Petőfi Népe, 1960. június (15. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-29 / 152. szám

1960. június 29, szerda S. oldal WAJKOTMC ÜZEM JÓ PÉLDÁJA Szívesen fogadják és megvalósítják a munkások ésszerű javaslatait Ma már elvileg természetes, hogy a munkások beleszólnak a gyár vezetésébe, s javasla­taikkal hozzájárulnak az ész­szerűbb és gazdaságosabb ter­melés helyes módszereinek ki­alakításához. Sajnos azonban, minden igazgató korántsem sze- M*tt, ha egyik-másik munkás szóváteszi az irányítás kisebb- nagyobb hibáit, s azok kijavítá­sát kívánj a* Ebben az írásunkban három olyan üzembe visszük el olva­sóinkat, ahol a vezetők szívesen veszik a munkások ésszerű ja­vaslatait és meg is valósítják azokat. Érdemes javaslatot tenni Amikor afelől érdeklődöm a Bajai Gyapjúszövetgyárban, mi­ként valósítják meg a munká­sok javaslatait. Mészáros elvtárs elmondja, hogy a termelési ta­nácskozásokon elhangzott fel­szólalásokat tüzetesen tanulmá­nyozzák, s ennek alapján olyan kérdésekben intézkednek, ame­lyeknek megoldása túl nő az üzemvezetők hatáskörén. Az intézkedésekről a dolgozó­kat szóban vagy írásban értesí­tik. Egyes kérdések megoldásá­hoz döntés előtt az üzemvezetők véleményét is kikérik. S hogy érdemes ésszerű dolgokat java­solni, azt Csányi Kálmánná és Petrovics Antalné példája bi­zonyítja. Javaslatukat, hogy Ké­szítsenek lábrácsot, nemcsak el­fogadták, hanem meg is valósí­tották. Mikusovics Pálné javas­latára több munkásasszony el­látogat majd egy állami gaz­daságba, ahol tapasztalatcsere keretében megtekintik a birka nyírás módszerét, Bodó József a rossz világításra panaszko­dott és Miklóshalmi Pál fő­technikus ez ügyben is gyorsan intézkedett. Bensütz József azt kifogásolta, hogy az éjszakai műszakban nem jó a petróleum­ellátás. Két nap múlva Flittner elvtárs intézkedése nyomán megváltozott a helyzet. — A Farkas Ferencné által kifogásolt rossz szálvezetőket is azonnal kicserélték. Természetesnek tartják A Kecskeméti Cipőgyárban a folyamatos munka és a jobb anyagellátás érdekében a mun­kások gyakran közlik vélemé­Soltvadkert hírneve Pesten csliimeeS- nyilatkozatok, az. cAikotinány Tjíz hazáról (Fővárosi tudósítónktól.) Soltvadkert, a Bács megyei nagyközség jó hírnevet szerzett Budapesten. Az Alkotmány Tsz ugyanis már évek óta jobbnál jobb borral lepi meg a IX. ke­rületieket Szamuelly utcai po- harazójában. A IX. kerület szinte minden rétege megfordul az ízléses, tisz­ta poharazóban. Esti látogatá­sunk alkalmával most is talá­lunk itt orvosokat, mérnököket, üzemi és gyári dolgozókat, amint ízlelgetik a soltvadkerti ezer­jót. — Vendégeinket kérdezze meg, hogy ízlik-e? — tér ki a kérdés elől Szadai Gizella, a poharazó vezetője. Azt azon­ban elmondja, hogy sokan ke­resik fel naponta a poharazót. Március óta vezeti az üzletet és azóta 220 hektoliter bor fo­gyott el. A termelőszövetkezet általában ezerjót, sillert és hárs­levelűt szállít Budapestre. Az új borig még 70 hektolitert hoznak fel Soltvadkertről. Kell is az utánpótlás, mert egy-egy szombati napon például kipoha- raznak öt hektolitert is. Három éve nyílt a poharazó »— és ez Budapesten nagy szó — nem volt azóta panasz a borra! Amellett, hogy olcsó, — hiszen most is 17 forintért mé­rik literét — jó is. A kis helyiségben rend és tisztaság mindenütt. A vezető­nek szabad idejében segédkezik édesapja, aki sofőr a 13-as