Petőfi Népe, 1960. május (15. évfolyam, 102-127. szám)
1960-05-15 / 114. szám
6. oldal I960, május 15, vasárnap a beeil eedé Évadzáró operettbemutató a Kecskeméti Katona József Színházban ’ Operettel zárja évadját a Kecskeméti Katona József Színház. Azzal a darabbal, mellyel eredetileg nyitni szándékozott Alckor különböző szereposztás! nehézségek miatt le kellett mondani Kardos György, Betten B. László közös operettjének előadásáról, s most. íme világossá vált nem kell túlságosan fájlalnunk a hosszas várakozást, mert bizony ennek a Strauss muzsikával megédesített operettecské- nek a tartóoszlopai nem készültek betonból, egyáltalán nem mondható sziklaszilárdnak a libretüsta elképztelése sem a szerepekről. Egy dolog teljesen világos, nem volt szándékában az operett szerzőinek a legcsekélyebb újításhoz folyamodni, mindent abból az elavult és bizony, bizony nagyon silány kelléktárból szedegettek össze, amelyet úgy hívnak: sablon-operett. Ügy tűnik, nem agyrém, téveszme az operett válságáról beszélni, ha a néző ennek a mű- vecskének az előadása ürügyén töpreng a zenés műfajokról. Csakhogy meggyőződésünk szerint a mai élet éppúgy alkalmas, vagy talán inkább — egyedül alkalmas — a mai operett életrehívására, amely modem tánczenére épül, egészséges és egyszerű eszméket hirdet, s amelyik végre már nem műbécsi hangulatot, letűnt korok életérzéseit próbálja konzerválni, hanem nekünk szóL Nekünk, akik legalább annyira szeretünk szórakozni, vidám dolgokról hallani, derűs muzsikát élvezni, mint Strauss, vagy Lehár, vagy Kálmán Imre akkori közönsége. Mint egy tartalomjegyzék jól ismert holmikról, úgy tűnik ez az operett, amelyből nem feledtek ki a szerzők egyetlen régi patront sem, de csaknem elfeledték ezeket a mozaik sze- mecskéket legalább nagyjából összeállítani. A rendezés apróbb, nagyobb, de általában nem túlságosan újszerű ötletekkel igyekezett elfogadhatóan szervírozni a bécsi erdő által három hosszú- hosszú felvonáson keresztül produkált mesét. És hogy voltak •jó ötletei a rendezésnek, és meg lehetett volna a darabot még nagyobb sikerrel menteni az eléggé töményen terjengő imalomtól, azt néhány szellemes, szép, hangulatos táncszám, pan- tomin-jelenet bizonyítja. A második felvonás erdei hangulatát idéző kedves táncjáték, a két zárókép technikai bravúrja ezt mutatja. Csakhogy amíg egyik oldalról ilyen nagyvonalúság jelei tapasztalhatók, más oldalról egészen együgyű „díszítő elemek” felvonultatása te- ezá kisszerűvé a darab egyikmásik jelenetét (kitömött nyuszik, műmókusck mutogatása a színfalak mögül a hangulat emelésére stb., stb.). Seregi László és Szalma Sándor közös rendezői vállalkozása valószínűleg ismét közönségsiker lesz, mert a nézők tekintélyes része szereti a vidámat, a könnyű zenés szórakozást, s ha jobb nincs, ezt is megnézi. De a jövőben talán mégis inkább más régiókban kutassunk, ne ilyen tákolmányok között, mert bizony ez esetben még a fémjelzett értékek hamvát, a Strauss muzsika üdeségét is eléggé megviselte a zenei részekbe való lapos és tehetségtelen beleavat- kozás. Az áthangszerelés eléggé csődött mondott, s az üres librettó feldíszítésére megsokasí- tott zenei betétek számának a csökkentése úgy gondoljuk elkerülhetetlen, hiszen minimális számítások között is háromórás előadás lett a Mesél a bécsi erdőből. Ebből nyilván jó néhány percet jelent a szinte szokásos vontatottság az előadás tempójában, de ez még így is sók, némi kurtítás nem árt. A népes szereplőgárda mindent megtett a siker érdekében. A kissé túlhosszúra sikerült szerep, amely Strohmayer pékmesternek, illetve megszemélyesítőjének, Szalma Sándornak jutott, kedvelt színészünket csaknem hogy főszerephez juttatta (úgy hogy e vonatkozásban mintha el is tért volna a sablontól az operett — hiszen lei látott olyat a zenés színpadokon csaknem egy évszázadon át. ahol ne a primadonna és a bonviván lett volna a főszereplő). Sajnos ez a szerep megu-atlanul maradt és Szalma Sándor néha csaknem elvesz a pékmester úrra