Petőfi Népe, 1960. június (15. évfolyam, 128-153. szám)
1960-06-19 / 144. szám
1960. Jűnfus 19, vasárnap I LAPJA Fedezzük fel Kecskemét Fisza-partját Tiszaugi gondolatok Ha jön a nyári forróság — előle a kecskeméti emberek általában két helyen kereshetnek menedéket: vagy a strand vizében, vagy — s ez a többség — az elfüggönyözött lakás hűvösében. Ez utóbbi helyen azután van idejük elmélkedni Kecskemét mostoha természeti viszonyairól, s lehet, hogy még városalapító szépapáink iránt is haragra lobbannak, amiért éppen e természeti szépségekben szegényes helyen ütötték fel tanyájukat. Meghívjuk fis „illetékeseket** Indokolt-e a harag vagy sem, nem lehet vitatéma, hiszen már úgyis késő volna. De azt sem írom alá, hogy őseink figyelmetlensége miatt ma is tíz és tízezrek szenvedjenek nyaranta a zárt levegőjű lakásokban, vagy a városi strand hetenként egyszer felfrissített vizében, zsúfolt medencéiben. Alig több, mint harminc kilométerre itt a Tisza, s festői vidéke, környezete „felfedezésre” vár! Ezúttal azonban nem a felüdülni vágyókat —, hanem a városi és megyei tanács szakembereit hívom meg e „felfedező” körútra, hisz az előbbiek már évek óta kisebb- nagyobb számban megfordulnak e helyen, s nem az ő hibájuk, hogy a Tisza-vidék még mindig nem örvend megfelelő látogatottságnak, közkedvelt hétvégi üdülőhelynek. Látni-, enni- és innivalók Ehhez elsősorban — bizonyára ez lesz a szakemberek véleménye is — az ember által megteremthető adottságok hiányoznak. Látogassunk el például Tiszaugra — mely bár nem megyénk „felségterülete”, de strandja, s minden közlekedési és természeti adottsága egy kis befektetés révén a környék legpompásabb hétvégi pihenőhelyéül szolgálhatna sokezer kecskeméti embernek. Az ugi tiszaparton azonban még elég őserdei állapotok uralkodnak ahhoz, hogy ezt a célt szolgálhatná. A part rendezetlen, egyenetlen, gidres-gördös, öltöző kabinul csak a bokrok- és fák árnyéka szolgál, s végül, ha éhezel, szomjazol aprócska földművesszövetkezeti vendéglő lát vendégül, az idei tervek szerint halászlével, csirkepörkölttel és sörrel, a múlt évi gyakorlat szerint gyakran üres asztallal, mert volt idő, amikor délután három órára a négy-öt ezer főnyi látogatónak még ivóvízzel sem tudtak szolgálni! Ráadásul, ha mindezek előzetes ismeretében — szerény kecskeméti polgártársam —• mégis megkockáztatod a kirándulást, a hét-nyolc órás ottani felüdülésért utazhatsz zsúfolt vonaton oda-vissza közel három órát, s garantálva van, hogy mire hazaérsz, pontosan olyan kimerült, ideges leszel, mint mikor elindultál. Szeretném remélni, hegyezek után akiket képzeletben vendégül hívtam e tiszai „felfedező” útra — a városi és a megyei tanács illetékesei — kevés szervező munkával, nem túl nagy anyagi befektetéssel igyekeznek elfogadhatóvá tenni e nagyszerű lehetőségeket rejtő tiszai kirándulóhely környékét. Mire gondolok itt elsősorban? Javaslatunk Feltétlen gazdaságos és szükséges lenne, hogy a vonatok mellett külön autóbuszjáratokat indítsanak a Tiszához, sazt hiszem, erre szívesen vállalkozna a kecskeméti autóbuszközlekedési vállalat is. A másik probléma a környezet rendbehozása. Tiszaugnak mindössze 300 ezer forint az évi községfejlesztési alapja, ebből a község nem vállalkozhat a partrendezésre, kabinok építésére, a szórakozást és pihenést kiegészítő csónakok beszerzésére stb. De