AKÖV-nél. Innen is nagyon so­kan járnak át esténként, szol­gálat után, egy-egy pohár borra. Az egyik asztalnál többen ül­nek: Keszthelyi Ferenc, Gergely utca 10. szám alatti lakos ezt mondja: — Régi vendég vagyok. Es­ténként mindig itt fogyasztom el a két decimet. Nagyon jó a boruk, s ezért csak gratulálha­tunk a termelőszövetkezetnek. Így vélekednek a többiek is: Hegedűs Imre, Pálmai György és Pozleve János, aki a Csepeli Fémművekben dolgozik. A IX. kerületiek legszíveseb­ben ide, az Alkotmány Tsz po- harazójába járnak. Elismerő di­cséretüket ez úton továbbítom a soltvadkerti Alkotmány Ter­melőszövetkezet gazdáinak, jó munkát kívánva nekik a IX. kerületiek nevében. Tihanyi György nyűket a gyár vezetőivel. A leg­utóbbi termelési tanácskozáson kilencen szólaltak fel. Kovács Pálné javasolta, hogy a lakk­cipők hátsó szíjánál a szélbe­hajtások legyenek szélesebbek. Javaslatát elfogadták, s meg. valósították. Toldi Imréné kifogásolta, hogy az előző reszortról nem jön folyamatosan a munka. Ez a probléma is megoldódott. Szken- derovics Károly a brigádon be­lüli egyenlő munkaleterhelésről szólt. Szabó László szavai sze­rint minden reszortban jobban kell ügyelni a minőségre. Erről beszélt Stecenkó Teofil is, aki a társadalmi ellenőrzés megva­lósítását sürgette. A javaslatok életrevalóságát bizonyítja az, hogy a gyermek­cipők minősége az utóbbi fiz napban 96,1 százalékról 96,3 százalékra emelkedett. Mi van a naplóban ? A Bajai Villamosipari Gyár főmérnöke »mindenttudó« nap. lójában őrzi a munkások ja­vaslatát. Itt egyébként az a szokás, hogy a termelési ta­nácskozáson adják meg a vá­laszt a felmerülő apróbb kér­désekre. Az olyan javaslato­kat, amelyeknek megvalósításá­hoz jelentős összegű pénz kell, külön megbeszélik a dolgozó­val. Ha pedig a javaslat nem jó, azt is/megmondják. Erre az utóbbira azonban csak ritkán kerül sor. Legutóbb Takaró Jánosnak mondták meg, hogy az öltöző- szekrények számát azért nem tudják növelni, mert erre nincs pénz. Ugyanakkor megígérték, hogy a kerékpár-garázs ügyében gyorsan intézkednek, Schleisz Ferenc szóvátette, hogy a művezetők nem köve­telik meg a munkavédelmi sza­bályok betartását. Észrevétele nyomán a gyár igazgatója in­tézkedett. Keszthelyi István a festők részére kért elszívó be­rendezést. Két hét sem telt el, s megkapták. A javaslatokat követő gyors intézkedések a munkásokban tovább mélyítik a felelősségér­zetet, melynek nyomán javul­nak a termelési eredmények, jobbak, biztonságosabbak lesz­nek a munkakörülmények. (venesz) Villamosipari technikumot szerveznek Kecskeméten A DÁV kecskeméti KISZ- alapszervezete és a vállalat ve­zetőségének kezdeményezésére az illetékes minisztérium enge­délyezte, hogy Kecskeméten megszervezzék a Villamosipari Technikum esti tagozatát. Az iskola ez év szeptemberé­ben kezdi meg működését. A felvételi vizsgákat júliusban rendezi meg az iskola vezető­sége. Felvételüket kérhetik mindazok, akik nyolc általános iskolát végeztek és a villamos­ipari szakmában kétéves gya­korlattal rendelkeznek. A technikum esti foglalkozá­sait a Katona József Gimná­ziumban rendezik meg, a gim­názium tanári karának és a DÁV mérnökeinek vezetésével, A technikumra felvételüket kérő fiatalok Kecskeméten a KISZ-alapszervezetek vezetői­nél és a Kecskeméti DÁV ki- rendeltségen jelentkezhetnek. , Sok a hitelesítetlen mérőeszköz Mulasztó boltvezetőket büntettek