Petőfi Népe, 1960. május (15. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-06 / 106. szám

«. oldal

1960. május 6, péntek

etefy

A halasi csipke-bélyegsorról

Nagy örömmel vártuk a Magyar Posta halasi bélyegsorozatát. A halasi csipke széleskörű jó propagandáját múlhatatlanul szükségesnek tartjuk, éppen ezért bizonyos fokig csalódtunk a bélyegekkel kapcsolatos várakozásunkban. Néhány megjegyzésünket szeretnénk rögzíteni a bélyegekről.

A nyolc bélyegből álló sorozatból a húszfilléres címletű bélyeg véleményünk szerint szerencsétlenül megoldott, jóízlést és összhangot nélkülöző, csipkébe nem kívánkozó motívumot ábrázol az 1920-as évek stílusában, s komoly fejtörést okoz, vajon mit is ábrázol. Az 1,50 forintos címletű bélyeg eredeti csipketerve és csipkéje már inkább megfelelne a halasi csipkekészítés követelményeinek. Itt viszont a csipkét bélyegre rögzítő, egyébként kiváló grafikusnő, Zombori Éva tévedett. Az eredetileg kellemes hatású, de motívumának népi eredetében vitatható, nem nagy igényű csipke bélyegre rajzolva, me- i ev átlókkal keresztülszegdelt üres ábrává vált. A 2 forintos címletű bélyeg csipkéje az 1910-es évek legrosszabb értelemben vett szecessziójának megtestesülése. Az 1 forintos bélyeg csipkéjéről, minthogy ez a bélyeg rajzáról megállapíthatatlan, szükségesnek tartjuk megjegyezni, hogy az Árpád- ház oroszlános címerét ábrázolja. Mind eredeti tervében, mind csipke kivitelében remekmű.

A csipke leheletfinom, vonaljátékában viszont szédítően gazdag, s a bélyegtervezőnek fel kellett volna ismernie a kicsinyítésnek azt a határát, amit a rajz elbír, anélkül, hogy kivehetetlen és megfejthetetlen ábrává váljon. A 40 filléres címletű bélyeg rajza kissé merevvé vált ugyan, de legalább némileg érzékelteti a halasi csipke technikájának leheletkönnyedségét. A sorozat 30 és 60 filléres, valamint 3 forintos címleteinek csipkeképei méltóképpen képviselik a világhírű halasi csipkét, ízlésesek, szépek, vonzóak.

De hát hogyan is történhetett, hogy — akkor, amikor a halasi csipkeházban százával állnak rendelkezésre művészi tervek és olyan csipkék, melyek méltán tettek szert külföldön is jó hírnévre — a bélyegekre silány, rontott, álnépies, szecessziós vagy bélyegen kivehetetlen csipkerajzok kerültek.

Amikor a halasi csipkeház tudomást szerzett róla, hogy a posta a csipkénket ábrázoló bélyegsorozatot óhajt kiadni, természetszerűleg érdeklődött a bélyegek tervezőjénél, Zombori Évánál, s kérte, hogy legalább tájékoztassa a tervek felől. A tervező azonban a kért felvilágosítást nem volt hajlandó megadni a leghivatalosaBu szakértő fórumnak, magának a halasi csipekháznak. Mindössze annyit árult el, hogy a bélyeg- tervek alapjául szolgáló csipkéket a Budapesti HISZÖV bocsátotta rendelkezésére.

As eredmény: egy hibás, eléggé elrontott, nem megfelelő csipkéket ábrázoló bélyegsorozat. Pedig a postát, a sorozat kibocsátóját a legjobb szándék vezette. A bélyegtervező művészi képességeit sincs jogunkban kétségbevonni. Mindössze annyit vagyunk kénytelenek megállapítani, hogy a halasi csipkét nem ismeri. Ezért külön nem illetheti szemrehányás (bár nem hisszük, hogy a fenti súlyos hibák előadódhattak volna, ha akár a posta, akár a HISZÖV a halasi csipke tervezésével 30 éve foglalkozó Molnár Bélát, az Iparművészeti Főiskola tanárát bízta volna meg a tervezéssel.)

