Petőfi Népe, 1960. június (15. évfolyam, 128-153. szám)
1960-06-16 / 141. szám
I960. Június le. csütörtök 3. oldal KÖ^YEBB MUKK^ ST-akOITCMERJB KERESET Szalagrendszerü termelést vezetnek be a Kecskeméti Ruházati Szövetkezetben Amikor megkérdeztem Mészá- ] tőt, nem is tagadta, hogy nagy tos elvtársat, a műszaki veze- | gondban van. Kömös véleményt a munkát át kell szervezni i — I960, évi tervelőirányzatunk meghaladja a 20 millió forintot. Jelenlegi szervezettségünk viszont sok tekintetben ■gátolja a szövetkezet fejlődését. A vezetőség egy véleményen van: a munkát át kell szervezni. Tagságunk meggyőzése már közel sem lesz ilyen köny- nyű. Régóta dolgozunk a jelenlegi módszerrel, s ami ennek következménye, munkatársainkban bizony gyökeret eresztett a megszokottság, az újtól való idegenkedés. A siker érdekében így több munkát igényel majd a tagság meggyőzése, mint maga az átszervezés. — Hogy lehetne ezen segíteni? — ezt a kérdést már a technológushoz intézem. — Részletes tájékoztatással, hogy mi célt szolgál a most folyó szervezés. — Ez bennünket is érdekel. Nyilatkozna róla, ' mint illetékes? — Szívesen, hiszen tudom, hogy sokan olvassák itt a lapjukat. Középüzem lesz u szövetkezetből — Talán azzal kezdem, hogy az OKISZ műszaki, üzemfejlesztési és szervezési csoportja több olyan szövetkezetnek nyújt segítséget, melyeket adottságaik és eddig elért fejlődésük alapján középüzemmé kívánnak fejleszteni. — Mit jelent ez a gyakorlatban? >— Igen sokat. Többek között az egyedi és csoportos termelés felszámolását és a szalagrendszerű, zárt ciklusos termelés megszervezését. — Hol tartanak ezzel a munkával? — Műszaki, közgazdasági szempontból megtörténtek a felmérések. Ezek alapján dolgoztam ki az átszervezés tervét. — A technológusnő kiteríti a tervrajzokat, s most már ezek alapján tájékoztat a gyakorlati végrehajtásról. Az átszervezést a szövetkezet széttagoltsága miatt lépcsőzetes rendszerben oldják meg. A közeljövőben két szalag felállítására kerül sor. Ügy számolunk, hogy üzembehelyezésükkel feltétlenül javul a munka minősége, számottevő költségmegtakarítást érnek el és jelentősen növelik a munka termelékenységét. —- Jelenleg csak ötletszerűen kapcsolódnak az egyes munkafolyamatok — mondja Frieden- thálné. — Nem lehet biztosítani az egyes munkák ütemk - jét, a gépkapacitás megfelel Egy letűnt világ emléke Egy régi illemkódex került a kezembe minap. A harmincas évek tájékán készülhetett. Egy letűnt világ társasági illemszabályait tanulmányozhattam belőle. Tíz oldal kizárólag a megszólításokat, címeket tartalmazta. Hát bizony ugyancsak fel kellett kötni a fehérnemű szárát annak, aki meg akarta tanulni, már pedig meg kellett tanulnia, mert a könyv megjegyzi: »...Ha valakivel, akár társadalmilag, akár hivatalban szóban, vagy írásban érintkezésbe lépünk, a megszólítás miatt előbb érdeklődni kell rangja, címe felől.« Jaj volt annak, aki eltévesztett egy megszólítást és pl. nagyméltóságú helyett csak méltósá- gost mondott! Azonnal elvesztette az illető kegyét és kérése nem talált meghallgatásra. — Mennyi energiát kellett arra pazarolni, hogy kinyomozzák a rangot és címet. Különösen részletesen foglalkozik az említett kódex a cselédekkel. Többek között ilyeneket olvashattam: »Lehetőleg ne hagyják a szülők a gyerekeket együtt a cselédekkel, ezzel nagyon sokat vétkeznek a gyerekük nevelése edlen.« »A cselédekkel felesleges beszélgetésbe ne bocsátkozzék úrilány. Bizalmaskodni a cse, lédekkel nem való.« Nem vádolhatja senki az illemkódexek szerzőit, hogy nem volt bennük humanitás, mert ilyesmit is találunk a cselédekről szóló részben: »Alkalmat kell adni nekik a tisztálkodásra (időközönként a fürdésre), ruházatuk rendben tartására stb.