Petőfi Népe, 1960. május (15. évfolyam, 102-127. szám)
1960-05-08 / 108. szám
1960. május 8. vasárnap 7. oldat EJ, EZEK A MAI GYEREKEK...! Gyerekszáj — Anyu! hozzák a kisbabát, amit megrendelték Önérzet — Néni, menjen tovább. Hagyjon bennünket békén — mi verekedni akarunk. Éppen Jókor mondja-—Vízállásjelentés következik. Hányszor hallottuk ezt a kifa- kadást szüléinktől, felnőtt ismerőseinktől? — Bizony, sokszor. De legalább ugyanannyiszor elmondjuk ma a mi fiainknak, gyermekeinknek. Igaz, ma másként él, összehasonlíthatat- laivul jobb körülmények között nő fel az új nemzedék, hanem azért életrevalóságban és persze a csínytevésre való hajlandóságban is — szerencsére — nem maradnak el a tegnapi gyerekek a mai felnőttek mögött. A tavaszi furfangosok bajnokságán történt, hogy az általános iskolások számára rendezett versenyen azt kérdezték az egyik esélyes versenyzőtől: hol koronázták meg Mátyás királyt? A jelenlevő történelemtanár elszörnyedt a válasz hallatán, de a közönség megtapsolta és talpraesett válaszáért pontot is kapott a kis nebuló, aki így felelt: t=s A fején, Versenyeznek az ebadták •— Nyertem! Az én tubusomban volt több fogpaszta! Korán kezdi — Nem tudod a leckét? — Elfelejtettem... Ha gyönyörű kék szemébe nézek, mindent elfelejtek... • Uaklauov regénye (26.) Amikor Bogacsov visszatért, Ratner ugyanazon a helyen állt, a hold a válláig megvilágította. Lebarnult arca ebben a megvilágításban sápadtnak, szeme sötétnek tetszett. Ellőtte az állványon golyószóró állt, hosszú árnyékot vetett a hóra. Bogacsov mellé tette a géppisztolyát. — Csönd van? — Csönd. Úgy látszik, nemsokára megkezdik. Bogacsov előhúzott egy doboz német cigarettát. Fehér doboz volt, fekete sassal és horogkereszttel. Még maradt benne néhány darab. — Gyújts rá! — kínálta Rat- nert.' — Még elszívhatunk egyet, Ratnemak szakadt cigaretta jutott. A katona gondosságával be akarta ragasztani, már meg is nyálazta, de Bogacsov rászólt. — Hagyd! — és maga vett ki egy másikat. Leültek a futóárok földjére, térdüket a szemközti falnak feszítették, rágyújtottak. Mintegy tíz méterrel odább még mindig ugyanúgy ült a halott híradós, nagy nikkelezett óráján megcsillant a holdsugár. Bogacsov szeretett volna bensőségesen elbeszélgetni. — Most, talán épp most — mondta — a hírekben ezt mondják a frontszakaszunkról: »A harmadik ukrán fronton semmi említésre méltó esemény nem történt.« — Elnevette magát, lefújta cigarettájáról a hamut, a lába elé köpött. — Náluk, otthon a tálalószekrényen áll a hangszóró, olyan papírból készült, fekete, lyukacsos. Ahogy kinyitják az ajtót, majdnem leesik. Anyám úgy hallgatja, mint isteni szózatot. Ma is meghallgatja a hadi jelentést, és megnyugszik. .. Szokása szerint kissé gunyorosan beszélt, mert szégyellte a lelke mélyén megbúvó gyöngédséget. Ö maga, a háború előtti barátai, meg a felderitök is, akikkel végigharcolta a háborút, nem szerették és szé- gyellték kimutatni ilyesféle érzelmeiket. Pedig talán éppen ez hiányzott anyjának, aki apa nélkül nevelte, Bogacsov sosem értette meg. Ratner eközben öreg szüleire gondolt. Negyvenegyben hagyta el őket Rogacsovban, amikor a németek már közel jártak. Egyik éjjel a városon átvonuló ezreddel kiment a frontra, az öregek meg ottmaradtak. Idősek voltak már és betegek, nélküle nem tudtak elmenekülni. — Ahányszor erre gondol, annyiszor vádolja magát érte. De hiába, akkor nem cselekedhetett másként. Csak két évre rá, a kórházból sikerült eljutnia Rogacsovba. A szomszédok elmesélték, hogyan pusztultak el öreg szülei. Késő ősz volt már, jégtáblák úsztak a folyón. Es minden zsidót behajtottak a Dnyeperbe. Valami parancsnokra vártak, sokáig benn tartották őket a vízben. A parton géppisztolyos SS-legé- nyek jártak fel s alá, a fövenyen meg géppuskák álltak. Anyja mindig mondogatta, hogy apjának beteg a veséje, óvta a megfázástól, és hogy férje betartsa a diétát, ő sem eVett sós ételt. És így kellett meghallniusk! Mire gondoltak abban a szörnyűséges pillanatban, amikor a vízben, a jégtáblák között állókra a partról rázúdult az első géppuskasorozat s elsöpörte őket. Két öreg, tehetetlen ember. Hat gyermeket neveltek fel, erős, egészséges ifjakat, és ebben a rettenetes órában mégis egyedül voltak. S karjukon tartották még hároméves unokájukat, Olenykát, akit a nyáron vendégségbe hozott hozzájuk a határról legidősebb fiuk. De ezen már nem lehet Vál- toztani, ezt már nem lehet helyrehozni, mert nincs a halálnál helyrehozhatatlanabb. Még azt se lehet mondani: »Drágáim, bocsássatok meg nekem minden gyötrelmetekért!