Petőfi Népe, 1960. május (15. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-08 / 108. szám

19«0. május 8, vasárnap S. oldal Népgazdaságunk minden ága fejlődik . *^y^*<gi>»oao»ooo#OM»o—ooo— •-•••••••••••••• Megyénk 1959. évi beruházásainak tanulságai Az elmúlt évi beruházási te­vékenység megyénkben sokkal -kedvezőbben alakult, mint a korábbi években. A megye ré­szére biztosított beruházási ősz- szegekből továbbfejlesztettük népgazdaságunk minden ágát, vagyis a hároméves terv má­sodik évében kitűzött felada­tokat eredményesen oldottuk meg. Kormányzatunk a hároméves lerv utolsó évében s az azt kö­vető ötéves tervben azt tűzte ki célul, hogy beruházásaink elsősorban a termelés gazdasá­gosságának növelését, a terme­lési folyamatok korszerűsítését, modernizálását segítsék elő. Ennek megfelelően a Gazda­sági Bizottság nagyjelentőségű határozatot hozott. Ezek szerint a beruházás tervezésekor érvé­nyesíteni kell a szükségesség és a gazdaságosság előzetes elbírá­lásának elveit. A beruházások tervezésekor tehát rendszeresen gazdasági számításokat kell vé­gezni. 411 millió forintot kapott a megye A fent említettek figyelembe vételével alakult ki megyénk­ben is a népgazdasági beruhá­zások terve. Figyelembe véve az év közben történő tervemelése­ket, 1959-ben 411 milliós beru­házási hitelt kapott a megye, melyből a tanácsi beruházások összege mintegy 113 millió fo­rintot tett ki. Lakásépítkezés céljára 22 millió forintos beru­házási hitelkeretünk volt, Az előbb említett összegekből a Baja—Solt közötti Duna-töltés megerősítésére 10 milliót, az Alföldi Pincegazdaság bortar­tályainak építésére 2,6 milliót, a hibridüzem befejezésére 6,3 milliót, új iskolák építésére és meglévők bővítésére, valamim berendezések beszerzésére 32,2, lakásépítkezésekre pedig 17,8 ! millió forintot költöttünk. minőségű termékgyártásra. Amikor ezt megállapítjuk, azt is meg kell mondani, hogy az elért eredmény még csak a kez­det. A következő években el kell érnünk, hogy a beruházá­soknál az építésre szánt összeg csökkenjen, a gépvásárlásra szánt összeg pedig növekedjék. Ezt követeli meg a termelés növekedése, a minőség javítá­sa, a termelékenység emelése, a gazdaságosság megvalósítása. Éppen ezért elsősorban nem új épületek, gyárak építésére tö­rekszünk, hanem a meglevőket bővítjük, korszerűsítjük!1 tech­nikailag nagyobb ütemben fej­lesztjük. Ezt az elvet érvénye­síti államunk azzal is, hogy 119 millió forintot adott gépek vásárlására megyénk üzemei­nek. Csökkentsük a befej esetlen beruházásokat Amikor megállapítjuk, hogy megyénk az elmúlt évben újabb beruházásokkal, létesítmények­kel gazdagodott, szükséges utal­ni a meglévő hiányosságokra is. Többek között javítani kell a beruházások tervellátottságát, csökkenteni a befejezetlen be­ruházások állományát. Nem sza­bad megengedni, hogy enge­dély, tervdokumentáció nélkül beruházást kezdjenek megyénk­ben. Éppen ezért az eddiginél következetesebben kell őrköd­nünk a tervfegyelem szigorú betartásán. Kárpáti András. Hatvan vagy hetven? Barátom igen büszke a cit­romfájára. Gyümölcsöt ugyan még nem szüretelt róla, de a napokban bosszúságot termett. Az eset a Kecskeméti Fmsz Rá­kóczi úti Kisgép-Boltjával kap­csolatos, ahol jobb híján egy rózsafa-permetezőt vásárolt, fi­gyelemre méltó