Valami azonban ezek mellett is érthetetlen. Hogyan történhetett, hogy a HISZÖV központja éppen ezeket a csipkéket bocsátotta a tervező rendelkezésére? Nem voltak valóban hibátlan halasi csipkéi’ De hát csak egy telefonba került volna, hogy erre a célra a halasi csipkeháztól akár csipketervet, akár csipkéket, akár művészi csipkefényképeket kérjen. Vagy lehetséges, hogy magában

a HISZÖV-ben valami- hiba van a csipke-szakértelem körül?

Mi, halasiak csak egyet tudunk biztosan: a Magyar Posta legjobb szándékkal kibocsátott halasi csipke bélyegsorozata lehet szemre tetszetős, filatelista szempontból érdekes, de egy-két bélyegtől eltekintve nem alkalmas arra, hogy akár külföldön, akár a hazai közönség előtt, a halasi csipke méltó propagandájául szolgáljon.

Janó Ákos és VoráJt József (Rövidítés a kiskunhalasi Kulturális Híradó 1960. márciusi számából.)

Menyecshe-hórus

Kecelen

A napokban vezetőségi ülést tartott a keceli nőtanács, ahol a második negyedévi munkatervet dolgozták ki. A növényápolási munka idejére is változatos és dús programot állítottak össze. Megrendezik a gyermekek majálisát, az öregek hetét, a tsz és egyénileg dolgozó parasztasszonyok találkozóját és létrehoznak egy női zenekart.

A vezetőségi ülésen a nőtanács elnöke bejelentette, megalakult a keceli menyecskék énekegyüttese, harminc taggal, amelynek vezetésére Jónás, János pedagógust kérték fel. (Kárpáti Istvánná leveléből.)

A Bolgár Tudományos Akadémia kérése egy lélegyházi ktsz-hez Avagy: kátyúba jut-e a megtisztelő megbízatás?

»1959 szeptemberében Magyarországon járt kiküldetésben Milko Jordanov, a Bolgár Mezőgazdasági Egyetem kertészeti katedrájának tanársegédje. Kecskeméten, az ottani tudományos kutató intézetben sorozatos kifőzésekre alkalmas vákuum» készüléket látott, amellyel kis mennyiségeket lehet feldolgozni. A szóbanforgó készülék iránt a Bolgár Tudományos Akadémia mellett működő Plovdivi Központi Tudományos Kutató Kerté-t szeti Intézet nagy érdeklődést tanúsít. Jordanov elvtárs közölte, hogy vállalatuk beleegyezett egy ilyen vákuum elkészítésébe. A Bolgár Tudományos Akadémia arra kéri Önöket, szíveskedő jenek ajánlatot tenni a készülékről, hogy a bolgár behozatali vállalat útján ezt megrendelhessük. A Bolgár Tudományos Akadémia mindezért köszönetét fejezi ki Önöknek.

1960. március 10,

KIRIL, PAVLOV, i

I o Mg. Tud. Osztályának titkára*

_ t-l-Jddig szól a levél, amely a Kiskunfélegyházi Lakatos- és Rézműves Ktsz címére érkezett s amely lázba hozta a szövetkezet vezetőit. A munka ugyan nem lepte meg őket, a ktsz szállított már Kínába is bonyolult gyári felszereléseket, s állandó megrendelőik a hazai gyógyszergyárak, de mégis — nem kis dolog közvetlen egy testvéri ország tudományos akadémiájától kapni erre megbízatást.