« Ez igen. Ez aztán messzemenő gondoskodás. Jó, hogy még nem tették hozzá a szerzők: meg kell engedni a cselédeknek az időközönkénti táplálkozást. .. Van még' egyéb figyedemre méltó dolog is, amiről érdemes megemlékezni. Az esküvőről szóló részben a következő szöveget találtam: »A templomból ki jövet szép dolog, ha az új pár észreveszi a lépcsőn álló koldust.« Ez érthető, hiszen a koldus éppen úgy hozzátartozott a feu- dalista-kapitalista Magyarországhoz, mint bármi más, hiszen hárommillió volt belőlük. íme, kedves olvasó, összeszedtem egy kis csokorra valót abból a »régi jó világból«. Nem árt néha emlékezni rá. K. S. % á ^ A? A társbérlő bosszúja. kihasználását. Sok a belső anyagmozgatás és nehéz az ellenőrzés munka közben. Gondolom, a jövő hónapban mindezek már megszűnnek. — Igen veszi át a szót Mészáros elvtárs. — Már megrendeltük a nagy csúsztató asztalokat. Ezek felállításával gazdaságosabban használjuk majd ki műhelyeinket. Jelenleg egy hónapnál is több egy-egy anyag átfutási ideje. Szeretnénk ezt a zárt ciklusú termelés bevezetésével három hétre csökkenteni. — Véleményem szerint még többre is van lehetőség — vélekedik a technológusnő. — Sátoraljaújhelyen, ahol az átszervezést már befejeztük, tíz napra csökkent az átfutási idő. így havonta jelentős összegű forgóalap szabadul fel. Csökken ezzel a bankkamat összege is, de ennél sokkal érdekesebb a termelés más mutatóinak alakulása. A szalagrendszer bevezetése a tagságtól egy-egy speciális munka begyakorlott elvégzését igényli. Ez pedig feltétlen minőségjavulást és a termelékenység ugrásszerű emelkedését fogja eredményezni. Nő a termelékenység és a kereset is emelkedik — Hallhatnánk valamit az előzetes számításokról is? — Erre ma még nehéz lenne válaszolni. A számítások helyességét még az idén ered-> ményességi vizsgálattal ellenőrzi a textillaboratórium. Támpontnak annyit elmondhatok, hogy ahol már megváltoztattuk a munka szervezeti felépítését, ott 15—30 százalékkal nőtt a termelékenység, sokat javult a gyártott áruk minősége, jelentős megtakarítást értek el a termelési költségeknél, jobbak lettek a munkakörülmények és emelkedett a tagok fizetése is. Kecskeméten is ilyen eredményekre számítunk. Sándor Géza Tegyük társadalmi üggyé a stadion felépítését — (OáLaiz&k a {ethíaáira — Álig egy hét telt el azóta, hogy az MSZMP városi bizottsága, a KISZ és a városi tanács felhívása megjelent a Petőfi Népében, s máris egyre-másra érkeznek szerkesztőségünkhöz olyan levelek, amelyekben városunk lakói önzetlen segítség- nyújtásukról, szervezési és erkölcsi támogatásukról biztosítják a városi tanácsot. A pedagógusok sokat tehetnem Örömmel olvastam a Petőfi Népében, hogy megépül Kecskeméten a stadion. Az építkezés csak akkor valósulhat meg, ha a város és a környék lakossága kéz a kézben összefogunk es munkába állunk valamennyien. Éppen ezért felhívom az általános, valamint a középiskolákban dolgozó tanártársaimat, hogy az összefoglalók után legalább egy-két napon vegyünk részt a tanulókkal együtt az építési munkákban. Minden iskola természetesen nem mehet egyszerre, ezért helyes lenne, ha az építkezés vezetői úgy osztanák be a munkát, hogy napi öt órán át csoportosan dolgozhassunk. A szülőknek is érdeke az építkezés és az ő figyelmüket is szeretném felhívni arra, hogy legalább a szabadságuk idején egy napon át vegyenek részt az építkezésben. Ügy érzm, kérésem nem lesz pusztába kiáltó szó, hanem minden iskolában megindul a szervezés, s az iskolai KISZ-t szervezetek, tanárok vezetésével megépítjük a város sportjának szép otthonát. Bérezi Kálmán igazgató-tanító A kisiparosok is segítsenek Önálló kisiparos, vízvezeték« szerelő mester vagyok. Örömmel venném, ha a kecskeméti sporttelep építésénél társadalmi munkával egy hetet eltölthetnek. Ügy gondolom, a gépészeti munkálatokra is tetemes összegű kiadása lesz a Kecskeméti Városi Tanács Végrehajtó Bizottságának, ezért