mellékkörülmé­nyek között. — Mibe kerül ez a perme­tező? — Hatvan forint. — Barátom megvizsgálta a kis készüléket, s szólt, hogy blokkolják le. Mi­re azonban a fizetésre került a sor, a hatvanból hetven forint lett. Az történt ugyanis, hogy az eladó kollegája lieveseHa ezt az összeget. A vitában ké­sőbb mind a három eladó, süt a főnök is részt vett. Így az­tán szavazattöbbséggel és fel­tehetően a főnök tekintélyével eldöntötték, márpedig a rózsa­fa-permetező nem hatvan, ha­nem hetven forintba kerül. Barátom nem valami vitatko­zó természetű ember. Tett ugyan célzást arra, hogy meg kellene nézni a hivatalos ár­jegyzéket, de látva a hangula­tot, nem akarta zavarba hozni beosztottjai előtt a főnököt. In­kább kifizette a hetven forintot. A fizetési jegyzéket azonban, melyet csak erélyes követelésre, egy darab, hiányával kapott meg, elhozta nekem. Úgy látszik, a hatvan forintra alkudó eladó óvatos volt, csu­pán egy 70-es számot és a május 6-i dátumot írta a jegy­zékre. A blokk sorozatszámát ellenben nem sikerült egészen letépnie. A hatos szám rajta maradt. Reméljük azonban, hogy a Kereskedelmi Felügyelő­ség így is el tudja majd dön­teni, hogy a kérdéses rózsafa­permetező hatvan vagy hetven forintba kerül? Sándor Géza A QÉPEK JŐK, JÖHET A BORSÖ A Kecskeméti Konzervgyár I-es telepén a nagyjavításoki után megtörtént a borsógépek bejáratása is. Az idén három szalagon készül az ízletes, finom zöldborsó-konzerv. A féldol­gozást majdnem teljesen gépesítették. A borsófeldolgoző gépek javítását a Göbölyös-brigád kifogástalanul végezte el. Most már csak a zöldborsó hiányzik és indulhatnak a gépek* A képen a brigád egyik tagja ellenőrzi a gépek működését. TCafoaa 'Báet meg tjei pedagógus o rsxágjáeái an a környékén levő nevezetesebb helyeket. Az országjáráson azok a pe­dagógusok vesznek részt me­gyénkből, akik kiváló munkát végeztek a mezőgazdaság szo­cialista átszervezésében. Három hónap alatt hatvan újítás Vasárnap hatvan Bács me­gyei pedagógus indult el két autóbusszal országjárásra. A pe­dagógusok öt napot töltenek az ország különböző vidékein és megtekintik Sopront, valamint A Kecskeméti Épületlakatos­ipari Vállalatnál ez évben fel­lendült az újító-mozgalom, mert az üzemi bizottság vezetősége kezébe vette a mozgalom irá­nyítását. összehívta az újító­kat, s megbeszélték az újítási feladatokat. Az újítók közül a legjobbakat könyvvel is jutal­mazták. A kölcsönös eszmecsere meg­hozta a várt sikert. A megbe­szélés után pár nap alatt tizen­*WVWWV»IWVWVWV» Szerkesztői üzenetek: Varga Mihályné, Kecskemét: Az ügyében felkeressük a városi ta­nács lakáshivatalát. Ferenczi F., I-ajosmiz.se: Levele alapján felkeressük a Kecskeméti Finommechanikai Vállalatot. Vála­szunkat rövidesen megkapja. Bognár Mihályné, Kecskemét: A belterületi állattartásról Irt soraira a városi tanács adja meg a vá­laszt. heten nyújtották be újításukat. Az, újítási naplóból még meg­tudjuk azt is, hogy három hó­nap alatt a munkások 60 újí­tást adtak át a felelősnek. , Teaszünet székek nélkül Egy Angliában működő ame-1 rikai gyár 2300 dolgozója sztrájkba lépett, amiért megtilt tották, hogy a szokásos tízper-i ces teaszünetben leüljenek. A sztrájkolok táblákkal vonultak fel, amelyeken ez áílt: *»Ameri­kában 1863-ban megszűnt a rabszolgaság, de 1960-ban Ang-< liába exportálták.