meg A pénzügyőrség a közelmúlt­ban nagyszabású általános el­lenőrzésen vizsgálta felül a ba­jai kereskedelmi hálózatban használatos mérlegeket, súlyo­kat, mérőedényeket. A vizsgálat során kitűnt, hogy sok boltve­zető a kötelezően előírt időben elhanyagolta a mérőeszközök hitelesítését. Ez egyrészt a ve­vők, másrészt a kereskedelmi vállalatok számára jelent aka­ratlanul is károsodást. A pénzügyőrség kezdeménye­zésére a városi tanács szabály­sértési előadója több mulasztó boltvezető ellen eljárt és kisebb- nagyobb pénzbüntetést mért ki nevelési szándékkal. Így indult eljárás Mészáros Kálmán, Nagy. Miklós, Hajdú László, az Élel­miszer Kiskereskedelmi Vállalat boltvezetői. Oláh Mihály, Boká­nyi Károly, özv. Rendek Ferenc­né földművesszövetkezeti, Tet­tinger Józsefné vendéglátóipari és több más boltvezető clieu. A vizsgálatból kitűnt, ho gf a kereskedelmi vállalatok veze­tőinek is fokozottabb mértékben kell ellenőrizniük a mérőeszkö­zök és edények hitelességét. Egyszer van, másszor nincs áru Bajaiak a tsz-város piaci gondjairól Piaci nap délelőttjén érkez­tünk Bajára. A város piacte­rén nagy volt a sürgés-forgás. Bőven hoztak fel árut a ter­melőszövetkezetek, olcsón is adták, s a háziasszonyok telt kosarakkal igyekeztek hazafelé. Egy fiatal asszonytól megkér­deztük: — Mindig ilyen sok árut hoznak-e a piacra? Az elárusító — Az idén sokkal több és olcsóbb a friss zöldség, gyü­mölcs és főzelékféle, mint az előző években, de azért több­ször előfordult, egészen várat­lanul, hogy kevesebb volt az áru és drágábban adták. Hasonlóan nyilatkozott a cse­megeüzlet zöldség-elárusítója is, — akit egyébként a MÉK lát el áruval. — Ezért felkerestük a városi tanács vezetőit, s meg­kérdeztük: mi az oka annak, hogy ilyen egyenlőtlen az ellá­tás, hol elegendő, hol kevés az áru a piacon. — Tavasszal, amikor szövet­kezeti város lett Baja — mond­ta Farkas Ferenc tanácselnöki — arra kértük a szövetkezete­ket, hogy legalább 150 holdon» kertészkedjenek a lakosság el­látása érdekében. A tsz-eto mindezt túlszárnyalva, töbfc* mint 300 hold konyhakertésze­tet létesítettek, s a MÉK-kel is nagy mennyiségű árura szer­ződtek. Azóta többször tárgyaltunk aí termelőszövetkezetek vezetőivel! a város zöldség- és gyümölcs-! ellátásának további javításáról^ Ennek eredményeként a tsz-ek> 1500 négyzetméter melegházé ablakot rendeltek, hogy minél több primőr áruval jelentkez­hessenek jövő tavasszal a pia­con. Mindemellett többször meg­történik, hogy nem szállítanak) árut a szövetkezetek a piacra* vagy csak keveset, ami nem elegendő. Az egy holdnál ki­sebb földterülettel rendelkező kertészkedéssel foglalkozó ma­gántermelők ilyen esetben fel­verik az árakat. Az ilyesmi olyankor fordul elő, amikor a KÉP SZÖVEG NÉLKÜL ^wwwva—————^^vw,wwwww. tsz-ekben sok más sűigos mun­ka van és nem érnek rá ’»pia­EGY KIS FALU ORVOSA »Amikor sötétség borul már a falura, s kialszanak a fények a házakban, egy ab­lak még mindig vilá­gos Lakiteleken. Az orvos házának ablaka v'^gít:..« Ezzel a kjserőszöveggel ka­pott ajándékdalt a Rádiótól néhány év­vel ezelőtt dr. Kiss Ágoston, Lalii telek orvosa. Levélben ér­tesítették, jó előre tu­dott az adásról, még­sem hallgathatta, mert be. .„hez hívták éppen, mennie kel­lett. FIúsz éve, huszon­egyedik már, hogy a faluba költözött, s azt talán meg tudná mon­dani, hány betege volt azóta, de hogy hány­szor kellett otthagy­nia a vasárnapi ebé­det, hányszor verték föl éjszakának évad­ján — »doktor úr, jöjjön, rosszul van a gyerek!