Petőfi Népe, 1960. szeptember (15. évfolyam, 206-231. szám)

1960-09-20 / 222. szám

4. oldal I960. szeptember 20, kedd BIZTATÓ ELŐJELEK Az elmúlt esztendőkben még mint biztató előjelekkel induló kísérletről beszéltünk a gyakor- flati oktatásnak általános és kö­zépiskoláinkban való bevezeté­séről. Azóta azonban szocializ­must építő társadalmunk és is­kolarendszerünk célkitűzéseinek ezorosabb összekapcsolódása ezinte természetessé vált, s a szülők ismerősként üdvözölték •azoknak a kiállításoknak tár­gyait, melyeket az úgynevezett »politechnikai« oktatásban rész­vevők készítettek oktatási in­tézményeinkben megyeszerte. A szakmunkásképzés, a gya­korlatiasabb szemléletre, a ter­melő és alkotó életre való elő­készületnek a tantervekben elő­írt módozatain túl külön örven­detes jelenség, hogy szorosabbá vált, s egyre ba­rátibbá a kapcsolat üzeme­ink munkásai, mérnökei, va­lamint iskoláink pedagógu­sai és növendékei között. "Ügy emlékeztünk meg már az elmúlt esztendőben is erről a kapcsolatról, mint olyanról, amely pártunk VII. kongresz- szusának célkitűzései szellemé­ben jött létre. Az idén e kapcsolatok még szorosabbá válásáról adnak hírt a nemrégiben ünnepélyes kül­sőségek között megnyitott tan­évek első hetei. Egyre több me­zőgazdasági és ipari üzem kö­tött szerződést iskoláinkkal a gyakorlati oktatás megoldására, szakemberekkel, anyaggal, mű­hely, termelőeszköz rendelkezés­re bocsátásával történő támo­gatására. Kiskunhalason a Szi­lád i Áron Gimnázium olyan egyezséget tudott kötni a SER- 'NEVÁL-lal, melynek eredmé­nyeképpen lehetőségek nyíltak a végzett diákok szakmunkás­ként való azonnali elhelyezke­désére. Kiskőrösön a minisztérium négy plusz kettes hetirend- dcl tanító mezőgazdasági szakmunkásképző középis­kolát hozott létre kertészeti 1 és szőlészeti profillal. Szép és eredményes baráti együttműködés alakult ki Kalo- locsán az I. István Gimnázium és a helybeli üzemek között, melyek segítséget nyújtottak asztalos és lakatosipari jellegű gyakorlati képzés megvalósítá­sához. Kiskunfélegyházán a Bá­nyászati Berendezések Gyára ad pótolhatatlan támogatást a hely­beli gimnáziumnak a lakatos- ipari jellegű továbbképzésben. Példamutatóak a bajai kö­zépiskolák és általános is­kolák, valamint a helybeli nagyüzemek együttműködé­sének eddigi kezdő lépései is. , Mindez szép és biztató elő­jelként könyvelhető el. A szülők, az érdeklődők, ma már egyönte­tű elismeréssel nyilatkoznak a gyakorlatiasabb közép- és álta­lános iskolai oktatás célkitű­zéseiről. De sok a tennivaló még, társadalmunk nagyobb se­gítségére volna szükség abban, hogy az iskolák rendelkezésére álló lehetőségeknél jobb adott­ságok teremtődjenek. Az ipari jellegű gyakorlati oktatás meg­valósításához szükséges nyers­anyagok, hulladékanyagok, gyá­ri félkész gyártmányok, alkatré­szek beszerzése és szükséges helyre juttatása sincs megoldva. Különösen általános iskoláink­ban igen sok időt töltenek ne­velőink azzal, hogy formális detektív munkával felkutatják a gyakorlati oktatás profiljának megfelelő anyagkészletet. Minden körülmények között gondolni kellene arra —, s az előbb említett és itt említendő problémák megoldásában talán éppen a szakszervezet nyújthat­na segítséget —, hogy társadal­mi szerveink közreműködésével, de művelődési intézményeink, különösen művelődési otthona­ink és házaink szakköri tevé­kenységének fellendítésével megteremtsék az alapot