Petőfi Népe, 1960. szeptember (15. évfolyam, 206-231. szám)
1960-09-04 / 209. szám
4. oldal 19*0. «September 4. vasárnap Akkor miért harcolták ki? A dunavecsei járás tsz-einek napközi otthonairól A tavasz folyamán népes küldöttségek keresték fel a Duha- vecsei Járási Tanácsot. A depu- tációk tagjai termelőszövetkezeti elnökök, brigádvezetők, tsz-tagok, felelős beosztású tanácsi dolgozók, s a községekben levő társadalmi szervek képviselői voltak. Céljuk a megnövekedett területű és taglétszámú termelőszövetkezetek számára az idény-napközi „kiharcolása”. A »»hadakozással-* nem is volt semmi baj, hiszen harcostársként melléjük szegődött a járási tanács, miután a községek küldöttei megfelelő dokumentumokkal igazolták: mennyire nélkülözhetetlen községükben, illetve terme- lőszövef »elükben az idóny- nap..../.i létrehozása. Ezután a járási tanács a már engedélyezett négy napközis csoport mellé még kiharcolta tizenegynek a létesítési jogát, s az ehhez szükséges anyagi feltételeket. A nagy nyári munkák idején tehát összesen tizenöt idény-napközi kezdhette volna meg működését a dunavecsei járásban, ezzel szemben csak nyolc helyen nyílt meg egy-egy csoportos napközi otthon és még a nyár derekán is felhasználatlanul állott hét megnyitására elegendő pénz. Ügy látszik, egyes helyeken azoknak a korábbi küldöttségeknek már a tagjai is elfeledték: miért kardoskodtak annyira néhány hónappal azelőtt. A kunadacsiak 6zinte rimánkodtak, hogy a tanács segítse őket egy idény-napközi létesítésében. A szabadszállásiak és kunszentmiklósiak is két-két csoportos napközit kértek, a tas- siak és a dunavecseiek pedig egy-egy csoportosat. Ma azonban már — tisztelet az egy-két kivételnek — még a járási tanácsnak a megszervezést sürgető, kérő leveleit is figyelmen kívül hagyták. Mondhatnák megy a munka az idény-napközik nélkül is. Dehát akkor miért volt a nagy felhajtás, a sok kérés, rimán- kodás? És hol vannak mc»t azok a deputációk, akik akkor teljes felelősséggel követelték a napközik létrehozását? A járási tanács kiharcolta számukra és biztosította az összeget — így most ő van bajban, az ő feje fáj, hogy mit csináljon a meglevő pénzzel, hova csoportosítsa? S mi lesz, ha jövőre újra kérik ezeket a napköziket? Ki hallgat majd a szavukra, ha valóban sürgős szükség lesz a napközikre? Több termelőszövetkezet, amely kitartott eredeti álláspontja mellett, s megnyitotta a napközit, nem bánta meg. A Virágzó Tsz-ben például naponta átlagosan 30—36 gyermekre vigyáztak és ez azt jelenti, hogy legalább húsz édesanya nyugodtan végezhette napi munkáját a földeken. Ez növeli a tagság, a családok jövedelmét is, de a termelőszövetkezetnek is haszna van belőle, hiszen a legsürgősebb munkákban mindig számíthatnak az asszonyokra. Bizonyára így lenne ez azokban a községekben és termelőszövetkezetekben is, ahol eddig elmulasztották a napközik létrehozását. Munkaerőben egyetlen termelőszövetkezetünk sem bővelkedik, s nagy hiba, hogy nem ragadnak meg minden lehető alkalmat a munkáskezek gyarapítására a termelőszövetkezetek vezetői. Ne feledjék: ezért nemcsak önmaguknak, de a szövetkezetek tagjainak, a járási tanácsnak, az egész társadalomnak felelősséggel tartoznak, (eszikné) A kezdet kezdetén már túl vannak a keceli strandfürdő építőt Ezer méternél mélyebbre fúrtak a föld gyomrába, de megérte, mert bőven buzog onnan a 46 fokos melegvíz. A keceliek több millió forintos költséggel strandot és tisztasági fürdőt akarnak itt építeni. Ez csak jövőre készülhet el, de — mint képünkön is látható — két piciny medencét