Petőfi Népe, 1960. július (15. évfolyam, 154-180. szám)
1960-07-24 / 174. szám
1 I LAPJA „Most már értem a Ez volt a címe annak a népszerű nyelven írt ismeret- terjesztő füzetnek, amely az 1930-as évek közepe táján, az akkor még eléggé újszerű rádiózás s rádióamatőrködés rejtelmeibe igyekezett beavatni ifjút és öreget. Ha valaki elolvasta, meglehetős szakmai ismeretekkel vértezte fel magát, s a rádiódobozban nem keresett többé szellemeket, akik azt megszólaltatják. A napokban éppen azon gondolkoztam, hogy jó volna ezt a szakkönyvet előkeresni és odaajándékozni a Bács- K is kun megyei Moziüzemi Vállalat vezetőinek. Talán a példán felbuzdulva ők is kiadnának valami hasonló művet. De nem a rádióról, hanem a filmszínházak vetítőgépeinek működéséről, a különböző filmvetítési eljárásokról, amelyek megyénkben itt-ott feltalálhatok. A néző- közönség az így megszerzett szakmai ismeretek birtokában tudna mihez alkalmazkodni. Bizonyára kell lenni valamilyen különleges módszernek a filmvetítésben, mert a kes- kenyfilmes mozikban a film szereplőinek hangja alig, vagy egyáltalán nem érthető, sőt többször már nem is emberivé torzul. Ez a jelenség sokáig talány volt számomra, míg a véletlen közre játszott. Július 14-én este hét óra után néhány perccel a kecskeméti Kossuth téren 1960. július 24, vasárnap rádiót" baktatok hazafelé, amikor a Kisfaludy utcából kikanyarodik a Moziüzemi Vállalat FB 49—30 rendszámú furgonja. A karosszéria tetején — csak úgy rádobva — két dinamikus hangszóró. A fordulóban az egyik széles ívben lerepült és némi cigánykerekezés után alaposan helybenhagyva megállt a kövezeten. Most már értem! Ez hát az a különleges módszer, amelyet a Moziüzemi Vállalatnál alkalmaznak, mielőtt a hangszórókat felszerelnék. Nyilván az ily módon „preparált” hangszórók adják azt az utánozhatatlan hangot a mozikban. Hogy erre előbb nem jöttem rá! Séta a városban, ahol a kedves pihen. Anna kislányával és férje bátyjával. Nyikolajevna Városunkban járt egy szovjet hős özvegye A ma Nyikolajevna négy évvel ezelőtt, 1956 októberének végén levelet kapott az urától: »...a társaim közül már sokan leszereltek, csak egy kicsit légy még türelemmel, ha a szerencse kedvez, rövidesen én is otthon leszek.:.« — írta. Anna Nyikolajevna szinte reszketett az örömtől, amikor a négyéves szösZke Ny mocskával közölte a hírt: — Apu hamarosan itthon lesz.. Nyinocska, aki még csak az esti altatódal helyett kikönyör- gött igaz mesékből, no meg egyetlen találkozásból ismerte az édesapját, táncolt, futkáro- zott a boldogságtól. Igen. Ezután már apu is ott lesz az ágyánál, míg este elalszik, s reggeli ébredéskor anyuval együtt az ő mosolya köszönti elsőnek? ■ fg»gp* / „•..Kecskeméten hősi halált halt...“ n.. és akik kegyelettel emlékeznék a hősre: Kecskeméten tartózkodó családja és magyar, szovjet asszonyok. Akkor még sem Anna Nyikolajevna, sem Nyinocska nem sejthette, hogy az a négy szó — -ha a szerencse kedvez- —, veszélyt is rejthet magában. Olyan kedves és szép szavak voltak ezek is, mint a többi, melyek három évi távoliét után elsőnek hozták a hírt arról, fiogy hazakészül a kedves. ök nem tudhatták — hisz a levél erről nem is szólt —: az <a páncélos alakulat, melyben ■Gorjacsev Iván Mihalovics katonaéletének utolsó napjait szolgálta, már útban van Magyar- ország felé, hogy ott segítsen ez ellenforradalmárok által veszélyeztetett