Petőfi Népe, 1960. május (15. évfolyam, 102-127. szám)
1960-05-27 / 124. szám
4. oldal I960, május 27, péntek Asszony a fa alatt A „MOSOLYQÓ ÁRUHÁZBAN" Nagy megtiszteltetés érte Diószegi Balázs kiskunhalasi festőművészt. Pogány ö. Gábor, a Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója legutóbbi halasi tartózkodása alatt felkereste a művészt és két festményét, köztük a fenti képet is megvásárolta a Magyar Nemzeti Galéria számára. Olyan a kiskunfélegyházi hetipiac még ma is, mint egy kisebbfajta vásár. A járás minden községéből özönlik ide ilyen, kor a nép. A »garabós ünnep« azonban nemcsak a piacteret tölti meg emberekkel, hanem a boltokat Is. Ezek közül is a főtérre néző, fővárosi jellegű kirakatokkal büszkélkedő Állami Áruház a legforgalmasabb. Ez a tizenegy év óta folyton növekvő, szépülő áruház, mint valami érzékeny patikai mérleg, jelzi a kiskun-vidék lakóinak életszínvonalát is. — Szinte hihetetlen, de így van, ma egy-egy piaci napon forgalmazunk annyit, mint kezdetben egy hónap alatt — mondja Bálint László elvtárs, az áruház vezetője. Ez év áprilisiban ötven százalékkal árultak többet, mint az elmúlt év hasonló időszakában, a forgalom megközelítette az öt millió forintot, a karácsonyi csúcsforgalommal volt Letartóztattak egy kerék pártolvajt Csontos Pál büntetett előéletű bugaci lakos Kecskeméten a Kuruc körúton levő, úgynevezett Dombai italbolt elől lopott el egy lezáratlan kerékpárt. Csontos előzőleg a bugaci egyenértékű. Áprilisban 700 pár cipőt adtak el, negyedévenként 500 db kerékpár, 170—180 rádiókészülék kel el — ez utóbbinak 70 százaléka telepes készülék, tehát tanyai lakosság vásárolja —, márciustól kezdve 40 darab televíziós készüléket adtak el, s motorkerékpárból, mosógépből nem is tudják az igényt kielégíteni — Ennek a valaha elmaradt lapítja meg Bálint eívtárs. — Szőnyegeket, külföldi csillárokat, függönyöket vásárolnak, s további nagy kereslet várható, mert a lakásépítkezés csak most kezdődött el igazán. Tanúi voltunk, hogy idős nénikék, falusi fiatalok keresik a műszálból készült divatcikkeket, s való igaz, hogy a vasárnapi korzón nem lehet megállapítani: üzemi munkás, értelAz új, önkiválasztó jellegű üveg- és porcelánrészleg csillogó, élénk színfoltja az áruháznak. — Képünkön: Gácsí Ilona ‘ eladó kiszolgálja a vevőket. mezőgazdasági varasnak a lakói egyre nagyobb gondot fordítanak és tekintélyes összegeket áldoznak a lakáskultúrára — álÁllíATjEGjESZSflGÜGYI XAHÁCSOK egy veszedelmes baromfibetegség gyógyításához miségi vagy parasztfiatalok sétálgatnak-e. S az áruház dolgozói büszkék rá, hogy eladói munkájuk egyre gyakrabban egészül ki divat- és lakberendezési tanácsadással. Kedvesen, derűsen végzik ezt a feladatukat is, s talán ezért is érdemelte ki munkahelyük a találó »•mosolygó áruház« jelzőt F. Tóth—Pásztor A növendékcsibék egyik veszedelmes betegsége a vakbél- coccidiosis vagy ismertebb nevén a csibék véres hasmenése. Okozója egy véglény, mely a bél nyálkahártyájában megtelepedve fejti ki sejtromboló és gyulladást keltő hatását, ami vérömléses bélgyulladásra vezet. Az állatok bélsárral petéket ürítenek, ezek 48 óra alatt válnak fertőzőképes spórává, ha a nevelőházban, vagy az állatok tartási helyén elég meleg van és a levegő páratartalma magas, illetve az alom nedves. A fertőzés után 5—6 napra jelentkezik a betegség. A beteg állatkák szomorkodnak. szárnyukat lógatják, gubbasztanak, sötét barna, vagy kifejezetten véres bélsárt ürítenek, szomjúság kínozza őket, eleséget alig fogyasztanak és 1—2 napi betegség után elpusztulnak. Már a napos csibe is fogékony a coc- cidiósis iránt, azonban gyakrabban 2—6 hetes csibék betegednek meg. Gyors beavatkozás A csibék egymástól, vagy idősebb társaiktól, esetleg a velük együtt, vagy a közelükben tartott felnőtt állatoktól fertőződnek. Helyes tehát, ha a baromfitenyésztéssel foglalkozó gazdaságok a nevelőházakat a tojófarmtól távol telepítik. A coccidiósis elleni védekezésnél fontos a megelőzés, s ha mégis jelentkezik a betegség, a gyógykezelés megkezdésével nem szabad késlekedni, mert akár csak egy napi késedelem is katasztrofális veszteséget okozhat. A megelőzés tennivalói A megelőző intézkedések során egyrészt a fertőző anyag szaporodását igyekszünk meggátolni azzal, hogy az alom átnedvesedését megakadályozzuk, másrészt a gyógyító adagnál kisebb gyógyszeradagok huzamosabb ideig töi-ténő etetésével mintegy »átvészeltetjük« az állományt. Általánosan használt és jó alomanyag a 2—í cm-re vágott szecska, melyet 10—15 cm vastagon hintünk a nevelőház talajára. Legalább naponta, de kétnaponként feltétlenül távolítsuk el az alom felső rétegét, tehát a fertőző spórákat tartalmazó réteget és azonnal friss szecskával pótoljuk. Az alomnak mészporral történő fel- szórása is kedvező hatású lehet, ezt a műveletet elegendő másnaponként elvégezni. Az alom szárazon tartása érdekében sűrűn szellőztessünk. Az itatok alá tálcát helyezzünk és környékükről naponta legalább kétszer távolítsuk el a nyirkos almot. Ahol csak mód van rá, önitatókat kell alkalmazni. így mindig friss vízhez jutnak állataink és kevesebb vizet szórnak az alomra. Állatorvosi utasítás szerint Tekintve, hogy az etető és itató edények a fertőzés fő forrásai lehetnek, módot kell találni arra, hogy ezeket naponta egyszer, ha szükségét látják, többször is, alaposan megtisztítsák, elmossák és lehetőleg a napon megszárítsák. A betegség jelentkezése esetén gyógyszeres kezelésben részesítjük az állományt. Nálunk az Ultraseptyl és a Sulfaquinoxalin nevű gyógyszerekkel történhet a kezelés. A gyógyszer adagolásával kapcsolatban az állatorvos utasítását pontosan be kell tartani. A beavatkozás sikere azon múlik, hogy kellő időben kezdjük-e a kúrát és a gy O'”'szert a takarmánnyal egyenletesen elkeverjük-e. Fontos tehát, hogy a gondozók állandóan figyeljék állataikat és az első véres hasmenés jelentkezésekor azonnal kezdjék meg a gyógyszer adagolását. A csibék véres hasmenése bizonyos vonatkozásban hasonlít a baromfipestishez. tehát bármilyen jól ismeri is a telep vezetője vagy gondozója, egy esetben se mulassza el az állatorvosi vizsgálatot kérni. ui.; Itaklanov regénye Belicsenko még mindig nem tért magához, szeme vadul villogott. — Szása, a sebesülteket fel kellene ültetni az ágyúkra. Nehezükre esik a járás. Elöl, az egész utat elfoglalva, négy könnyebb sebesült haladt. Amikor láttál:, hogy a többieket felültetik az ágyúkra, ők is megálltak, leültek az út szélére, és várták az üteget. Őket is felvettek. A sebesültek feiíeié nézegetve, csendben üldögéltek. Az út fölött nagy magasságban repülőgép körözött — egy kéttörzsű Focke-Wulff, Légvédelmi ágyúval lőtték. Pamacsokban lobbantak az égen a fehér robbanások. Egy íelhőcs- ke a gép két törzse között tűnt fel, legalábbis a földről így látszott. A repülőgép tovább körözött, gondosan szemügyre vette a terepet és fényképezett. Az első ágyún az egyik sebesült — fején vastag kötés, orra megnyúlt, megsárgult — öklét rázva kiáltotta: Ezt a dögöt még a golyó se fogja! Kiértek egy dombra, s most maguk előtt látták Székesfehérvárt. Karcsú gyárkémények, melyek most nem okádtak füstöt, egymáshoz lapuló piroste- tís házak. A város előtti dombon, ahol most az üteg állt, kis vörös furnér-obeliszk emelkedett, csúcsán csillaggal. Belicsenko a csikorgó havon odament hozzá. Tonya is követte. Üveg alatt három igazolványkép — egy tank legénységének arcképei. Jegorov alhadnagy — Cseljabinszk terület, ltjaink törzsőrmester — Kemerovo, Poű- gornij őrmester — Voronyezs. Két egészen fiatal arc, a harmadik arc bajuszos, idősebb, kemény. 1945 január 10-én, azon a napon, amikor elestek, a legidősebb, a bajuszos 23 éves volt. És most itt vannak el- hantolva a magyar város mellett, amelynek felszabadításáért küzdöttek, s amely végzetükké vált. Belicsenko. mint ezekben a napokban már sokszor, hazájának nehéz, de dicsőséges sorsára gondolt, amely utat tört előre az emberiségnek, s feláldozza a legdrágábbat —- legjobb fiait. Vörös csillagos obe- liszkek állnak emlékeztetőül e nagy út mentén. — Ott mentek a futóárokban — mondta Tonya —, találkoztam velük. Rainer még hívott is: »Tartson velünk, Tonya!« — Bogacsov azonban csak rám nézett, és szótlanul .elment mellettem. Nem tudom elfelejteni, hogyan nézett rám! Mintha érezte volna, hogy nem tér vissza többé. Most már megmondhatom. — Felnézett Beli- csenkóra. mint aki kéri, hogy ne haragudjék rá. — Mindig azt hittem, kellemetlen neked, hogy előtted Petya Bogacsov tefszett nekem. Tudom, csacsi- ság, de képtelen voltam leküzdeni ezt az érzést. Ezért voltam goromba hozzá, s azon az utolsó estén mindenki előtt megbántottam. Ezt soha nem bocsátom meg magamnak. Belicsenko, szemét összehúzva nézett arrafelé, amerről jöttek: látta a felperzselt ligetet, a szétlőtt szekereket az úton, s messze hátul a máglyát a havon, mely vékony füstcsíkot bocsátott a magasba. A német lövedékek felgyújtottál: a házat, melynek udvarán reggel a felderítő-vázlatot rajzolta. A völgy két szélén dombok kéklő vonalai; fenn a dombokon karcsú, ciprusra hasonlító magas iák közölt repeszgránátok robbanásait világította meg a lenyugvó nap fénye. Délről p dig, amerre most az üteg ha-í ladt, szüntelenül dörgés hallaté szott, a Balaton felől támadd lak a németek. | — íjlem hiszem, hogy Pjotr- nak ilyen előérzete lett voln^ — mondta Belicsenko. — Hal valaki; meghal, rendszerint felidézik, mit mondott, hogyan mondta és mindennek valami különös értelmet tulajdoníta- nak, i A vörös fumér-obcliszknét gondolatban búcsút vettek Bo« gacsovtól. Nem tudták, hogy akkor még élt, Miré leszállt az éj, az üteg elérte a város déli peremét. Aa országúton, a kockaköveken csikorogtak és szikrákat csiholva csörömpöltek a traktorok lánctalpai., Mögöttük lágyan gördültek az ágyúk gumiba bujtatott nehéz vaskerekei. Jobbra és balta kertek, bennük kisnya- ralószerű házak. A verandák épségben maradt ablak üvegei tompán csillogtak. Egy lelkei sem látni, csak a rakéták röpködtek, s az égbolt mintegy szétnyílt, feljebb szállt a házak felett. Körös-körül minden olyan elhagyatott, olyan sivár. És mint általában éjszaka, nem tudni,' merre vannak a mieink, merre a németek. (Folytatása következik) ÚJ FÜLNEK A nagy kék országút 'Nagy feltűnést keltett az 1958, évi Karlovy Vary-i filmfeszti* válón a fiatal olasz rendező* Gillo Pontecorvo filmje: A nagyi kék országút. Az olasz—francia* koprodukcióban készült filmal- kottás a rendezés díját nyertet el. Ez igen figyelemre méltói hiszen Pontecorvonak ez az első' önálló munkája. Sokáig de San* tis, Rosselini és Visconti g leg* nagyobb olasz rendezők tanít* ványa volt. A tőlük tanult el-* mélyiiltspggel kiváló alkotást hozott létre. Legnagyobb érdeme a film* nek, mely egy szicíliai halász falu életét mutatja be, hogyj kevés szöveggel, remek drámai képekben foglal állást a szövet-j kezés gondolata mellett. Az ál* kotói együttesből külön is ki kell emelni Mario Montuori-t, az operátort, aki a szélesvászon adta lehetőségekkel nagyszerűen élt, s filmje igen sok helyütt úgy tűnik, mint egy gyönyörű festmény sorozat. Néhány szót a színészekről is, Yves Montand alakítja az egyik halászt, a darab főszereplőjéta Alida Valii megnyerő asszony•» alakja kellemes színfoltja ti filmnek. i Képünk Yves Montand én Alida Valii a film egyik jelenet tében. vasaroan is lopást Követett ei. Állandó foglalkozása nem volt, csavargóit és különböző lopásokból élt* A tolvajt letartóztatták.
