Petőfi Népe, 1960. május (15. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-12 / 111. szám

I960, május 12. csütörtök 3. oldal AHOL A VÁLLALATOK VITÁZNAK A megyei döntőbizottság gyakorlatából A Mélykúti Földművesszövet­kezet részére 1939. május 4-én százötvennyolc mázsa délnógrá­di szenet szállított a Nógrádi Szénbányászati Tröszt. A szál­lítmány átvételekor a íöldmű- vesszövetkezet megállapította, hogy a megrendelt darabos szén nagy része poralakban érkezett meg és íűtésre kevésbé hasz­nálható. Kifogását Közölte is a megyei TÜZÉP-központtal és a tröszttel, majd május 27-én a Mélykúti Községi Tanács meg­bízottja jegyzőkönyvet vett fel az esetről. A késés ára: háromezer forint f Közben rohamosan teltek a napok, s az fmsz ügyintézője mindenhová fordult, — csak ép­pen a döntőbizottságról feled­kezett meg, amely ilyen ese­tekben döntésre jogosult. Már letelt a hat hónap szavatossági idő — ez alatt lett volna alka­lom a döntőszervhez fordulni —, amikor I960, január 15-én Végre keresetet nyújtott be a földművesszövetkezet a megyei döntőbizottsághoz. Ebben kérte: téríttessék meg a tröszttel a szövetkezeten esett kárt. A közelmúltban hozott hatá­rozat elévülés miatt elutasította a földművesszövetkezet kérel­mét, mivel — mint már mon­dottuk — a határidő lejárta után nyújtotta csak be köve­telését. Rámutatott a határozat egyben arra is, hogy a kése­delmes ügyintézés következté­ben 3207 forint károsodás érte a földművesszövetkezetet, mert a százötvennyolc mázsa szenet azóta sem tudták értékesíteni, a lakosság ugyanis —• nem vá­sárolja! Legjobb esetben is egy magán szénégetőnek lehet majd eladni... A visszaeső „tévedők“ Egy másik alkalommal a Sza­badszállási Vegyesipari Ktsz és a Dél-Magyarországi Cipőnagy­kereskedelmi Vállalat ügyében járt el a döntőbizottság. A ktsz a még múlt év utolsó felében szállított női szandálok közül 15 párat elsőosztályúnak mi­nősített, holott azok a másod- osztály követelményeinek fe­leltek meg. Ezért a tévedésért nemcsak a két osztály közötti különbözeiét fizette meg a szö­vetkezet, hanem a döntőbizott­ság által helytelen minősítésért kiszabott kötbért is. Ügy látszik azonban, hogy a szövetkezet nem okult az eset­ből. Röviddel ezután az Észak­dunántúli Cipőnagykercskedel- mi Vállalat részére szállított első osztályú női cipőket, s ezekből tizenhat pár másod-, tizenöt pár pedig harmadosztá­lyúnak felelt meg. Ez a máso­dik »tévedés« mar ezerharniinc- hat forintjába került a Szabad- szállási Vegyesipari Ktsz-nek. Azóta bizonyára több gond­dal végzik a cipők minősítését. A Bajai Állami Méntelep pa­nasszal fordult a döntóbizott­OCKWWWWMWWWWWWVWV» A kisiparosok anyagbeszerzéséről, és árvetéséről A kiskőrösi 1\'EB javaslata / A Kiskőrösi Járási Népi El­lenőrzési Bizottság a közelmúlt­ban vizsgálatot tartott saját munkaterve alapján a járás ma­gánkisiparosainak anyagbeszer­ző- és fogyasztói ármegállapító tevékenysége ügyében. Első és általános megállapítás az, hogy a kisiparosok anyagai­kat ismeretlen módon szerzik be, — arra való hivatkozással, hogy »kizárólag« hozott anyag­ból dolgoznak. Magánrendelők számára árvetéseiket egyáltalán nem készítenek, s a szóbeli megállapodások a ráfordítások szükségességének figyelembevé­tele nélkül történnek. Sorraveszi ezek után a vizs­gálatról készült jegyzőkönyv az Csigalassúság A Minisztertanács rendeleté szerint a panaszoslcveleket, be­jelentéseket 30 napon belül el kell intézni, illetve meg kell válaszolni. 