Petőfi Népe, 1960. szeptember (15. évfolyam, 206-231. szám)
1960-09-11 / 215. szám
6. oldal 1960. szeptember 11. vasárnap Tizennyolcezer ember ebédje — A népi ellenőrzés vizsgálata az üzemi konyhákon — A Bács-Kiskun megyei Népi Ellenőrzési Bizottság és a Szak- szervezetek Bács-Kiskun megyei Tanácsa a közelmúltban megvizsgálta a megye területén működő üzemi konyhákat. A vizsgálat számos, figyelemreméltó megállapítását közöljük alábbi cikkünkben. Megyénkben 104 mezőgazda- sági és 41 ipari üzemben, illetve vállalatnál, hivatalban működik üzemi konyha. A mező- gazdasági üzemek konyháin 8500; az ipari-, s más üzemi konyhákon pedig — viszonylagos kis számuk ellenére — 9265 dolgozó étkezik. Már ez a hatalmas szám is mutatja: mennyire fontos e konyhák kielégítő működése, megfelelő étrendjének-, ételeinek biztosítása, hiszen közel 18 ezer ember mindennapos ebédjéről van szó! »Lefogyott“ a kolbász Megállapítja a vizsgálat, hogy a mezőgazdasági üzemekben levő konyhákon még több dolgozó étkezését is tudnák vállalni, s az állami gazdaságokban még reggelit és vacsorát is adnak. Itt az étkezés változatos és kielégítő, a konyhák elhelyezése egy kivételtől eltekintve jó. Csupán az evőkészletak felújítását kérik a népi ellenőrök, mert az elhasználódott alumínium evőeszközök legtöbb konyhán gusztustalanok. Javasolják, hogy a konyhák számára rozsdamentes étkészleteket vásároljanak. Több baj van az árubeszerzéssel és raktározással. A vizsgálat 45 egységből 27-nél előírásszerű arcképes igazolvánnyal nem rendelkeznek a beszerzők, akiknek többsége maguk a — konyhavezetők. Tetézi e rossz helyzetet a raktári nyilvántartások teljes hiánya; illetve némely helyen az, hogy a nyilvántartásokat — utólag vezetik. Ennek következtében a próbaméréseknél a népi ellenőrök komoly eltéréseket is találtak a vizsgálat során. A Szakmán Állami Gazdaságnál például a raktárkönyv szerinti 65 kiló kolbász a valóságban 40,5 kiló volt, azaz 24,5 kilót „fogyott”. Hildpusztán az árukiadást ceruzával írják; az ÉM. Bács-Kiskun megyei Építőipari Vállalatnál pedig az 1100 étkeA Kecskeméti Konzervgyár I. telepén 46 önkéntes tűzoltó dolgozik. Testületük csupán egyéves, mégis — amint képünk is mutatja — fegyelmezetten és szervezetten tartják gyakorlataiSTAPKÖZBIEN kát, s ha kell, rövid pillanatok alatt »harcrakészen« állnak a nép vagyona megóvása érdekében. A gyári tűzoltó testűiét érdekessége, hogy 46 tagja közül öt nő! vs./ Tulajdon és tulajdon Hírt adtunk arról a minap, hogy a jászszentlászlói Üj Élet Tsz egyik brigádvezetője, Tápai Zoltán 24 darab százforintos bankjegyet talált házakömyékén, s azzal vitte be a községi tanács elnökéhez, hogy valószínű: a pénzt az előző nap a községben járt Zala megyei termelőszövetkezet tagjai veszíthették el, akiket sertésvásárlásra küldött a községbe termelő- szövetkezetük. Amint látjuk, a hangsúlyt a „valószínű” szóra helyeztük. Bár bizonyosan igaz, hogy Tápai Zoltán akkor is beszolgáltatta volna a talált pénzt, ha magánember tulajdona az, — a „valószínű” kifejezés mégis elgondolkoztató. Tápai Zoltán tudta: ha magánember veszítette el az ösz- szeget, — csak ö, a tulajdonos bánkódik miatta, s ha senki sem találja meg az összeget, akkor sem esik különösebbb erkölcsi megítélés alá a károsult. Ebben az esetben pedig. — Tápai gondolata szerint — közösség vagyonáról volt szó, amelyet egy, felelős emberre bíztak. Ha pedig reá bízták, úgy számon is kérik tőle. S ha nem tud vele elszámolni? — Jön a íelelősségrevonás, — amelyet akár így, akár úgy tekint a termelőszövetkezet, — mindenképpen jogos. E tekintetben tehát a pénzt elveszítő termelőszövetkezeti gazdának nemcsak anyagi kára származik, de erkölcsi megbélyegzést is jelenthet számára a pénz elvesztése, sőt talán — börtönbüntetést is! Mindez végigfutott a jászszentlászlói tsz-brigádvezető fejében, s az eset után velünk együtt olvasóink is elgondolkozhatnak rajta, A társadalmi tulajdon