népi hatalom megszilárdításában. Anna Nyikolajevna is csak várt, várt, szívében ujjongó, s növekvő türelmetlenséggél és közben rendezgette a ruhákat, csinosította a kis lakást, hogy mire Ö hazaérkezik, mindenütt a legnagyobb rend fogadja. A kis Nyinocska a megyei taA várvavárt kedves helyett azonban megint csak levél jött De már nem az ő kezeírásá- •vaL Hivatalos, pecsétes írás volt, és kimondhatatlan, fájdalmas hírt hoztak a sorok: Gorjacsev Iván Mihalovics, a szovjet hadsereg szakaszvezetője, 195«. november 9-én, Kecskeméten hősd halált halt. Emberi toll arra nem vállalkozhat hogy Anna Nyikolajevna akkori érzéseit bánatát papírra vesse. De még az édesanyáét sem, aki 59 éves korában most már a negyedik fiát siratta. Hét fia közül kettő a második világháborúban, Le- ningrád védelme közben esett el, egy súlyosan megsebesült s most már Iván is elment — örökre. Anna Nyikolajevna szomorúnács elnökének ajándékával: a kalocsai babával. ságát a múló hetek, hónapok sem enyhítették. Nem tudott belenyugodni — nem a megváltoztathatatlan ba — hanem abba, hogy teljesen ismeretlen előtte a kedves utolsó napjainak története, hogy a nehéz pillanatokban egyetlen búcsúzó, vigasztaló szóval sem siethetett a segítségére. Szerény fizetésének minden nélkülözhető rubeljét félre tette — és egy vágya volt csak: látni a várost, a sírt, ahol a drága gyermekkori játszópajtás, a szeretett férfi, kicsi lánya pótolhatatlan édesapja pihen. Három évig megtakarított pénzecskéjéből ez év júliusában a Moszkva melletti Kalinyin városkából NyinocsJtyoUsóbb <h&zóquíuhU a Duna! Milliós hasznot nyernénk a teherhajóforgalom növelésével! n. : Végül a NEB-jelentés a bajai hajóállomás- és raktárterület helyzetével foglalkozik a vízi- úton történő szállítások akadályainak elemzéseként, s megállapítja: a bajai dunapart hajó- : állomási szakasza mostani álla- | potában tömeges-áru befogadá- \ sára nem teljes mértékben alkalmas, mert a környék ipari fejlődése miatt a forgalom nagyrészét helyi jellegű rakodások teszik ki. Ezért helyes volna, ha a hajóállomást és rak- területét a Duna-part más szakaszára telepítenék át? Mennyivel olcsóbb a vísiút Megémé-e vajon a dunai teherforgalom növelése ezt a befektetést, s kifizetődne-e az? A NEB pontos, — szakemberek által készített kimutatásai — azt mutatják: bőven megérné! összehasonlító számítást végeztek, s kimutatták, hogy 300 tonna gabona összes szállítási munkája Baja—Budapest viszonylatban vasúton 36 090 Ft- ba, míg hajón csupán 28 660 forintba kerül. Azaz a gabona Kalocsa—Fájsz—Baja Kalocsa—Budapest Baja—Dusnok—Kalocsa Baja—Kalocsa—Budapest Ä reális szemlélődési lehetőség érdekében közöljük, hogy a Budapestre szállítandó áruk közöt igen nagy mennyiségű a tej, amelyet a továbbiakban sem lehetne hajófuvarozásra bízni. Ez viszont épen megyei szemvízszállításának költsége a vasúti szállítás költségének mindössze 79,4 százaléka. Ugyanez az eredmény a 300 tonna cukorrépa szállításánál végzett vizsgálat esetében is. A cukorrépa víziszállítási költsége — beleértve a hajóból való ki- illetve átrakás, meg a »házhoz« szállítás költségét is — 80 százaléka a vasúti szállítási költségnek. A 20 tonna burgonyával végzett vizsgálat pedig 12 százalék díjkülönbözetet mutat — a víziszállítás javára. Ha tehát kisebb szervezési munkával a hajózási vállalatok számára, — mint a MÁV-nak is — lehetőséget adnának