Petőfi Népe, 1960. május (15. évfolyam, 102-127. szám)
1960-05-15 / 114. szám
1960. május 15, vasúmat 3. oldal Asszonyok termelik a tsz bevételének felét! Riport egy kertészeti brigádról — Jól esik munka után egy kis pihenő, miközben megbeszélhetik közös gondjaikat. Képünkön a híres kertészeti brigád tagjait mutatjuk be. Bizony, nem hiába szokták' mondani, hogy »'bátraké a szerencse«. Bár a szerencse ebben az esetben még csak a dicséretben, s a gyakorta elhangzó elismerő szavakban ölt testet — hiszem, hogy a Madarasi Pe- , tőfi Tsz asszonyainak bátorsága egyebekben is szerencsét ] hoz a tél folyamán megalakult közös gazdaságra. Mindenekelőtt azt szeretném elmondani, miféle bátor tettről van szó! Amikor megalakult a tsz, az asszonyok lázas gyorsasággal terveket szőttek, s míg ® férfiak olykor tanácstalanul szemlélgették: melyik munka- kerület lesz legalkalmasabb számukra a tsz-ben, az asszonyok már februárban megalakították *- sa kertészeti brigádot, s megválasztották vezetőjüknek Lapkák Péternél, a szövetkezet ag- ronómusának feleségét. Szerény, okos, talpraesett asszony. Nem a férj hivatalosam is megerő- a közös szorgalom táplálja a dicsekszik vele, de a többiek- siti, de még azt is hozzáfűzi, lelkesedést a 80 főnyi asszonyhoz való ragaszkodásából meg- amivel a felesége már nem is közösségben — a kertészeti bri- érzem: nagyon megszerethették akar dicsekedni, hogy ez az gádban. Reméljük, hogy e bá- «t társai. asszomybrigád a kertészetből tor új kollektíva év végén is — Mi, asszonyok kezdtük termeli meg a tsz tervezett megtalálja számítását, hiszen meg először a közös munkát a bruttó jövedelmének körűibe- naponta nem kevesebb mint tsz-ben — meséli, s szavai azo- lül ötven százalékát. egy—másfél munkaegységet telkat az első, derűs, vidám na- »- Mikor megkérem, hogy be- jesítenek egyenként pokat idézik, amikor hozzá- szél jen a legszorgalmasabb brd- kcadtek a melegágyak építésé- gádtagokról, szinte kétségbees- hez, a keretek ácsolásához. ve kérlel: a világért meg ne — A nyolcvan asszony, a bontsam az egységet, brigádunkban dolgozó húsz — Megérdemlik a dicséretet férfi segítségével két és fél ki- — mondja —, de nem külön- lomóter hosszú melegágyat épd- külön, hanem együtt, mert natett teljesen saját erőből, csak gyón nagy az összetartás. Ha n melegágyi keretek üvegei ke- egy napig nem vagyok köztük, rültek pénzbe. valósággal rosszul érzem ma— S birodalmuk, melyet gam, de ők is ezt érezik, ha•»megszálltak«, hány hold? csak rövid időre is távol ma— Száz holdon termelünk fű- radnak a közösségtől. De nem szerpaprikát, három holdon is tudnak nekik olyan munkát zöldpaprikát, 3—3 holdon kar- mondani, amit meg ne csinál- fiolí és káposztát, 10—10 hol- nának! Amikor a kertészetből dón borsót, mákot és hat hol- kérték a kisegítőket a burgof on babot. Tehát az 1800-ból ny a vetéshez, akkor is 64-cn ji35 hold a miénk — hangzott mentünk, s egy vagonnal ültetfi válasz. tünk el másfél nap alatt... — Hogy mennyi jövedelmet így beszél társairól, a közös terveztünk erre? — Hát ha jól munkáról nagy-nagy szeretet- emlékszeon: 1300 000 forintot, tel az ifjú brigádvezető asz- de ez a bruttó bevétel. Szavait szony, és e szeretet, valamint — ene — Vízvezeték-építés — társadalmi munkával Nemesnádudvar községben megkezdődött a törpevízmű építésé, s a vízvezetékhálózat lefektetése. Ebben a munkában a község lakói 55 ezer forint értékű társadalmi munkát vállaltak és ezt az összeget előreláthatóan 20—25 ezer forinttal túl is teljesítik. A vízvezetékhálózat lefékte- tésének első szakaszában, 800 méteren a község lakói a földmunkát egy és fél nap alatt végeztéik el, s így a szerelők időben meg tudták kezdeni a rcsövek lefektetését. A társadalmi munka jó megszervezéséért (dicséret illeti Jordán János, Huber Ferenc, Kishegyi Simon tanácstagokat és Pásztor Sándor adóügyi dolgozót; a munka elvégzéséért' pedig az illetékes utca lakóit. Ebből a munkából kivették részüket a Rémi utca idősebb lakói is. Külön szeretnénk megköszön- ,ni a község lakóinak nevében ia Kecskeméti Közúti Igazgatóság szakaszfelügyelőségének se- I gítségnyújtását. Károlyi Gyula útőr és hét társa négy napot Mosógép-tulajdonosok, figyelem! A HIM gyártmányú mosógépek garanciális javítását Bács megye területén a Finommechanikai Vállalat végzi Kecskeméten. Két- templomköz 3—5., és Kiskunhalason Eötvös u. 2. sz. alatt. 