« A gyár ve­zetősége azt állítja, hogy -a munkások, amíg székek álltak rendelkezésükre, túl tok. időt töltöttek el a teázással Az állami tervberuházások építkezéseit kedvezőtlen irány­ban befolyásolták megyénkben az évközben terven felül jelent­kező tsz-építési igények. Emiatt néhány helyen anyaghiány aka­dályozta az előzőleg tervezett építkezések határidőre való be­fejezését. Nehezítette az építő­ipar munkáját továbbá az is, hogy számos beruházásnál az éves beruházási tervben rögzí­tett összeg alacsonyabb volt, mint amilyenre az építőipar számított. Ennek ellenkezője is megtörtént: az építőipari vál- latatok alacsonyabb összegre kötöttek kiviteli szerződést. Hi­vatkoztak a tsz-munkákra, s ezzel is indokolták a lassított ütemet, bár ez csak részben fedi a valóságot. Az építkezé­sek ütemének lassításában köz­rejátszott az is, hogy a beruhá­zók nem látták el kellő időben tervdokumentációval a kivite­lező vállalatot* Ügyeljünk az arányokra Nemcsak épületekre, új lét- sítményekre költöttünk jelentős összeget, hanem meglevő üze­meinket új, modern gépek be­szerzésével és beállításával tet­tük alkalmassá a több és jobb Autószerelőt FELVESZÜNK. ÁUatforgalmi Vállalat, Kecskemét, Csongrádi u. 2. 1047 dlyuri félárva volt, az apja a háborúban maradt. Az édesanyja nevelte és elhalmozta szeretetével. Annyira, hogy a verést is kerülte. Azonban egy- egy csínye miatt a csíny nagy­ságához képest haragudott. Ha a hiba kisebb volt, halkabban adta tudtul nemtetszését, a na­gyabbnál már szigorúbbra fog­ta a hangját. Gyuri olykor szep- penten fogadkozott is, de a gye­rek élete is ezer változattal van tele és a legnagyobb elővigyáza­tosság ellenére mégis belecsú­szik némi elkalandozás. Mindezekután végtére is elér­kezett Gyurinál a fiatalember­ség korszaka. Már úgy értve, hogy egyre szebbeknek találta a holdvilágos estéket, s lágyabb- nak érezte a szellő suhanását, s még teljesebb lett az öröme, amikor egy kis leánykéz is si­mult a tenyerébe. Így kezdődött, hogy több gon­dot fordított a külsejére, egy hé­ten háromszor is váltott inget s a ruhájáról számtalanszor is le­kefélte a láthatatlan pihéket. De a külső gondozása magával hoz­ta azt is, hogy elfeledkezett az órák múlásáról. Nem maradt ki, de azért kilenc óránál előbb rit­kán érkezett haza. Az anyja tett-vett körülötte, a vacsoráját melegítette, a ruháját kivette a kezéből és a szekrénybe tette. Gyuri igyekezett lefékezni az iparkodását. — Tessék már lefeküdni, nem kell engem dajkálni! Az anyja a papucsát hozta. — Jó, jó, fiam, már éppen akartam, de olyan jó könyvet adtál, hogy nem tudtam letenni. Csakhogy aztán valahogy úgy jött a sora, hogy Gyuri tíz óra körül jött haza. Az anyja persze Fodor János; I ddzSänLffä S egy este Gyuri teljesen elfe­ledkezett az anyjáról. Az anyja pedig várta, Háromszor is me0- melegítette a vacsoráját, maga sem evett, majd együtt a fiával. Most egy falatot sem tudna le­nyelni. Bekapcsolta a rádiót. Vi­dám, friss muzsikát sugároztak. Ettől kissé megnyugodott. Bizto­san mindjárt itt lesz Gyuri. De hol lehet? Mindjárt éjfél. Jaj, csak fent ne találja, mert akkor haragudni fog. Gyorsan lefeküdt és a könyvet a kezébe vcUe. A szemüvegét is feltette. Olvasott. Hogy mit? Nem tudta, csak a szeme követte a betűket. A torkában szorongó