jelentkezési határ­idő október 31. A jelentkezők­nek október 31-én felvételi vizs­gát kell tenniök kémiából és biológiából. KECSKEMÉTEN kertészeti ta­gozat indul, az ország többi ré­szén más tagozatú felsőfokú me­zőgazdasági iskolák kezdik meg működésüket. Orosházán és Pá­pán állattenyésztési, Tatán, Deb­recenben növénytermesztési, Me­zőtúron, Szombathelyen mező- gazdasági gépészképző. Szarva­son öntözési, Budapesten állat­egészségügyi, szarvasmarha-te­nyésztési, Hódmezővásárhelyen, Karcagon, Keszthelyen, Székes- fehérváron általános mezőgazda- sági tagozat indul. TEKINTETTEL az idő rövid­ségére. az érdeklődők mielőbb jelentkezzenek a felsorolt felső­fokú mezőgazdasági szakiskolák igazgatóinál. Magyar Ferenc Potyautas az óceán felett A legmerészebb potyautasok is messze elmaradnak egy 17 éves fiú mögött, aki a közel­múltban 2000 mérföldet repült potyautasként az Atlanti-óceán felett. Az Azori-szigeteken el­rejtőzött egy hatalmas utasszál­lító repülőgép egyik első kere­kének mélyedésében, s csak a Bermuda-szigeteken mászott elő rejtekhelyéről. A vakmerő fiatalember annak köszönhette életbenmaradását, hogy a repülőgép a szokásos 5500 méter helyett csak 2500 méter magasságban repült. O-OOOOO-OO-O-OOOOOO-OOOCK ÉNEKÓRA Az Ernst Múzeumban szombaton délben nyitották meg a »15 év a fotoművészetben« című kiállítást. Képünkön az egyik kiállított foto: «-Énekóra-«, Bartal Ferenc felvétele. |§ A paragrafusok között [§_ Milyen a jogérvényes végrendelet n. A Ptfc. a szóbeli végrendelet té­telét a korábban érvényben volt jogszabályokhoz képest korlátozta, aminek oka az. hogy a szóbeli végrendelettel igen sok visszaélés történt. — A Ptk. rendelkezé­sei szerint szóbeli végrendeletet csak az tehet, aki életét fenyegető rendkívüli helyzetben van és Írás­beli végrendeletet nem tud tenni. A szóbeli végrendelet csak akkor érvényes, ha a végrendelkező két tanü együttes jelenlétében, a tanúk által értett nyelven mondj a el vég­akaratát és kijelenti, hogy szóbeli nyilatkozata az ő végakarata. A végrendeleten, mint a végintéz­kedés legáltalánosabb formáján kí­vül a Ptk. fenntartotta még a vég­intézkedésnek az öröklési szerző­désben foglalt formáját Is, azonban a korábban érvényben volt jogsza­bályokkal szemben ez a végintézke­dési forma csak akkor alkalmaz­ható, ha az örökhagyó a vele szer­ződő felet tartás-, vagy életjáradék fejében teszi örökösévé. A végin­tézkedésnek egy további formája még a halálesetre szóló ajándéko­zás. A korábban érvényben volt jog­szabályok ismerték még a közös végrendeletet Is. A végrendelkezés ezen formája a Ptk. szerint érvény­telen. A jogban kellő jártassággal nem bírók köréből sokan vetették már fel. hogy mi történik azokkal a vég­intézkedésekkel, amelyek még a Ptk. életbelépése előtt keletkeztek, azonban nem felelnek meg a Ptk. által megállapított formáknak, rendelkezéseknek. Másrészt felvető­dik a kérdés abban a vonatkozás­ban is, hogy vajon érvényesek lesz­nek-e azok, a Ptk. életbelépése előtt keletkezett végintézkedések, ame­lyek a korábbi jog szerinti szigo­rúbb formai kellékeknek nem fe­lelnek meg ugyan, de megfelelnek a Ptk. enyhébb formai szabályai­nak. Ezzel kapcsolatban részben a Ptk.-t életbeléptető törvényerejű rendelet tartalmaz rendelkezéseket, részben pedig a Legfelső Bíróság 777. sz. polgári kollégiumi határozata igazít el bennünket. A végintézkedések alakszerűsé­geire vonatkozóan a főszabály az, hogy a Ftk-nek a végintézkedések alakszerűségeire vonatkozó rendel­kezéseit csak a Ptk. hatályba lé­pése után megnyüt öröklés esetén lehet alkalmazni, az örökhagyó ko­rábbi elhalálozása esetén viszont a korábban érvényben voit alaki sza­bályok az irányadók. A Ptk. hatálybalépése után meg­nyílt öröklések esetén sem mindig keli azonban a Ptk -nek a végintéz­kedések