Petőfi Népe, 1960. április (15. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-08 / 83. szám

lyBO. április 8, péntek 8. oldal ('Ritka izakmák me der ti ÜVEC/DÍ SZITOK Névnap, születésnap vagy más ajándékozási alkalom elég gyakran ismétlődik a naptár­ban. Az emléktárgyak pedig, melyekkel szeretteinket, bará­fakéreghez hasonlóra mintáz­zuk és attól függően, hogy bor van-e az üvegben vagy pálin­ka, szölőfürt és nemzeti színű aranykoszorú, vagy pedig ba­Balázs Rózsika és Acs Lászlóné festik a kecskeméti barackkal telt palackok burkolatát. tainkat meglepjük, nem kevés­bé változatosak. Mióta a Helvéciái Állami Gazdaság mintaüzletében meg­jelentek az első díszített fa- héregburkolatú palackok, az érdekt&tfés e kis iparművészeti munkák felé fordult. Bizony­ság rá, Hogy ma már egész sor kiskereskedelmi üzlet és cseme­gebolt kirakatában is láthatók a szőlőfürttel vagy barackág­gal és a kecskeméti címerrel díszített palackok. Tartalmuk világszerte ismert, de az ízléses kivitel is a kecskemétiek mun­káját dicséri. Ifj. Bíró Elek dísztárgykészítő iparművész és ügyeskezű segí­tői gyártják ezeket a palacko­'' ÍO" ' s> * . > ' -f> '' ,, ' '< á-ÍMM ™ ' * / * ' rackág és kecskeméti címer kerül rá díszítésnek. A díszítő részeket temperával befestjük, majd az egész borítás egy úgy­nevezett lakkfedést kap. Ezzel az egész üveget impregnáljuk (vizhatlanitás), a csomókat le­faragjuk, a hamis pecsétekbe pedig selyemzsinórt húzunk. Az ilyen módon beburkolt palack a megtévesztésig hasonlít a fa­kéreghez. — Mióta gyártják? — Két éve kezdtük el a gyár­tását, de valójában csak most kezd fellendülni, hogy ország­szerte megismerték és megsze­rették a vásárlók. — Hol gyártanak még ehhez hasonlót. — Hazai viszonylatban csak itt hészül. Tizennégy féle kivi­telre van meg a szabadalmam. — Tehát ez is a ritka szak­mák közé tartozik? — Igen! A kereslet azt mu­tatja, hogy még egy jó ideig nem fog kihalni. Az állami gaz­dasággal kötöttem szerződést, s a havi termelésünk ma már az W00 palack körül mozog. Sándor Géza Pásztor Zoltán Eltűnik a térképről a sárga folt így születik az erdő... Kishunfélegyháxa kül­sőgalambosi határában járunk. A sivár vidék képét alig eny­híti egy-két fehéríalú tanyács- ka. A fa, az erdő ritka madár ezen a vidéken. Koncz János, az erdőgazdaság fásítási elő­adója statisztikai adattal is bi­zonyítja ezt. Amíg a megye összterületének 11,9 százaléka a íásított rész, — Félegyházán ez az arány alig haladja meg a 2 százalékot. A Tiszántúlról át­települt pásztorkodó, juhászko- dó kunok nem sokra becsülték a fát, nekik a legelő kellett. Most pedig talán sehol sem törekednek olyan lelkesen a régmúlt mulasztásának helyre­hozására mint Kiskunfélegy­házán. A város közterein, ut­cáin csak a legutóbbi években sok tízezer facsemetét ültettek el, — napjainkban pedig az említett külsőgalambosi részen folyik egész nagyarányú erdő­sítés. Több százholdas kopár bucka terül előttünk. Szemenyei Pista bácsi, a város gazdálko­dási vezetője — l a fák oda­adó szerelmese — elmondja, hogy tavaly erről a homokról 240 kiló rozsot csépeltek hol­danként, a zab pedig 50 kilót ha adott. Az ilyen földre régen azt mondták: arra