Petőfi Népe, 1960. augusztus (15. évfolyam, 181-205. szám)

1960-08-25 / 200. szám

I LAPJA Világ proletárjai, egyesüljelek! J XV. ÉVFOLYAM, 2C0. SZÁM Ara SO fillér az Az iparitanulc-képzésről az új tanév előtt Nemsokára megkezdődik ez 1960,61. évi iparitanuló-kép- zés. Az üzemek vállalatok és kisipari szövetkezetek ebben az esztendőben is nagyszámú fia­talt várnak, hogy tanárok és mesterek irányításával idővel képzett szakmunkásokká válja­nak. Fejlődő iparunk ugyanak­kor szükségessé teszi, hogy 90 Ütemes termelést Üzemeink dolgozói az első félévben végzett jó munkájuk­kal hozzájárultak népgazdasá­gunk erősödéséhez, a három­éves terv idő előtti teljesítésé- séhez. Amikor ezt jóleső érzés­sel tudomásul vesszük, arra is gondolunk, hogy még van bő­ven tennivaló. Ezek közül csak egy dologra kívánunk kitérni: az egyenletes ütemű termelést még nem sikerült biztosítani üzemeinkben. Ezt bizonyítja a kecskeméti üzemek példája. Áprilisban 96,1, májusban 103,8, júniusban 115,9 százalékra tel­jesítették havi tervüket. Hason­ló a helyzet megyénk más üze­mében is. Mi az oka a kezdeti vissza­esésnek, majd a gyors emelke­désnek? Ahány üzem, annyiféle­képpen magyarázzák. Egy dolog azonban állandóan ismétlődik: rapszódikus az anyagellátás. Ez egy olyan védőpajzs, amely alatt sokminden elfér. Tévedés ne essék: nem azt mondjuk, hogy gyárainkban kifogástalan az anyagellátás, de csupán anyaggondokkal magyarázni a termelés hullámzását, azt jelen­ti, hogy önmagukat csapják be vezetőink. Éppen ezért ennek kapcsán, emlékeztetőül néhány dolgot: még mindig elég magas a selejt, több anyagot használ­nak fel egy-egy gyártmányhoz mint amennyit a technológiai utasítás előír, túl bőven mérik az anyagot az előkészítőkben és a daraboló műhelyekben, sok hasznos hulladék kerül a sze­métbe és sok a ráhagyás az egyes anyagoknál. Ezeket a tar­talékokat megragadni annyit je­lent, mint egy lépéssel közelebb jutni az ütemes termeléshez. A termelés folyamatosságát kedvezőtlenül befolyásolja a hevenyészve összeállított prog­ram, vagy annak gyakori vál­toztatása. Emiatt nem zökkenő- mentes az átmenet. Viszont a munkás nemcsak a hó végén, hanem a hó elején is dolgozni akar. Éppen ezért joggal elvár­ja vezetőitől, hogy az előző hó derekán, de legkésőbb, a hónap utolsó hetében kezébe adják annak a gyártmánynak, vagy gyártmányoknak a rajzát és gyártástechnológiáját, amelyet a következő hónapban kell elké­szíteni. Ehhez az szükséges, hogy az eddiginél nagyobb kö­rültekintéssel és szervezettség­gel végezzék ezt a munkát. Több mint négy hónap van még hátra ebből az esztendőből. A feladatok nagyok, sokrétűek. Megoldásuk csak úgy lehetsé­ges, ha üzemi pártszervezeteink és szakszervezeteink vezetői a munkásokkal, műszakiakkal karöltve, elhárítják azokat az akadályokat, amelyek ma még fékezik a termelés egyenletes­ségét minden szakmába elegendő je­lentkező jusson — a könnyebb, s nehezebb foglalkozási ágakba egyaránt. Leviczky József elvtárs, a MŰM 607-es számú Gáspár András helyiipari-iskola igazga­tóhelyettesének tájékoztatása szerint az Épületlakatosipari Vállalat 200 és a Malomipari Gépgyár 32 fiatalt iskolázott be a szeptemberben kezdődő tan­évre. Az Épületlakatosipari Vál­lalat az ősszel már új tanműhe­lyében várja a fiatalokat, ahol megfelelő körülmények között ismerkedhetnek szakmájukkal. Az iparitanuló-iskola létszáma újabb 27 tanulóval növekedik, mert a Zománcipari Művek Kecskeméti Gyáregysége vil­lanyszerelő, vasesztergályos, gép­lakatos, vízvezetékszerelő, és mintaasztalos tanulói Kiskun­félegyháza helyett a megyeszék­hely iparitanuló-iskolájában is­merkednek az elméleti tárgyak­kal. Ez az intézkedés megkíméli a fiatalokat az időpocsékoló utazástól. A% építőipari szakmába ugyancsak szép számmal jelent­keztek a fiatalok — ennek el­lenére még több kőműves tanu­lóra volna szükség. Bár az ÉM Bács megyei Építőipari Vállala­ta 130 fiút iskolázott be, a Bács- Kiskun megyei Építési és Szere­lőipari Vállalat azonban alig tud tanulót kapni ebbe a szakmába. Ugyanígy „félnek” a fiatalok az útbúrkoló, épületlakatos, üveg­csiszoló és kályhás mesterségek­től is, habár egyik sem jövedel­mez rosszul. Már régebben ke­resnek érettségizett kertésztanu­lót, ez ideig azonban egyetlen gimnáziumot végzett fiatal sem jelentkezett. Annál élénkebb az érdeklődés az elektrotechnikai pályák iránt, ezekre viszont ke­vés számú tanulót tudnak szer­ződtetni. Mint Leviczky elvtárs mondotta, az érettségizett fiata- talok számára fenntartották a le­hetőséget a kozmetikus-, rádió­műszerész- és akkumulátorja­vító szakmákra való jelentkezés­re, amelyek megalapozott tu­dást kívánnék. Itt említjük még meg, hogy az Autóközlekedési Vállalat 37, az Útfenntartó Vállalat pedig 12 fiatalt szerződtetett, ez utób­biakat útburkoló szakmára. Ezenkívül a Kéziszerszámgyár Tanuló felnőttek Kunszálláson, Jászszentlászlón, Tiszaújfalun 50—50 dolgozó je­lentkezett az esti általános isko­lába. Kiskunfélegyházán pedig több mint ötszázan kérték fel­vételüket a szeptemberben kez­dődő oktatásra. 'VWWWWV^WWWV is vett fel tanulókat, akik a re­szelőgyártással és a szerszámké­szítéssel ismerkedhetnek meg. Természetesen a lányok sem ma­radtak ki a jelentkezők névso­rából, s közülük 27 tanulót vett fel a Ruházati Ktsz, a Fod­rász Ktsz és néhány önálló kisiparos. Ax 1960—61. tanév tehát komoly feladat elé állítja a ta­nárokat és mestereket egyaránt, hiszen 535 elsőéves, 447 másod­éves és 257 harmadéves ipari tanulót kell képezni, mintegy 60 szakmában. Ehhez pedig elen­gedhetetlenül fontos az elegen­dő tanerő. Éppen ezért tanári állást hirdetett az iskola, s töb­bek között egy testnevelési és egy matematika-fizika szakos tanárt keresnek felvételre. Ugyanakkor mesterekre is szük­ség van, akik gyakorlatukat hasznosítva igyekeznének minél képzettebb, szakmájukat szerető szakmunkásokat nevelni. Ennek megfelelően a fémipari tanulók mellé nyolc, az ÉM Bács megyei Építőipari Vállalatánál szerződ­tetett fiúk gyakorlati oktatására pedig 11 mestert alkalmaz az iparitanuló-iskola. Leviczky József igazgató-he­lyettes végül elmondotta, hogy az oktatási évre több mint 10 ezer példányban rendelt tan­könyvek már megérkeztek. A tankönyveket nem kell megvá- sárolniok a diákoknak, hanem — a 10—12 könyvért — évi 10 forintot fizet egy-egy tanuló. Ülést tortott a KISZ megyei v. b. Augusztus 23-án, kedden a KISZ megyei végrehajtó bi­zottsága ülést tartott Az értekezleten megvitatták, hogy a falusi sportkörök irányításában, segítésében milyen szerepe volt és milyen további feladatai vannak a KlSZ-szerveze- teknek. A v. b. meghallgatta a bajai járási KISZ-bizottság jelentését is a KISZ-kongresszus előkészítéséről Az előterjesztéseket a végrehajtó bizottság elfogadta és a vitában elhangzottakkal kiegészítve megfelelő határozatokat hozott. dl mázsa bizonyít! Minden évben több rozs terem Knníehértón A zömmel futóhomokon gaz­dálkodó Fehértói Állami Gazda­ság tervszerű munkát végez a silány talajok meghódításáért. A valaha pár szál füvet sem ter­mő homokos buckák helyén ma már száz és száz holdnyi új sző­lő sorol, gyümölcsös fejlődik. De kiváló eredményekkel dicse­kedhet a gazdaság a gabonater­mesztésben is. E vidék fő ke­nyérgabonája a rozs s a múlt­ban a legjobb egyéni gazdasá­gok sem tudtak 6—7 mázsánál nagyobb termést aratni belőle. Az állami gazdaságban évről- évre növekednek a termésered­mények 1954- ben 5,3 mázsa 1955- ben 7,6 * 1956- ban 7,0 ,, (erős jégverés után) 1957- ben 8,4 * 1958- ban 8,4 „ 1959- ben 9,1 h 1960- ban 10,0 * volt a gazdaság rozsátlaga, az idén 221 holdról. A siker legfőbb magyarázata a jó talajművelés. Hét év alatt a gazdaság kétszer istállótrágyázott s több alkalomé mai zöldtrágyázást is végzetíi ezeken a homokokon; az utóbbi években pedig rátért a heterózisi rozs termesztésére. (Az idén ősszel például már 110 holdat vetnek be saját szaporítási elit vetőmaggal.) A rozs mellett az őszi árpával! is méltán dicsekedhetnek a fe­hértóiak. 191 hold átlagában! 16,20 mázsát csépelték $ a ve­tésterületből mindössze 91 hold! esett kötöttebb talajra. De a fe­hértói talajviszonyok mellett ki­váló eredménynek számít a lS mázsás búza, és a tervezett 8,S mázsa helyett holdanként 13,S mázsát adó zab is az állami! gazdaságban. Belka és Ssirelka Már a vonaton megütötte a fülemet a hír: — Hallotta — mondta valaki a szomszédjának — lehozták a szputnyikról a két kutyát a földre. Aztán nagy vita kerékedett, de nem arról, hogy vajon igaz-e a hír vagy sem, ebben egyi­kőjük sem kételkedett, hanem a földre érkezés módozatait vitatták. Számok, érveik röpködtek a levegőben, s a beszélgetésibe végül majdnem az egész szakasz utasai bekapcsolódtak. Kiskunfélegyházán az első dolgom volt egy frissen érkezett újság megszerzése, ami azonban nem volt egyszerű művelet. Már sorbanálltak az emberek, s az újságárus kezéből kapkodták el a lapot, amely a két »őrkutya« képét is hozta az első oldalon. Nekünk, a sor végén állóknak már nem jutott újság. Bánatosan és irigykedve néztük a szét­széledő szerencsés újságolvasókat. Az árus könyörült meg rajtunk. — Ezt az egy példányt magamnak tartottam meg, ha akarják elolvashatják, de kérem vissza. Megegyeztünk. Leültünk egy padra és egy­szerre hárman is bámultuk a két kutyust, Sztrel- kát és Belkát, akik íme most nevezetesebbek lettek minden filmsztárnál és világcsúcsot javító atlétánál — pedig ez, ugye, az olimpia kez­dete előtt pár nappal igazán nagy dolog, í. p. Belka Gyárakat látogat a bajai pénzügyi állandó bizottság A Bajai Városi Tanács Pénz­ügyi Állandó Bizottsága jól ösz- szefogott testületként működik. Nemcsak egy-egy ellenőrzésre jönnek össze tagjai, még csak nem is megbeszéléseik alkal­mával látják csupán egymást, de rendszeresen tartanak üzem- látogatásokat, ahol a vállala­tok vezetőivel, munkásaival történt beszélgetések alkalmá­val saját munkájukra vonat­kozóan is hasznos tapasztalato­kat szereznek. Legutóbb például a Bajai Gyapjúszövetgyárban ismerked­tek az üzem életével, majd a Ruhaüzembe látogattak el, s mindkét helyen a pénzügyi ál­landó bizottság hasznára szol­gáló tapasztalatokat szereztek. Augusztusban és szeptemberben különben sorra kerítik a válla­lati és költségvetési csoport el­lenőrzési munkáit. Sztrelka 1960. AUG. 25, CSÜTÖRTÖK

Next

/
Oldalképek
Tartalom