Petőfi Népe, 1960. június (15. évfolyam, 128-153. szám)
1960-06-19 / 144. szám
4. oldal I960. Jtinlag 19. vasárnap Falu héf mozival A felparcellázott határ Nem, nem tévedés. Valóban faluról van szó, s valóban hét mozija van. Szinte pontos beosztás szerint kikutatták, regisztrálták ki hova jár moziba. Tudják, hogy a kerekdombi iskolában levő mozit az Űj Elet Tsz tagjai látogatják — 280 család. A Tiszagyöngye Tsz. az óbogi művelődési ház, a valamikori gazdakör vendége szombatonként, mert hiszen szombaton tartják általában a tisza- kécskei tanyavilágban a mozielőadásokat. Az állami gazdaság 600 dolgozójának saját mozija van, de vendégül látják a szomszédos Búzakalász Tsz jó néhány családtagját A Búzakalászból egyébként a legtöbben a kerekhalmi iskolában vetítő filmszínházat látogatják. A Hunyadi Termelőszövetkezet 370 család erejéig a székhalmi művelődési ház rendszeres vendége, illetve nem is vendége, hiszen a mozi a tsz központjában van. S bent a faluban? Ezen a hatalmas, majdnem 6 kilométerre elhúzódó, szinte városiasán gazdag településen két mozi hívogatja a közönséget Valamikor két község, Ö- és Űjkécske néven ismerték országszerte, s most a hagyományhoz híven két mozi kell. Amikor az egyik, a szélesvásznas mozi egyesek szemében kétségessé vált jövedelmezőség szempontjából, s szóbakerült a bezárása (szinte elképzelhetetlen, kinek juthatott az eszébe!) a valamikori Ökécske lakossága azt a javaslatot tette, árusítsák ki a mozi hely árait bérletben! Biztosra vehető, minden hely elkel. Ügy is lett A mozi azóta is működik. Akinek kétségei lennének szocialista kulturforradalmunk eredményeivel kapcsolatban, jó lesz, ha ellátogat Tiszakécskére. Mert hiszen ez az ugrásszerű fejlődés, ez a mozirajongás, a kultúrának ez a szeretete néhány év eredménye csak. 195S. előtt még be kellett kocsikáz- nia a tanyáról annak a néhány tiszakécskei polgárnak, aki moziba akart menni. Azóta megkétszereződött a mozilátogatók száma. S ha véletlenül elmarad egy-egy előadás valamilyen technikai okból bármelyik moziban, ingerülten tiltakoznak a nézők. Mire jó ex ? És mire jó mindez — kérdezhetné valaki. Igaz, hogy a film rendkívül fontos művészet, no de hát egyedül a mozilátogatók számának megnövekedéséből még nem lehet, kissé elhamarkodott lenne a kulturális élet általános fellendüléséről beszélgetni. Hiszen az, mit mi kultúrának nevezünk, rendkívül szerteágazó sokoldalú jelénség. És az irodalom, a könyv, a képzőművészet, a zene, az iskolázás? Tagadhatatlan, vannak még tennivalók, hiszen a könyvtár, bármennyire olvasott is, jelenleg egy eléggé alkalmatlan üzlethelyiségben tengődik. Igaz, hogy ideiglenesen, mert épül már a hatalmas kultúrház, kacsalábon forgó színpaddal, klubszobákkal, könyvtárral, olvasótermekkel, s a jó ég tudná milyen célszerű helyiségekkel. Addig is valahogy kihúzza a könyvtár a mostani helyén, egyébként pedig három letéti könyvtárat szervezett, amelyben nem tudják elég gyakran cserélgetni a könyveket. (Az egyik könyvtár termelőszövetkezeti központban, a Szabadság Tsz-ben működik.) S nem sok víz folyik le a Tiszán, mikorra minden szövetkezetnek lesz egy saját könyvtára. Ügy van elhatározva, hogy a tsz a gazdálkodásához szükséges szakkönyv-állományát saját erejéből szerzi be, a többi pedig az országos könyvtárhálózat erein csordogál helyére. Van már néhány művészkedő hajlamú fiatal pedagógus vezetésével és részvételével műkedvelő csoport is a tiszakécskei határban: Kerekdombon, Öbögön, Várhalmom, egy pedig a Búzakalász Tsz tagjaiból alakult Sajnos ez még legfeljebb látszatra mérhető hasonló mértékkel, mint a mozibajárás kulturális értéke, hiszen jó néhány KISZ-szervezet akár egy árva taggal sem hallatta hangját a felszabadulási kulturális szemlén. Nagy erő ,De van egy igen nagy erő, ami rendkívül biztató kilátásokat nyit meg a jövőre. Már ami a szövetkezetek kulturális életét illeti. Az, hogy a község minden férfi tanítója belépett egy-egy szövetkezetbe pártoló tagnak, ök közelről ismerik a tanyák művelődési gondjait. Meg is van a készségük és erejük rá, hogy segítsenek. Amikor erről