1144 UBSB«MM •| Itt pedig brigádvezetőjük, Lip- ták Péterné, aki a brigád-naplóba bejegyzi a napi teljesítményt. egy lószerető embernek sertés- kondához kerülni! — íelér akármilyen büntetéssel. Felker Béla üzemegységvezető meséli: *— Amikor hívtam hozzánk Pista bácsit, nem az volt az első kérdése, hogy mennyi lesz a fizetés, hanem hogy mit kell hajtani? Amikor megmondtam, hogy a szilvásváradi törzsménesből származó két, négyéves lipicai kancát, azonnal a tenyerembe csapott! Pedig nagy családot hagyott Bugacon, kéthetenként jár haza; ha a legkisebb lány leteszi az iskolai vizsgát, csak akkor költöznek át mindenestől Páhira. A beszélgetés közben a két csintalan ló azon versenyez: melyikük dughatja puha orrát Pista bácsi vállához. — Olyan okosak ezek, hogy csak éppen nem beszélnek! — dicséri őket a kocsis és simogató tenyerébe gyűlik össze szívé minden szeretete. Amikor magáról kérdezgettem, csak harapófogóval lehetett belőle kihúzni a szót — a lovairól faggatás nélkül órákig tud mesélni. Geszta és Guta a nevük; (A törzsménesben egy-egy évjáratú csikók neve mind azonos betűMEOJEGTZtSEK Nem érdeke ? Négy és fel kilométerrel bővítették az idén a sükösdi törpevízmű vízvezetékhálózatát. A munka 430 000 forintba került, amelyből a lakosság több mint 30 000 forintos társadalmi munkával vette ki a részét. A községben — az idén épül ttel együtt — 16 kilométer hosszú már a vízvezetékihálózat. A középületekbe, iskolákba, óvodákba, az egészségházba történt víz- bevezetés után a lakosság érdeklődése is megnőtt. Hatvanam kérték — többségükben tsz-tagok —, hogy lakóházukba is vezessék be a vizet és ezzel még teljesebben élvezhessék a községfejlesztés, a község lakosainak e nagyszerű létesítményét. A Kiskun- halasi Vízmű Vállalat azonban különböző okokra hivatkozva húzza-halasztja a be- De kenyere!... szerelés időpontját. A vállalat egyik körzeti embere e halasztásokra azt a megjegyzést tette többek között, hogy • a vállalatnak egyelőre nem érdeke, hogy a lakóházakba is bevezessék a vizet. Valószínűleg ez nem hivatalos vélemény, mégis érdemes rá válaszolni, mert a sükösdieket bosszantja az ilyen felelőtlen kijelentés. Mert valóban nem lenne érdeke ez a vállalatnak? De mindenképpen kenyere! Ha pedig kenyere, — akkor érdeke is. Ez csak meddő okoskodásnak hat, — mégis a valóságot tükrözi. Mert ha ezek után sem tekinti a vállalat saját érdekének a lakóházakba való vízbekötést, akkor nem is érdemli meg — a kenyeret sem! Mit jelent a harmadik osztály? Fővárosi vendégeim voltak, országjáró emberek, újságírók. Este a Rákóczi úti Dióhéj vendéglőbe vittem el őket, — gondoltam, egyenek egyszer valami jó, házias halászlét, túróscsuszával. Leültünk négyen egy asztal mellé, amelyen egy valaha fehér abrosz volt felterítve. Régi, vendéglői koszton felnevelkedett emberek lévén, fordítottunk a térítőn, A visszája sem volt különb... Néhány percig, amíg a pincér hozzánk ért, arról tanakodtunk, vajon mi lebet az oka, bogy ebben az étteremben, és sajnos, másutt is, ennyire piszkos az abrosz. Így várják a jobb sorsra érdemes, kedves vendéget? A legkülönbözőbb magyarázatok vetődtek fel, humoros és komoly formában, azonban elfogadható egy sem akadt közte. Csinos felszolgáló kislány vette fel a rendelést, s kisvártatva már az asztalunkon párolgóit az Ízletes halászlé, majd pedig a túróscsusza, tejfellel és tepertővel. Persze, az továbbra is izgatta asztaltársaságunk néhány tagjának a fantáziáját, miért oly gusztustalan az evőkészlet, a villa és a kanál, nomeg a piszkos abrosz felett sem tudtak egykönnyen napirendre térni. Fizetéskor kérdést intéztünk a felszolgálóhoz, gondoltuk, ő tud valami eliogadható magyarázatot adni. Tudott... A magyarázat rendkívül egyszerű: a Dióhéj vendéglő III. osztályú