Petőfi Népe, 1960. szeptember (15. évfolyam, 206-231. szám)

1960-09-04 / 209. szám

4. oldal 19*0. «September 4. vasárnap Akkor miért harcolták ki? A dunavecsei járás tsz-einek napközi otthonairól A tavasz folyamán népes kül­döttségek keresték fel a Duha- vecsei Járási Tanácsot. A depu- tációk tagjai termelőszövetke­zeti elnökök, brigádvezetők, tsz-tagok, felelős beosztású ta­nácsi dolgozók, s a községekben levő társadalmi szervek képvi­selői voltak. Céljuk a megnöve­kedett területű és taglétszámú termelőszövetkezetek számára az idény-napközi „kiharcolása”. A »»hadakozással-* nem is volt semmi baj, hiszen harcostárs­ként melléjük szegődött a járási tanács, miután a községek kül­döttei megfelelő dokumentu­mokkal igazolták: mennyire nélkülözhetetlen községükben, illetve terme- lőszövef »elükben az idóny- nap..../.i létrehozása. Ezután a járási tanács a már engedélyezett négy napközis csoport mellé még kiharcolta tizenegynek a létesítési jogát, s az ehhez szükséges anyagi fel­tételeket. A nagy nyári munkák idején tehát összesen tizenöt idény-napközi kezdhette volna meg működését a dunavecsei já­rásban, ezzel szemben csak nyolc helyen nyílt meg egy-egy csoportos napközi otthon és még a nyár derekán is felhasználat­lanul állott hét megnyitására elegendő pénz. Ügy látszik, egyes helyeken azoknak a koráb­bi küldöttségeknek már a tagjai is elfeledték: miért kardoskod­tak annyira néhány hónappal azelőtt. A kunadacsiak 6zinte rimánkodtak, hogy a tanács se­gítse őket egy idény-napközi lé­tesítésében. A szabadszállásiak és kunszentmiklósiak is két-két csoportos napközit kértek, a tas- siak és a dunavecseiek pedig egy-egy csoportosat. Ma azon­ban már — tisztelet az egy-két kivételnek — még a járási tanácsnak a megszervezést sürgető, ké­rő leveleit is figyelmen kí­vül hagyták. Mondhatnák megy a munka az idény-napközik nélkül is. Dehát akkor miért volt a nagy felhajtás, a sok kérés, rimán- kodás? És hol vannak mc»t azok a deputációk, akik akkor teljes felelősséggel követelték a napközik létrehozását? A járási tanács kiharcolta számukra és biztosította az összeget — így most ő van bajban, az ő feje fáj, hogy mit csináljon a meg­levő pénzzel, hova csoportosít­sa? S mi lesz, ha jövőre újra kérik ezeket a napköziket? Ki hallgat majd a szavukra, ha va­lóban sürgős szükség lesz a napközikre? Több termelőszövetkezet, amely kitartott eredeti állás­pontja mellett, s megnyitotta a napközit, nem bánta meg. A Vi­rágzó Tsz-ben például naponta átlagosan 30—36 gyermekre vi­gyáztak és ez azt jelenti, hogy legalább húsz édesanya nyu­godtan végezhette napi munkáját a földeken. Ez növeli a tagság, a családok jövedelmét is, de a termelőszö­vetkezetnek is haszna van be­lőle, hiszen a legsürgősebb mun­kákban mindig számíthatnak az asszonyokra. Bizonyára így lenne ez azok­ban a községekben és termelő­szövetkezetekben is, ahol eddig elmulasztották a napközik lét­rehozását. Munkaerőben egyet­len termelőszövetkezetünk sem bővelkedik, s nagy hiba, hogy nem ragadnak meg minden le­hető alkalmat a munkáskezek gyarapítására a termelőszövet­kezetek vezetői. Ne feledjék: ezért nemcsak önmaguknak, de a szövetkezetek tagjainak, a já­rási tanácsnak, az egész társa­dalomnak felelősséggel tartoz­nak, (eszikné) A kezdet kezdetén már túl vannak a keceli strandfürdő építőt Ezer méternél mélyebbre fúrtak a föld gyomrába, de megérte, mert bőven buzog onnan a 46 fokos melegvíz. A keceliek több millió forin­tos költséggel strandot és tisztasági fürdőt akarnak itt építeni. Ez csak jövőre készülhet el, de — mint képünkön is látható — két piciny medencét máris