Petőfi Népe, 1960. április (15. évfolyam, 78-101. szám)
1960-04-08 / 83. szám
4. oldal 1360. április 8, péntek Az úttörőmozgalom fejlődéséről Pillantsunk vissza és nézzünk előre! Az útiörőszervezet |946-ban jött létre, de ugyanakkor elmondhatjuk, hogy a szövetség eszmei örököse és folytatója az emberiség haladásáért, népünk szabadságáért és függetlenségéért folytatott küzdelem ügyének, melyért ifjúságunk legjobbjai évszázadokon keresztül harcoltak; az 1919-es Tanácsköztársaság gyermek-mozgalmának, — s tagja az úttörőszervezetek nagy nemzetközi családjának is. Megalakulása óta az úttörő- mozgalom összeforrott a párt és az ifjúsági mozgalom harcaival. Ellentétben más gyermek- szervezetekkel, az úttörőszervezet alakulásától kezdve a dolgozó nép gyermekeinek mozgalma. 1936-ban az ellenforradalom — mint minden haladót — így az úttörőmozgalmat is támadta. Jellemző azonban, hogy ezt a mozgalmat mennyire szerették a gyerekek: az ellenforradalom idején és az azt követő hetekben aránylag kevés úttörő- csapatunk esett szét, ezekben a napokban is sok helyen tartottak úttörőfoglalkozásokat, őrsi összejöveteleket. Ebben az időben Iß több pajtás hűen viselte a vörösnyakkendőt. 1957. február 18-án az MSZMP vezetésével és irányításával újjáalakult a Magyar Üttörők Szövetsége. Ezen a tanácskozáson az ország legjobb úttörővezetői foglaltak állást a mozgalom mellett, hallatták szavukat azért, hogy az úttörő- mozgalomnak továbbra is élni, létezni kell. A februári országos tanácskozás határozataiban néhány új dolgot is találunk, mint például a próbarendszer bevezetése, a Szervező Testületek létrehozása, a nem pedagógus úttörővezetők munkájának fokozottabb Igénylése, a »vvvwwwvw^*vwwyvwyvww csapatok nyári táborozásának szorgalmazása stb. Ezekben a határozatokban a tanácskozás teljes mértékben találkozott az úttörővezetők elképzelésével, hiszen közülük sokan már régebben felvetették e kérdések fontosságát, sőt 1954-ben a DISZ KV XII. plénuma is foglalkozott ezen új vonások meghonosításával az úttörőcsapatok mindennapi életében. Vizsgáljuk meg most megyénk úttörő-mozgalmának helyzetét a számok tükrében. 1957 februárja után csapataink igen gyorsan újjászerveződtek és 1957 végére lényegében minden jelentősebb iskolában volt úttörőcsapat. Jelenleg megyénkben 270 úttörőcsapat tevékenykedik, tagjainak száma a kisdobosokkal együtt eléri a 31 ezer főt. Ez azt jelenti, hogy megyénk III— VIII. osztályos tanulóinak 64 százaléka úttörő vagy kisdobos. A százalék megfelel az országos átlagnak, azonban törekednünk kell mégis bizonyos létszámemelésre, melyet az önkéntesség elvének mindenkori alkalmazásával, elsősorban a csapatok munkájának vonzóbbá tételén keresztül kívánunk elérni. Az úttörő-mozgalom hatékonyságának a gyermekek körében végeredményben a létszámban is kifejezésre kell jutnia. Ma már kevés gyermek gondolkozik azon, hogy úttörő legyen-e vagy sem. Ha valaki nem úttörő, azt vagy a szülők akadályozzák ebben, vagy az a néhány helyen még mindig tapasztalható befeléfordulás, amikor csapatvezetőink megmaradnak egy aránylag kis létszámú minőségi csapatnál és mesterségesen gátolják a csapat létszámának növekedését. A mi Emlékbélyeget adtak ki a Hazafias Népfront