ez nem is csupán az 5 érdekük. Csak a két megyei tanács kölcsönös megállapodása és anyagi hozzájárulása alapján rendezhetné megnyugtatóan az ügyet, s ők bizonyára módot találnának arra is, hogy a vendéglátás miatt se érje szégyen a földművesszövetkezetet! S még egy „merész”, de hasznosnak látszó javaslat: a városi tanács megszervezhetné, hogy a kecskeméti üzemek, vállalatok építsenek ide —akár társadalmi munkával is — dolgozóik részére hétvégi vikend- házakat. Mindenesetre jól kamatoznának a befektetések, s nem kétséges, sokezer kecskeméti lakos elismerését vívná ki, sőt talán segítőkészségét is felébresztené! Eszik Sándomé JTAP1KÖZBEN Az orvos, vagy az állatorvos.,.? Olvasóinknak a napokban elsőoldalas cikkben számoltunk be arról, hol tanulnak tovább most érettségiző közép- iskolás diákjaink. E cikkben éppen csak említettük, bogy a mezőgazdasági pályák iránt a szükségesnél jóval kisebb az érdeklődés. Míg a továbbtanulni szándékozók 35,4 százaléka jelentkezett a tudományegyetem különböző szakaira és az orvostudományi egyetemre, addig az agrártudományi egyetemre és a kertészeti és szőlészeti főiskolára alig 10 százalékuk. Igen felűnő aránytalanság ez. Okait elemezve arra a megállapításra juthatunk, hogy még napjainkban is kísértenek olyan régi és elavult elméletek — különösen az értelmiség és az alkalmazottak között — melyek szerint például az orvosi élethivatás biztosítja a tanult fiatalok számára a legnyugodtabb, legkulturáltabb és anyagilag is legkonszolidáltabb életet. Nem akarunk megsérteni senkit, hiszen törvényadta jog, hogy gyermekeinket minden megkötöttség nélkül továbbtaníttassuk, s ehhez államunk is segítséget nyújt a tehetséges fiataloknak. Csupán az ilyen életfelfogással szeretnénk vitába szállni. Sokan nem veszik észre ugyanis, hogy például az orvos és az agrármérnök közötti társadalmi és anyagi különbségek egyre inkább kiegyenlítődnek, s néhány év múlva teljesen meg is szűnnek. Falun ma már a szakképzett, nagytudású mezőgazdasági szakembernek is van legalább akkora tekintélye, mint egy jó orvosnak, s nem él kulturálatlanabb életkörülmények között az állatorvos sem (megyénkből mindössze 13 fiatal választja az idén ezt a hivatást!), mint az emberorvos. Ismerek például megyénkben olyan fiatal állatorvost, akinek többezer kötetes, saját gyűj- teményü könyvtárát bármelyik városi irodalmár megirigyelhetné. Tudok olyan agrármérnökökről, akik semmi pénzért nem cserélnék fel hivatásukat. Ennek nyilván anyagi és-kul- turális ösztönző erői is vannak. Nem célom, hogy az orvosi, vagy bármilyen más hivatástól elidegenítsem a fiatalokat, hiszen jól tudom: sok új orvosra, tanárra van s lesz is még szükségünk. Nem szabad felednünk azonban, hogy megyénk nagy fejlődés előtt álló mezőgazdasági vidék is. Ahhoz pedig, hogy több és olcsóbb kenyér, hús, tej, gyümölcs és zöldségféle jusson asztalunkra, sok-sok mezőgazdász, agrármérnök munkájára, tudására í van szükség. Az e pályák iránti nagyobb érdeklődést szeret- : nénk felkelteni hát a fiatalokban és a szülőkben... PETŐFI NEPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Szerkeszti a szerkesztő bizottság. Felelős szerkesztő: Weither DánleL. Kiadja: a Petőfi Népe Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Mezei István. Szerkesztőség: Kecskemét, Széchenyi tér 1. szám. Szerkesztőségi telefonközpont: 26-18, 25-16. Pártépítés és ipari rovat: 11-22 Szerkesztő bizottság: 10-38 Kiadóhivatal: Kecskemét, Szabadság tér l?a Telefon: 17-09 Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél* Bács-Kiskun megyei Nyomda V. Kecskemét — Tel.' 15-29. 