Petőfi Népe, 1960. május (15. évfolyam, 102-127. szám)
1960-05-04 / 104. szám
I960, május 4, szerda 8. oldal # Munkaügyi viták a TEB előtt Kevés a szakember? — Se^ít a tsz! Miéri nem jár Papp Jánosnak felmondási péns? ' Papp János bugaci lakos 1956. december 15-től dolgozott az É. M. Bács megyei Állami Építőipari Vállalatnál. Közben 1959-ben két esetben is kiújult tbc betegsége, s orvosi javaslatra az elmúlt év decemberétől portásként alkalmazták a vállalatnál. December 15-én azonban kérte munkaviszonyának megszüntetését és később elhelyezkedett a Városföldi Állami Gazdaságban. Később a december 15-től 81-ig terjedő felmondási időre munkabér-kifizetési kérelmet terjesztett először a VEB-hez, majd másodfokon a Területi Egyeztető Bi? ottsághoz. Panaszát a TEB is elutasította. Indoklásában megállapítja, hogy közös megállapodással történt a munkaviszony megszüntetése, 6 ebben az esetben a munkaadó nem kötelezhető a felmondási időre járó munkabér kifizetésére. Megfontolták as asonnali elbocsájtást? A Bács-Kiskun megyei Növényvédő Állomás igazgatója fegyelmi eljárást indított Jaksa Sándor tassi zetorvezető ellen és munkaviszonyát azonnali hatállyal megszüntette. Jaksa Sándor a fegyelmi határozat ellen panasszal élt a vállalati egyeztető bizottsághoz, amely elsőfokú határozatában kötelezte a munkaadót, hogy hozzájárulással adja ki Jaksa munkakönyvét. Másodfokon került az ügy a Területi Egyeztető Bizottsághoz. A TEB megállapította, hogy a vállalati egyeztető bizottság határozata törvénysértő, mert azonnali hatályú elbocsátás esetén a VEB-nek nincs joga a munkaadót kötelezni a dolgozó munkakönyvének hozzájárulással történő kiadására, •mivel nem a dolgozó felmondása alapján szűnt meg a munkaviszony. Jaksa Sándor esetében a vállalati egyeztető bizottságnak vizsgálni kellett volna az elkövetett fegyelmi vétség nagyságát, és megállapítani azt, hogy helyes-e az azonnali hatályú elbocsátás. Ezért a Területi Egyeztető Bizottság hatályon kívül helyezte a VEB határozatát és kötelezte a Bács-Kiskun megyei Növényvédő Állomás egyeztető bizottságát új határozat meghozatalára. Féléve nem gyártja, — a selejtekért mégis büntették Háromszázhatvanöt forintos selejtkárt okozott a Kiskunfélegyházi Bányászati Berendezések Gyárában Szondi István esztergályos. A gyár ezért 100 forint kártérítésre kötelezte. Az esztergályos nem egyezett bele a döntésbe és ügye végső fokon a TEB elé került. A vizsgálat során kiderült, hogy Szondi István hat hónap óta nem készíti a jelzett munkadarabokat és a selejtek az egyik üzemi nagytakarításkor kerültek elő. Már nem lehet érdemlegesen eldönteni, kit terhel a selejtekért felelősség. A TEB hatályon kívül helyezte a Kiskunfélegyházi Bányászati Berendezések Gyárának kártérítésre kötelező határozatát. Helyssínen is kiderült: nem állja meg a helyét T957 szeptemberétől dolgozott Radvánszki Mihály gápmunkás a Bajai Faárukészítő Vállalatnál. Munkáját hanyagul végezte, magatartása ellen is sorozatosan merült fel kifogás. A vállalat vezetői és szakemberei figyelmeztették, dolgozzon becsületesebben, de Radvánszki a jóindulatú és segítókészségű figyelmeztetések ellenére továbbra is felületesen bánt a rábízott géppel. A vállalat 1960. január 15-én felmondott Radvánszkinak. A Területi Egyeztető Bizottság a határozathozatal előtt helyszíni vizsgálatot tartott és megállapította, hogy Radvánszki Mihály — bár több munkahelyen próbálták foglalkoztatni — sehol sem állta meg a helyét. Az egyik esetben például az általa csapolt 2800 munkadarabot újra kellett megmunkálni. A művezetők segítségnyújtásában sem volt hiány, de a gépmunkás .nem akart becsületesen dolgozni. A TEB határozatában kimondja, hogy jogos volt a vállalat felmondása, mert olyan munkást nem alkalmazhatnak, aki nem akar dolgozni, s amit csinál, azzal is csak károkat okoz népgazdaságunknak. (márkus) Az államosítás évfordulóját ünnepelték A Kalocsai Tejüzemben hangulatos baráti összejövetelt tartottak a minap. A Tejipari V. igazgatósága, párt- és szakszervezeti bizottsága fehér asztalnál találkozott az államosítás óta dolgozó munkavállalókkal. Az összejövetel részvevői emléklapot és értékes ajándéktárgyakat kaptak. Az akasztói tejkezelőnek ünnepélyes keretek között adták át a »Kiváló dolgozó« oklevelet és a vele járó pénzjutalmat. A tejkezelők nevében köszönjük ezt a kellemes délutánt (Fekete László leveléből.) A Bácsbokodi Szalvai Mihály Tsz közgyűlése úgy döntött, hogy szakember-szükségletük biztosítása céljából maguk küldenek mezőgazdasági iskolára hallgatókat és ezek számára a korábban teljesített munkaegységeiknek 50 százalékát ösztöndíjként kifizetik. A határozatot azóta tettek Egy jól működő KISZ-szervezet A kalocsai kórháznak jól működő KISZ-szervezete van, amelynek a kórház valameny- nyi fiatal dolgozója tagja. Dr. Csanádi sebészorvos is közéjük tartozik, akitől megtudtam, hogy a KISZ-szervezet énekkara nemrégiben nagy sikerrel szerepelt. A tánccsoport és a színjátszó csoport tagjai állandó próbákkal készülnek az előadásokra. A sportkörről csupán annyit, hogy minden sportágat egyesít magában. A kórházi fiatalok valamennyien letették az »Ifjúság a szocializmusért« próbát. (Nánai András leveléből.) követték. Eddig egy fiatalt küldtek cl Szentesre, kétéves mezőgazdasági szakiskolára. A tsz elnöke és agronómusa pedig levelező tanfolyamra jelentkezett, szaktudásának gyarapítása céljából. Pártszervezeteink bátorítsák, segítsék a tsz-tagokat és kezdeményezzék a bácsbokodiak példájának követését káderszük- séglctük megoldására. Bár igen jelentős a segítség, amit a tsz-ek központilag kapnak, mindent úgy mégsem lehet megoldani. Helyeseljük tehát, ha más tsz-ek is ösztöndíj-alapot létesítenek és a legrátermettebb tsz-fiatalokat technikumra vagy egyetemre küldik tanulni. A Szalvai Mihály Tsz példája nem egyedülálló megyénkben. Azonban a szükségletekhez mérten még kevés azoknak a száma, akiket a tsz küld iskolára. Termelőszövetkezeteink ne sajnálják az anyagi befektetést megfelelő szakemberek képzésére, mert az sokszorosan visz- szatériil a hozzáértő szakemberek munkába állásával. Túri József WWWWWWWWWWVWWVWVWVWW^WVWWVWWW Percenként másfél köbméter A Sugovica vizén hatalmas, kővel megrakott uszály ring. Mellette hosszúgémes úszódaru. Markolója eltűnik az uszály teli kövér gyomrában. Rövid intés az uszály széléről, felbúgnak a daru villamos motorjai. A markoló az uszály fölé emelkedik. A daru kifordul, emel, majd akár egy igazi gém — kecsesen nyújtja hosszú nyakát a part felé, egy elegáns meghajlással leengedi terhét. A markoló szétnyílik és másfél köbméter kő Az öttonnás úszódaru hullik a partra. Mindez egy perc alatt. A MAHART öttonnás úszódarujának ritmikus, precízen pontos munkáját csodálják hetek óta a Súgovica-parton sétálók. A darun Rubus János üzemvezető kalauzol. Meredek lépcső vezet a darutest gyomrába. Egy- és kétszemélyes kabinok: szőnyeggel, központi fűtéssel, rádióval, folyóvízzel. Odább öltözők, zuhanyozók állnak a héttagú személyzet rendelkezésére. Hűtőszekrénnyel felszerelt éléskamra és a parányi konyhában Incze Gyuri bácsi kuktállcodik. A tűzhelyről ínycsiklandó illatok szállnak... ízletes halászlé készül ma ebédre. Bajai módra. .. A gépházban ragyogó tisztaság. Dübörgő Diesel motorok táplálják a 200 kiloivatlos generátort. Valóságos úszó vil- lanytelep. A falon csillogó műszerekkel, felvillanó színes lám»Németek a hátunkban!« — döbbent rá Ponomarjov. Megrémült. Ha az arcvonalról erős a nyomás és a gyalogság ezen a szakaszon nem tudja tartani magát, s visszavonul, akkor a németek a mögöttes területről, a fedezékekből, géppuskatűzzel fogadják őket. A sík terepen ez egyet jelent a megsemmisüléssel. — Jobbra kússzál, jobbra! — kiáltotta Dolgovusinnak, mert rögtön rádöbbent, hogy nem neki, hanem Dolgovusinnak sikerül elmenekülnie, s ő majd mindenről beszámol. Ekkor a törzsőrmester ütést érzett a vállán, felbukott és már nem látta, mi történt a kocsissal. Csak Dolgovusin csizmasarka villant néha meg egyre távolabb. Ponomarjov küszködve kúszott a nyomában és fejét felemelve kiáltozta: — Jobbra, jobbra! Ótt a lejtő! — A csizmasarok balra fordult. — »Meghallotta« — gondolta boldogan Ponomarjov. Végre sikerült előkotornia revolverét. Megfordult, és hogy Dolgovusin menekülését fedezze, célzott, s mind a hét töltényt kilőtte a németekre. De sebesült karjában nem volt erő. Aztán megint kúszni kezdett. Mintegy hat méter volt hátra a kukoricásig. — »Mégis élek! Pedig már nem is reméltem.« — gondolta magában. Ekkor valaki bottal a fejére vágott, egészen a csontig hatolt az ütés. Ponomarjov megremegett, arccal a hóra zuhant és minden elsötétedett előtte. Dolgovusin ezalatt szerencsésen leereszkedett a leitőn. Most már a feje felett szálltak a golyók. Kifújta magát, füles sapkájának hajtókájából előhalászta a csikket és mélyen lehajolva, elszívta. Nyelte a füstöt, fulladozott és megégette a száját. Pillantásával pásztázta a környéket Odafönt megszűnt a lövöldözés. Ott minden véget ért. — »Jobbra kússzál!« — jutott eszébe és gúnyosan elmosolyodott. —■ Nesze neked, jobbra kúszni! Nem érzett hálát az iránt az ember iránt, aki az ő menekülését fedezve, az utolsó töltényéig védekezett. Kiszabadította vállát a szíjakból, a termosz leesett a hóba. Félrerúgta. Aztán hol kúszva, hol görnyedten szökellve kikerült a tűz alól, s aki »ülődöttnek« tartotta, most elhűlve láthatta volna, milyen ügyesen okosan, a terephez alkalmazkodva halad. Estére megérkezett a tüzelőállásra. Elmesélte, hogyan védekeztek, hogyan ölték meg a szeme láttára Ponomarjovot, s ő hogyan próbálta elvonszolni. Megmutatott egy üres géppisztoly tárat. A konyha mellett a földön ülve mohón evett, a szakács meg halászgatta a kordéiból a húsdarabokat és a csajkájába rakta. Mindannyian együttérzően néztek Dolgpvu- sinra. »Ezért nem szabad rövid ismeretség után véleményt alkotni az emberekről — gondolta Nazarov, akinek Dolgovusin már az első látásra nem, tetszett. — Sunyi fickónak tartottam, s ő meg lám milyen. Ügy látszik, még nem tudom megítélni az embereket, nem' tudok bánni velük...« S mivel aznap megsebesült a raktárkezelő, Nazarov, aki bűnösnek érezte magát Dolgovusinnal szemben, telefonált az ütegparancsnoknak és Dolgovusin elfoglalta a raktárkezelő előnyös, békés tisztségét. 5. fejezet AKIKET MÁR NEM VÁRNAK Bizonytalan vöröses fény vonta be a látóhatárt, és délen az égbolt remegett a fellobbanó lángoktól. Azon az oldalon, közelebb a Balatonhoz, még mindig dúlt a harc, tompán távolról szűrődött a csatazaj, Székesfehérvárnál viszont csend honolt. Helyenként a gyalogság visszavonult, és Bogacsov tudta, hogy az a magaslat, melyet ő véd, most ék, lóugrás előre, a németek irányába. Jól látszott innen az ég vöröslő hátterén kirajzolódó város fekete sziluettje, egymásra torlódó hegyes, dárdahegyszerű templomtornyaival, háztetőivel, gyárkéményeivel — az egyiket ledöntötte egy lövedék. Bogacsov képtelen volt tájékozódni: már rég'en megszakadt minden kapcsolata az üteggel. A németek tapogatózva nyomultak előre, hol itt, hol ott lángolt fel hirtelen az elkeseredett éjszakai összecsapás, üstökösként szálltak a nyomjelzős golyók. Az elalvóban levő tábortűz elszenesedett zsarátnokából tör fel így a láng, aztán visszahanyatlik, hogy majd más helyen újra felszökjék. Egységes védelemről ezen a szakaszon már nem lehetett szó; egyes magaslatok, előretolt állások, egyes erődítmények tartották csak magukat. Bogacsov ismerte azt az alattomos érzést, ami mindig oly zavaró harc közben, ha az embernek magának kell eldöntenie: visz- szavonulni vagy maradni. Ha az ember elkezd töprengeni, azon nyomban több tucat érvet talál, hogy a visszavonulást indokolja. Ó azonban az egész háborút végigharcolta. (Folytatjuk! páklcal, táncoló, remegő mutatókkal teli műszerfal. Szép József gépkezelő otthonosan mozog közöttük. Vass Ferenc fe- délzetmestemek és Diósi Ferenc matróznak is akad dolga. A munkadaru irányító kabinjában mágneses fékpofák tapadnak a forgórészekre, fényes acél sodronyok kúsznak fel a gyorsan forgó dobokra Botos Mihálynak, vagy váltótársának, Szilágyi János darukezelönek szakavatott mozdulataira. Összpontosított figyelmet, jó szemet, arányérzéket és bátor szívet igényel munkája. Keze alatt engedelmesen és pontosan mozdul a haialmas gém és himestojás- ként rakja sok mázsás terhét a markoló alatti gépkocsira. A dolgozók elégedettek a daru munkájával. Két hónapja dolgoznak vele, nemrég került ki a gyárból, s máris megszerették. A Gheorghiu Dej-gyár munkásainak és mérnökeinek kezemunkáját dicsérik. (tölgyes)