Kongresszusára A Hazafias Népfront Országos Tanácsa a mozgalom májusban megrendezésre kerülő országos kongresszusára emlékbélyeget adott ki három — 1, 2 és 3 forintos — címletben. A kongresszusról történő megemlékezés mellett a bélyeg kiadásának célja az, hogy az eladásából származó bevétel biztosítsa a Hazafias Népfront II. országos kongresszusa megrendezésének költségeit. A megyében a népfrontbizottságok már eddig is igen sok emlékbélyeget adtak el. véleményünk továbbra is . az, hogy minden gyermek lehet úttörő, ha önként jelentkezik és nem kirívóan rossz magaviseletű vagy rossz tanuló. Úttörőcsapatainknál 850 pedagógus és 536 egyéb nem pedagógus felnőtt úttörővezető dolgozik. A vezetőknek ez a száma aránylag kevés. Törekednünk kell további pedagógusok megnyerésére, de legfontosabb a nem pedagógus felnőtt úttörővezetők számának emelése. Az úttörőcsapatok tartalmi munkáját illetően állandó és egyenletes a fejlődés. Elmondhatjuk, hogy csapatokon belül kommunista nevelés folyik. Igen jól bevált a kötelező próba- rendszer, mely az úttörőmunka alapját képezi, lehetőséget ad sokoldalú nevelési célkitűzéseink eredményesebb megvalósításához. Az úttörőcsapatok kulturális ég. sportmunkája is fejlődik. A mennyiségi eredmények mellett minőségi eredményeink is vannak, melyet az is bizonyít, hogy az 1959-es évi országos úttörő kulturális versenyen megyénk úttörői hat aranyérmet szereztek, mely 10 százalékát képezi az összes kiadott aranyérmeknek. Külön meg kell említeni az 1958—59., valamint, az 1960. évi forradalmi nyomolvasó munka kiváló eredményeit. E munka elvégzése során úttörőink megismerték a Tanácsköztársaság helyi eseményeit, a 25 esztendős Horthy-elnyomás éveit és a felszabadulás óta elért eredményeket. A forradalmi nyomolvasó mozgalom hozzájárul a pajtások szocialista hazaszeretetre való neveléséhez. Eredményeinket természetesen csak úgy tudtuk elérni, hogy sok segítséget kaptunk a part- és KISZ-, valamint tanácsszerveinktől. Van még tennivalónk bőven, melyeket akkor tudunk teljes egészében megvalósítani, ha az úttörő-mozgalom még inkább társadalmi üggyé válik. Gyóni Lajos, megyei úttörő-titkár A Szegedi Postaigazgatóság területén a Kecsltemeti i , SZ&iflÍL Megyei Postahivatal lynácz-hrigádja nyerte el a szocialista brigád kitüntető címet. Ignácz Antal, Kovács Sándor, Péli Mária Sárközi Elek, Fekete Mátyás és Kőszegi Károly sokat tett azért, hogy a Megyei Postahivatal 1959. második félévi munkája nyomán újból elnyerte az élüzeni címet. Szocialista postás-brigád (lljra találkoztunk Szép élményben volt részünk a felszabadúlás évfordulóján. Újra találkoztunk egy szovjet tiszttel, aki harcoló katonaként 1944—45-ben, sokezer bajtársá- val együtt részt vett hazánk felszabadításában. Vlagyimir Zsdánov őrnagy 1944-ben mint fiatal, 17 éves önkéntes indult el távoli szovjet hazájából, hogy Magyarországról is kiűzze a fasiszta banditákat. A kurszki csatában kapott először sebet, s mikor felgyógyult, részt vett Románia felszabadításában, ahol másodszor is megsebesült. Amikor sebe begyógyult, újból vissza tért csapatiestéhez. 