Gyors számvetés: kb. 100—120 ezer forintba kerülne a jelzett berendezés elkészítése, hanem ehhez pontos tervek is kellenek. Utazás Budapestre: a Láng Gépgyár tervezői hatvanezer forintért vállalnák el a tervezést. Ekkora összeget nem bír el az egyedi gyártmány. Azután

kiderült, hogy kéznél van egy szakember, aki a kecskeméti kutató intézet laboratóriumi sűrítő berendezését egy kis gép-' gyári kollektívával együtt évekkel ezelőtt elkészítette. A teaveket alig egyharmadnyi összegért elvállalnák. Kérdés, a felettes szerv engedélyezi-e?

A KISZÖV főmérnöke szerint' van rá lehetőség, hogy a tervezést, alaposan indokolt esetben a fenti módon végeztesse el a szövetkezet Ehhez természetesen engedély kell az OKISZ-tól. (Zárójelben megjegyezve, itt lenne már az ideje a régen vajúdó szövetkezeti tervező részleg felállításának, mely megoldaná a hasonló problémákat a megyében. Ehhez is az OKISZ mielőbbi döntésére vol-i na szükség.) Mint Sárai Imre, a KISZÖV pénzügyi osztályvezetője mondotta, támogatni fogják a nagy jelentőségű export- megrendelést. A holtponton tehát sikerült átsegíteni az ügyet.

Reméljük, az OKISZ is hasonlóképpen nyilatkozik, s akkor megírhatjuk, nem jutott kátyúba a megtisztelő megbízatás. iparunk, ezúttal egy kis ktsz munkája révén, méltó a Bolgár Tudományos Akadémia bizalmára.

F. Tóth Pál í

— Előadás következik a modern művészetről.

Hat ér alatt egymillió mérnök

A Szovjetunió főiskoláin megkezdődött a diplomamunkák megvédése. Az idén 119 ezer szovjet fiú és leány kap mérnöki oklevelet. Az ország üzemeibe az idén 13 ezerrel több mérnök kerül mint tavaly.

A Szovjetunióban nagy figyelmet fordítanak a műszaki főiskolákra. Az országban jelenleg több mint 200 olyan főiskola van, amely kizárólag mérnököket képez. A műszaki főiskolákon növelik a felvett hallgatók számát, s új főiskolákat is építenek.

A hétéves tervben az ország műszaki főiskoláiról kb. egymillió mérnök kerül ki. A Szovjetunióban jelenleg évente körülbelül háromszor annyi mérnököt képeznek ki mint az Egyesült Államokban.

Lovagloiskolú,

illat. Bogacsov érezte, hogy mindazt, amit ennek a gyalogosnak mondani akart, nem szükséges elmondani, mert hiszen ez az ember nem az ő parancsa miatt harcol, hanem sokkal mélyebb és személyes okból.

— Persze a kolhozban, az emberek között, eléldegélnek és megemberesednek — íűzte tovább gondolatait a katona. — De mégis nehéz. Apa kell a gyerekeknek. Nekem négy is van belőlük.

így álldogáltak, beszéltek, füleltek.

Valahol a közelben vas kaparta a fagyott földet. Bogacsov odament. Fiatal katona, vastag lábán kitaposott nemezcsizma, szélbarnította arccal, melyből élesen kivált fehér szemöldöke, egy találattól beomlott lövészgödröt mélyített. Sisakjával kaparta a földet, a mellvédre szórta, s közben feszülten figyelt. Nem sietett, jó gazda módjára dolgozott, hogy minden rendben legyen. Meg azért sem igyekezett, mert éjnek idején nagyon unalmas egymagában, tétlenül. Körülnézett, s fontolgatta, akad-e még valami munka, letaposta a földet, rajta hagyva csizmájának hatalmas nyomait, s ekkor megpillantotta a közelgő szakaszparancsnokot.

— Van füzed, hadnagy elvtárs? — kérdezte gyorsan, félve, hogy elmegy mellette, s levett a falba vájt kis polcról egy félig elszívott cigarettát.

(Folytatása követkczikj

harapott, ahol már megpuhult.