« — Azért, hogy ő, az erős, egészséges fiú nem tudta megvédeni őket. De most már semre;tue»0EK Ahol a szükség, ott a segítség! VÍZSZINTES: 1. Meghatározásunk kezdete. 12. Évszak. 14. Balatoni üdülőhely. 15. Pest megyei község. 16. Angol helyeslés. 18. Klasszikus harag. 20. Víz útját állja. 21. Megelégel. 22. Végtag. 24. Csapadék. 26. Ételízesítő. 27. Világtáj. 29. Körmönfont, jellemtelen alak. 30. A vízsz. 34-es többese. 32. Dél-amerikai tevefajta, 33. Ilyen hely is van. 34. Személy- névmás. 35. Eleven, 37. Kínai hosszmérték — 576 méter. 39. Morzejel. 40. Szóvégződés. 41. Kópé. 43. Nemzetközi vészjel. 44. A lóverseny legnagyobb díja. 46. Kiejtett mássalhangzó 47.. Vedd ellentéte. 49. Fertőtlenítőszer. 50. Járunk rajta. 51. A jobbágy egyik kötelezettsége volt földesurával szemben.52. Meghatározásunk negyedik része. 53. Mennybolt (ékezettel) 55. Ének. 57. A kedves neje sóbálvánnyá változott. 53. Csodálkozószó. 59. Visszaírd! 61. Néz. 63. Régen magasrangú török katonatisztek megszólí,it sem lehet tenni. Ezt csak legbosszulni lehet. És Ratner egyre türelmetle- sbbül várta a németeket. Elszívták a cigarettát, aztán tég egyet, de a csendet semmi :m törte meg. Nem messze a itóároktól, egy bombatölcsér- 51 német katona szürke gyap- izoknis lába meredt ki. A old már a magasba emelke- 2tt, s a láb árnyéka odább úszott, kurtább lett. Hirtelen mögöttük, a város ilől, felsüvített, felüvöltött egy atcsövű német aknavető, ame- ret »szamár« gúnynévvel illetik, mert hangja a csacsi is- létlődő ordítására hasonlított, át tüzes üstökös szállt a levesben, a föld reszketett, ren- ett. (Folytatása következik) tása volt (ékezettel). 64. Gyenge képességű. 65. Meghatározásunk vége. 66. Igekötő. 67. Tárgy- ragos mutatónévmás. 69. Erdei gyümölcs. 71. Kérdőszó; 72. Főnévi igenévképző. 73. Fütyülő. 75. Elektromos töltéssel rendelkező atom. FÜGGŐLEGES: 2. Pélig kúszás! 3. Érték. 4. Francia névelő. 5. Török férfinév, 6. Gyógyvíz márkás 7. Járom. 8. Helyrag. 9. Kétjegyű mássalhangzó. 10. Bő. 11. Iparos. 12. Meghatározásunk második része. 13. Japán pénzegység; 11. Meghatározásunk harmadik része. 19. Meghatározásunk ötödik része. 22. Főzelékfajta. 23. Eldöntetlen játszma ismert idegen szóval és fonetikusan. 24. Megtörtént dolog; 25. Gyilkoló. 28. Kettőzve: Bányaváros. 29. Római 150-es 31. Női becenév« 34. Szent és sérthetetlen valami. 36. Vigyázó. 38. Ideiglenes pénztári bizonylat 40. Azonos mássalhangzók. 42. Oldalfegyver. 45. Női név. 48, Napszak.- 49. Megkülönböztetés. 54. Az egyik SzSzK a Szovjetunióban, 56. Baranya megyei község 58. Bankbetéteknél, levelezéseknél használják. 60. Helyhatározószó.. 61. Lopva figyel. 62.| Ilyen tó is van. 63. 48-as tábornok. 68. Ital jassznyelven. 70, Klasszikus tagadás. 73. Kétes!. 74. Azonos mássalhangzók. 75. Európai nép. 76. Tiltószó. Beküldendő: A vízszintes 1, függőleges 12, 17, vízszintes 52. függőleges 19 és vízszintes 65 számú sorok helyes megfejtése. Rejtvénypályázatunk folyamatos és minden héten zárul. A megfejtéseket május 14-ig kell beküldeni a Petőfi Népe kiadóhivatalába. —* Kecskemét, Szabadság tér 1/a. A Petőfi Népe Y/. I960, évi rejtvényszelvénye ^o^oooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooo o Nem okoz gondot a naposliba és kacsa beszerzése, ha í tollértékesitési szerződést köt A FÖLDMÜVESSZÖVETKEZETTEL. A naposlibára darabonként a naposkacsára darabonként előleget ad a földművesszövetkezet. A SZERZŐDÖTT TOLLAT MAGASABB ÁRON VESZIK ÁT: a libatoliakért kg-ként a kacsatollakért kg-ként szerződéses felárat fizet a földművesszövetkezet. KÖSSÖN TOLLÉRTÉKESITÉSI SZERZŐDÉST! 25,— Ft 7,— Ft 8,— Ft, 5,— Ft 230 < l