étteremnek van »besorolva«. Egyedül ez az oka a piszkos abrosznak, a rossz külsejű alumínium villának és a kanálnak. Meghökkentő válasz, amelyre nem számítottunk! Tehát mi. akik ezt az éttermet felkerestük, visszaminősültünk III, osztályú vendégnek. A magyarázat semmiképpen sem jó. A III. osztály egészen mást jelent, legalább is mást kell, hogy jelentsen. Nem piszkos abroszt, rossz kiszolgálást! Jelenthet olcsóbb, népszerűbb árat, esetleg kisebb választékot az ételekbeú és italokban. De ízlésességben, tisztaságban és kiszolgálásban nem lehet különbség! u _^__ Ez biztos! Mezei István X vei kezdődik s 3—400 »keresztelő« esetén kimerül a kalendárium, ezért lett ilyen furcsa neve a Gutának. Hivatalosan ugyan, az anyjuk nemesvérű származása után »Neopolitano Gracia XIV-es« mindkettő, de- hát a kocsis nem mondhat ilyen hosszú rigmust, ha szólítja őket.) A Guta egyébként újdonsült mama, nemrég ellett egy gyönyörű csődörcsikót. Tejjel, tojással és cukorral nevelik — ez utóbbit az üzemi konyha költségvetése is érzékenyen tapasztalja. — A ló itt nem . luxus és nem felesleges! — hangoztatja az üzemegységvezető. — Homokos útjainkon a gépkocsi el nem menne, pedig mindennap körüljárjuk a nagy gazdaságot. A lipicaiak nem akadnak el,— pedig Pista bácsi ostort soha nem használ! — A jó lónál, kérem, csak dísznek való a kocsis kezébe az ostor! —- hangoztatja bölcsen. Mesélik, hogy még este 9 órakor is ott tesz-vesz az istállóban kedves állatai körül. Szinte kortyonként adja nekik az ivóvizet, szemenként válogatva a zabot s reggel egy egész bölcsődére való gyereket meg lehetne fürdetni annyi idő alatt* amíg ő lekeféli a lovakat. — Jó érzés ám az, amikor- az ember hajt az úton ilyen lovakkal s a népek csak úgy néznek utána! — ebben sűríti össze Pista bácsi lelkiismeretes vesződsége indokait. S úgy látszik, az effajta mesterség szeretete öröklődik. Fia, a most ugyan katonának bevonult ifjabb Sipos István 15 éves korában már versenyeket lovagolt s apja mellett ült a bakon, amikor az a Bugaci Állami Gazdaság négyesfogataivai okleveleket nyert. — Nem fél, hogy a katonaságnál elcsábítják a fiút a gépek? — kérdezem tréfás köte- kedéssel. — Nem olyan gyerek az! — állítja magabiztos komolysággal az apja. — Az én vérem van benne, márpedig nekem csak a ló a mindenem. Ki mit szeret, azzal bánjon! Születni kell a géphez is, meg a lóhoz is! Hadd hívom fel tehát ez írás végén az állami gazdaságok figyelmét! Ahol előfogatot használnak (s még sokáig fognak használni) s ahhoz kiváló hajtó kellene, vegyék előjegyzésbe ifjabb Sipos István nevét, amíg leszerel. Nagyapja és apja vére buzog benne, a lószerető ősök tiszteletreméltó szenvedélye. Igaza van Pista bácsinak: minden mesterség sikerének titka: szeretni azt. amivel bánunk! Gáspár Klára Esr fogat áll a Csengődi Állami Gazdaság páhi üzemegysége majorjának udvarán. De milyen fogat! Ruganyos, kecses, feketére fényezett hintó, előtte egy pár olyan lipicai vasderes, amelyik láttán sebesebben ver a lószakértők szíve! Ragyogóra kefélt szőrükön has- raesik a napsugár, patájuk fényesre subiokolva. Kényesen rágják a zablát s türelmetlenül kapálnak. Amilyen szép a fogat, olyan szemet magánfelejtető a hozzá tartozó ember. Egyenes derekú, büszke nézésű magyar, deresedé hajjal s régimódi dús bajusszal. Csali egyedül ez a fehéredő fej tudja elhitetni, hogy az ember már az 56. évet tapossa. Sípos István bácsi 30 esztendeje «hivatásos« kocsis. 1931- ben került apja mellé Kecskemét város elöljáróságához; az öreg szintén ott volt hajtó. Parádés kocsis — így hívták őket régen. Az elnevezés megváltozott, lett belőle előfogatos —, de a mesterség lényege az maradt, ami volt. 1941-ben Bugáéra került ugyancsak parádésnak, majd csikótanító lett. A felszabadulás után az ottani állami gazdaság alkalmazta, idén március óta pedig Páhin dolgozik. Mielőtt idejött, Bugacon a ló fogytával kanásznak tették egy ideig, — de erről az időszakról olyan kényszeredetten beszél, mintha börtönben ült volna. Ló mellől dolgozott társadalmi munkában az egyik legnehezebb rész kiásásánál.
