Petőfi Népe, 1960. június (15. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-21 / 145. szám

1L oldat

I960, június 21, kedd

JleacL a cSzoaidiuűéhúL

Május elején Kecskeméten járt Hmelnickij város komszo- molistáinak küldöttsége. Ekkor a város úttörői egy díszes albummal ajándékozták meg a komszomolistákat. Most levél érkezett a Szovjetunióból, melyben köszönetét mondanak az albumért. A levél szövege a következő :

KECSKEMÉT VÁROS

ÚTTÖRŐINEK!

Kedves Barátaink!

Albumotokat úttörő palotánk »nemzetközi barátság« szakkörének adták át. Mi naponta tízesével kapunk leveleket Magyarországról. Örömmel ápoljuk barátságunkat a magyarokkal, s április 4-e — Magyarország felszabadulásának napja — nekünk is nagy ünnepünk volt. Ebből az alkalomból kiállítást is rendeztünk Magyarország városairól és falvairól.

Az úttörő palota igazgatója engem bízott meg — aki részvevője voltam Kecskemét felszabadításának —, hogy megírjam nektek ezt a levelet. Nektek, a kommunista társadalom leendő boldog építőinek, nem volt részetek a háború borzalmaiból. Ti már 1945 után születtetek, amikor hírős városto- kat, Kecskemétet már felszabadították a 3. Ukrán Front (Tol- buhin tábornok) csapatai.

Én felderítőként szolgáltam és egységünk elsőként lépett a városba. Ez 1944 végén volt. Robbantak a lövedékek, égtek a házak, az utcákon katonák és civilek holttestei feküdtek. A ti albumotokban megismertem a számomra jól ismert teret, a »Barátok teré«-t, a feszülettel és a szoborral. Távolabb egy kétemeletes épület áll, amely akkor égett. Az egyik második emeleti ablakban egy kislányka ült, segítségért nyújtogatván kezecskéjét. A füstben semmit sem lehetett látni. Mi felrohantunk, hogy megmentsük, s mikor a második emeletre értünk, kiderült, hogy az egy nagy baba, s rá egy alig látható, vékony gyújtózsinór kötve, egy akna felrobbantása céljából. — Ilyen aljas és gonosz volt az ellenség.

A fényképen látom a ferences rendház kupoláját is. Itt találkoztunk Kőrös Jánossal, a magyar katonai egységek parancsnokával. Én hallgattam őt ki, azt mondta, egy magyar sem akar harcolni az oroszok ellen. A lakosság valóban örömmel fogadott bennünket. A ti apáitok nagyon vendégszeretők és nagyob büszkék városukra.

A világ gyermekeinek erős internacionalista barátsága is

Az állandó bizottságok együttes ülése

Együttes ülést tartottak Kunszállás községben az állandó bizottságok. Az ülésen részt vettek a társadalmi és tömegszervezetek vezetői, az ifjúságvédelmi bizottság tagjai, a Hazafias Népfront vezetői, a község kulturális bizottsága, a tanács végrehajtó bizottságának tagjai és az üzemek vezetői.

Először a községi tanács végrehajtó bizottságának titkára ismertette a második negyedév eredményeit. Elmondotta, hogy egészségügyi vonalon komoly munkát végeztek a bizottságok és eredményeket tudnak felmutatni az ifjúság nevelésében is.

A hozzászólások során dr. Gyöngyösi Mátyás körzeti orvos elmondotta, hogy a múlt év hasonló időszakához viszonyítva csökkent a betegek és a halálozások száma, s ugyanakkor a születések száma növekedett. Javaslatot tett közkutak javítására és bölcsőde létesítésére. Az állandó bizottságok ülésén ezután megvitatták a harmadil negyedévi feladatokat.

biztosítéka a békéért folytatott sikeres harcnak, s az emberiség boldogságának. Meleg baráti üdvözletünket küldjük a nagyszerű kecskeméti úttörőknek, írjatok nekünk, kedves barátaink, várjuk leveleteket.

Éljen a magyar—szovjet barátság!