aggatott silány részletecskék tömkelegében. Medgyesi Mária Franciska szerepében kedvesen érzelmes, bájos bécsi leányt visz színpadra. Juhász Pál Franz, a péksegédből lett operaénekes alakjában frissen, kedvesen ko~ médiázik és érzelmeskedilt. Rendkívül bájos, szép alakítást láttunk Mojzes Máriától, aki Sectelmayemét viszi színpadra sok szívvel, érzéssel mértéktartással. Müller Terézia operaénekesnő Gyólay Viktória nagyszerű zenei felkészültségét alaposan próbára tette. Nem igazi primadonna szerep ez, nem több egy nagyobb epizódnál, de Gyólay Viki rutinosan, átéléssel alakítja. Kiss László (Strauss János) kellemesen énekek de mintha túlkomolyra vette volna a játékot. Inkább drámai, mintsem érzelmes bécsi húrokat szólaltat meg. ötletes, mulatságos Sülé Géza, de parnere Borbiró Andrea is kitesz magáért. A „művészetek iránt” lángoló hévvel lelkesedő, öregedő színházi öltöztetőnő figurája elveszíti a kezei között papírosízét, derűs perceket szerez a közönségnek. Sajnos a sok komikusi allűrökkel felszerelt szerep sem tesz ki egyetlen igiazi táncoskomikust. Túlságosan sok aprópénzre váltatták a szerzők humorukat. Így aztán Szuhai Balázsnak (Sári) és Bodó Györgyinek (Grétl) alig jutott valami belőle. Szinte lehetetlen ebből a két jelentéktelen szerepecskéből valami elfogadhatót csinálni. Az is, ami a két egyébként tehetséges színész részéről történik a színpadon, erőltetettnek hat. Azzal, hogy túljátszottá, főleg Bodó Györgyi, a figurát, nem vált az egyáltalán hitelesebbé. Idős Strauss Jánost jól játssza T. Szabó László, Nagy Sándor kedves, vidám Willi, jó Budai László, mint udvari tanácsos és Jánoky Sándor mint Theodor, de a többiek is mindent megtesznek. Külön kell megemlékeznünk a tánckar átlagon felüli, szép szerepléséről. Az önálló táncbetétek koreográfiája látványos, szép és hangulatos (Tarr Mihály és Borbiró Andrea munkája). A zenekar Kerny Kálmán vezénylésével eléggé színtelen, néhol egészen falcén szól, Borosa István díszletei, Márton Aladár jelmezei a szokott színvonalon mozognak. Csáky Lajos NYÁRRÁ ELKÉSZÜL Augusztus 20-án nyílik meg a tataházi mozi. Az építkezések az utóbbi időben gyorsabban folynak, s így valószínű, hogy már korábban befejezik az építők a munkát. A járási tanács' 150 ezer forintos pénzügyi támogatása nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a község dolgozói már a nyáron átvehetik a szép új létesítményt. Érdekes régészeti leletek kerültek elő a katymári ásatásoknál A része DUNA—TISZA KÖZE déli a legutóbbi évtizedig ré- gészetileg teljesen ismeretlen terület volt. A rendszeresebb munka 1952-ben indult meg Katy- máron. Itt a téglagyár agyagbányájából már évek óta emberi csontok és régészeti leletek kerültek elő. A feltárások ettől az időtől, hosszabb-rövidebb megszakításokkal folynak. Már az első ásatások megállapították, hogy egy szarmata falu és temető, valamint középkori temető terül itt el egymás felett. EZ ÉV TAVASZÁN Újból megindult az ásatás, amely szerencsés véletlen folytán a régészek kezébe adta a szarmata sírok korának megállapításához szükséges döntő bizonyítékot. A régészeknek 8 évig kellett erre várniok. A 91. sírban három római pénz feküdt. A bronzból készült pénzek egyikén Constantinus, a másik kettőn Licinius császár képe díszeleg. E két császár I. u. 306—323-ban uralkodott közösen. A belső válság és a külső barbár támadások alatt roskadozó római birodalom utolsó fénykora kettőjük uralkodása. Constantinus 323- ban kivégeztette Liciniust. Székhelyét Rómából, az arany városból, Bizáncba tette át. melyet róla neveznek Constantinápoly- nak. Halála után néhány évtizeddel széthullott a római birodalom. HOGYAN JUTOTTAK a katymári szarmaták római pénzhez? Két feltevés lehetséges: vagy zsákmányolták hadjárataik során, vagy cserélték a római piacon. A közeli Duna- szekcső (rónai néven Lugio) biztosította az árut. A bajai és a bácsalmási járásból több olyan római ékszert ismerünk, mely £ozsó János: Erdőszélen. TÜRR ÉS GARIBALDI Száz évvel ezelőtt, I860, május 