15 rendeletét úgy lát­szik, nem mindenütt ismerik. Íme, egy példa: március 14-cn egy levelet küldtünk el az Or­szágos Takarékpénztár Kalocsai Fiókjának, kérve: adjanak fel­világosítást Salacz Jánosné épí­tési kölcsönkérelmével kapcso­latban. A válasz — amelyben közölték velünk, hogy »addig nem tudnak érdemben foglal­kozni Salacz Jánosné kölcsön­kérelmével, amíg az épülő ház telekkönyvileg elhalt férje tu­lajdonában van« — május 5-én, 12 napos késéssel érkezett hoz­zánk. Ügy véljük, a Minisztertanács rendeleté az Országos Takarék- pénztár Kalocsai Fiókjára is vonatkozik. Tízsor»s válaszukat a határidő előtt is elküldhettck volna szerkesztőségünknek, hi­szen a náluk elfekvő iratokból már levelünk kézhezvételekor ismertek a helyzetet. Éppen ezért nem tudjuk mire vélni késedelmes közlésüket. A közel kéthetes késés azonban arra en­ged következtetni, hogy az OTP Kalocsai Fiókjánál az ügy­intézés a csiga »gyorsaságával«-‘ekszik. G. Sághoz, hogy az 1959. június 20-i elismervény értelmében át­vett tizenöt és fél mázsa szé­náról a Bugaci Községi Ta­nács nem akar tudni. A takar­mányra nagy szüksége van a Bugacra kihelyezett fedeztető ál­lomásnak, mert az ott levő mé­nek ellátását ebből kell bizto­sítani. Nem érdekli őket az ügy ? — Fizetnek! A községi tanács az előzetes idézés ellenére sem képvisel­tette magát a döntőbizottság tárgyalásán, nyilván azért — jogunkban áll erre következ­tetni —, mert az átvett széná­ról már nem tud számot adni. Végül is a döntőbizottság a ta­karmány azonnali kiadására, vagy pedig annak ellenértéke megfizetésére kötelezte a ta­nácsot. A döntőbizottság elé szinte nap-nap után kerülnek ilyen és ehhez hasonló esetek elbírá­lásra. Csupán egynéhányat is­mertettünk közülük, de már ezek is bizonyítják: vállalatok, intézmények közötti különböző vitás ügyekben alapos körülte­kintéssel jár el, és döntését igazságosan hozza meg. K. A. Öntözéssel termesztett új silókukorica* és cukorrépa-fajták Mint már közöltük, a Föld­művelésügyi Minisztérium kere­tében ez év elején létrehozott öntözési igazgatóság megyénkbe küldött szakembere nyolc ter­melőszövetkezet öntözéses ter­melésének a szakirányításában vesz részt. Az érdekelt termelőszövetke­zetek nem idegenkednek az ön­tözéstől, s a nagy hozamot ígé­rő újfajta silókukorica és cu­korrépa, valamint más növé­nyek öntözéses termesztésétől sem. Erre a célra mintegy 400 holdat most tavasszal mélyen szántottak és istállótrágyáztak. Silókukoricából hat — négy magyar és két szovjet —, nagy részt még csak a kutató inté­zetekben termesztett fajtát vet­nek másodnövényiként, s a ga­bonafélék tarlója után is. — A szarvasi kutató intézet eredmé­nyes kísérletei alapján mintegy négyötödrészültet négyzetes-fész­kes vetéssel juttatják a földbe. A silókukorica tarló utáni ön­tözéses termesztésével a homo­kos területeket is lehet ugyan­abban az évben másodszor hasz­nosítani. Cukorrépából 6 új fajtát ter­mesztenek öntözéssel a Kun- szentmiklósi Kiskunság Terme­lőszövetkezetben. A Poly 1—3, Iöly 2—4, Beta 242/53 és a K—91-es fajtákat három-három Szabadtartásos istállóban nevelkednek az üszők. holdas parcellalton vetettek eh míg