jó, hogy ne legyen lyukas a föld. Most azt mondják rá: jó lesz erdőnek. Tavaly kezdték a telepítést, s be is ültettek 118 holdat. Az öreg galambosi gazdák — ki sajnálkozva, ki kajánul — csak a fejüket csóválták: nem lesz abból semmi: Szemenyei bácsi liter borokban kötött fogadást, — s karácsonykor nem volt szűkében az ünnepi itókának: mind megnyerte a fogadást. Az akkor apró, néhol csak 2—3 milliméter vastag csemeték ma már komoly fácskák, 2—2,5 méter magasak, s ágaik szépen összeérnek. Az idén újabb 104 holdat erdősítenek itt. A múlt héten kezdte meg majdnem száz em­ber. Az ültetésig persze komoly előkészületek történtek. Koncz János elmagyarázza: azért van a sok rontott erdő, mert vala­mikor elültették az éppen kéz­nél levő csemetét, nem törődve azzal, hogy szereti-e a talajt? Most szakszerű termőhely­vizsgálatot végeznek előbb: me­lyik fafajta hova való? Ebben a táblában éppen 12 féle talaj­szelvény van: vörös és sárga homok, enyhén kilúgozott hu­muszos homok stb. Ennek meg­felelően vagy 15 féle fajtával Parkosítják a tópartot Jászszentlász!ón (Községi tudósítónktól.) Jászszentlászló községben több fontos ügyet tárgyalt meg a legutóbbi tanácsülés. Elsőnek az általános iskolák tanulmá­nyi eredményeivel foglalkozott és megállapította a tanácsülés, hogy kielégítő az iskolások ta­nulmányi eredménye. Alig for­dult elő igazolatlan hiányzás az elmúlt időben. Jó a szülők és a pedagógusok kapcsolatai is, amit mi sem bizonyít jobban, mint az a tény, hogy valameny­nyi szülő részt vesz egy-egy szülői értekezleten. A tanácsülés továbbá meg­tárgyalta a község adóbevételi tervének állását. Jászszentlászló első negyedévi adóbevételi ter­vét 100 százalékra teljesítette. Közel 5 katasztrális holdnyi területet parkosítanak a község mellett levő tó partján. A par­kosításban a különböző szer­vek: a nőtanács, a KISZ, a szö­vetkezet, a posta s a ktsz dolgo­zói vesznek részt társadalmi munkában. Kis ktsz — nagy nyereségrészesedés telepítenek. 4x4 méteres háló» zatba kerül a nemes nyár, ezt besűrítik akác-hárscsemetével, celtisz- és íagyalbokrokkal, a legrosszabb területekre pedig az igénytelen fekete fenyőt ül­tetik. Az erdő szélét köröskörül olaj fűzzel szegik. A géppel 70 cm mélyen meg­szántott táblában elől haladnak a férfiak. Ásóval 40x40 cm-es lyukat ásnak. Nyomukban a lányok eldugdossák a beáztatott gyökerű csemetéket, s bekapál­ják, — de ez nem akármilyen munka, fortélya van. Vigyázni kell, hogy a gyökér egyenesen feküdjék, s a tő körül alapos taposással kiszorítsák a leve­gőt. S az ültetők jól csinálják. Pista bácsi akar marokkal is meghúzhatja a kis fát, nem jön ki a földből. A homokos úton nagy teherautó billeg, hozza az ül- tetnivalót. Több százezer cse­mete kerül itt felhasználásra, némelyik fajta — mint a fe­kete fenyő — Debrecenből jön, hogy hasznos erdővé szelídítse a Kiskunság vad homokját. Nem olcsó munka az erdő­sítés: ennek a 104 holdnak a beültetése 300 ezer forintjába kerül az államnak. De az erdő nem hálátlan: visszaadja a ho­mok megkötésével, a szelek fel­fogásával, s végül faanyagban is a ráfordított áldozatot. Szemenyei István a teremtő ember büszkeségével mutat szét a tájon, ahol