Petőfi Népe, 1960. június (15. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-01 / 128. szám

A. oldal 1960. június 1, szerda 3ól szervezték meg a munkát a Tiszagyöngye szőlőjében és kertészetében ^ÄgiSS Seprőtánc A járási szemlén és a kulturális be­mutatókon nagy si­kerrel szerepelt a bácskai KI8Z- egyiiítes magyar* délszláv és német nemzetiségi cso­portja. Az együttes műsorából bemuta­tunk két jelenetet.. — Felső képünkön: hercegszántói dél­szláv táncospár, népviseletben; az alsón: a délszláv le­gények seprűiánca. Ünnepi Könyvhét Baján, Kalocsán Már a megalakulása• 'kor, kora tavasszal alapos (szervezéssel fogtak munkához la 2300 holdas Tiszakécskei Ti- jszagyöngye Tsz-ben. A vezető- iség minden taggal egyénenként elbeszélgetett, hogy melyik üzemágban, s kivel szeretne egy munkacsapatban dolgozni. A több napot igénybevevő fá­radozás meghozta gyümölcsét, mert időre elvégezték a szőlő soron levő művelését, s az egyéb tnövényfélék ápolását A tsz 310 holdon termeszt szőlőt, s ezenkívül majdnem minden tag 600 négyszögölet ka­pott háztáji területként, ami összesen 170 holdat tesz ki. A közös szőlőparcellák gondozá­sára három munkacsapatot hoz­tak létre. A Matkovics János vezette, s főleg idősebbekből álló 12 fős egység valamivel több mint 32 hold megművelé­sét vállalta, de tervén felül 7 tioldon a nyitást is elvégezte. Sulák Sándor 10 fős munka­csapatában fiatalabbak dolgoz­nak; 11 hold szőlő ’ gondozása a feladatuk, de egyéb munkák­nál, főként a szállításoknál is igénybe veszik őket. Sánta László vezetésével dol­gozik a harmadik, az úgyneve­zett vegyes-munkacsapat, mely­nek létszáma a szőlőmunkáktól függően, változó. A nyitásban például huszonhármán vettek részt, közöttük a fogatosok, ker­tészek, vezetőségi tagok, —mint mondják — »akinek csak volt ideje«, a permetezést viszont Jankovich Ferenc: Rídégetés Jankovich Ferenc török hé- doltságbeli regénytrilógiáiának befejező harmadik kötete á Híd- égetés. Az érdekes regény az 1600-as évek közepén játszódik, hősei történelmi személyek: Montecuccoli, Wesselényi, Zrí­nyi Miklós. Ugyanakkor a re­gény hű képet fest a végvári vitézekről, a korabeli hadi élet­ről. Oravecz Paula: r Faforgácsok A Kócos című nagysikerű re­gény szerzője új művének első kötetében három 'testvér életét mondja el. A testvérek közül ketten a századeleji magyar vi­déki iparos kispolgárok kicsi­nyes harcát vivják a vagyono- sodásért. A család harmadik tagja a nyolcgyermekes Hanák- né félproletár életviszonyok kö­zött küzd gyermekeiért, de ön­feláldozó élete sem tudja ösz- szetartani a családot, melyet kí­méletlenül felbomlasztanak a századelő társadalmi megráz­kódtatásai. Földeák János: Té koslók 1956 november 4-én hajnal­ban indult Földeák János re­gényének cselekménye. Serdülő fiatalok, a budapesti munkás­kerületek lakói a hősei és mind­össze öt nap sodró erejű ese­ményeit sűríti össze. Barabás Tibor: Egy címíró emlékiratai A cimíró, akiről Barabás Ti­bor regényében szó van, maga az író. Önéletrajzi jellegű visz- szaemlékezések adják tehát az alapját az érdekes, humoros ese­ményeknek, kalandoknak, me­lyek az akkori idők kritikáját is nyújtják. A harmincas évek társadalmi életét választotta az író műve keretéül, s fő témája az az erőfeszítés, amellyel az állástalan szegény emberek ab­ban a korban igyekeztek fenn­tartani az életüket. már nyolcan-tízen végzik; A szőlőművelésre beállított egy ál­landó, s a más munkákat is végző két munkacsapaton kívül több mint százan egy-két holdas parcellákon egyénenként műve­lik a szőlőt. A munkaerő többféle cso­portosításban való elosztását a nagyüzemi parcellák kialakítá­sának a hiánya tette szüksé­gessé, s az ilyetén munkaszer­vezés meglehetős rugalmasság­ra vall. Az eredmény pelig az, hogy márciusban végeztek a nyitással, a következő hónap­ban a metszéssel, május 26-ig az első permetezéssel, de több helyütt már kétszer is perme­tezték a