beszélgettünk, mindenki Angyal János tanár példáját hozta fel, akit tanyáról hívtak be művelődési ház igazgatónak, mert ismerték a rátermettségét, képességeit, no meg a lelkesedését, amely kiapadhatatlan. Nagy dolog ez, hogy nincs a tiszakécskei határban egyetlen fehér folt sem, ahol ne érezné az ember a művelődés nyomát. Kitűnő intézmény-hálózatra támaszkodhatnak a helybeli vezetők egy olyan nevelőmunkához, amely eddig is, helyenként halványabb, máshelyt erősebb fényű eredményekkel dicsekedhet és gazdag aratással biztat. A legfőbb: mindenki tudja, hogy mit és miért csinál. Tudja, hogy a művelt parasztság a jövő gazdagságának és szépségének a legfőbb biztosítéka Tiszakécskén. Csáky Lajos qpcpoa UJ FILMEK Két emelet boldogság Ismét olyan filmvíg játék született, amelyről elmondhatjuk, hogy szívből jövő derűt és vidámságot fakaszt. Egy újonnan épült bérházba egy napon költöznek be az új lakók: öt fiatal házaspár veszi birtokba a kényelmes, modem otthonokat. Velük ismerkedünk meg az első filmkockákon és végigkísérjük közös életük első néhány hónapjának örömét, bánatát. A történet hősei egy pillanatra sem idegenek számunkra. Számtalan hozzájuk hasonló fiatal él közöttünk, nap mint nap találkozunk velük és problémáikkal. Vajon ismeretlen dolog-e előttünk, hogy nem kellemes a házasságot együtt kezdeni az anyóssal és a sógorral? Hogy a feleség tovább dolgozik mint a férj, és a lakás rendetlen, nincs aki a háztartást vezesse? Hogy az ifjú férjet csak a szakmája érdekli, pedig a felesége táncolni, szórakozni szeretne? Hogy egy férj a saját kárán tanulja meg, hogy az asszony szépsége még nem minden?... A film legnagyobb érdeme, hogy figurái igazi hús-vér ala* kok, mai fiatalok. Cselekmé* nye pedig bővelkedik vidám csattanókban és derűsebbnél derűsebb jelenetben. Herskó János tehetséges fia* tál rendező, aki a drámai sód* rású Vasvirág után bebizonyít* ja, hogy kitűnő érzékkel készít vígjátékot is. A sikerhez nem kis mértékben járul hozzá a kitűnő szereposztás. Herskó számos tehetséges, fiatal vidéki színészt szerepeltet. így a fő* szereplők közül Dómján Edit és Káló Flórián a szegedi, Csü* rös Karola a győri, Vetró Mar* git pedig a pécsi színház tagja. Rajtuk kívül Krencsei Mariann, Törőcsik Mari és Szabó Gyula nyújt kitűnő alakítást, A forgatókönyv Bencsik lm* re, a felvételek Forgács Ottó, a zene pedig Bágya András jó munkáját dicséri. a (mLlag,ás! Egy kicsi,, egy nagy, egy kicsi,, egy nagy. A sor elég hosszú. A vádiakon sodrott selyemzsinóron lógó himzett tarsoly. A tarsolyon gyöngyvirág, árvácska, rezeda, tulipán — kivarrva színes fonállal. Mindez jól látható is... lenne, ha nem takarná el egy hozzávetőleges becslések szerint is — a sorban báHagók- nál kétszerié nagyobb tömeg. Csupa felnőtt Ki mosolyog, ki a könnyeit törölgeti, vagy éppen az orrát fújja. Mármint nem a gyermekek, hanem a felnőttek. A papák és a mamák, akik az imént fizettek ki gyermekeik számához mérten fejenként 60 forintot tablóra. Ballagnak a gyerekek, búosúzkodnak. Hogy kitől? Talán az “-alma métertől« a gimnáziumtól,, az általános iskola nyolcadik osztályos tantermétől? Nem! Csak az óvodától. Ma már valami csodálatos tegnap született íratlan törvény szerint jószerint mindenkinek ballagnia kell legalább egyszer egy esztendőben. Ballagnia és tablót készíttetnie. Ez az újfajta népszokás időnként lázas munkára készteti tarsolyhimzőinket, fényképész ktsz-ednk tagjait, a papír- és írószerboltok dolgozóit és szakácsnőinket, mert a ballagó tarsolyban ceruza és radirgumi is van egy kőkemény pogácsa kíséretében. Egyébként ki hiszi, hogy valóban a gyermekek ballagnak? Tekintettel arra, hogy én is érdekéit vagyok, mint szülő és én is ballagtam az Idén, mint tiszteletbeli óvodás a gyenge pillanatomban megkérdeztem gyermekemet: Mondd fiam, mi is az a ballagás? ö rám nézett kerek szemekkel, mint aki nincs teljesen megbizonyosodva józan ítélőképességemtől, szinte sértődötten válaszolta: — •fudod apukám, majd úgy megyünk...! íme gyermekem feltalálta a megfejthetetlen titkot,, ő már tudja, hogy miért ballag. Vagy talán az is lehetséges, hogy mi (apukák és anyukák) ballagunk tulajdonképpen? Búcsúzunk a tegnapi naív óvodástól, a mesétől, a pirospettyes labdától, az önfeledten kacagó kisgyerektől, aki Íme megkapta az első ceruzát és az első radirgumit, s akit valahol, a közeli iskolában már egy iskolapad vár? Ki tudja? De ha így van, talán megkockáztathatnánk egy javaslatot. Csak azért, hogy teljes legyen a sor. Kedves szülők! Ki ne búcsúzna szívesen még szülői minőségben a gumibugyitól, a tetrapelenkától, a kis kék edénykétől és a cuclisüvegtől? Ki ne búcsúzna hittel, lelkesedéssel a bölcsődétől is!? Fogjunk össze embertársaim! Sorakozzunk az általános és kötelező ballagás híveinek egyre sokasodó táborába! yla — BalUanov regénye Leontyev úgy vélte, hogy az eset után mindannyian elmennek a faluból, hiszen a belövés nyilván megismétlődhet. Az írnokok azonban újra felélesztették a tüzet. Skuratov, az irodavezető pedig már hozta is a helyrajzi térképeket, és a sarkából kiemelt ajtón nekiláttak, hogy összeragasszák. A hidegben a fényes papír szinte égette az ujjait. Estére minden érzésnél erősebb volt a hideg és a kezét hasogató fájdalom. Amikor végre a törzs elhelyezkedett egy meleg szobában, a beszélgetést a telefonistákhoz való áttételről egy időre elhalasztotta. »Majd ha csökken a hideg« — mentegetőzött Leontyev saját maga előtt. De olyan hidegek jöttek, hogy még a vodka is megfagyott. S az ütegektől nap 'nap után vitték a fagyásos embereket az egészségügyiekhez. Egyszer behozták Vaszilenko hadnagyot. Akkor még ő volt az első és egyetlen ember az ezredben, aki megkapta a Le- nin-rendet. S mivel az emberek, ha találkoztak vele, tiszteletteljes csodálkozással néztek fel rá, mintha örökké valami rendkívüli tettet várnának tőle. Tettei pedig szájról szájra jártak, Vaszilenko dölyfös volt, önhitten hunyorgott, s ha a parancsokokkal beszélt, a legcsekélyebb ellenvetésre kirobbant. Megfagyott lábbal hozták be. Az első vonal megfigyelőjében, a németekkel körülvett mocsárban négy napot töltött átázott nemezcsizmában a géppuska mellett Leontyev éppen a kö(60.) tözöheüyen tartózkodott, amikor bevitték, s a műtőből egyszer csak ki hallatszott Vaszilenko hangja. — Fegyka! Az üveget! A küldönc rémülten rohant végig a folyosón, s Leontyev a félig nyitott ajtón át látta, hogy a hadnagy az asztalon ülve —> lábát letakarták valami fehérrel — hátravetette a fejét, és egy hajtásra kiitta az üveg pálinkát. Az operáció alatt a narkózisban ukrán dalokat énekelt. Énekelt és szitkozódott. Amikor aztán a zománcozott tálban meglátta a saját lábát, sírva fakadt, nem szégyellte magát az emberek előtt, s az emberek nem a Leninrendes Vaszilenko hadnagyot látták, hanem egy szép, fiatal fiút ,akit örökre megcsonkított a háború. Ez után az eset után Leontyev elhalasztotta áthelyezési kérelmét tavaszra. Tavasszal a katonákon nem száradt meg a köpeny. Nappal, amikor sütött e nap, gőzölgőt! a hátuk, esténként dér ülepedett rá, az átázott csizmák nyikorogtak, a tüzelőállások Ina földíkunyhóiban talajvíz árasztotta el a priccseket, s a tüzérek úgy köhögtek, hogy majd kiszakadt a tüdejük. S minél kevésbé kívánkozott Leontyev aa üteghez, annál gyakrabban mesélte környezetének, hogy elhatározta, bead egy kérvényt: ezzel mintegy elvágta a visszakozás útját De csak nyáron fordult az ezredparancsnokhoz, E beszélgetés után élteit egy nap, Leontyev állandó izgalomban volt eltelt egy másik, s végül megjelent Skuratov irodavezető, és sértődötten büntetést rótt ki rá. Amikor a többi írnok erről tudomást szerzett, Skuratov példájára ők is megsértődtek. Leontyev azon« ban úgy megörült a büntetésnek, mintha kitüntették volna, nagy kő esett le a szívéről. Ettől kezdve szükségét érezte^ hogy panaszkodjék a sorsára. Bárki jött is az ütegtől, Leontyev rögtön szóba hozta éa szidta a mostoha ímokéletetj »Jobb az élvonalban, mint itt gyötrődni. Az embernek se éj« jele, ne nappala és csak elpusz« túl, mint Voroncov.« Folytatjuk) Nyaraláshoz, kirándulásra BÉRELJEN FÉNYKÉPEZŐGÉPET, SÄTKAT, GUMIMATRACOT a Belkereskedelmi Kölcsönző boltjában. Kecskemét, Gáspár András u. 6. Tel.: 29-04. 1411