máris építettek, hogy előleget vehessenek a fürdőzés örömeiből. Utcán hever a méz... ...azaz a méhraj, amely valahonnan kirajzott. A képünkön látható élelmes ember fogott egy dobozt, arra rászállottak a méhek, a dobozzal együtt haza vitte őket, kasba telepitette a méhrajt, s a szorgalmas kis bogarak ezóta bizonyosan javában gyűjtik gazdájuk számára a mézet. mffflßU Htaktmiti uícáA, NÉVADÓ' Joó Mária (1895—1919) cáK I ___1 Sz egény kisiparos leánya volt. Édesapja még kisgyerek korában meghalt Mind ő, mind bátyElőkelő munkatárs A londoni újságnegyedben, a Fleet Streeten nagy feltűnést keltett a hír, hogy a windsori herceg a Daily Express munkatársa lett. A lap ma a Daily Mirror után Anglia második napilapja. ^ÍA.’FTFC ÖZBTRN Egy barátságos „S2ervus2“-ról Mikor leléptem a vonatról, valaki hangos „szervusz”-szal < köszöntött. Kissé zavarba jöttem, mert már tizenhat éve el- ( kerültem Bajáról és bizony az ismerősök és barátok arcvo- i násai elmosódtak emlékezetemben. Be kell vallanom azt is, | hogy a másfél évtized alatt sok embert elfelejtettem, de j mégis vannak arcok, amelyek kitörölhetetlenül élnek bennem. Fgy ilyen arc viselője volt a köszönő ember is, akivel a harmincas évek alatt oly sokszor találkoztam, s aki — sok hasonló társával együtt — csak immel-ámmal vett észre és akkor is — magázott! Lehet hogy én vagyok az oka, mert abban az időben amolyan firkászka voltam, aki csak úgy birt megélni az írásból, ha mellékesen a nyomdagép kerekét is hajtotta. A kerékhajtás igaz, fáradsággal járt, de azért hasznos volt, mert ötven fillért kaptunk ezer ívenként, meg szellemileg is épültünk a nyomdagép mellett. Időközben az ember ugyanis elgondolkozhatott, s egy-egy jó tárca, vagy novella témája született meg a fejben, míg a gép párezer fizetési meghagyást, vagy bírósági idézőt kinyomott, fgy például kerékhajtás közben fogamzottak meg agyamban mindazon cikkek, amikért később csinos kis sajtópereket kaptam, nem is beszélve arról, amikor Mészáros ügyvéd hirhedt munkás-exportálásairól írott riportomért egy éjszaka rámlöttek. No, de maradjunk a köszönő embernél, aki akkoriban felfelé „kéremalássanozott”, lefelé meg taposott. Engem magázott és amikor jó kedve volt, „kis destruktlv”-nak nevezett. Ez becézés-számba ment nála, mert ha a Függetlenség című kedvenc újságja a németek „tervszerű” visszavonulásáról írt, enyhén úsztam meg, ha csak egyszerűen „lebüdöskommunls- tázott”. De ne hánytorgassuk a múltat. Igaz? Ami volt, — elmúlt. És ez a fontos. Az illető, — miként megtudtam — dolgozik és egészen jól beletalálta magát a mai életbe. Így is van ez rendjén. Azaz nem is olyan biztos, hogy rendjén van. Én ugyanis nem vagyok egészen meggyőződve arról, hogy ez az úr most nem nevezi-e fasisztáknak egykori kebelbarátait, akik nem tudtak olyan szerencsésen alkalmazkodni mint ő... Ságodi Győző DDT-port az utazótáskába Emlékezzünk csak egy régi mesére, amely arról szól, hogy a szabólegény lekváros kenyerére ráröppen hét légy és mind a hetet — egy csapásra — agyonüti. Ezzel a mese hősének problémája már meg is oldódott Nem így a kiskunhalasi váróteremben szuny- nyadóké, akik hiába hadakoznak a legyek támadása ellen — a rusnya potrohosok újból és újból visszatérnek a számukra Ízes-zamatos — valójában piszkos — padokra, majd onnan az utazók arcát veszik célba. Hogy számszerűen mennyire tehető a váróterem légyállo- mánya? Ezt bizony nem számoltuk meg. írjunk azonban le egy arab egyest és melléje néhány nullát, aztán vegyük számításba a váróterem kosztól (játszunk a szóval: légy-koszttól, azaz légy eleségtől) ragadó bútorzatának összességét Ez már nem matematikai talány. Ám addig is, amíg a helyi háztartási bolttal nem történnek meg a megállapodások légyfogó-ügyben, óva figyelmeztetjük az utazóközönséget — 50 százalékos DDT-port és a porzáshoz szükséges pumpát feltétlenül csomagoljanak a kofferba. Nagy hasznát látja ennek a tikkadt utas. K. A. ja Igen eszes gyerekeik vo’.tak es édesanyjuk tényleg „éjszaka font, nappal mosott”, hogy felnevelhesse, és kitaníthassa gyermekeit. De a szegény édesanya nagy öröme pár év alatt a legnagyobb tragédiává vált Joó István, Mária bátyja» a KAC egyik legnépszerűbb futballistája az első világháború alatt harctéren vesztette ifjú életét Mária a „Nagytakarék”-ban kapott kis tisztviselői állást, s a szociáldemokrata párt által rendezett „fillérestólyeikre” járt el. így beiratkozott a pártba. Semmi különös szerepe nem volt A Tanácsköztársaság után le sem tartóztatták, mégis egy éjjel Francia Kiss Mihályék elhurcolták lakásáról és kivégezték. Az egész város megdöbbent ezen a gaztetten és a minden boldogságát és örömét elvesztett szegény öreg Joó nénit a jó emberek gondjaikba vették. i i A— Ok azok, akik fondorlattal próbálnak pénzhez jutni. Főnyereményről, autóról és fényűző életről ábrándoznak — s ezért a csalástól sem riadnak vissza. Bemutatunk közülük néhány típust A »REMÉNYKEDŐ**: pénteken jut eszébe szelvényt vásárolni. Nagysietősen kitölti a beküldendő részt, aztán — bár tudatában van, hogy elkésett vele — postára adja. Délben izgatottan ül a rádió mellé, hogy megtudja, milyen számokat húztak ki. Gyorsan jegyez, majd a kitöltetlen igazoló szelvényre beírja az öt-, vagy ha kicsit szerényebb — a négy találat számjegyeit. Am a takarékpénztárnál csalódások érik a jó embert: szelvényét nem találták a A szerencse kalózai Totósó-tipusoh — nem a javából többi között. így a telitalálatot sem fizethetik ki. Mégsem kedvetle- nedik el, hanem azon- nyomban óvást emel. Megkezdődik a keresgélés. a közel 200 ezer Bács megyei lottó- szelvény ismételt átböngészése. De bizony, nem találják közötte a „reménykedő” bizonyítékát. Hogyan is találhatnák, amikor az valamelyik postaláda mélyén hever? A KAROGŐ (most történt pár hete): „Lám, lám. a szerencsétlen öregasszonynak kiszúrták a szemét 10 ezer forinttal, hogy ne csapjon lármát. Pedig tudom, mondták a lányai, hogy öt találata volt a lottón. Itt szakadjon rám a csillár, ha nem igaz! Szegény nem tudott hadakozni az igazáért... Most bánatában a mennyeieknek panaszolja földi sérelmeit, milyen bürokrácia érte őt a játszmában. Hát érdemes az emberfiának hétről hétre lottózni, ha...?” A károgó nem tudja folytatni, mert éppen ekkor zuhan rá a feje fölött lógó csillár. Senki sem iparkodik kiszabadítani — unják már az elbeszélését. RÄTARTIAK CSOPORTJA (tagjai még a beküldendő szelvényt sem adják postára, mint „reménykedő” barátjuk): „Ha kell, elmegyünk a pénzügyminiszterhez is. Négy találatunk van és nem akarnak bennünket kifizetni? Lári-fári beszéd, hogy nem találják a lottószelvényünket, holott időben feladtuk. Ilyen csalást! No, hát bolondok leszünk maid legközelebb lottót venni.,.! * A szerencse kalózait — ezt a címet adtuk írásunknak. S valóban, ez az elnevezés illik rájuk a legjobban, hiszen majdnem olyanok, mint a bűnözők: csalnak, amellett — mint a károgó esetében láttuk — megpróbálják beszennyezni a játék tisztaságát azzal, hogy hamis híreszteléseket terjesztenek. Vgy szaporodnak, mint. a zsizsik. Lépjünk fel hát ellenük, leplezzük le csalárd játékukat. Kohl Antal