egy széleskörű barkácsoló moz­galomnak. Hiszen a politechnikai képzés néhány éves pályafutása alatt megszülethetett az erre utaló társadalmi igény, s ennek va­lamilyen módon a kielégítéséről is gondoskodni kellene. Nagyon halkan, hogy félre ne értsék, azt is megjegyezhetnénk — nem ártana különösen városainkban, ha a hatalmas technikai vív mányokkal büszkélkedő korunk felnőtt társadalmának, legalább­is a társadalom néhány rétegé nek is lehetőséget biztosítaná­nak, — persze önkéntes ala­pon — valamiféle »magán-po litechnikai« képzésre, hiszen jó néhány tiszteletre méltó fel­nőtt kartársunk akad, aki egy szöget nem tud tisztességesen beverni a falba. Ha tréfásabb formában is, de ezzel a példával is szeretnénk utalni arra, hogy a gyakorlati oktatás hatásai társadalmunkra sokkal szer­teágazóbbak, mintsem hogy iskola és üzem patronázs- kapcsolataira leszűkíthetek volnának. Sokkal szélesebb körben kell fe­szegetnünk a társadalmi meg­szokások eresztékeit, ha korunk technikai forradalmának meg­értésére, fejlesztésére akarjuk nevelni felnőtt és növekvő dol­gozóinkat. Egyelőre természetesen az is­kolák házatáján kell rendet te­remtenünk, s nem árt, ha már most felismerik az ebben való közreműködés szükségességét társadalmi szerveink, s többek között ifjúsági szervezeteink is. Mert sok még a nehézség, s igen nagy a szükség a segítő- kézre, a megértő támogatásra. Csáky Lajos OCéjitk a tárái éleith&t Ülésezett a járási tanács v. b. kát Andrási Ferenc és Maróff Dezső, a két község tanácselnöke terjesztette elő. Ezután a járási tanács igazgatási osztályának munkájáról tárgyalt a végre­hajtó bizottság. A Dunavecsei Járási Tanács Végrehajtó Bizottsága szeptem­ber 17-én, szombaton ülést tar­tott. Elsőnek a Szabadszállási és a Solti Községi Tanács Vég­rehajtó Bizottságainak tevékeny­ségeit értékelték. A beszámoló­Dolgoznak a Kunszentmiklósi Gépállomás gépei A Kunszentmiklósi Gépállomás dolgozói- tavaszi és nyári tervüket 108 százalékra teljesítették, s hozzákezdtek az őszi munkákhoz. Hetvennyolc erőgép dolgozik Szabadszállás, Kun- adacs, Kunpeszér, Kunszentmiklós és Tass határában. A trak­torosokból hat brigádot szerveztek. Az első dekádban 4500 kát. holdat szántottak fel. Bakos Béla traktoros brigádja a legjobb, 13 erőgéppel a kunszentmiklósi Kiskunság Tsz-ben már 1800 hold földet felszántott és 200 hold őszi árpát elvetett. A gépállomás megkezdte az aprómag cséplését is. Ilét gé­pen ez ideig 400 mázsa aprómagot csépeltek cl. Ezenfelül 550 hold silókukoricát vágtak le és hatezer köbméter silógödröt töltöttek meg. - ' Fejlődés útján a tassi Lenin Tsz A napokban a Tassi Községi Ta­nács a Lenin Tsz egyéni munkáját ér­tékelte. A végrehaj­tó bizottság jóvá­hagyta Mizsei Er­zsébet tsz-elnök be­számolóját. a tsz ve­zetéséről. irányi fá­sáról, a növényápo­lásról és az állatte­nyésztés helyzetéről. A v. b. tagjai meg­állapították, hogy ez évben 95 taggal és 700 katasztrális hold földdel gyarapodott a közös gazdaság. Jóra értékelhető az aratás, a cséplés és a növényápolási munkák elvégzése. A tsz állatállomá­nya egy év alatt to­vább növekedett. Az állat létszám 20 tehénnel, 30 növen­dékmarhával, 16 borjúval, 30 anya­kocával, 140 süldő­vel és 54 darab bir­kával több most. ]ól dolgozik a Dunavecsei Földművesszövetkezet — Nem csodálom apu, hogy nem harapnak a halak, hiszen nincs is jó ízük a kukacoknak. A Dunavecsei Földművesszö­vetkezet