értéke — márcsak a fenti történet tükrében nézve is — több, s nagyobb az egyéni tulajdonénál. Mig az egyéni tulajdon megszerzése, megtartása manapság feltételezi ugyan a jó munkát — becsületes emberekről van szó—, még sincs meg benne az — a mindenki számára kötelező — erkölcsi erő, mint a társadalmi tulajdonban. Ebben az esetben is élesen elválik egymástól a tulajdon és tulajdon. Pontosabban: az egyéni, s a közös tulajdon. A közös pénz — szent. Benne ezrek és ezrek munkája testesül meg, s aki vele méltatlanul bánik, az ezer és ezer ember jobb életre törekvését veszi semmibe, — tulajdon társait csapja be! Valami ilyesmit érezhetett Tápai Zoltán jászszentlászlói brigádvezető is, amikor — márcsak a pénzt elvesztő tsz-gazda hírének védelmére is — lélekszakadva vitte a tanácselnöknek a valószínűleg közös tulajdont képező, talált pénzt. (—ng.—) zőre norma szerint megállapított 8,80 kiló zsír helyett 32 kilót vételeztek, — s állítólag használtak fel. E hibák az üzemi konyhák túlnyomó többségénél visz- szaéléseket tesznek lehetővé, ami végső soron oka az üzemi konyhákon főzött ételekkel szemben az étkezők részéről támasztott kifogásoknak. Hol a tervszerű étrend-készítés ? üzemi konyháink rendelkezésére kevés, vagy nem megfelelő raktárhelyiségek állanak. A kiskunhalasa MÁV-étkező pincéjében ezért pusztítottak el a bogarak egy mázsa burgonyát és zöldségfélét. Más helyeken pedig a különféle árukat zsúfolják együvé, — ami csakugyan megengedhetetlen, romlásukra vezet. Raktárainkban a bizonylatolási rendszer csaknem teljesen ismeretlen. Ennek oka abban a fent írt megállapításban rejlik, hogy a beszerző, a raktáros, s a konyhavezető tisztét egy személy látja el, — így viszont elsikkad az ellenőrzés, s a íelelősségrevonás lehetősége. Súlyosbítja e helyzetet a szakismeretek hiánya. Étlapot előre nem készítenek, a Belkereskedelmi Minisztérium által kiadott egységes receptkönyvet nem használják, s ezen okok miatt a konyhaszemélyzet csak az utol- I «ó percekben tudja meg néha az I aznapi étrendet, így pedig néha 1 a nyersanyagok előkészítésére , sem jut elegendő idejük. I Mindezekből az állapítható meg, hogy szükséges az egységes rendszerű adminisztráció kidol- i gozása, s a szakszervezeti szer- í vek nagyobbfokú ellenőrző mun- I kaja. A 45 üzem közül például j 26-ban egyáltalán nem találtak j a népi ellenőrök konyhabizottságot, s a meglévő 19 közül is ió néhány csajk papíron létezik. I így az étkezők panaszaikat nem tudják: kinek elmondani, s társadalmilag sem tudnak hatást gyakorolni a konyha dolgozóira annyival is inkább, mert a vizsgálatot végző népi ellenőrök panaszkönvvet nem is találtak az üzemi konyhákon. Betervezzük a konyhát Komoly hiányosságként említi a NEB-vizsgálat, hogy az újonnan létesített üzemeknél, vállalatoknál a tervezés időszakában legtöbb helyen kihagyják a szociális létesítményeket, elsősorban pedig a konyhát és az ebed* löt, mondván: előbb a termelőüzem legyen kész, a szociális létesítményekről aztán könnyebben lehet gondoskodni. E szemlélet következménye aztán az, hogy az ilyen helyeken kényszer- megoldásokhoz nyúlnak, amelyek sem egészségügyi-, sem pedig a kultúrált étkezés szempontjából meg nem felelőek. A népi ellenőrzési vizsgálat végül a fentiek alapján összegezi javaslatait, majd felkéri a Szakszervezetek Megyei Tanácsát: szervezzen tanfolyamot az üzemikonyha-vezetők számára; a megye egészségügyi szerveinek figyelmét pedig felhívja, hogy az üzemi konyhákon meglátott hibákat ne csak vessék fel, de szerezzenek is érvényt a rendelkezéseknek. 'WwWWW\A/WW\A. A 17—50, a 11—77, meg a 15—10. Minden látszat ellenére nem valami fantasztikus módszerekkel kigondolt lottószám-kombinációról lesz itt szó. Csupán annak bemutatásáról: egy-egy telefonközpontos miképpen —, s milyen gyorsan válaszol a város másik végéből telefon 'Ini esedező, hívó fél csöngetésére. 