építettek, hogy előleget vehessenek a fürdőzés örömeiből. Utcán hever a méz... ...azaz a méhraj, amely vala­honnan kirajzott. A képünkön látható élelmes ember fogott egy dobozt, arra rászállottak a méhek, a dobozzal együtt ha­za vitte őket, kasba telepitette a méhrajt, s a szorgalmas kis bogarak ezóta bizonyosan ja­vában gyűjtik gazdájuk számá­ra a mézet. mffflßU Htaktmiti uícáA, NÉVADÓ' Joó Mária (1895—1919) cáK I ___1 Sz egény kisiparos leánya volt. Édesapja még kisgyerek korá­ban meghalt Mind ő, mind báty­Előkelő munkatárs A londoni újságnegyedben, a Fleet Streeten nagy feltűnést keltett a hír, hogy a windsori herceg a Daily Express munka­társa lett. A lap ma a Daily Mirror után Anglia második napilapja. ^ÍA.’FTFC ÖZBTRN Egy barátságos „S2ervus2“-ról Mikor leléptem a vonatról, valaki hangos „szervusz”-szal < köszöntött. Kissé zavarba jöttem, mert már tizenhat éve el- ( kerültem Bajáról és bizony az ismerősök és barátok arcvo- i násai elmosódtak emlékezetemben. Be kell vallanom azt is, | hogy a másfél évtized alatt sok embert elfelejtettem, de j mégis vannak arcok, amelyek kitörölhetetlenül élnek bennem. Fgy ilyen arc viselője volt a köszönő ember is, akivel a harmincas évek alatt oly sokszor találkoztam, s aki — sok ha­sonló társával együtt — csak immel-ámmal vett észre és akkor is — magázott! Lehet hogy én vagyok az oka, mert abban az időben amolyan firkászka voltam, aki csak úgy birt megélni az írásból, ha mellékesen a nyomdagép kerekét is hajtotta. A kerékhajtás igaz, fáradsággal járt, de azért hasz­nos volt, mert ötven fillért kaptunk ezer ívenként, meg szellemileg is épültünk a nyomdagép mellett. Időközben az ember ugyanis elgondolkozhatott, s egy-egy jó tárca, vagy novella témája született meg a fejben, míg a gép párezer fi­zetési meghagyást, vagy bírósági idézőt kinyomott, fgy pél­dául kerékhajtás közben fogamzottak meg agyamban mind­azon cikkek, amikért később csinos kis sajtópereket kaptam, nem is beszélve arról, amikor Mészáros ügyvéd hirhedt mun­kás-exportálásairól írott riportomért egy éjszaka rámlöttek. No, de maradjunk a köszönő embernél, aki akkoriban felfelé „kéremalássanozott”, lefelé meg taposott. Engem ma­gázott és amikor jó kedve volt, „kis destruktlv”-nak nevezett. Ez becézés-számba ment nála, mert ha a Függetlenség című kedvenc újságja a németek „tervszerű” visszavonulásáról írt, enyhén úsztam meg, ha csak egyszerűen „lebüdöskommunls- tázott”. De ne hánytorgassuk a múltat. Igaz? Ami volt, — elmúlt. És ez a fontos. Az illető, — miként megtudtam — dolgozik és egészen jól beletalálta magát a mai életbe. Így is van ez rendjén. Azaz nem is olyan biztos, hogy rendjén van. Én ugyanis nem vagyok egészen meggyőződve arról, hogy ez az úr most nem nevezi-e fasisztáknak egykori kebelbarátait, akik nem tudtak olyan szerencsésen alkalmazkodni mint ő... Ságodi Győző DDT-port az utazótáskába Emlékezzünk csak egy régi mesére, amely arról szól, hogy a szabólegény lekváros kenyerére ráröppen hét légy és mind a hetet — egy csapásra — agyonüti. Ezzel a mese hősének prob­lémája már meg is oldódott Nem így a kiskunhalasi vá­róteremben szuny- nyadóké, akik hiá­ba hadakoznak a legyek támadása el­len — a rusnya potrohosok újból és újból visszatérnek a számukra Ízes-za­matos — valójában piszkos — padokra, majd onnan az uta­zók arcát veszik célba. Hogy számszerűen mennyire tehető a váróterem légyállo- mánya? Ezt bizony nem számoltuk meg. írjunk azon­ban le egy arab egyest és melléje néhány nullát, az­tán vegyük számí­tásba a váróterem kosztól (játszunk a szóval: légy-koszt­tól, azaz légy ele­ségtől) ragadó