még száraz cicka­fark kórókat lenget a szél. — Jövőre arrafelé foly­tatjuk a munkát, s én még inog akarom érni, amikor a félegy­háziak ide járnak kirándulni az erdő enyhébe, a mérnökök meg átfestik Külsögalambos térké­pét a vigasztalan sárgából zöldre... G. K. (Községi tudósítónktól.) A katymári ktsz az elmúlt napokban tartotta meg mérleg­záró közgyűlését. A közgyűlésen került sor a nyereségrészese­dés kiosztására is. A ktsz veze­tősége 35 500 forintot osztott szét nyereségrészesedésként a tagok között. Volt olyan tag is, alti 2000 forintot kapott, de sokra tehető azoknak a száma is, akiknek 1500, vagy 1200 fo­rint jutott nyereségrészesedés­ként. A közgyűlés után a ktsz-tagok közös vacsorát rendeztek. Kirándulók figyelmébe! Az erdőtüzek megakadályozás? érdekében a megyei Tűzrendésze a Osztályparancsnokság felhívja a kirándulók figyelmét, hogy égő gyufát és cigarettavéget erdősített területeken ne dobjanak el. Tüzet kizárólag az erdészeti szervek ál­tal engedélyezett helyen lehet gyúj­tani, s távozás előtt kötelesek * kirándulók eloltani. Az esetlege» tüzeseteket a legközelebbi tűzoltó-» Ságnak, illetve erdészeti, szervnek haladéktalanul jelenteni kell. Na­gyobb szabású kirándulások, ma jálls alkalmával tűzoltó ügyeletről kell gondoskodni. Ifj. Bíró Elek iparművész üveg­burkolás közben. hat a Helvéciái Állami Gazda­ság üvegdíszítő üzemében. Lá­togatásunkkor ugyancsak meg­lepetve tapasztaltuk, hogy a fa­kérget szilvalekvár helyettesíti. Később derült ki, hogy csak látszatra, mert az alapanyag­nak semmi köze az édesség­hez. Hogy készül hát a fakéreg burkolatú üveg. A fiatal ipar­művész készséggel ad rá választ. — Papírmasszából. Hulladék- papírt áztatunk kádakban, utá­na megfőzzük, majd festékek­kel és speciális ragasztó anyag­gal keverve péppé őröljük. Az így kapott alapanyag tényleg hasonlít a szilvalekvárhoz. Ezt a masszát kézzel tapasztjuk a Helvéciái rizlinggel, vagy kecs­keméti barackpálinkával töltött üvegekre. — És hogy lesznek rajta a csomók? — Annak is megvan a mód­ja. Fűzvesszőből fűrészeljük őket, s különböző helyeken be­építjük az anyagba. Ezután az egész borítást fugázó késsel Kc örmöczi Mátyás az istálló ajtajában állva kémlelte már kora hajnalban az ólom­szürke égboltot. Az éjjel erős ágyúdörgés hallatszott Szolnok irányából. Az öreg gondolatai egymást kergetik. Hol lehet a harctér? Mi történt az éjjel? Mikor ér­nek ide a szovjetek? A naptár 1944. október 22-ét mutat. Sallai József 400 holdas birtokos, a föld, a tanya és a jószágállomány tulajdonosa, már régen elmenekült. A ma­jorban csak a cselédek tartóz­kodnak. Körmöczi Mátyás, az öreg béres, leült az istállóajtóban és emlékeit idézte. Apja gróf Ká­rolyi László birtokán szenvedte át az életét, ő maga az ökör­istállóban nevelkedett. Még alig műit tíz éves, amikor könyv helyett a karikásostort nyomták a kezébe, pedig élénk, jóeszű gyerek volt. Félkommen- ciós cseléd lett Pallavichini gróf­ságában. Később egészrészes- <nek szegődött dr. Nagy Sándor 'ezerholdas gazdaságába, végül í pedig a Sallaiékhoz. s Innen, az istállóajtóból * jó [kilátás nyílt a távoli kukorica- < földekre és a közeli közös- • konyhás cselédházra. Tekintete 