alakiságára vonatkozó ren­delkezéseit alkalmazni. Az ezzel kapcsolatos szabályok lényege a kö­vetkező : Ha az 1960. május elseje előtt tett végintézkedés megfelelt az akkor hatályos jogszabályok követelmé­nyeinek. ez a végintézkedés akkor is megtartja érvényességét, ha az a Ptk. rendelkezései szerint nem volna érvényes. Nincs tehát szük­ség arra. hogy a vagyonuk sorsát már korábban érvényesen elrendező állampolgárok a Ptk. hatálybalé­pése után az új szabályoknak meg­felelően újból rendezzék. A Ptk. célja egyébként az volt, hogy a végintézkedések alakiságát egyszerűsítse. — Ebből következik. hogy a Ptk. hatálybalépése után meghalt örökhagyónak az I960, má­jus 1. előtt tett végintézkedése ak­kor is érvényes, ha nem felel meg ugyan az érvényben volt követel­ményeknek. de megfelel a Ptk. ál­tal meghatározott alaki szabályok­nak. Mindez a rendelkezés arra szolgál, hogy az örökhagyó végakarata a legteljesebb mértékben érvényesül­hessen és ennek megállapítása a megfelelő módon legyen bizonyít­ható. Dr. Dobos László. a Bács-Kiskun megyei Bíróság tanácsvezető bírája Tengeri uborkával a cápák ellen Orvosok, tudósok és vegyé­szek már régóta keresnek egy olyan szert, amely elriasztaná a cápákat a part menti vizekről. Az amerikai haditengerészet kutatóintézete most közölte, hogy a jelek szerint a tengeri uborkában levő méreg a rég keresett anyag. A tengeri uborka holoturin nevű mérget fejleszt a testében és azzal védekezik természe­tes ellenségei ellen. Tatay Sándor: A Simeon-család. A családregény három köte­te az úgynevezett magyar kö­zéposztály feltartóztathatatlan hanyatlását és széthullását mu­tatja be. Mindegyik kötet közép­pontjában más és más Simeon- sarj élete áll. Az első kötet a Habsburg-monarchia végnapjai­nak és bukásának árnyékában Simeon József, a családfő és leg­idősebb leánya történetét mond­ja el. A második kötet Violáról, a középső leányról szól, aki a Tanácsköztársaság alatt «meg­tévedt«, mert önfeláldozóin dol­gozott a népjóléti bizottságban, ezért aztán kivetettség lett osz­tályrésze. A regény harmadik kötetében a* legkisebb leány, Katalin és a középső fiú. Tamás történetét kapjuk, s végül az egész népes család tablóját. A Simeonok sorsa azt példázza, hogy a Hor- thy-világban minden nemesebb szándék, Vágy, akarat füstbe ment. — A regény kötetei egyenként,. 1955-től jelentek meg. ÍOOOOOOO-O-OOOO-OOO-OOOOO-OOOOOO-O-OO-OOOOOOOOOOO-OOOOOOO-OOO-C ŐÓOŐOÓŐÓŐOÓOŐOOŐŐOOOÓOÓÓOŐŐÓOOÓOŐŐÓÓÓOÓOŐOOOOOOŐŐOCÖŐŐŰŐOOOŐŐOŐOOŐ CSURKA PÉTER: DRÓTOZNI! Drótozni, foltozni! A biztatás beleha- eít a szűk udvarba, felszalad az emeletre, sokszor olyan erős, hogy még a házat is összefogná száz esztendőre, ha dűle- dezne. De ugyan ki drótoztat ma már? Ki­nek kell körüldrótozott lábas, fazék, tál? A fogalom régen meghalt, csak né- hányan tartják lábon. A mi Janónk fel­mászott a harmadik emeletre. Ez a Janó magas, ügyes mozgású, bogárló fekete szemű fiú volt. Felmászott, mert intett neki egy pirosruhás fiatalasszony a har­madikról. Két régi lyukas lábast muta­tott. Janó levette válláról a szerszámlá­dát, letette az előszoba küszöbére, szak­értelemmel nézegette a lábasokat. For- latás közben azt is tudomásul vette, hogy úgy nézzen azokra a lábasokra, hogy azok még a megboldogult nagy­mamáé voltak. — Kegyeletből őrzöm, nem szeretném eldobni!... Mennyiért csinálja meg? — Fillérek, fillérek, asszonyka!... Még nem tudni mennyi anyag kell hozzá... — Jó, de be ne csapjon! — Én becsapni? ... Én? ... Szép asz- izonyokat becsapni?... Máskor is kell nekem a kuncsaft! — nevetett Janó és azonnal hozzáfogott a munkához. A konyhából ízek kojtorogtak ki, sza­gok, illatok csavarták Janó orrát. Érez­te, hogy paprikás hús rotyog a gázon, azt meg egészen jól látta, hogy a fiatal- asszony palacsintát