a háztól-házig szállításra, — rövid idő alatt milliókat, sőt milliárdokat takaríthatnánk meg a vízszállítás fejlesztésére szánt összegekkel. A Duna a helyi áruforga lomban Ezt a tételünket igazolandó, meg kell említenünk a Bajai 43. Autóközlekedési Vállalat jelentését, amelyben a következő érdekes számok olvashatók a közúti árufuvarozásáról: 1955 1959 1155 q 1362 q 2070 q 10 902 q 960 q 4600 q 885 q 8280 q pontból teszi sürgetővé a dunai hajózás fejlesztését, hiszen a fenti kimutatás szerint óriási méretű növekedést mutat a helyi, megyei szállítások tekintetében. E számokhoz pedig még hozzá sem vettük azt a 21400 mázsa cukorrépát, amelyet teherautókon (!!) szállítottunk tavaly a dunamenti községekből Kalocsára, a MÁV-állomáshoz! Hozzátennivalónk ehhez csupán az, hogy egy mázsa cukorrépa szállítása gépkocsin 30 kilométeres körzetbe — 3,60 forint... Talán as ötéves terv réssé is lehet Ugyanilyen eredményre jutnák, ha a dunamenti (Szob, Visegrádi kőbányákból Bajára szállítandó évi 250—300 ezer tonna útépítő-kő leszállítását vizsgálnánk, amely kőmennyiség a déli országrészek országúiéinak javítását szolgálná, s amelynek leszállítása a jelenlegi adottságok mellett (bajai hajó-állomás rakterülete. stb.) a Központi Szállítási Tanács szerint is csak rendkívüli nehézségekkel és több költséggel oldható meg. Nem szaporítjuk tovább a szót Az ügy részletesebb elemzése már nem is lapunk, de még csak nem is a népi ellenőrzés feladata, amely nagyon helyesen, egészséges előrelátással, gazdaságpolitikailag szemlélve tárta fel a helyzetet. A további feladat már a tervké- szító állami szerveké, amelyek valószínűleg még az ötéves tervben elvégzendő munkák közé is be tudják iktatni a dunai teherhajózás fejlesztésének első megoldandó feladatait? Ezennel nekik adjuk át a szót ~ • (í—“8—) 4 az utolsó gyermek, aki így, éo ezért siratja az édesapját.. Eszik Sándomá | a legszebb kincseik birtokában is oly szegény marad eg^ gyermek. Ö, bár Nyinocska lenne lkával, és férje bátyjával, Jevgenyij Mihaloviccsal elindult hogy a távoli magyar kisvárosban, Kecskeméten meglelje az örökre álamba szenderült kedves emlékét, sírját Most néhány napig itt élt közöttünk. Járta a várost, az utcákat tereket Néhol megállt — elmerengett: talán ezt a házat ő is megcsodálta, vagy lehet, hogy lépte épp ezen a kövön koppant.. — Mikor a kórháziba vitték, erre kellett mennie... — ó csak vissza tudnák tükrözni e néma falak messzenévedő tekintetét?. Hogy fáj még ma is végigmenni azon az úton, amely a temetőbe visz, ahol a sarja domborul. s ahol aranybetűs táblán néhány szó hirdeti: Itt nyugszik Gorjacsev Iván Mihalovics szakaszvezető, a Szovjetunió hőse, aki az internacionalizmus szellemében, a magyar nép szabadságáért áldozta fiatal életét. A sírra virágok simulnak, könnyektől harmatosán. Magyar és szovjet asszonyok könnyei. Anna Nyikolajevna is elhelyezi koszorúját és sírástól, fájdalomtól el-elcsukló hangon kéri: magyar testvéreim, olyan szeretettél ápoljátok e sírt. s Iván Mihalovics emlékét, mintha a saját fiatok, testvéretek lenne... Nyinocska gyenge kis vállát zokogás rázza, siratja a már soha igaz boldogságra nem váltható meséket, mélyek hajdan a várakozás nyugtalanságát enyhítették, siratja a terveket, az álmokat, melyek apjához fűzték, s melyek nélkül Gorjacsev Iván Mihalovics, aki életét áldozta a magyar nép ___ szabadságáért.. ?