1944-ben csapata átlépte a magyar határt. Először Szolnokra, majd Ceglédre, később Budapestre követte a menekülő fasisztákat. A vergődő náci fenevad még halála utolsó óráiban is makacsul védett mindén talpalatnyi területet. Vlagyimir Zsdánov tüzérezrede nem sajnálta a lövedékeket a fasisztáktól s harcolva előrenyomultak a Margitszigetig. Átkeltek a Dunán és Budán folytatták tovább a véres ütközetet. A fiatalj őrnagy szavait meleg szeretőt hatotta át, amikor arról beszélt, hogy a budapesti harcok alatt hogyan segítették a szovjet katonák Budapest lakosságát. Ellátták élelemmel, a betegeket gyógyszerrel, nem egy esetben maguktól vonva meg azokat. A háború befejezése Csehszlovákiában érte. 1946-ban visszatért hazájába, ahol elvégezte a tiszti iskolát. Az évek gyorsan téltek, megnősült, családja van. 1956-ban, amikor az ellenforradalmi söpredék a nép államára törtj, Vlagyimir Zsdánov őrnagy újból elindult Magyar- országra, hogy visszaadja szabadságunkat. Becsüiettel teljesítette kötelességét. Köszönet néked Vlagyimir Zsdánov s azoknak a névtelen hősöknek is, akik nem ritkán a legdrágábbat, az életüket adták, hogy felszabadítsák hazánkat, népünket a fasiszta uralom alól. Népünk szívében örökké cl a hála és a szeretet a szovjet hadsereg ős a nagy szovjet nép iránt. Peller József levelező Büklauor regénye vcl« hoztak, az SS halálfejes tankhadosztály egyik felderító- jét. Ez a hadosztály ismét feltűnt a frontszakaszon. Mindig támadás előtt bukkan fel. £s a katonák beszélgetéséből, az írnokok félszavaiból, a csak tapasztalt szemnek látható jelekből fokozatosan kialakult benne a meggyőződés, hogy a németek támadásra készülnek. S ez a támadás hamarosan bekövetkezhet, talán már holnap... .:. Nos hát, Szasko Belicsen- ko, visszatértél az ezredhez. Ez jelent számodra mindent: a házadat, a családodat, az elvtársakat s a határt. Ezzel az érzéssel nézte barátai vidám, italtól felhevült arcát, hallgatta beszélgetésüket. Talán egyedül ő ismeri valamennyük holnapját, s ez a tudat mintegy mind- annyiuk fölé emelte. Közelében egy fiatal alhadnagy ül, Nazarov, az új szakaszparancsnok, akit távollétében küldtek hozzá, az üteghez. — Tudja, azért bosszantja az embert — panaszkodik az alhadnagy! a szomszédjának, a már nem éppen fiatal gyalogos századosnak, akinek négy csillagát ai idő megfakította. — Éppent minket, meg két előttünk végzett csoportot érint a parancs, j Azelőtt hadnagyok kerültek ki az iskolánkból. Ha legalább nyolc hónappal előbb vonultam volna be, hadnagy lehetnék, most pedig itt ülök egyetlen csillagocskávah (Folyt, köv.) Feje fölött fényszórók nyugtalan fénye páztázta az eget. Ez egy kissé a frontra emlékeztette. Csípős szél fújt, sebe, melyről levették a kötést, fázott a köpeny alatt. Lelkében azonban hosszú idő óta. most érzett először nyugalmat. A frontig hosszabb út állt előtte mint az, amelyen a kórházba hozták. Űjra keresztül utazott azokon a helyeken, ahonnan negyvenegyben visszavonult, aztán újra előre nyomult, s ahol a háború nyoma most friss sebnek tűnt fel. Az ukrán kunyhóban, amelyben éjszakázott, a gazdasszony éppen egy német köpenyt bontott szét, téli ruhácskát varrt belőle a fiának. A kisfiú sza- lladgált körülötte, s mint a bájdog, úgy zörgött rajta a terep- jszínű német sátorponyvából készült nadrág. »Sok német itt hagyta a fogát« — mesélte a gazdasszony. Aztán hazajött a kolhoz- brigádvezető, átnedvesedett esőköpenyben, szakadt kantárral a kezében, eső és fekete föld szagát hozta magával, csizmáján meg tehéntrágyát. Leült az asztalhoz, hátratolta kapucniját, s máris a kolhozbeli dolgokról kezdett beszélni. A hétévesforma fiú felnőtt módjára hallgatta a beszélgetést. A félkarú brigádvezető egész magatartásán érződött, hogy nemrég .szerelt le. Hosszú körmével az asztallapon dobolt, Belicsenkót nézte, és valamin töprengett. Amikor a zsebébe nyúlt a dohányzacskóért. Belicsenkó két színét vesztett érdemrendet pillantott meg a zubbonyán. De egyben gazda is volt, akinek el kell látnia a hadsereget és ezt az átutazó századost. Óvatosan megkérdezte: — Az egységével van, százados elvtárs vagy egyedül? — Amikor megtudta, hogy egyedül van, fellélegzett, elmosolyodott, s megnyerő őszinteséggel így szólt: — Kérni szeretnék valamit. En is szolgáltam, tudom, hogy van ez. A napokban egy csapat vonult itt át, itt hagytak egy lovat. Igaz, hogy elcsigázott gebe, de azért nálunk megjárja. Rendbe kell szedni a gazdaságot. Most meg elszakadt a kantár, és nincs mivel megvarrjam. — Megmutatta a kantárt, majd megint az asztalra hajította. A feldúlt fészekben megkezdődött a békés élet. Nehéz, kemény, szegényes élet, de békés. A háború itthagyta törmelékeiből kezdték összerakosgatni. Romániában látta Belicsenkó, hogy katona, éppolyan, mint ez a brigádvezető, csak nem leszerelt katona, hanem olyan, akinek még harcolnia kellett, köpenyét a földre dobva segített egy román parasztnak rendbehozni az ekéjét. A két ember a szántóí'öldön térdelt, mindkettőnek durva paraszt- keze volt, az egyik románul beszélt, a másik oroszul, s úgy bólogattak, mint akik értik egymást. S még valami eszébe jutott. Már Magyarországon történt. Kora reggel volt. A nap még alacsonyan járt, s az egyik oldalról megvilágított dombok hosszú árnyékot vetettek. Dombtól dombig egyenes testtartással lépkedett a dércsípte fúvón egy híradós, vezetékdobbal a hasán. Fütyörészve tekerte fel a drótot, a háborúból ittmaradt utolsó telefonvezetéket. Itt is megkezdődött a békés élet. Odább pedig — harcok dúlta országutak és a front mindjobban érződő lehelete. Belicsenkó felkéredzkedett teherautókra, hallgatta, miről beszélnek az élelemelosztó helyeken, a raktárakban. A hadosztályparancsnokságon, felderítő- té#képet látott, s rajta sok új célpontot, az utóbbi napokbun felbukkant német ütegeket. Ezek az egész, frontvonal hosz- szában tüzet, nyitottak, ahogyan támadás előtt szokás. A parancsnokságra egy »nyelBorotvás merénylő Ajtai Antalné kiskunfélegyházi lakos nemrégiben azzal a szándékkal kereste fel anyósát, hogy visszakérje a pénzt, amelyet kölcsönadott. — Az anyóssal egy konyhában lakott Balogh Mária is, akivel Ajtai Antalné haragos viszonyban állott. Ez a találkozás szomorú következményekkel végződött. A . két nő újból összeveszett s Ajaiiné borotvával támadt Balogh Máriára. A szerencsétlen nő védekezni nem tudott, s az éles borotva végigszántotta arcát. Megsérült az arc- itfege és kisebbfokú átmeneti bénulást szenvedett. Ajtai An- talnét a félegyházi járásbíróság súlyos testisértés miatt két hónapi börtönbüntetésre ítélte.