A. Rogov,

a hmelnickij 1 úttörők és iskolások palotája nemzetközi barátság szakkörének vezetője

Séta színpad-ügyben

E

gyelőre még csak sétáról van szó, pontosabban arról, hogy talán ezzel a sétával, illetve az ezt követő készülődésekkel pontot teszünk a kecskeméti szabadtéri színpad képzeletbeli aktacsomójának végére. A séta célja a színpad helyének, az Újkollégium udvarának megtekintése és megvizsgálása volt. Juhász Istvánnal, a Kecskeméti Városi Tanács főVegyenek részt a KISZ-szervezetek az irattárak selejtezésében

KÉT ÉVVEL ezelőtt a kormány rendelettel szabályozta a hatóságok, hivatalok, intézetek, intézményeik és egyéb állami szervek birtokában levő iratok őrzését és selejtezését. A 45/

1958-as rendelet szerint a fenti szervek az őrzés idejének lejártától számított három éven belül kötelesek az iratokat kiselejtezni, illetve a ki nem selejtezett iratokat állami levéltáraknak átadni.

A rendeletnek az volt a célja, hogy a hivatalokban elfekvő, felbecsülhetetlen mennyiségű akta és irat — mivel megőrzésére többé nincs szükség — mint papírhulladék a MÉH segítségével a papírgyárakba kerüljön, hogy ott feldolgozhassák. Köztudomású ugyanis, hogy népgazdaságunk papírigénye rendkívül megnőtt és ezek az úgynevezett nemes papírok igen nagy segítséget jelentenének papírgyártásunk számára.

AZ ELMÚLT két év során azonban vajmi kevés történt, hogy a rendeletet végre is hajt-I sák. Hiába mondja ki a rendelet, hogy a selejtezésben részt vevőket a papírhulladékért kapott összeg 40 százalékával lehet jutalmazni, a selejtező munka rendkívül vontatottan halad. A vállalatok, üzemek és hivatalok munkaerő- és szak- emberhiánnyal mentegetik késedelmüket.

A Pest-, Bács-, Nógrád megyei MÉH Vállalat a közelmúltban a KISZ-szervezetek segítségét kérte. Ez az út járható, mert ha a KISZ-szervezetek elvállalják a seljtezés munkáját, nagy lendületet kap az, s végeredményben népgazdaságunk papírgondjain enyhít majd. — Mondanunk sem kell, hogy ez esetben a jutalmazási összeg a selejtezésben részt vevő KISZ- szervezeteket illeti.

A kikapós férj ötlete.

Uj szaküzletek Nemesnádudvaron

A Nemesnádudvari Földmű- vesszö vetkezet június elején

kezdte meg a szakosításhoz szükséges épületek átalakítását. A tervek szerint egy új cukrászda, ruházati- és konfekció szaküzlet, valamint egyéb szaküzletek létesülnek a földművesszövetkezet kezelésében. A földművesszövetkezet az átalakításokra 600 ezer forint állami támogatást kapott. A község lakói több mint 50 ezer forintos társadalmi munkát vállaltak és részjegyeket jegyeztek az 1959. évi vásárlási visszatérítésből.

mérnökével és Heltai Nándor művelődésügyi felügyelővel látogattuk meg a megyeszékhely központjában fekvő nagy iskola udvarát.

A látogatás igen tanulságos volt. Egyrészt kiviláglott, hogy az udvar bizonyos fokú lejtési lése után nagymértékben lehet javítani a színpadra való rálátást, s ezzel a kecskeméti szabadtéri színpad jó helyezést kaphat a hasonló intézmények sorában. A lejtősítés természetesen bizonyos mennyiségű, hozzávetőlegesen 700 köbméter föld megmozgatását teszi szükségessé. A kecskeméti KISZ- szervezetek ifjúsága tett erre annak idején felajánlást, s így nem félünk attól, hogy ez a munkarészlet túlságosan sok pénzt emészt majd fel.

Arra számítanak az illetékesek, hogy közel másfélezer néző számára lehet kényelmes, jó ülőhelyet biztosítani.

Ehhez természetesen bizonyos átrendezést kell majd végrehajtani az egyébként hihetetenül elhanyagolt udvaron. A jelenleg egészségügyi szempontból borzalmasnak mnodható szeméttárolókat természetesen korszerűsíteni kell, s eltüntetni a szó betű szerinti értelmében a »föld színéről«. A talajszint alá kell helyezni őket. Szüségesnek látszik a jelenleg egyébként sem arra a célra használt, roskatag szenes- és fáskamrák lebontása is. (Helyükön jól megférnek majd a reprezentatív büfék.)