munkámmal ezeknek a kiadásoknak csökkentéséhez szeretnék hozzájárulni. Ügy gondolom a város többi kisiparosa — akár sportkedvelő* akár nem — örömei dolgozik; majd a kecskeméti Sportstadion megvalósításán. Szijjártó Ferenc • HÁROM LENIN-DÍJAS Moszkvában átadták az 1960. évi Lenin-díjakat. G. Szviri- dov zeneszerző, M. Rilszkij költő és D. Ojsztrah hegedűművész a kitüntetettek között, a Kreml Szverdlov-térmében. ItaKIauov regénye A fiatalság amint megkapta az egy főre járó egyharmad doboz húsos babkonzervet, azon nyomban, hidegen bekebelezte. Éjszaka valamelyik állomáson felébresztették őket, és egy úton valahová sietősen elvezették. Elterjedt a hír, hogy fürdőbe viszik a társaságot, és az emberek morogtak: senkinek sem akarózott éjnek idején a hidegben, éhgyomorral fürdőbe menni. Álmosan, reszketve, a csillagok fényénél hidegen csillogó sínek között botorkálva, egymáshoz ütődve, sokáig bandukoltak a teherszerelvények között. Aztán kiderült, hogy az étkezdébe viszik őket, s a hangulat tüstént megváltozott. A raktárra emlékeztető étkezde szürke falán dér csillogott, a sok ember leheletétől s a közeli konyhától gőz terjengett a mennyezet alatt, amelyről kis lámpák homályossárga fénye hullott alá. A pincémők, akik már alig álltak a lábukon, a világítástól és fáradtságtól sápadtan — az élelmezési pontokon éjjel-nappal haladtak át a szerelvények, s mindenkit meg kellett etetni — odaraktak mindenki elé egy tál borsópüré- levest, egy tál búzakását, és szaladtak tovább. Akinek sikerült már megennie,, kifelé menet elcicázott a pincérnőkkel. Amikor ismét kimentek az utcára, Leontyev nem érezte olyan csípősnek a hideget. Talán azért, mert fűtötte a meleg étel. S a visszafelé vezető út sem tűnt olyan hosszúnak. Az evéstől átmelegedett katonák vidáman átbújtak a szerelvények alatt; egyik-másik szerelvény megrándult, s az egymásba csapódó ütközők zaja és csörömpölése közepette elindult, a sínekhez fagyott kerekek csikorogtak. Idővel Leontyev sok mindent elfelejtett, de ez az éjszaka és az ahogyan az étkezdébe vitték őket, megmaradt emlékezetében. Az írnokokkal nehezen került jó viszonyba. Tapasztalt, minden hájjal megkent népség volt, többségükben könyvelők, számvivők. Élvezettel mesélték, hogyan adták le az évi mérleget, s Leontyev észrevette, hogy különös tisztelettel beszéltek arról a főnökségről, amely sze- szélyeskedett, s többször isvisz- szadobta munkájukat, hogy dolgozzák át. Ö nem tudott hasonló dolgokat- mesélni. S azzal a könnyelmű kijelentésével, hogy idővel minden könyvelőt fel fog váltani egy gép. olyan. mint a számológép, mindjárt a kezdet kezdetén majdnem ellenségeket szerzett magának. Éjszaka, amikor a kerekek egyenletes kattogása mindenkit álomba ringatott, az írnokok fel tápás zkodtak, a priccsen ülve titokban falták a füstölt Jia- lat, és sugdolóztak. Lehetséges* hogy nem mindig füstölt halat ettek, sőt egészen biztos., hogy másvalamit is hoztak a hadtá- pos vagonból, de az éhes Leontyev orrában a füstölt hal szaga maradt meg. Az írnokok nem kínálták meg. Nevelés alá vették: ha köztünk akarsz élni* térj át a mi hitünkre, ha nem* akkor csak hordd fenn az orrod. Feküdt a falnál, de aa ételszag felkavarta üres gyomrát, hallotta, amint azok csámcsogva falaztok, és eszébe jutott, hogy annak idején a krumplis rozslepényt, amit aa anyja sütött az túra, becsületesen megosztotta az írnokokkal. Most gyűlölte őket,, s arról ábrándozott, hogy ha egyszes neki mindene lesz. azoknak me.j semmijük sem, hogyan fog visz- szafizetni nekik. Egyébként ha valamelyik állomáson oda is ment volna ;j hadtápos vagonhoz, úgysem adtak volna neki semmit. Ott valahogy mindenki megérezte» hogy ő ugyan írnok, de semmi1 sem függ tőle. A huszadik napon egy szétlőtt állomáson kivagonírozták az ezredet, jó messzire útjuk végcéljától. iFvlytaü'öy