a harmadik negyedév első két hónapjában a kiskeres­kedelmi és vendéglátói üzemág- tervét túlteljesítette. A kiske­reskedelmi időarányos terv 4 444 000 forint volt. E helyett 5 036 000 forinttal zártak. A tel­jesítés tehát 116 százalék. A vendéglátó üzemág terve erre az időre 737 ezer forintos be­vételt irányzott elő, ezt 954 ezer forintra teljesítették, ami 30 százalékos túlteljesítésnek felel meg. 37 százalékkal több étel­neműt adtak el a tervezettnél. Az iskolák helyzetéről tárgyalt a járási NE5 Az elmúlt hét szombatján a járási népi ellenőrzési bizottság az iskolák és oktatási intézmé­nyek pénzügyi gazdálkodásáról, valamint a szakkáderek foglal­koztatásáról tárgyalt. A bizott­ság tagjai megállapították a je­lentés alapján, hogy kevés a tanterem, főleg a tanyai isko­láknál, ezért szükségszerű a tanulók két csoportban való ta­nítása. A pénzügyi gazdálkodás jónak mondható a járás iskolái­ban. kivéve a kunszentmiklósi gimnáziumot, ahol a költségve­téstől eltérően használtak fel pénzügyi eszközöket. A leltár nyilvántartás ' a szabadszállási iskolát kivéve mindenütt meg­felelő. Rovás »Vagy alusznak, vagy nem Idős Kemencei István dá- * vodi gazda még egy jó évvel ezelőtt hallani sem akart a termelőszövetkezetről. Irtózott még a gondolatától is. Szomszé­dai, ha a közösre terelték a szót, szedte sátorfáját, bejelentette, hogy már megint kínozza az át­kozott reuma a vállát, s haza­ballagott. A komák és rokonok tudták, hogy nem a válla, hanem a szíve fáj Kemencéinek. A vilá­gosabb fejűek gyakran mondo­gatták neki: egyetlen orvossága van a te betegségednek, István, ha belépsz a termelőszövetke­zetbe! Ezt idős Kemencei is sej­tette, de nem olyan könnyű bú­csút inteni a dávodi határban nevető gyümölcsösnek, még talpalatnyi szőlőnek sem, hisz nem az égi szentektől kapta ő azt ajándékba, ő azért sokat görnyedezett, kuporgatott, hogy a községházán pecséttel is iga­zolják apránként gyűjtögetett magántulajdonának hitelességét. ' ocsmába se tért be egy kupica pálinkára. Nem ám! Ott iddogáltak a tsz-esek, s neki nem hiányzott, hogy a fejéhez vágják: hát te. István, meddig kötöd még az ebet a karóhoz?! Az egyéni gazdák »példaképe« volt az idős Ke­mencei. Tetszett nekik kitartá­sa, hajlíthatatlansága. Ez aztán az ember! — pusmogták. Van benne kurázsi! Valósággal le­genda terjedt el a faluban idős J&emenceiről: állja o sarat! A A KAPUN TOL K‘ kis parcellák »politikusai« csak arról feledkeztek meg eszménye- sítésük közepette, hogy maradi gondolkodásmódjukkal nemcsak Kemencei, de saját jövőbeli ér­dekeik alatt is vágják a fát. A makacsságot összetévesztették a »magyarsággal«. T élt, múlt az idő. Egyre * több elhatározás érlelő­dött a lelkekben: tavasszal be­lépnek az egyakaratú emberek közösségébe. Most várakozási álláspontra helyezkednek Nem akarta vállalni elsőként senki, hogy szó érje a ház elejét. Majd ha... Szabó Vendel is alákanyarítja nevét — s néztek egymásra tanácstalanul. Egy szép napon futótűzként terjedt el a hír a faluban: idős Kemen­cei István kötélnek állt! Belé­pett az Augusztus 20-a Termelő- szövetkezetbe, mert mint ahogy mondta: ott legalább dolgoznak! A z első hetek szokatlanul, *■ telve szorongással teltek. Esténként, amikor hazatért cso­daszámba ment, ha megszólalt. Rákönyökölt az asztalvégre és bámulta a ketyegő faliórát. Ha­ragudott az időt jelző »pokol­gépre«, mert még az is zavarta nyugalomra vágyó