27-19 Előfizetési díj 1 hónapra 11 Ft Egy pesti lakásban — a családtagokon kívül — kígyók, kajmánok és viperák élnek. Gazdájuk Boros J. Antal nem hó« bortból tartja őket. Huszonhat éve foglalkozik a hüllők életé« vei, megfigyelésével. Megfigyeléseiről feljegyzéseket vezet. Je« lenleg krokodilokat nevel és ivarérésüket figyeli. Képünkön a kajmánok etetése látható. A megyeri vízkivételi műnél megkezdték a tisztítóberendezések építését. A képünkön látható acélpókháló a csővezeték váza. Ilyen hatalmas csöveken érkezik majd a vízkivételi műtől a víz a tisztítóberendezésekhez. Mindig szép a Duna-part, de legszebb nyáron. Ez a kislány is a hatalmas folyamban gyönyörködik, s közben talán arról ál« modozik, hogy hátha a habokból előbukkan a mesebeli herceg. A lány a bíróság előtt áll. Nevezzük Margitnak. Pirospety- tyes szoknya feszül a derekán, fekete hajtincsei egészen a homlokáig ugranak előre. Csinos és fiatal: huszonnégy éves. Arcán semmi pírja nincs a szégyenkezésnek, inkább gúnyos mosoly játszadozik rajta, pedig a vád súlyos és megbélyegző: üzletszerűen elkövetett kéjel- gés. Hogyan jutott ide? Fiatal, életerős lány, tisztességes és jól kereső vőlegénye volt, s mégis elindult a lejtőn. Margit útja mo- zaikszerűen tevődik össze saját, és a tanúk vallomásaiból. Az egyik közeli faluból került Kecskemétre. Szülei becsületes, tisztességes parasztemberek, akik most sem IDE JUTOTT Jegyzetek a tárgyalóteremből tudják, hogy lányuk a bíróság előtt áll. Fiatalon jött a városba, eleinte becsületesen dolgozott, majd megismerkedett egy rendes férfivel. Menyasz- szonya lett. Együtt is éltek egy darabig, s a vőlegény saját fizetéséből havonta adott neki pénzt, hogy tudjanak majd venni valamit, ha összeházasodnak. Margitot a vőlegénye később nem engedte dolgozni, mert úgy gondolta, hogy egyedül is keres anyagit, amennyi kettőjük megélhetéséhez szükséges. Margit később rossz társaságba keveredett. Amíg a vőlegény valahol iskolán volt, egyre gyakrabban maradozott ki, s talán csak az első esetnél érzett lelkiismeretfur- dalást... A többi már jött magától. »Hírnév«, ismeretség, ajánlás. Megtudta ezt a vőlegénye és szakított vele. A fiatal lány válaszai cinikusak. Olyan, mint egész lénye, amely a posványba süllyedt. Amióta szakított vőlegényével, ritkán dolgozott. Az emberek már úgy beszéltek róla, ha megjelent valahol, mint árucikkről, amelyet 50 és 100 forintért lehet vásárolni. S a tanúk — legtöbb ben sajnos családapád — beszélnek. Van, aki őszintén bevallja, hogy találkozott vele. Töb-i ben viszony szégyen* érzésből és félelemből visszavonják előző val-t lomásukat, megpróbál« ják védeni a fertőben poshadó lányt, akihez a családtól elvont pénzen jutottak, Eöyik »ügyfél« sem olyan szegény ugyan, hogy anyagilag megsinylené ezt a költekezést, hU szén Margit általában jól kereső emberekre vetette ki hálóját. Ann nál veszélyesebb azon« ban társadalmunkra, amelyben a lányok tíz- és tízezreinek biz« tosítottunk megélhet tést. Szerencsére az ilyen Margitok egyre kevesebben vannak, s csak rajtunk, az egész társadalmon múlik, hogy egy se legyen. imárkus)