11-én az egyesítés jelé haladó Itália történetének jelentős állomásához érkezett. Ezen a napon szállott partra Garibaldi ezer emberével Marsalában, hogy megkezdje Szicília felszabadítását a Bourbon uralom alól. Az évfordulóról nem csak Olaszország emlékezik meg, hanem a magyar nép is, hiszen az ezer ember közt ott volt a bajai születésű Türr István, Garibaldi szárnysegédje, és Tüköry, aki nemsokára életét adta a szabadságért. Szicília felszabadításáért folytatott harcokban jeletös szerepe volt Türr Istvánnak. A nagy francia regényíró, id. Dumas, aki saját költségén felszerelt hajóval vett részt az akcióban, «•Les Garibaldiens« című művében elragadtatással ír Türr István lovagiasságáról, leleményességéről és nemesszívűségéről. Szíve félig angyalé, félig oroszláné — írja róla Dumas. Már az indulásnál ő teremti meg a siker előfeltételét. Ugyanis Szicília felé hajózva vették észre, hogy a muníciót szállító bárka eltűnt. Hiába van puskájuk, egyetlen töltényük sincs. Ezért Talemonéban kikötve, Türr felkeresi a közeli orbitellói erőd parancsnokát és ráveszi, hogy megfelelő mennyiségű muníciót adjon a vállalkozáshoz, mely az olasz kormány titkos jóváhagyásával indult. Május 11-én Türr elsőnek szállott partra embereivel Marsalában és elfoglalta a várost. Rövidesen törvényjavaslatot készített a nemzeti hadsereg alakításáról is. Háromnapos ostrom után foglalták el Palermót, ahol hősi halált halt Tüköry is, az Italia Unttá első magyar halottja. Emlékére Garibaldi egy hadihajót nevezett el, s Nápolyban ma is egy utca viseli nevét. Türr Istvánt a harcokban és az ezt követő szervező mun- Icában elért eredményei elismeréséül Garibaldi tábornokká nevezi ki és a nemzeti haderők főfelügyelőjévé teszi. Hónapok teltek el, míg Szicíliát megtisztították a Bourbon- csapatoktól, aztán szeptember elején átkelve a félszigetre, 7-én elfoglalták Nápolyt. A városparancsnok Türr István lett. Az október 1—2-án vívott volturnói csatával — melyben Garibaldi serege a Türr-hadosztállyal és Mogyoródy magyar légiójával döntő győzelmet aratott a Bourbon nápolyi király serege felett, — a nápolyi királyság is felszabadult az idegen uralom alól. Türr István és magyar bajtársai, mikor az olasz szabadságért harcoltak, egy percre sem tévesztették szem elöl igazi céljukat: a magyar nép szabadságát. Hogy ennek kivívásában nem vehettek részt, nem rajtuk múlott. A hősökről való megemlékezésben Baja városnak is rész jut. A múzeum Türr-ereklyéi már a múlt évben szerepeltek egy római kiállításon, jelenleg pedig a budapesti Risorgimento-kiállí- táson láthatók. Ezen túlmenően május 29-én a város nagyszabású ünnepséggel hódol nagy szülöttje emlékének. iolymos Ede múzeumigazgató szépségre és ritkaságra nézve egyedülálló az országban. (Plj a katymári ólom övgarnitúra, a madarasi korongfibula, a sükös- di áttörtművű csat stb.) A IV. SZAZAD végén erősödő hun népvándorlást a rómaiak: mellett a szarmaták is megérezték. Attila király alattvalói lettek és ők véreztek el leginkább a kegyetlen csatákban. Ekkor szűnik meg a katymári szarmata telepen is az élet. Kevés maradékuk felszívódott a rájuk települt hódítókba, i Emberöltők múltán csak néhány különc tudós ismerte nevüket, ivadékuk eltűnt a népvándorlás forgatagában. Kőhegyi Mihály Uj lalálmáuy: a miniszkóp A New York-1 dr. William Feinbloom olyan teleszkópot szerkesztett, amely akkora, mint egy modern, úgynevezett kontakt-lencsés szemüveg. A készülék segítségével a részleges vakságban szenvedők látását a kétszeresére lehet emelni. Dr. Fein bloom elmondotta, hogy az új készülék gyártásához szükséges összes adatokat rövidesen közzéteszi, mert találmánya egyáltalán nem kereskedelmi jellegű. Kifejtette, hogy igen sok ember, akit az orvosok jelenleg vaknak minősítenek, e készülék segítségével visszanyerhetné látása nagy részét A részleges vakságban szenvedők látása 200 százalékkal javul a minoszkóp használatával és a normális látótérnek körülbelül 80 százalékát nyerik vissza. ÁRUHÁZBAN!