— Én már észrevettem — mondta, gyorsan rágva a két- szersültet. — Azok ott jeleket adnak egymásnak, hápognak, mint a kacsák. De honnan kerülne ide most kacsa?

Ismét szemügyre vette a két- szersültet, mintegy felmérte.

— Be kellene előbb áztatnod — tanácsolta Bogacsov; önkéntelenül követte tekintetével, és gondolatban mintegy részt vett ebben a műveletben.

— Beáztatni? Forralt víz kellene, de honnan vegyek7 A hideg víztől meg csak kihűl az ember gyomra — mondta szakértőén és bizonyos föiény- nyel a gyalogos, mint aki mindezt már alaposan végiggondolta. S hirtelen megkérdezte: Vannak-e gyermekei, hadnagy elvtárs?

Okos, éles szemével alulról felfelé pillantott Bogacsovra, akinek tudatában ez a kérdés távolról Tanyához kapcsolódott. Ettől zavarba jött és hetykén csak ennyit mondott:

— Még nem volt időm gondoskodni gyerekről.

— Igen, a gyerekek... — a gyalogos felsóhajtott. — Ók másként kötnek az élethez. Amíg az embernek nincsenek gyermekei, könnyen veszi az életet. De ha van, akkor már nemcsak magunkra kell gondolnunk ...

Ezt mondta, és rágcsálta a kétszersültet, mert katona volt és harcolnia kellett. S a hidegben savanyú rozskenyérszag áradt belőle, otthonias, béke»

24.) WS3&.

ebben az akcióban, szégyenkezve állt mellettük. A közös munka mégis felmelegítette, felvidította őket.

— Nehogy idő előtt tüzet nyissatok! — figyelmeztette őket Bogacsov elmenőben.

Mintegy húsz méterre tőlük idős gyalogos állt, géppisztolya a mellvéden feküdt, ő pedig figyelmesen és óvatosan kétszersültet rágcsált, s valahányszor beleharapott- előbb mindenfelől megnézte, hol puhább.

Bogacsov nem tudta sem a vezeték-, sem a keresztnevét. Aíkkor akadtak rá, amikor a sűrű hóesésben kiverték a magaslatról a németeket. Arca épp olyan volt, mint a legtöbb katonaarc: kerek, széles pofacsontokkal, ráncokkal a szeménél és a szájánál.

— Az a helyzet, bátyám, hogy a németek itt vannak mögöttünk a szakadékban, tehát nemsokára megindulnak — szólt hozzá Bogacsov.

A gyalogos, egyik szemével hunyorítva, éppen le akart harapni egy darabot a kétszer- sültből, de az kemény volt, és csak recsegett. Ekkor szopogatni kezdte, s a szájánál levő ráncok elmélyültek. Azión megfordította és a másik végéből

Baklanov regénye i

Antikor észrevették a hadnagyot, abbahagyták ezt a foglalatosságot, és a falhoz lapulva utat adtak neki, köpenyük alját a derékszíjukhoz tűzték- s valahogy hasonlítottak egymásra.

— Az újaknak csináltok helyet? — kérdezte Bogacsov készakarva jó hangosan, kissé gunyorosan, és vidáman tekintett rájuk.

A katonák elmosolyodtak, mint fegyelmezett katonákhoz ülik, ha a parancsnok megkérdezi: »Nem féltek?« — A pár éjszakai óra alatt abban a tudatban, hogy a németek ott vannak a közelükben és meghallhatják őket, érezhetően elszoktak a hangos beszédtől.

— Gyerünk, segítek! — Bogacsov megragadta a német bokájánál a csizmát. — Fogjuk meg!

A szűk helyhez alkalmazkodva ketten átdobták a németet a mellvéden. A test tompán puffant és legurult.

— Nehéz volt — mondta Bogacsov.

— Akár egy tömött liba — tódította az egyik katona az erőfeszítéstől rekedten. — Meghízott a más földjén, a más terményén.

A másik, aki nem vett részt