kétholdas kontroli-parcel­lán szokvány cukorrépát ter­mesztenek. Az új fajták élet-» erősebbek, a betegségekkel szemben ellenállóbbak az utób­binál, s mert nagyobb tömegű a termésük, több cukrot is tar­talmaznak. Minthogy a szóban levő faj­tákat csökútból nyert vízzel nem esőztetéssel, hanem az olcsóbb Frank Olivér-féle módszerrel sávos-barázdás árasztással öntö­zik — a vetési mód is eltér az eddig alkalmazottól. A cukoré répa négy sorának az egymás-> tói való távolságát 42-ről 3S centiméterre csökkentették, a következő négy sort pedig ugyanúgy 72 centiméterrel ve-< tették odébb, Ily módon lehe­tővé válik, hogy a nagyobb sor­közökben géppel húzhassák meg a barázdákat. Ezek a sorokra merőlegesen futó barázdából árasztott víz levezetését szolgál­ják, T. I. Szerkesztői üzenetek: H. B., Tiszakécske: Ügyében a tiszakécskej tanácsot keressük tel, Válaszunkat rövidesen megkapja. Szakolczai Fereucné, Kecskemét» Panaszával egyetértünk, s kértük a városi tanácsot, hogy ügyében sürgősen intézkedjen. N. M., Kecskemét: A személygép­kocsi üzemben tartóját megkeressük és kívánsága szerint eljuttatjuk hozzá az ön levelét. UatádácááOH az Ili Siet Tsz-ben Ä sertésfiaztatőnál szintén fiatalemberrel, Csordás György- gyel találkozunk. A szövetke­zetnek fehér hússertés és korn- val állománya van. Amíg gyö­nyörködünk a szépen fejlett, rózsaszín malacokban. Kovács Antal elmondja, hogy jól be­vált a kornval és a fehér hús­sertés keresztezése, nagyon jó a takarmányértékesítése aa utódoknakj A szövetkezetnek huszonöt darabból álló pulyka-törzsállo­mánya van. Háromszáz darab pulykát szándékoznak hizlalni az idén. Ebből százötvenet ma­guk keltetnek. Férőhelyről sa­ját erőből gondoskodik a közös, gazdaság tagsága. Azzal teszik egyszerűbbé zti takarmány összegyűjtését, hogy közvetlen az istálló környékére vetik a takarmányféleségeket. Százötven hold pillangósuk van, tizenhat holdon takar­mánykeveréket termesztenek. — Szem előtt tartjuk, hogy min­dig bőven legyen takarmány, ez az alapja a fejlett jószág­tenyésztésnek. Nagyon helyte­lennek tartom, hogy egyes szö­vetkezetekben erről megfeled­keznek — mondja Csordás György, a sertésgondozó. A nap tűzgolyója már dele- lőn áll, mire elbúcsúzunk a termelőszövetkezet elnökhelyet­tesétől, meg a tagoktól. Tanul­ságos kőrútunk, amely egy élet­revaló közösség alkotóerejének bizonyítékát szolgáltatta — vé­gétért, K. S. radnék, csak valami iskola kel­lene. Ez viszont rajta, illetve a szövetkezet tagjain múlik, ho­gyan támogatják a tanulni vá­gyó fiatalságot. A szövetkezet élelmes tagsága igyekszik a termelési költsége­ket csökkenteni. Ennek egyik bizonyítéka ez a szabadtartá- sos növendékmarha-istálló is. — Kiszámítottuk, hogy jóval olcsóbb ez a módszer — foly­tatja Kovács Antal a beszél­getést. — Itt huszonnyolc üsző- borjúnk van, ezeket részben a tagoktól vettük. Huszonkét vemhes üszőt is vásároltunk, ezek egy másik, saját magunk által készített egyszerű istálló­ban vannak. Az eddigiekből is látjuk, hogy az 1700 holdas termelő- szövetkezet nagyobb mértékben kíván foglalkozni az állatte­nyésztéssel. Most építenek egy százférőhelyes sertéshizlaldát, amelyről már csak a tető hiány­zik. Saját erőből készült. A fát maguk termelték ki, a desz­kát a szövetkezet szalagfűré­szével szabdalták. Épül egy harminc