szőlőt. A tsz 230 hold, s kisebb- nagyobb parcellákból álló ker­tészetében 17 munkacsapat dol­gozik. Molnár Ignác főkertész naponta egyszer-kétszer kerék­páron meglátogatja az egymás­tól 1—5 kilométerre fekvő te­rületeken a csapatokat. Ezek mindegyikének van még külön vezetője is. Az 5—25 fős mun­kacsapatoknak — kettő kivéte­lével — asszonyok a tagjai. Szorgalmukért, a közös mun­kákban elsőnek való részvéte­lükért a vezetőség dicsérettel emlegeti csaknem valamennyit. Még március közepén a zöld­ségtermesztő munkacsapatok a termelőszövetkezettel szocialista szerződést kötöttek, amelyben létszámukhoz mérten külön­böző nagyságú parcellák meg­munkálását vállalták. Özv. Su- bicz Béláné 25 fős csapata pl. Erdős László: A szökevény A Magvető által kiadott kis­regény izgalmas események kap­csán mondja el, hogyan szöktek meg 1944 nyarán az egyik bün­tető munkásszázadból a kom­munisták. A regény hőse 12 évet töltött a fegyházban, mi­után kalandos körülmények kö­zött megnyílt előtte a szabadu­lás útja. Csendben eszegették paradicso­mos halkonzervüket, egymás után merítve kanalukat a bá­dogdobozba. Az ütegparancsnók pillantására mindannyoszor szé­gyenlősen maguk alá húzták lábukat, s abbahagyták az evést. Az egyik tüzér volt, a másik gyalogos. Nemrég kerül­tek ki a tiszti iskoláról, a tar­talékból küldték ide őket. Ügy látszik, együtt érkeztek, a fej­adagjukat is közösen vételez­ték. Belicsenko valahogy kedv­teléssel nézte őket. s a hely­zetjelentést hallgatva, mindun­talan akaratlanul rájuk pillan­tott. — Nos jó, ütegparancsnok, mindez rendben lenne, de van-e lőszered? — és Gurkin rava­szul körülnézett, leste a ha­tást. A feketskucsmás ütegpa­rancsnokot nem kérdezte: az már az »ő embere« volt. — Valamicske akad — mond­ta Belicsenko; tapasztalatból tudta, hogy nem jó elárulni a készleteket. — Ismerlek én benneteket, tüzéreket — fenyegette meg Belicsenkot a magasabb be­osztású tiszt bizalmaskodásával. — Ideadnak segítségül, csak lő­ni nincs mivel. Az aprótermetű Gurkin eb­ben a pillanatban nagynak, összesen 100 holdon vállalta el a borsó, paradicsom, zöldbab, burgonya, kukorica termesztésé­vel járó munkákat. Május utol­só hetéig a 20 hold burgonyát, a feleannyi zöldbabot már egy­szer megkapélta, a paradicso­mot 15 holdon palán tázta, s a tíz hold zöldborsóból 14 mázsát leszedett a csapat. A kivételként említett 8, il­letve 10 fős zöldséges csapat­ban férfiak dolgoznak, a -háza­sok azonban a feleségükkel együtt. Ök nevelték az egész kertészet számára a palántákat, s most a külön parcelláikon to­vább kertészkednek. A következő gazdasági évre kialakítják a tsz-ben a nagy táblákat, s a munkacsapa­tokat is szükségképpen átszei'- vezik. Az év végéig szerzett ta­pasztalataik birtokában kétség­telenül jól oldják meg azt a fel­adatot is. T. I. Arany­és gyémántdiplomások Megható kezdeményezést je­lent az 50 és az azon felüli, továbbá a 60 és az azon felüli diplomák kiosztása a, pedagó­gusnapon. Remegő kézzel írt, öreges betűk számolnak be 50— 60 év odaadással végzett ne­velő munlcájáról. Kis, eldugott falvak, tanyák pecsétje mutat­ja, hogy ezek a tanítók hol töl­tötték eddigi életüket, hol vé­gezték áldásos munkájukat. — Hány levélen elmosódott betűk árulkodnak arról, hogy írójuk könnye hullott a levélpapírra, amikor életük küzdelmeiről, nehézségeiről, szépségeiről és győzelméről adnak számot. Köszöntjük az idős kitünte­tett pedagógusokat. Népünk szeretete és hálája a nyugdíja­zás után is kíséri őket, meg­becsüléssel és nagy szeretettel emlékezik hasznos, hosszú és szép munkájukra. A megye 22 nyugdíjas pedagógusát tüntetik ki Baján a pedagógusnapon arany, illetőleg gyémántdiplo­mával. mindenható főnöknek érezte magát, sőt ilyen pózt is vett fel. Belicsenko ismerte a gya­logsági parancsnokok szokásait: saját tüzérségüket kímélik, á hozzájuk beosztottakkal viszont, míg náluk vannak — bármi­lyen kaliberűek is — igyekez­nek minden lyukat betömni, alaposan kihasználni. úgyis visszaveszik őket. Az ilyen pa­rancsnokoknak lehetetlen meg­magyarázni, hogy közepes tü­zérséggel géppuskát elhallgat­tatni annyi, mint ágyúval ve­rebekre lőni. Minden magyará­zatra csak annyit válaszolnak: »Mi az, hogy nem lehet? Tü­zelj!