tereget egymásra, mazsolás, tojásos túróval béleli, csavar­ja dagadtra. Csikorgott Janó gyomra, nagyokat nyelt. Sűrű nagyokat, felgyü­lemlő nyálát és az illatos konyhaszagot. A fiatalasszony nekidűlt a konyhaaj­tónak, nézte a harbácsoló Janót. Szép feje van. Fiatal. Erős, vajon mi sors ve­tette erre a pályára? — Sokat jteres? ■— Dehogy keresek én sokat. — Mi a szakmája?.., Csak ez a fol- dozás? — Tanult bádogos vagyok. — Miért nem megy akkor a szövetke­zetbe, vagy gyárba dolgozni? Janó ráemelte sötét szemét a konyha­melegtől kipirult asszonyra. Miért kér­dezi, miért vallatja? Megmondja neki az igazat? Megmondja, hogy ő már el­kallódófélben van. Hogy keveset tanult, keveset tud a szakmából. Hogy több lá­bast, fazekat mosott el „felszabadító” gazdája feleségének konyháján, mint amennyi újat csinálhatott volna a mű­helyben. Csak segédi levele van, szak­tudása ott maradt Horvainé konyhájá­ban, meg a kenetlen, húzós kocsi nyi­korgásában. melyet abban a kisváros­kában. ahol inaskodott, nyakán kime­redt erekkel húzott fel a készáruval a piacokra. Vallja, hogy sokszor álldogált ő már gyárak, üzemek portája előtt félrehú­zódva, de mindig belészorult a bátor­ság. még a portással se mert szót vál­tani. Eloldalgott. Mert mit ér ez a zse­bében lapuló elsárgult, foszladozó „ok­levél”, ha két nap múlva azt mondják neki, nagy szamár vagy, nem értesz te a mesterséghez, Janó fiam! Az asszony szeme várta a feleletet, szóra biztatta. — Kár magáért, hogy így elkallódik. Fiatal még ... Hány éves? — Mit gondol szép asszonyka? — Huszonöt, huszonhat.., — Harmincegy ... — Nem látszik ... Fiatalember ... Nős? — Nincs senkim a világon. Az asszonyka három vastag palacsin­tát tett tányérra, kihozta, — Szereti? — Palacsinta? ... Ki nem szereti? ... Köszönöm. Ette a palacsintát lassan, módosán, hogy tovább tartson. Közben beszélt. — Tudja, assszonyka, mesterségből én már sokat elfelejtettem. Hiába oklevél, hiába. Két nap múlva kirúgnának... — Dolgozzon egy évig, mint segéd­munkás ... Mondja el ott őszintén a sorát... Egy év múlva szakmunkás lesz... A drótostót már a múlté... A rossz lábasokat eldobjuk ... Fillérekért vehetünk edényeket.., Sistergett valami, az asszonyka befu­tott, de Janó úgy gondolta, hogy így még vele emberfia nem beszélt, ö éve­kig nyitogatta a szemét, de sohasem tudta egészen felnyitni. Elherdált évek. Ágyrajárás. Faluzások. Most is egy al­földi kis városkába készül, de nem jött még össze az útra való. Gyár... Hajlik a horgany, gombolyodik, óriási vágó­gépek tüzesednek. Gyaluk fémeket gya­lulnak, s ott áll mellettük tizedmillimé- teres mérőszöggel a szakember... Hej, Janó, veled most mindezt egy mosoly­gós kis asszonyka láttatja meg! A gyá­rat, mely a munka örömét harsogja bele fáradhatatlanul a nappalokba, az éjszakákba. Azt mondja, hogy még ő is belenőhet ebbe a harsogásba! KI lehet, ki lehet? Van férje, van valakije, kije van? Táskás kislány érkezett. Az anyja nyakába ugrott. Tehát... Innen már lekésett. Mert ment az idő, és mellette jócskán elhaladt... A lányka érkeztére kicsit hűlt a szíve. — Készen vagyok asszonyka! *— Mit fizetek? — Nem tetszik fizetni semmit.., — Olyan nincs! — Van!... Nem fizet semmit!... Fi­nom volt a palacsinta! Hiába erősködött az asszonyka, Janó titokban még a kabátja zsebébe gyűrt tízest is kivette — odaadta a bámész­kodó kislánynak: vegyen rajta csoko­ládét. Sokáig állt a járda peremén háttal a háznak. Sohasem volt olyan nehéz a szerszámláda, mint most. Húzta, szakí­totta a vállát. Aztán hirtelen visszafor­dult. Nézte a házat, a számat, az utcát. Felírja? ... Nem írja fel, mert úgysem felejti el soha ... Majd talán egyszer, egy év múlva, másfél év múlva visszajön ide. Szer­számláda nélkül.., t

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom