Petőfi Népe, 1960. augusztus (15. évfolyam, 181-205. szám)
1960-08-19 / 196. szám
1960. augusztus 19, péntek 3. oldal Fél év alatt négy holdról 90 EZER FORINT JÖVEDELEM ^ Ha a kiskunfélegyházi betonúton jársz, kedves olvasó, Kecskeméttől mintegy 7 kilométerre balra találsz egy elkerített területet, ahonnét a drótkerítés mögül tarka virágok integetnek feléd. A kecskeméti Boldogulás Termelőszövetkezet városföldi telepe ez. A napokban ellátogattam ide. Egy szalmakalapos, barnára sült fiatalember, Kanizsai György fogadott, mondván, hogy most ő a megbízott telepvezető, mert az «■igazi« szabadságon van. — Négy holdnyi ez a telep — — magyarázta. — Amint látja, különféle virágokat és zöldségféléket termesztünk. Most a paradicsomot szedjük. Szorgos kezek rakták kosarakba a zöldespiros termést. — Így kéri a MÉK, féléretten — mondta az egyik tag. Ez a telep fél év alatt 90 000 forintot jövedelmezett a közösnek. Igaz, öntözik is az egészet. Két- szer-háromszor termelnek egyazon területen. Hatszáz meleg- ágyi üvegablakot szereztek a tavasszal, ezek alatt 400 ezer paradicsompalántát neveltek, amelyet szerződésre adtak át a MÉK- nek. A paradicsom után uborka került a földbe. Jól jövedelmez a virágkertészetük is. Naponta 1000 szál szekfű kerül el a 10 ezer tőről a termelőszövetkezet virágüzletébe. Kanizsai Györgynek egyébként két fiútestvére is itt dolgozik. A Ferenc ott kapált a többi között éppen. A konzervgyárat cserélte fel a szövetkezettel. A Mihály az üzletben tevékenykedik. A húszéves György második éve van a közösben. Nagyon jól érzi magát és mint mondta, kiszámította, hogy tavaly 22 270 forint volt az évi jövedelme. Az elkerített terület egyik sarkán új épületet láttam. — Ez itt egy lakóépület, mellette kazánház és raktár. Ez utóbbi kettő műszaki átadása megtörtént, de a lakóépület belső építési munkái lassan haladnak — tájékoztatott a fiatalember. Nem messze már épülnek az új üvegházak is. A megyei tanács vb-elnökhelyettese. Sarok Antal elvtárs közbenjárására és segítségével a Kecskeméti Konzervgyártól kapták az anyagot. A régi üvegházakat a termelőszövetkezet tagjai bontottak szét és ők is rakják majd össze. Négy üvegházat építenek, 2 szeptember elejére, 2 pedig október elejére lesz kész. Ez majdnem 400 négyzetméter üvegfelületet jelent majd a közösnek. A hunyadivárosi telepen levővel együtt majdnem 1000 négyzetméter üvegfelület alatt hajtatnak tehát ősztől kezdve a termelőszövetkezet tagjai. Ez azonban koránt sem elég. Az a terv, hogy egy zöldség- és virágtermesztő kombináttá fejlesztik majd a városföldi telepet, ehhez pedig még sok beruházás szükséges. A tagok további szorgos munkája bizonyára elősegíti, hogy néhány éven belül nagy terveik valóra válnak. K. S. Értékes tapasztalatokat szereztünk Salgótarjánban NAGYON SZERETEK utazni, hazánk városaival, hegyes, dombos vidékeivel megismerkedni. Mondanom sem kell. milyen örömmel fogadtam azt a hírt, hogy a Zománcipari Művek ki- szistáival együtt utazhatom Salgótarjánba. ahova a Tűzhelygyár fiataljai hívtak meg bennünket. Késő este érkeztünk a városba, keveset aludtunk, de azért másnap pontosan, program szerint kezdtük meg a munkát. ELŐSZÖR az üveggyárat kerestük fel. Igen érdekesnek találtam az üvegfúvók munkáját, amint gyors, ügyes mozdulatokkal formázzák a szebbnél szebb kristályvázákat, dísztárgyakat. Végig jártuk a műhelyeket. Mindenütt kedvesen fogadtak és készségesen mutatták meg gyáruk remekműveit. Olyan sok szép vázát, poharat, csillárt és más üvegedényt láttunk, hogy hamarjában nem is tudtuk eldönteni, melyik a legértékesebb. TANULSÁGOS volt a tűzhelygyár megtekintése is. Testvérüzemünk KISZ-fiataljai büszkén mutatták meg a szalagon való tűzhelyszerelést és a gépesített öntvénytisztítást. Pogány Károly, Boromkai Kálmán és Palásti István kiszisták csoportokba verődve vitatták meg a kecskeméti zománciparban még nem alkalmazott új eljárásokat. A TŰZHELYGYÁR KISZ- szérvezete mind a két napra gazdag programot állított össze számunkra. Hasznosan szórakoztunk és tanultunk az ott töltött időben. A salgótarjáni útról tudásban, ismeretekben gazdagodva tértünk haza. A hosszú utazás senkit sem fárasztott el. A gyár fiataljai azóta még lelkesebbek a KISZ-munkában, áldozatkészebbek, ügyesebbek a termelésben. P. Bartha Margit Szavakban igazat adnak nekik — írásban nem Alig van az országnak olyan része, ahol a Kiskunfélegyházi 5. számú Mélyépítő Vállalat munkásaival, műszaki vezetőivel ne találkozna az ember. Helyiben ők építették a városi strandfürdőt és a korszerű öltözőket. Az 500 köbméteres ivóvíztároló elkészítése is az ő feladatuk lesz. Bács-Kiskun, Csongrád és Szolnok megyében összesen 40 millió forint értékben épültek termelőszövetkezeti gazdasági létesítmények a kis- kunfélegyháziak kezemunkájá- val. Kecskeméten a Konzervgyár I-es számú telepén a készáruraktár, Vaskúton az országban egyedülálló borkombinát, Baján TÜZÉP-telep, Szabadszálláson strandfürdő, Szegeden a Haty- tyús-telepen szennyvízlevezetőrendszer, Békéscsabán ivóvízkivételi mű — amely végérvénye- sen_ megoldja a város ivóvízellátását — épül a vállalat közreműködésével. Számos fővárosi és vidéki, hasonló jellegű vállalatot megelőzve a félegyházi vállalat nyerte el a káposztásmegyeri vízkivételi mű építési jogát. A mintegy 300 ezer forintos költséggel készülő létesítmény 1962-ben már a főváros jobb ivóvízellátását segíti elő. Szolnokon a Tiszamenti Vegyiművek gyártelepén mintegy 50 millió forintos költséggel üzembővítést végez a Mélyépítő Vállalat, s a munka még ebben az évben megkezdődik. Mindezek a számok és adatok arról is tanúskodnak, hogy az 5. számú Mélyépítő Vállalat jelentős szerepet játszik az ország gazdasági életében. Munkájuk eredményességéről tanúst kodik az a díszes zásdó, amely-i lyel a Bács-Kiskun megyei párt« bizottság ajándékozta meg a fél-* egyháziakat a VII. pártkongresz- szusi munkaverseny sikereinek! elismeréséért. A kiskunfélegyházi építő vállalatot majdnem a fél országiban ismerik, mély- és magasépítmények tanúskodnak arról, hogy jól gazdálkodnak a rájuk bízott nemzeti javakkal. Nem így az Építésügyi Minisztérium illetékes főosztálya, amely elég mostoha kézzel bánik velük. Azzal kezdődött, hogy tévesen állapították meg a vállalat éves tervét, s amikor ez ügyben a kiskunfélegyháziak több alkalommal reklamáltak, meg csaik válaszra sem méltattak. Személyes érdeklődéseik alkalmával az Építésügyi Minisztérium illetékesed elismerték a félegyháziak panaszának jogosságát. írásban azonban ezt nem hozták tudomásukra és a félegyháziak által kért vizsgálatot sem folytatták le mind a mai napig. Az 5. számú Mélyépítő Vállalat dolgozóit mindezek ellenére sem jellemzi tespedtség, sőt fokozott munkakedwel dolgoznak, hogy 1960-as, a vállalásokkal együtt 250 millióra megnövekedett termelési tervüket pontosan teljesítsék. Azt azonban elvárják, hogy