A színpad bejárata az Új- kollégium épületén keresztül nyitható meg. A jelenlegi szűk átjárót jelentéktelen átalakításokkal tágassá és alkalmasabbá lehet tenni. A közönség az udvar végén levő nagykapun át hagyja el majd a nézőteret.

Megnyugtatásul még azt is közöljük — hiszen lehetnek néhányan, akik az évek óta vajúdó sikertelen kísérletek tanulságai alapján ma sem bíznak túlságosan a megvalósítás valószínűségében —, hogy a városi tanács elvi határozatot fogadott el a szabadtéri színpad létesítéséről és a megyei tanács is jelentékeny támogatást helyezett kilátásba. Hogy menynyire komoly a dolog, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az

a hír, amelyet Heltai Nándoff, közölt. A szabadtéri színpad ugyanis július 3l-én (igaz, hogy. most még csak ideiglenes kivi-; telben), az Állami Népi Együt-; tes nagyszabású reprezentatív! műsorával nyitja meg kapuit. Az idei esztendő próbaév leszj Egy műszakiakból álló bízott-1 ság tanulmányozza a színpad későbbi, végleges technikai be-; rendezései legjobb, legalkalma-' sabb megtervezésének és kivitelezésének problémáit.

E

zzel a tudósítás akár be is fejeződhetne, hiszen a*, színpadról mindent elmondtunk#! amit tudunk. Néhány szó ere-j jóig azért mégis csak időzni t kell az Űjkollégium udvarának jelenlegi állapota miatt ennél', a kérdésnél. Teljesen érthetetlen'^ hogy a megyeszékhelyen, tehát vezető oktatási intézményeinké közvetlen szomszédságában»

ilyen elhanyagolt, egészségügyé szempontból is csaknem hogy veszélyes udvar-sivatagot ieirfr lehessen tartani. Ahogy elmond-*' ták, az Űjkollégiumot birtoklót három intézmény osztozkodik- az épület fenntartásának és ta-i tarozásának goijidjain is. (Meny-j nyivel hasznosabb lett volna*- egy közös épületgondnokságot.' szervezni!) Ebből a helyzetből' aztán egyenesen következik# hogy csak a legritkább esetben lehet megegyezni a három intézmény három felől csordogáló1 fenntartási költségvetéseinek egybehangolt felhasználásán.. Most például az a hallatlanul* nagy nehézség merült fel, hogy a 20 ezer forintos költséggel* építendő korszerű szeméttároló' (az épületben üzemi konyha is van, s így sok a romlandó hulladék) létesítéséhez egyik intézmény hozzá akar járulni, a másik nem. Ha közös gondnokság lenne, ez a torzsalkodás szóba se került volna.

M

ost már lesz tehát Kecskeméten szabadtéri színpad. Örülünk a városi tanács elhatározásának, abba azonban bele kell törődnünk — az idén legalább is —hogy a színpad mögött a régi, málladozó, kopott falak magasodjak majd. Reméljük, ez az állapot is megszűnik jövőre.

Cs. L. •

Ituklauov reg-énye

(61.)

dUUt

X. FEJEZET

ÚJRA HÜS NÖ A CSONTRA

Mire a város déli peremén' kivilágosodott, a harmadik üteg' már beásta és álcázta magát. A havas földeken túl fölkelt a téli nap, s ekkor mindnyájan megpillantották a támadásra készen álló német tankokat. Nem rejtőzködtek, mindenki szeme előtt manővereztek, s mivel állandóan változtatták helyüket, nemigen lehetett megszámolni őket. Annyi bizonyos, hogy jó sok volt belőlük.

Elöl, a harmadik ütegtől valamivel balra, egy másik ezred nehézütege állt. Az üteg parancsnokát már messziről fel lehetett ismerni, vörös tetejű, fekete kaukázusi kucsmájáról. Az ágyú kerekénél állt, egyik kezében távcscjvat tartott, másik, kesztyűs kezével jeleket adott a kezelőlegénységnek, és az ágyúcsövek a kezének engedelmeskedve fordultak megfelelő irányba. Látszott, hogyan dolgozik a kezelőszemélyzet, az irányítótűzér hogyan csavargatja a kis kerekeket, amelyek a csövet kellő magasságba és irányba fordítják. Az üteg tüzet készült nyitni a tankokra.