« És Belicsenko csak mosoly­gott. — Mondd, százados, hozzád küldték ezeket a hadnagyokat? Gurkin hanyagul megfordult a székén. — Ezeket? Hozzám. A hadnagyok abbahagyták az evést, és Belicsenkora néztek. Érezték, hogy szimpatizál ve­lük. — Egy szakaszparancsnokom hiányzik... »Három nappal ez­előtt elesett« — akarta mon­dani, de a hadnagyokra pillant­va meggondolta magát. — Jó helyen mondod ezt? Tu­dod. hány szakaszparancsnokom A bajai írók sikerrel szerepel­tek a helyi nőtanács könyvhéti ünnepségén. Ugyancsak a Tóth Kálmán Irodalmi Társaság írói vettek részt Kalocsán a Városi Moziban rendezett ünnepi iro­dalmi matinén is. Vasárnap Ba­ján a Tanítóképző Intézet dísz­termében irodalmi est megren­maradt? Még az aknavetőknél is szakaszvezető a parancsnok. — És szigorúan a hadnagyok felé fordult. —« Induljatok a századotokhoz. A két hadnagy gyorsan, zaj­talanul felállt, és rá sem nézve senkire, elhagyta a szobát. Amikor Belicsenko visszatért ütegéhez, újra meglátta őket. A sötétben, egy behavazott pádon, kenyérzsákjukat csomagolták össze. — Fogd csak — mondta a tüzér, a gyalogos felé nyújtva a konzervdobozt, bizonyára az utolsót —, te a gyalogsághoz mész. — No és ha a gyalogsághoz? Akkor is vedd el csak te. Meglátva a közeledő Beli­csenkot, zavarba jötték, mintha valami szégyenletes dolgon kap­ta volna rajta őket, s vára­kozva, sután topogtak. Beli­csenko szótlanul ment el mel­lettük. Tudta, mire gondoltak, mit éreztek. A városban lövöldöztek. Az eget fényszóró pásztázta, visz- íénye a földre hullott, az üres házak ablaküvegei vakon csil­logtak. Belicsenko érezte, hogy vannak emberek ezekben a há­zakban, csak a mély pincékbe rejtőztek, amíg körülöttük tom­bolt a harc. Belicsenko a két hadnagy sorsára gondolt; Holnap, az is­meretlen magyar városban, ott­honuktól oly távol, első harcu­kat kell majd megvívniuk. S mindaz, amit eddig átéltek, éreztek, olvastak, minden, ami­re tanították őket. amiről ál­modoztak, — mindez előkészü­dezésére került sor, amelyen nagy sikerrel közreműködött a Kortárs írócsoportja, a Kecske­méti Katona József Irodalmi Társaság, valamint a Bajai Tóth Kálmán Társaság írócsoportja. Az irodalmi esten Tóth László író is megjelent. let volt a holnap reggelre. Jó­képű, becsületes arcú fiúk. Minden gondolatukkal a jövő­ben kalandoznak, amelyben azok az emberek és gyermekeik i élnek majd, akik most pincék-1 ben rejtőzve várják a németi invázió elvonulását, — értük is’ jöttek ide harcolni. Belicsenko nem tudhatta, hogyan alakul i majd sorsuk, De bárhogyan ala-! kul is, bármily rövid és nehéz lesz is, tudta, hogy véget ér a háború, elnémul a csatazaj, s a jövő emberei egyszer még irigyelni fogják őket. És mégis óda akarta venn1 a hadnagyot magához, az ütegbe; Miért? Taláh azért, hogy meg­mentse, megóvja őket? Eire most maga az úristen sem len­ne képes. De a nagy tettek közepette nem mindig volt rá idő, sőt nem is mindenki óhaj­tott azon töprengeni, milyen halál elkerülhetetlen, s milyen kerülhetné el az embert — háború volÍ! Nincsen háború vér nélkül. Belicsenkónak úgy tetszett, hogy Gurkinnál ész­szerűbben, kíméletesebben tud­ná felhasználni ezeket a fiú­kat, akik éppen csak elkezd­tek élni. Az ütegnél a katonák csá­kánnyal törjék a kőkeményre fagyott földet. Izzadtság- és ma- horkaszag töltötte be a csípős levegőt. Az ütegpahmesnokot meglát­va, Nazarov hozzálépett és je­lentett. A katonákkal együtt ásta a fedezéket, köpenyét le­dobta, s miost ginmasztyorká- ban, felhevülten, kínos pontos­sággal tisztelhet,, (i’uiyt. löv.) VWWVS/V’^VWV»WWVWWWVW< Magyar írók művei a könyvhéten

Next

/
Oldalképek
Tartalom