az Építésügyi Minisztérium mérlegelje azokat a körülményeket, amelyek a vállalat tervteljesítését befolyásolják és ebből adódóan minél előbb* sürgősen orvosolja a félegyhá-- ziak jogos panaszát. —s—l j GYÓNI LAJOS: Évente két hónap fisikai munka A pártszervezet vezetésével működik az üzemben a munkások és alkalmazottak tanácsa, melynek tagjait választják. A tanácsnak 1500 tagja van, tehát minden negyedik dolgozó üzemi képviselő. A tanács háromha- vonként ül össze és ezen alkalmakkor megtárgyalja a tervet, a termelés, a bérezés stb. kérdéseit. Határozatait az igazgatóság köteles végrehajtani. A gyár szimpatikus igazgatója elmondotta, hogy ötéves korától már dolgozott. A múltban emberszámba sem vették, ma pedig e nagy gyár igazgatója, ö is tanul, most szerzi meg a mérnöki diplomát. Elmondotta azt is, hogy a gyár minden vezetője évente két hónapot dolgozik fizikai munkásként. Ez egyébként mindenütt így van Kínában. Minden vezetőállású dolgozó —• a miniszterelnököt is beleértve — és minden értelmiségi, évente 'két hónap fizikai munkát köteles végezni. Meglátogattuk a gyár óvodáját és a lakótelepet is. Szépek az új lakások, mindegyikben ott van a vezetékes rádió. Az egyik lakásban — ahol voltunk —• tizenkéttagú család lakik. A családból többen az üzemben dolgoznak. A lakás 4 szobából és a konyhából áll. Ennek a lakásnak havonta 9 juan a lakbére, de ebben benne foglaltatik a központi fűtés és a villany is, ezenkívül a berendezés nagy részét is a gyártól kapták. Nem minden lakás ilyen nagy. Általában 3,4 emberre jut egy szoba itt ezen a lakótelepen. A Nagy Fal Most pedig szálljunk gépkocsira és mielőtt hosszabb útnak vágnánk neki, 'ruccanjunk ki a Pekingtől közel kétórás autóútra [’levő Nagy Falhoz. Szépen művelt földeli között utazunk, míg (16.) elérjük a Pékinget körülvevő hegyet. Áthaladva az egyik hegy hágóján, feltűnik előttünk a Nagy Fal egyszerűen fából épí- völgyön át halad, hatalmas sziklák között kígyózik. Nagyszerű látvány. A fal hosz- sza 12 ezer li kínai mértékkel, ami /5000 km-nak felél meg. Építését több mint 2500 évvel ezelőtt kezdték. Az idők folyamán többször meghosszabbították és javították. Az első időben a Nagy Fal egyszerűen fából épített sánc volt. Később kővel és téglával burkolták be. A fal magassága kb. 6,6 méter, szélessége az alapnál 6,5 méter, a felső része pedig 5,5 méter. A fal tetején út van. Az egyik oldalán 1 méteres korlát húzódik, míg a másikon lőrések vannak. A kínai Nagy Fal építése a' meredek lejtőkön és szakadékokban rendkívül nehéz és hatalmas munka volt. Csak a fal törzsébe, megközelítő számadatok szerint, tömítésnek 150 millió köbméter földet és 50 millió köbméter téglát és követ helyeztek. Ezenkívül hatalmas emberi erőfeszítést követelt a szállítás és az alapozás is. A Nagy Falon a fontosabb helyeken őrhelyeket, illetve átjárókat építettek. Egy ilyen átkelőhelyet megnéztünk mi is. — Amint elmondották, ezek az átkelők igen fontos objektumok voltak, melyekért sokat harcoltak a hadseregek. Ez az átkelőhely egy völgyben van, a hegyek közé ékelve, a hegyeken pedig a szépen zöldellő füvek és virágok a hullámzó zöld tengerre emlékeztetnek. Nagyon szép hely és a neve is: »zöld hullámok átkélő«. Az átkelő helyeken igen értékes művészi emlékek is vannak, melyek az ősi kínai kultúra beszédes bizonyítékai. Mi is láttunk ilyeneket: Buddha szobrokat, fehér márványba faragott alakokat és régi felírásokat, melyek mind nagy értéket képviselnek. A Nagy Fal igen masz- szív építmény, sok esetben tört meg rajta az ellenség támadásainak rohama; A fal tetején levő úton egyszerre 6 ló is elfér egymás mellett. A fal nagyobb része már elpusztult, vagy éppen lebontották. Azt a részt» amit mi megtekintettünk, a népi kormány hozatta rendbe és mint a világ egyik jelentős műemlékét kezelik; Búcsúzunk hát Pékíngtől, bár még nagyon sok mindenről lehetne írni, de a kedves olvasó bizonyára más városokra és más tájakra is kíváncsi. Menjünk ki az új pekingi pályaudvarra s induljunk el útunk következő állomására. Este 9,30 órakor indulunk és kényelmes hálókocsiban utazva» megérkeztünk Lóján városába. A robogó vonat ablakából már útközben Is sok érdekes dolgot figyeltünk meg. Többek között azt, hogy Kínában elég szétszórtak a településék, illetve a városok mellett nincsenek a miénkhez hasonló kis falvak, de nincsenek tanyák sem. A helyzet az, hogy 4—6, vagy esetleg 10 ház áll egy csoportban és ezek a kis településék Igen közel vannak egymáshoz, mivel Kínának azok a területei, melyeken mi jártunk, igen sűrűn lakottak, a lakosság száma sok helyen eléri a 800—900 főt is négy zetkilométerenkén t. Érdekes volt megfigyelni, hogy a kínaiak régebben nem köztemetőkben temetkeztek, hanem egy-egy házcsoport lakói halottaikat földjeik végére vitték és ott hántolták el. A hosszú úi alatt a földek végén sokfelé láttunk sírhalmokat. Lóján A város vezetői nagy szeretet-* tel fogadtak bennünket. Elmon- dották, hogy nagyon őrülnek» mivel mi vagyunk az első magyarok, akik a városba látogat-* tak. I Lóján nagyon régi és ugyan-i akkor nagyon új város. (Folytatjuk) 1 A szelne tágranyitott' mindig figyelő, s mint valami pontos műszer, úgy méri fel a magasból is a távolságot. A darus nem tévedhet, emberek élete függ tőle. Még igy is könnyen adódhat baleset, ha ott lent, ahol zeng, csattog, sistereg a munka, valaki nem ügyel a lóduló teherre. Nyolc éve, hogy munkahelyévé vált ez a vonuló kis szekrény, a darus mozdulatait híven követő és továbbító szerkezet, amellyel együtt ő is utazik a nagy műhelycsarnok felső részében ide-oda, ahogy a munka üteme parancsolja. A nagy lármától alig hallani az emberi hangot, de ért 6 már a kézjelekből is: szögvasat a fúróhoz, U-vasat a pályakocsihoz... S bosszankodik, ha a művelet neijn mindig úgy sikerül, ahogy ő szeretné, ha a daru nem úgy működik, mint a gondolat. Azelőtt tán fel sem merészkedett volna ilyen magasba. Amikor még vonatfékező volt, meg takarító. Most meg már: »Nem is tudom, mi lenne velem, ha letennének innen« — mondja komolyan. »Jó emberekkel dolgozom együtt. Kíméletesek. Tudják, hogy ha felidegesítik a darust, nem tud pontosan dolgozni. Fontos, hogy megértsük egymást Két éve már mindig ugyanazon a gépen. Ismeri minden rezdülését. Ha várni kell, néha az eszébe, aki a betegágyat nyomja, s akivel megosztja a keresetet. Hároméves volt, amikor meghalt az apja, s tizenhárom éves kora óta számít kenyérkeresőnek. Kemény, munkás élet van Daczi Etelka mögött, akire — ha leszáll a daruról s a Bányászati Berendezések Gyárából hazasiet — otthon a főzés, mosás, vasalás, bevásárlás gondja is vár. És mégsem elégedetlen. Mert a munka az életeleme. S ha esténként beül egy-egy film megtekintésére a moziba, ismét kerekre tágul a szeme, úgy figyel, mintha a kis darusfülke repülne vele új, ismeretlen tájak, világok felé. — f. tóth — A DARUS'