bú­torzatának összes­ségét Ez már nem matematikai talány. Ám addig is, amíg a helyi ház­tartási bolttal nem történnek meg a megállapodások légyfogó-ügyben, óva figyelmeztetjük az utazóközönséget — 50 százalékos DDT-port és a por­záshoz szükséges pumpát feltétlenül csomagoljanak a kofferba. Nagy hasz­nát látja ennek a tikkadt utas. K. A. ja Igen eszes gyerekeik vo’.tak es édesanyjuk tényleg „éjszaka font, nappal mosott”, hogy fel­nevelhesse, és kitaníthassa gyer­mekeit. De a szegény édesanya nagy öröme pár év alatt a legna­gyobb tragédiává vált Joó Ist­ván, Mária bátyja» a KAC egyik legnépszerűbb futballistája az első világháború alatt harctéren vesztette ifjú életét Mária a „Nagytakarék”-ban kapott kis tisztviselői állást, s a szociálde­mokrata párt által rendezett „fillérestólyeikre” járt el. így beiratkozott a pártba. Semmi különös szerepe nem volt A Tanácsköztársaság után le sem tartóztatták, mégis egy éjjel Francia Kiss Mihályék elhurcol­ták lakásáról és kivégezték. Az egész város megdöbbent ezen a gaztetten és a minden boldogsá­gát és örömét elvesztett szegény öreg Joó nénit a jó emberek gondjaikba vették. i i A— Ok azok, akik fon­dorlattal próbálnak pénzhez jutni. Főnye­reményről, autóról és fényűző életről ábrán­doznak — s ezért a csalástól sem riadnak vissza. Bemutatunk kö­zülük néhány típust A »REMÉNYKEDŐ**: pénteken jut eszébe szelvényt vásárolni. Nagysietősen kitölti a beküldendő részt, az­tán — bár tudatában van, hogy elkésett vele — postára adja. Dél­ben izgatottan ül a rá­dió mellé, hogy meg­tudja, milyen számo­kat húztak ki. Gyorsan jegyez, majd a kitöl­tetlen igazoló szelvény­re beírja az öt-, vagy ha kicsit szerényebb — a négy találat szám­jegyeit. Am a takarékpénz­tárnál csalódások érik a jó embert: szelvé­nyét nem találták a A szerencse kalózai Totósó-tipusoh — nem a javából többi között. így a teli­találatot sem fizethetik ki. Mégsem kedvetle- nedik el, hanem azon- nyomban óvást emel. Megkezdődik a ke­resgélés. a közel 200 ezer Bács megyei lottó- szelvény ismételt át­böngészése. De bizony, nem találják közötte a „reménykedő” bizonyí­tékát. Hogyan is talál­hatnák, amikor az va­lamelyik postaláda mé­lyén hever? A KAROGŐ (most történt pár hete): „Lám, lám. a szeren­csétlen öregasszonynak kiszúrták a szemét 10 ezer forinttal, hogy ne csapjon lármát. Pedig tudom, mondták a lá­nyai, hogy öt találata volt a lottón. Itt sza­kadjon rám a csillár, ha nem igaz! Szegény nem tudott hadakozni az igazáért... Most bá­natában a mennyeiek­nek panaszolja földi sérelmeit, milyen bü­rokrácia érte őt a játszmában. Hát érde­mes az emberfiának hétről hétre lottózni, ha...?” A károgó nem tudja folytatni, mert éppen ekkor zuhan rá a feje fölött lógó csillár. Sen­ki sem iparkodik ki­szabadítani — unják már az elbeszélését. RÄTARTIAK CSO­PORTJA (tagjai még a beküldendő szelvényt sem adják postára, mint „reménykedő” barátjuk): „Ha kell, el­megyünk a pénzügymi­niszterhez is. Négy ta­lálatunk van és nem akarnak bennünket ki­fizetni? Lári-fári be­széd, hogy nem talál­ják a lottószelvényün­ket, holott időben fel­adtuk. Ilyen csalást! No, hát bolondok le­szünk maid legköze­lebb lottót venni.,.! * A szerencse kalózait — ezt a címet adtuk írásunknak. S valóban, ez az elnevezés illik rájuk a legjobban, hi­szen majdnem olyanok, mint a bűnözők: csal­nak, amellett — mint a károgó esetében lát­tuk — megpróbálják beszennyezni a játék tisztaságát azzal, hogy hamis híreszteléseket terjesztenek. Vgy szaporodnak, mint. a zsizsik. Lépjünk fel hát ellenük, leplez­zük le csalárd játéku­kat. Kohl Antal

Next

/
Oldalképek
Tartalom