érzés gyűlt. Mi van Gyurival? Mi lehet Gyu­rival? jL elugrott, kinyitotta az ab- lakot, ha jön, nyomban meghallja a lépteit. Fülelt. Csak a város belsejéből hallatszott motorzúgás. Az órán könyörtelenül fordul­ta!o a mutatók. Szeme sarkából könny gördült, meleg, forró, fájdalmas csepp. Mit tegyen? Merre menjen? Hol keresse? Jó, tudja, fiatcflember. Férfi. Azért mégis gondolhatna arra, hogy várja az anyja. Vagy mondta volna meg, hogy meddig marad. Ijedten ült feljebb. Autó ment volna neki? A száját össze­szorította. A szíve nyomta a bor­dáit. Nem lehet! A szája meg­könnyebbülten kinyílott. Persze, hogy nem lehet. A város világos, mindenütt villany és fény, az fent volt. Gyuri fiatalosan ki­csit berzenkedett is. — Édesanyám, miért nem al­szik? J aj, ha elmondhatta volna, ha el merte volna mon­dani, hogy a félés, az aggódás meszire kergeti az álmot, a sze­met még éberebbé teszi a sok hangtalan kérdés. Hol lehet? Merre járhat? Miért késik? Ki az, aki már kedvesebb lehet, mint az édesanya? De csak kis gyönge mosoly jelent meg a szá­ja szélén. Mert olyan különösek és furcsák a gyerekek, ha felnő­nek, nem szeretik, ha az anyjuk érdeklődik az elmaradozásuk mi­att. S csendesen felelte: — Elölről kezdtem azt a köny­vet olvasni, mert szépségesen szép dolgok vannak benne. — Mondtam is magamban, de jó, de figyelmes gyerek ez a Gyuri, hogy reám is gondolt. Gyuri elpirult és köhögött, az­tán a vacsorához fogott és köz­ben kemény fogadkozásokat tett. Csakhogy a fiatalemberek fo­gadkozása ilyen esetekben addig tart, amíg a rózsa illata körül­öleli a virágoskertet. Van olyan, amelyik hosszabb ideig virágzik és illatozik, de némelyik rövi- debb idő alatt elhervad. Gyuri otthont akart, saját ott­hont, feleséggel és gyerekekkel és ama kis kéz mind későbben nyújtotta búcsúzásra az ujjait. Aztán az is előfordult, hogy Gyuri tikkait, száraz torkát egy- egy pohár sörrel leöblítette. autóknak is van lámpájuk, ügyes emberek ülnek a volánnál. Lassan lezihált, de az újabb órafordulatnál a verejték nem* csak a homlokát, de az egész testét ellepte. Ahogy jött haza* felé, hátulról leütötték. Valaki. Ilyenre mindenhol találni. Fáj* dalmasan felsírt, de azután ha* rágós pir borította el az arcát: —* Megállj! Csak gyere hazai Lesz nyelveleves! Ne félj! Hogy lehet egy felnőtt fiatal* ember ilyen felelőtlen? Nem tö* rödik az anyjával, csak a maga szórakozását keresi. Arra nem gondol, hogy az anyját baj is érheti? Tudhatja, hogy gyönge a szíve. S amint kimérgelődte magát, új félések, kétségbeesett gondo­latok kerítették a hatalmukba és megtörtén suttogta: — Csak már jönne. De már kapkodott is a könyv után, mert hallotta a kapu nyi* horgasát, Kormos kutya örven* dező csaholását és boldogan só* hajtotta: — Végre! Gyuri óvatosan lépkedett, de amint meglátta a világosságot, a természetes járásával jött, Gyorsan, egyenesen, dobogva és ahogy a szobába lépett, a lelki* ismeretfurdalását takarva bősz* szúsan kérdezte: — Édesanyám, miért nem al* szik? Nem vagyok én gyerek, hogy idegeskedjék s várjon rám, Az anyja, mintha nem hal* ** lotta volna a morózus hangot, megbékélten és boldogan mondta: — Olyan jó könyvet hoztál, fiacskám... Gyuri ezen hajnaltól kezdve figyelmesebb lett és az éjfél mindig otthon találta.

Next

/
Oldalképek
Tartalom