'megakadt ezen az épületen, 'melynek egyik szobájában 'együtt laktak Szathmári Jáno- ‘ sókkal. A helyiségben mind­ICisüiött a ftúft-Z' össze két ágy volt. Szathmáriék- nak hét gyermekük, nekik pe­dig kettő volt. A nagyobb, hat-nyolc éves gyerekek persze már nem fértek el az ágyon, de a szobában sem, ezért az istál­lóban aludtak. Körmöczi Mátyás gondolatai­ba mélyedve nem vette észre az idő múlását. Amikor szét­nézett, a felhő már oszladozott és a nap is előbukkant. Ekkor hirtelen berregést hallott. Szov­jet teherautók gördültek be a major udvarára. drasztvujtye! — szólt egy fiatal katona. — Nyemcl jeszt? — Zdrasztvujtye — válaszolta Körmöczi örömtől kipirult arc­cal. — Nyemci nyet! — foly­tatta magához ölelve az ifjú harcost. A katonák leugráltak a gép­kocsikról és egy aranyvállpán- tos tiszt lépett Matyi bácsi mel­lé. A cselédek is előjöttek. — Sto ti rabotajetye? ... Mit dolgoztok — kérdezte a tiszt. — Cselédek vagyunk — vála­szolta Matyi bácsi, aki orosz nyelvtudását az első világhábo­rú idején szerezte. — X-i. gazdátok hol van? — folytatta a kérdezősköd^st a szovjet tiszt. — Elmenekült — válaszolták többen is. — Papa — szólt ismét a tiszt —, uraság most már nincs, vegyétek kezetekbe ti a kor­mányt és ne hagyjátok, hogy a régi világ visszajöjjön! A katonák elmentek, tovább üldözték a németeket. Sok vé­res és győzelmes ütközetet vív­tak meg 1945. április 4-ig, amíg az egész országot felszabadítot­ták. A hajdani cselédek pedig megfogadták a szovjet tiszt ta­nácsát. Körmöczi bácsi 1945- ben alapitó tagja volt a helyi pártszervezetnek, amelynek 1945 végétől kezdve a mai na­pig is titkára. T izenöt év telt el azóta és Gátéren sokminden meg­változott. Kiosztották a földe­ket, megalakult a községi ta­nács, bevezették a villanyt, mo­zit, kultúrházat avattak a köz­ségben és új ártézi kút szolgál­tat jó ivóvizet. Az egykori öreg béres, a pártszervezet titkára pedig gyűléseket tartott, érvelt, vitat­kozott, este könyveket tanulmá­nyozott, 1949-ben megszervezte az első termelőszövetkezetet a községben és ott keresett mun­kát magának. A párttitkár nem­csak beszélt, hanem a közös munka nehézségeiből is ki­vette a részét..; Körmöczi bácsit először 1958 őszén láttam. A lakásán, majd a termelőszövetkezet cukor­répaföldjén beszélgettünk. Má­sodszor ez év januárjában, a tsz-szervezés napjaiban talál­koztam vele. Nyugodtan, meg­fontoltan intézkedett, beszélt az emberekkel. Harmadszor most, felszabadulásunk 15. év­fordulója előtti napokban ke­restem fel. Matyi bácsi ma már nem a régi cseléd ismereteivel nézi a világot. Tizenöt éve áll a pártszervezet élén, titkára a községi pártvezetőségnek. Látó­köre kitágult. Szívesen, öröm­mel beszél a múlt emlékeiről, a kommunisták küzdelmének tanulságáról, a szövetkezeti köz­ség életéről. Amikor munkája iránt érdek­lődünk, azt válaszolja: kérdez­zük meg az Üj Élet Tsz tagjait és nézzük meg a munkaegység-, könyvét. Az idős ember teljesít­ményével bizony még ma is sok fiatalon túltesz. K örmöczi bácsi egy a sok közül, akiknek napja tizenöt évvel ezelőtt kelt fel, s melynek fényénél azóta egész népünk építi ragyogó jövőjét. Na-y József

Next

/
Oldalképek
Tartalom