férőhelyes sertésíiaz- tató is, szintén saját erőből. Hetvennyolc hízott sertést ad­nak le még májusban, ugyan­akkor a tagok is adnak a ház­tájiból 70 darabot. — A rendelkezések értelmé­ben lebonyolítási felár illeti meg a szövetkezetét, mivel a tagok egyszerre adják le a hízókat. A kapott összeget is­tállóépítésre fordítjuk. — Szinte szemlátomást nő ilyenkor minden — mondja Ko­vács Antal, a Felsőszenliváni Űj Élet Termelőszövetkezet el­nökhelyettese, akivel körüljár­egyes -iparágakat, kijelentve, hogy az asztalos-kisiparosok ár­vetése személyektől függően erősen változó. Szekeres József soltvadkerti asztalosnál egyene­sen használt anyagból készült ablakokat találtak, amelyeket Szekeres a megrendelő számára — új anyagból készülőként szám­lázott! Anyagbeszerzéseikről — mint általában a kisiparosok — a gépkocsiszerelők sem vezetnek nyilvántartást, s az építőiparo­sok pedig egyáltalán nem hasz­nálják magánmegrendelőik ese­tében a kötelező kisipari egy­ségárgyűjteményt. Még az 50— 60 ezer forintos megrendelések­re sem készítenek előzetes meg­állapodást és a bevételezett ősz- szegekről a pénztárkönyvhöz nem csatolnak bizonylatot. — Trapp József soltvadkerti ma­gánkisiparos például 1959-re mindössze 30 ezer forintot írt be pénz táj-könyvébe bevételként, majd később — amikor a népi ellenőrök ismét meglátogatták — 77 ezer forintot. E pótlóla­gos beírást a népi ellenőröktől való féltében »eszközölte«, — akik jól ismerik az 1959-ben el­végzett munkáit. Trapp József esetében több szabálytalanság is kidei-ült. Samu Lajos solt- vadkerti lakostól 9776 forintot vett át munkabér fejében, de pénztárkönyvébe csak hétezer forintot írt be. Egyes munká­kat pedig — a törvényekkel el­lentétesen — alvállalkozónak adott ki. Javasolja végül a Kiskőrösi Járási Népi Ellenőrzési Bizott­ság, hogy iparáganként külön- külön állapítsák meg: milyen nyilvántartásokat kötelesek ve­zetni a kisiparosok, s ezt ré­szükre a KIOSZ nyújtsa át. E nyilvántartások pontos vezeté­se — fejeződik be a járási NEB vizsgálatáról készült jegyző­könyv —, annál is inkább fon­tos, mert a kisiparosok munká­jában meglevő hiányosságok visszaélésekre adhatnak alkal­mat, amelyet nemcsak az ál­lamnak, de a megrendelőknek is kárára válhatnak. ■4 Csordás György sertésgondozó. juk a közös gazdaság központi majoi-ját. Némi büszkeséggel mutatja a gazmentes vetéseket. — A hatvankét hold cukor­répát már egyszer saraboltuk. A területet kiosztottuk a tagok között, 700 négyszögöl jut átlag fejenként. Ugyanezt csináltuk a tizenkét hold hagymával is. Az a tervünk, hogy a kukoricát is kiparcellázzuk. Közben odaérünk a kilencven­nyolc férőhelyes, szabadtartásos tehénistállóhoz. Az épület egyik szárnyában nyolcvan bika hízik. Jászolhoz vannak kötve, mivel még az új istálló nem épült fel, ideiglenesen itt vannak. Jó­ízűen ropogtatják az ízletes si­lót. Nemrég bontottak íel egy kétszáz köbméteres szójababbal és kukoricaszár keverékével töl­tött silógödröt. — Hatszázezer forint jövede­lemre számítunk a szarvasmar­ha hizlalásból — magyarázza az elnökhelyettes —, még ötve- net veszünk a jelenlegihez. Egész fiatal fiú hányja az almot a jószágok alá. Kovács József vagyok — mutatkozik be —., nemrég múltam tizenhat éves. Nagyon szeretem a jószá­gokat. én akár mindig itt ma«

Next

/
Oldalképek
Tartalom