lelkét. Sze­rette volna pozdorjává törni, de gyermekkori emlék fűzi hoz­zá. iau hát hagyta, hadd ber­zenkedjen a falon. Egy szombat délután így szólt a feleségéhez: — Hát a keserves teremtését, ettől féltem én. Az ember nem lehet a maga ura. A brigádé- ros kiadja az ordrét és gye­rünk ... azt meg kell csinálni, ha törik, ha szakad. Nem ka­tonás parancs ez, de nem is afféle udvarlás. Másik alkalommal a közös­ben meglapuló egy-két henyélő társáról beszélt. Megmelegszik az étel a szá­jukban tehetetlenségükben. Ha már beléptek a közösbe, ne restelkedjenek megfogni a ka­panyelet. A z egykori egyéni gazda “ gondolkodásmódja nap­ró! napra változott. Ma már ész­reveszi a gazdaságukban talál­ható hibákat is és nem rejti véka alá a véleményét. Segíteni akar a bajokon. Éppen ezért megmondja ö még az atyaúr­istennek is, ami nem tetszik ne­ki. A hibákról nem hallgatni, ha­nem beszélni kell — ezt hal­lotta a párttitkártól. S ez a mondat megütötte a fülét. Szeptember első vasárnapján sétálni indult, a határ felé vet­te útját. A falu szélén elétünt a Jonathan almáditól pirosodó gyümölcsös smaragd koszorúja, s a szőlők felől muskotályil­latot sodort a szél. Igen... szo­rította össze a száját, s szemei úgy hunyorgtak, mintha reflek­torfény világítana beléjük. Ne­héz volt... nagyon nehéz. C gykori birodalma előtt ^ megállt. Körülnézett, va­jon nem látja-e meg valaki, ha bekocog a gyümölcsösébe. Ér­tette ö már a gyümölcsfák sut­togását és farkasszemet nézett az öklömnyi almákkal. Megvizs­gálta, hogy jól permetezték-e meg a fákat, nem hemyósak-e, mert a szive hasadna meg, ha kárt szenvedne a jól termő gyü­mölcsös. Jobbkezét a magasba lendítette, hogy leszakít egy csá­bító almát és megkóstolja. S aztán, mintha megmerevedett volna a karja, izmai elemyed- tek, kiszállt belőle minden erő. Irult-pirult szégyenében. Nem lophatok még egy almát sem, hiszen e föld minden termé­sével már a közösé, a mienk. Csak nem lopom meg magun­kat? — pirongatta önmagát. A Ug telt el fél év amióta ** idős Kemencei István is termelőszövetkezeti gazda lett. Azóta gyökeres változás észlel­hető nála. Ma már nemcsak a család és rokonok körében is­merik úgy. mint termelőszövet­kezeti gazdát, hanem a kiska­pun túl is... Bieliczky Sándor hallják...« A népszerű magyar nóta egyik sorát azért idéztük, mert a duna- vecsei telefonközpont kezelőinek bejelentkezésére sokszor hosszú 10 perceket kell várni. Nem egyszer negyedórái idegtépő in- duktorozás után a telefont ke­zelő bejelentkezik. Ha pedig a telefonáló kifogást emel, a köz­pont-kezelők nem egyszer meg nem engedhető hangon utasít­ják azt vissza. Egy példa. A dunatetétleni tanáccsal szeret­tünk volna sürgősen beszelni, de a posta majdnem két és fél óra múlva hozta csak be, 20—35 perces csengetés és veszekedés árán. Javítani kellene a duna­vecsei posta munkájának minő­ségén. Röviden — Szeptember 20-án Kun- szentmiklóson tsz-elnöki érte­kezletet rendez a járási tanács mezőgazdasági osztálya. , — KISZ-vezetőségválasztó tag­gyűlést rendeztek Kunszentmik- lóson. Titkárnak Rácz Györgyöt választották meg. — Szabadszálláson, Tasson, Kunszentmiklóson és Apostagon megkezdődött a továbbképző is­kola. A 14—16 éves fiatalok sok­rétű mezőgazdasági képzettsé­get szereznek itt. — A Szabadszállási Trakto­rosképző Iskolán ez idáig 4000 traktorost képeztek ki. Az új lanfolyamoa 1910-en tanulnak*

Next

/
Oldalképek
Tartalom