17-50: (Alig egyet-kettőt esőnket a telefon, máris barátságos női hang hallatszik a kagylóban.) Halló! Megyei bíróság!... Igen, kérem, kapcsolom... (Vagy ha nincs bent az illető): Halló, kéremszépen, nincsen bent -XY. elvtárs... 11—77: (Ez a MÉSZÖV egyik telefonszáma. Többi vonalai mind foglaltak a nap jórészében, ezt viszont csak félórai csöngetés után »veszi fel« a telefonoskisasszony, akkor is csak nagy szerencsénkre. Felsóhajtunk:) Na végre! Legyen szíves kapcsolni ZX. elvtársat. (Mire a kisasszony epés hangon válaszol:) Igenis, kérem, végre kapcsolom ZX. elvtársat ... 15-10: (A megyei tanács e számán a velem szemben ülő munkatársam szokott, vagy helyesebben: szeretne beszélni. Nézem türelmes arcát, ahogy füléhez tartja a kagylót félórákig, — eredménytelenül. Végül közli velem:) Átsétálok a megyei tanácshoz, mert a telefonközpontos nem veszi fel a kagylót..; Mondtuk az elején: e számok nem lottószámok. Mégis feltesz- szűk a kérdést: Mit tippel a Kedves Olvasó? — A három telefonközpontos közül melyik áll inkább hivatása magaslatán...? , Egy levelezőlap kalandjai A németországi Göppingbe most érkezett meg egy levelezőlap, amelyet 1946. május 2-án a kurszki hadifogolytáborból adott fel felesége címére Heinrich Gniosdorz. A posta ki fogja vizsgálni az érdekes esetet; hogy miért volt szüksége a levelezőlapnak 14 évi utazásra. MODERN MÜ! Az utcán mutatta be Ernst Heininghaus dortmundi festő tevékenységét, mégpedig mindig nagyszámú érdeklődő körében. A festő a felállított vásznat festékkel dobálja meg, s így demonstrálja »egy modern mű születését«. Reininghaus ilyen módon harcol a »modernizmus« ellen, s következő állomása Belgium és Hollandia lesz. CSÁVÁZZUK A VETŐMAGOT, hogy vetéseinket az üszögfertőzéstől megvédj ük. CERESAN és GERMISAN nedves-, vagy GERMISAN porcsávázószer kitűnően bevált az üszögfertőzés ellen. Gabonavetéseinket súlyosan károsító CSÖCSARLÖ IRTÁSÁRA HCH-val porozzunk. Mezei pocok irtására kitűnően bevált az ARVALIN pocokirtószer. Borkezelésnél bőrbetegségek, borvirág (pim- pósodás), bamatörés és ecetesedé® ellen PANNÓNIA BORKÉNTABLETTÁT használjunk. FIL0XÉRÁT SZÉNKÉNEGGEL irtsuk a gyökérnemes szőlőben és nem immunis talajon. A szénké- neg 50, 100 és 200 literes kölcsön-vashordóban kerül forgalomba. Beszerezhető: a földművesszövetkezetekben, az Állami Kiskereskedelmi Vállalatok boltjaiban és a vetőmagboltokban. Forgalomba hozza: a Műtrágya és Növényvédőszer Értékesítő Szövetkezeti Vállalat és megyei kirendeltségei. 2167 E«y kacsáról négy kacsacoiul» „A lónak négy lába van, mégis botlik” — tartja a közmondás. De vajon az a kacsa, — ezúttal nem a hírlapi kacsákra gondolunk — amely ugyancsak négy lábon rója útjait már több mint hat hete, — botlott e már meg? — Én még nem tapasztaltam — mondja Fekete Mihály kecskeméti, Magyar utca 19. sz. alatti lakos felesége, akinek a jól „megalapozott” baromfiói lományában az egyik, még fehéredő kis kacsa négy lábon botorkál. A ritka jószág ezelőtt hat héttel búit ki a tojásból és a háziak már akkor látták, hogy kiskacsájuk szokatlanul sok lábbal kapálódzik. Először arra gondoltak, hogy műtéttel eltávolítják a rendes lábakon belül nőtt „kontár-lábakat”, de aztán hagyták, — majd lesz vele valami. Hát. valóban lett. Ma már 85—90 dekás lehet a kiskacsa és jelenleg is jó egészségnek örvend. A hívatlan lábak ugyan némileg elmaradtak a fejlődésben, de azért olykorolykor lehet őket mankóul használni. Gazdájuk pedig testi fejlődésben egyáltalán nem maradt le kortársaitól és mozgékonyságával, fürgeségével bizonyítja testvérei előtt, hogy négy lábon mégiscsak biztonságosabb közlekedni ezen az örökmozgó földgolyón, — az úszásról meg nem is beszélve. Most csak az a probléma, hogy e jófajtájú kis jószágnak nincs négylábú párja, amely- lyel biztosítani lehetne a négylábú kacsatársadalom fennmaradását. Ezt pedig rajta kívül mi is nagyon sajnáljuk, mert négy sültka- csacomb mégiscsak több mint kettő ... Tóth Gábor TC/ZVÉDELFM a OYÄRRAN