« — arról nem igen tudna számot ad­ni. Nagyon sokszor. Gyönyörű a falu, a fák alá bújt Lakite­lek. Idilli szinte, mint egy színmű dísz­lete. Vadgalambok búgnak bolondul, sze­relmesen a nyárfák, akácok sötét lombjai között. De ilyen idill-e va­jon az élet is? Ha szél támad, port ka­var, ha eső esik, sa­rat dagaszt a láb. Az orvos vállán négy­ezer ember egészségé­nek gondja. Négy­ezer ember, s a leg­távolabbi tanya, amely ide tartozik, még több mint tíz ki­lométerre van, buc­kák hátán vezet hoz­zá az út. Idilli vajon ez az élet is, s a munka, a falusi or­vos munkája? Nem idilli, dehogy. Nem könnyű. Ezt Kiss Ágoston sem mondja. Mégis itt van már huszonegyedik éve. Kórházi alorvos volt Kecskeméten, azt cserélte fel a fa­lusi praxissal. Hívták már, mehetett volna városba. Nemet mon­dott, maradt. Mástól hallom, évek óta nem vette ki szabad­ságát, s mikor erről beszélünk, elhárítja az érdemet: — Nem érzem jól magam, ha nem va­gyok itthon. A város többet ad­na, ezt ő is tudja, kultúrában, életkö­rülményekben többet elsősorban. De vala­miben nem. — Itt mindenki személyes ismerős és nagyon megbecsül­nek. Jó érzés az, hogy az emberre szükség van. A gyó­gyító orvosnak na­gyon szép munka vi­déken dolgozni. Ügy ismerem már az em­bereket, hogy szinte még a kilincset fogja a beteg, már tudom, hogy mit akar. Hív­tak, hogy menjek tisztiorvosnak. Nem. Én ezen a vonalon indultam, (hagyja­nak > Mi köti a faluhoz? Csak érezni lehet, megfogalmazni nem. — Szeretni kell a népet, csak úgy lehet valaki jó orvos, és akkor a falusi élet se terhes. De (hány­szor előhozta ezt be­szélgetés közben) nem kellene tán írni, meg­írni. amit mondok. Vagy legalább a ne­vét ha elhagynánk... Egy falusi orvos ,.. elég az úgy is. Beteg kopogtat az ajtón — »kedves dok­tor úr...« — ötve- nen-hatvanan mond­ják ezt egy nap. Nem könnyű. Tanul is, mert nem lehet elma­radni, továbbképzőre jár Kecskemétre. Fáradságos munka. Mégis, mikor este le­ül a családdal a te­levízió elé — »amióta ez van, utolértük ma­gunkat a kultúrában is« —, úgy érzi, csök­kenti a munka súlyát, hogy segített az em- berekens v -v v v A. K. colni«. A tsz-elnök Dr. Gajdócsi Istvánhoz, a Le­nin Tsz elnökéhez intéztük kö­vetkező kérdésünket: — Véle­ménye szerint mit lehetne len­ni a piac egyenletesebb áruel­látása érdekében? — Ez igen egyszerű — hang­zott a gyors felelet. — A vá­ros termelőszövetkezeteinek kü­lönbözőek a földjei. Az egyik tsz hidegebb, a másik mele­gebb talajon kertészkedik. En­nek következtében azután nem is egyszerre érnek be konyha­kerti termelvényeik. Ha valaki összehangolná, hogy melyik tsz mikor szedje le áruját és szál­lítsa piacra, zökkenőmentessé válna a város zöldségellátása. Úgy gondoljuk, Gajdócsi elv- |társ fején találta a szöget. Vé­leményünk szerint amire utalt* elsősorban a MÉK-nek, mint szerződtető és felvásárló válla­latnak lenne a feladata, amely már a szerződéskötéskor megál­lapodhatna szedésre és szállí­tásra vonatkozólag a tsz-ekkel. A lakosság zökkenő nélküli el­látása és az áru piacra szállí­tásának összehangolása azon­ban a városi tanács v. b. ke- > reskedelmi csoportjának sem lehet közömbös — hiszen ha­táskörébe is tartozik!- - - Nagy Ottó ■

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom