Petőfi Népe, 1960. május (15. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-01 / 102. szám

XV. ÉVFOLYAM, 102. SZÁM Ära: 80 fillér im. MÄJÜS 1, VASÁRNAP Május elseje T avaszi ruháját öltötte fel a természet, zászlók selymét lobogtatja a friss fu­vallat, tüntető tömegek lépése dobban az utca kövezetén: má­jus elsejét ünnepeljük. Hetven év óta ünnepli meg a mun­kásság világszerte ezt a na­pot a béke, a népek barátsá­ga, a proletár nemzetköziség szellemében. Május elseje azóta a társadalmi fejlődésért küzdő erők nagy seregszemléje. Hetven év... Amikor a II. Internacionáié első kong­resszusán, 1889. júniusában Pá­rizsban elhatározták május el­seje megünneplését, ezt írták a határozat első pontjába: »-Va­lamennyi ország munkásai ugyanegy napon egyöntetű tün­tetést rendeznek mindenütt ar­ra nézve, hogy az uralkodó osztályok képviselői általa egy­hangúlag szólíttassanak fel a munkanap törvényes tartalmát nyolc órára megállapítani.-“ Akikor még a nyolcórás munka­nap törvényes biztosítása volt a közvetlen harci cél. Mekko­rát változott azóta a világ! A Föld egyharmadán immár a munkásság az uralkodó osz­tály. A legelső munkásállam­ban, a Szovjetunióban hétórás az általános munkaidő és már készek a tervek a hatórás és a még rövidebb munkanapok bevezetésére is, A munkaidő rendszeres csökkentése, a tu­domány és a technika vívmá­nyainál! széleskörű alkalmazá­sával egyidejűleg — a kom­munista építés egyik jellem­vonása. Az új, kommunista társadalom építésén munkálko­dó szovjet emberek példáját követve, egymást testvériesen segítve sikeresen formálják szocialista rendjüket a népi demokratikus országok népei, köztük a magyar nép is. Kevés ország népének tör­ténete dicsekedhet a munkás nemzetköziségnek annyi meg­győző példájával, mint éppen a mienk. A szovjet nép vér- áldozatával két ízben is ki­mentette népünket a nemzeti katasztrófával fenyegető pusz­tulásból. Először a hitleri meg­szállókat és a magyar gyáro­sok, földbirtokosok fasiszta rém­uralmának képviselőit űzte el hazánk földjéről — megnyitva népünk előtt egyben a társa­dalom demokratikus fejlődé­sének útját. Aztán az 1956-os ellenforradalom idején segítet­tek rajtunk. Láthattuk, hogy a pusztuló tőkés világ minden visszahúzó, reakciós ereje ho­gyan szította, támogatta a meg­döntött uralkodó osztályok el­lenforradalmát. S megbizonyo­sodhattunk arról is, hogy a proletár nemzetköziség legyőz­hetetlen erővé növekedett ko­runkban. Ä magyar munkásosztály ™ első, dicsőséges emlékű hatalmát, a Tanácsköztársasá­got még megdönthették, véres bosszúval megtorolhatták a nemzetközi imperializmus túl­ködés teszi lehetővé elsősorban, — amint azt Hruscsov elv társ megállapította emlékezetes cse­peli beszédében —, hogy a népi demokratikus országok viszony­lag rövid idő alatt, a Szovjet­unióval megközelítőleg egyide­jűleg jussanak majd cl a kom­munizmusba. Erre emlékeztet bennünket május elsején, az ün­nepi felvonulók tábláin a jelszó: Éljen a szocialista tábor orszá­gainak testvéri egysége! Éljen a magyar-szovjet barátság! Néhány évtizeddel ezelőtt a hatalmon levő magyar úri osz­tályok azon siránkoztak, hogy kis ország vagyunk és egyedül vagyunk, ez — mondották — a gazdasági elmaradottság, a há­rommillió koldus oka. Hazug­ságukat most az egyre maga­sabb életszínvonal, a művelő­dés diadalmas térhódítása aap- ról-napra cáfolja. Igaz, kis or­szág vagyunk, s cgymagunk nem őrizhetnénk meg nemzet* függetlenségünket, szabadságun­kat sem. De nem vagyunk egye* dűl! A szocialista tábor erejs — a mi erőnk. A szabadságéi-» hősiesen küzdő algériai nép, ai függetlenségükéi éppeucsak el­nyert kubaiak, irakiak, a gyar­mati elnyomás és az imperialis­ták háborús tervei ellen küzdő ázsiai, afrikai és déütmerikai országok népei mind-mind a mi szövetségesünk. Május elsején« velük együtt kiáltjuk; Éljen » békéért, a társadalmi haladá­sért küzdő népek barátságai Üdvözöljük a májusi kormány­fői találkozót! Leszerelést, békéit az emberiségnek! B oldog, szabad a magyar» nép, egyre több hasznát és örömét leli szocialista építő munkájában. Másfél évtized alatt évszázadok mulasztásait pótoltuk: az urak elmaradott szolga-nemzetéből a dolgozók virágzó, szabad hazája lett Ma­gyarország. Köszönet a munká­soknak, parasztoknak, értelmi­ségi dolgozóknál!, akik áldoza­tos munkával építik az új éle­tet. S a magyar dolgozók mil­lióinak nevében szívből köszönt- jüli e nagy ünnepen új rendünk vezetőit is: Éljen a Magyar Szocialista Munkáspárt, dolgozó népünk vezető ereje! Éljen a forradalmi munkás-paraszt kor­mány! Diadalmas jubileum ez a het­venedik május elseje. Űj erőt, új hitet, új lelkesedést fakaszt minden becsületes emberben a mai számvetés, a május elsejei seregszemle. A hetven évvel ezelőtti május elsejének kis munkás csoportja világot átfogó emberfolyammá növekedett, az egykori kis tüntető kórus szava a Földet megreszkettető hang­orkánná erősödött és zúgja a régi jelszót: Világ proletárjai, egyesüljetek! erejére támaszkodó kizsákmá­nyoló osztályok. Ma azonban alapvetően má­sok az erőviszonyok. A szocia­lizmus: világrendszer, a Föle jobbik fele. A proletár nem­zetköziség pedig nem csupán a dolgozó milliók szívére és érzelmeire támaszkodik, hanem soha nem ismert ütemben fej­lődő gazdasági és legyőzhetet­len katonai erőre is. Ez a vi­lágformáló erő volt mellettünk 1956-ban és vele, a proletár nemzetköziség túlerejével győz­hettük le olyan rövid idő alatt az ellenforradalmat. A szov­jet nép újra fiainak vérét ál­dozta a magyar népért, Európa békéjéért — s a május elsejei vörös zászlók erre a vérrel megpecsételt testvéri segítség­re is emlékeztetnek bennün­ket. B ajban ismered meg, ki a2 igazi barátod — tartja a közmondás és mi 1956 őszén láthattuk, hogy velünk, mel­lettünk van az egész haladó világ. A csehszlovák, román és német munkások tízezrei ön­kéntesnek jelentkeztek, hogy a magyar munkásosztály segítsé­gére siethessenek. A mi ügyün­kért harcolt a párizsi munkás, amikor a magyarországi ellen- forradalom hírére vérszemet ka­pott fasiszta csőcselék ellen védte meg pártházát, a beige nyomdász, aki a reakció ro­hamcsapatával szemben vasdo­rongot ragadott újságjának vé­delmében. Velünk voltak az angol munkások, az új Kína hatszázmiliiós népe, hiszen ők is tudják, amit már Petőfi fel­ismert, hogy a magyar szabad­ság, a nemzet szabadsága és a világszabadság elválaszthatatlan egymástól. És május első nap­ján, amikor zászlókkal, felira­tokkal, a tavasz virágaival a kezünkben egy sorban mene­telünk a világ minden orszá­gában tüntető, felvonuló mun­kásokkal, akkor mi is 'őszinte szívből hirdetjük: Éljen május 1, a dolgozók nemzetközi összefo­gásának nagy ünnepe! A m nem csupán a vész­terhes napokban érez­hettük, hogy milyen nagy erő a proletár nemzetköziség. A szovjet, csehszlovák, német és román traktor, a kínai szövő­gép, a lengyel szén nap mint nap a szocialista országok ba­ráti együttműködéséről beszél. A Kölcsönös Gazdasági Segít­ség Tanácsa mindinkább elmé­lyíti és szélesíti a nemzetközi munkamegosztást a szocialista tábor országai között és ezzel nagymértékben meggyorsítja az egyes országok népgazdaságá­nak fejlődését Ez a szüntelenül bővülő kölcsönös gazdasági, mű­szaki és tudományos együttmű-

Next

/
Oldalképek
Tartalom