Megismétlődött ugyanaz, ami a rohamlövegekkel történt. A tankok az első lövedék után feléledtek. Csak erre vártak, mert nem ismervén a tüzelőállásokat, féltek támadásba lendülni a behavazott szóntóföldön, szándékosan manővereztek, (Folytatása következik.)

csapta a kezét, hogy kiabált.

És úgy tűnt neki, hogy mindezt valóbhn látta. Szeme lázasan csillogott, izzadtságtól nedves arca fénylett.

— A vörös? — kérdezte visz- sza Gorosko, és tenj'erével megtapogatta felsértett pofacsontját. S hirtelen megörült. — Ügy látszik, mégis csak nagyszerű gyerek vagy! Én csak mentem és töprengtem: »Ez az írno- kocska biztosan be van rézéivé.« De nem volt veled semmi baj — a németek melletted —, te meg csak nyugodtan fekszel. Szóval, derék fiú vagy te! Még azt a vöröst is megfigyelted. Azt mondd meg nekem, most a háború vége felé mitől lettek olyan ijedősek az emberek? Kú- szok, tudom, hogy ott vannak a németek, rajtuk kívül semmi, mégis elfog a rémület. És mindenki így van ezzel — mondta bizalmasan, s várt, hátha mond valamit az írnok. Leontyev azonban hallgatott.

— Annyit mondok — folytatta Gorosko most már szigorú hangon —, hogy az ütegparancsnoknak szót se az ágyúról. Talán egyáltalán nem is kellett volna megsemmisíteni. A németek még lármát csapnak, és nekünk az üteggel itt kell elvonulnunk.

Leontyev szinte csüggedten nézett erre a szomorkás, jóságos tekintetű fiúra, ő igenis szeretett volna mindent elmesélni arról, hogyan semmisítették meg az ágyút, •

drót tépte fel a tenyerét, es állandóan rettegett, ho*‘v elmarad.

— Gazemberek! —• sziszegte Gorosko. amikor már a ribizli- bokrok között feküdtek. — Ágyút állítanak fel.

És ekkor az írnok az almafák között megpillantotta a németeket. A kerekeknek feszülve, szótlanul, merev arccal görgettek ki egy ágyút. Odahallatszott nehéz lélegzetvételük.

Leontyev megdermedt. Rémülten, mozdulatlanul feküdt. Szeme sarkából figyelte, hogy a felderítő a könyökére támaszkodott, s egymás után többször meglóbálta a kezét. Az ágyú alól lángoszlop tört fel.

Goroskóval együtt Leontyev is futni kezdett, nekiütődött a fáknak, fel-felbukott, mögöttük lövöldöztek, s golyók szabdalták az ágakat.

Kis idő múlva lerogytak egy mélyedésbe, és mohón szívták a köpeny ujjába rejtett cigarettát.

— Nahát, az a vörös... az a hosszú, vörös! —- szólalt meg Leontyev örömittasan, hogy életben maradt. — Hogy szétVolt egy írnok, Voroncovnak hívták, aki még negyvenegyben halt meg egy bombatámadásnál, s ezzel bebizonyította, hogy a törzsben is pusztulnak az emberek. Az írnokok büszkén emlegették, mintha Voroncov a halálával az összes írnok helyett teljesítette volna a normát. Azelőtt, ilyen pillanatokban Leontyev szégyenkezett miattuk: most azonban ő is Voroncovra emlékezett. És csak egy valami nem változott: a kitüntetettek anyagainak kitöltése közben egyre csak hőstettről álmodozott. A háború vége feié különösen erősbödött ez az ábrándozása.

De ahogy most ebben a halott, a németek által elfoglalt városban mentek, ahol bármely pillanatban megölhették őket, sehogyan sem hasonlított hőstetthez. Inkább ostobaságnak tűnt fel.

Gorosko puhán lépdelt előtte, s mint a vadász, csövével lefelé fordította a géppisztolyt. Befordultak az egyik mellékutcába, majd a másikba. Aztán az ördög bevitte őket a kertek közé. Kerítéseken másztak át,

I Kúsztak. Leontyevnck szöges-