Petőfi Népe, 1960. április (15. évfolyam, 78-101. szám)
1960-04-08 / 83. szám
lyBO. április 8, péntek 8. oldal ('Ritka izakmák me der ti ÜVEC/DÍ SZITOK Névnap, születésnap vagy más ajándékozási alkalom elég gyakran ismétlődik a naptárban. Az emléktárgyak pedig, melyekkel szeretteinket, baráfakéreghez hasonlóra mintázzuk és attól függően, hogy bor van-e az üvegben vagy pálinka, szölőfürt és nemzeti színű aranykoszorú, vagy pedig baBalázs Rózsika és Acs Lászlóné festik a kecskeméti barackkal telt palackok burkolatát. tainkat meglepjük, nem kevésbé változatosak. Mióta a Helvéciái Állami Gazdaság mintaüzletében megjelentek az első díszített fa- héregburkolatú palackok, az érdekt&tfés e kis iparművészeti munkák felé fordult. Bizonyság rá, Hogy ma már egész sor kiskereskedelmi üzlet és csemegebolt kirakatában is láthatók a szőlőfürttel vagy barackággal és a kecskeméti címerrel díszített palackok. Tartalmuk világszerte ismert, de az ízléses kivitel is a kecskemétiek munkáját dicséri. Ifj. Bíró Elek dísztárgykészítő iparművész és ügyeskezű segítői gyártják ezeket a palacko'' ÍO" ' s> * . > ' -f> '' ,, ' '< á-ÍMM ™ ' * / * ' rackág és kecskeméti címer kerül rá díszítésnek. A díszítő részeket temperával befestjük, majd az egész borítás egy úgynevezett lakkfedést kap. Ezzel az egész üveget impregnáljuk (vizhatlanitás), a csomókat lefaragjuk, a hamis pecsétekbe pedig selyemzsinórt húzunk. Az ilyen módon beburkolt palack a megtévesztésig hasonlít a fakéreghez. — Mióta gyártják? — Két éve kezdtük el a gyártását, de valójában csak most kezd fellendülni, hogy országszerte megismerték és megszerették a vásárlók. — Hol gyártanak még ehhez hasonlót. — Hazai viszonylatban csak itt hészül. Tizennégy féle kivitelre van meg a szabadalmam. — Tehát ez is a ritka szakmák közé tartozik? — Igen! A kereslet azt mutatja, hogy még egy jó ideig nem fog kihalni. Az állami gazdasággal kötöttem szerződést, s a havi termelésünk ma már az W00 palack körül mozog. Sándor Géza Pásztor Zoltán Eltűnik a térképről a sárga folt így születik az erdő... Kishunfélegyháxa külsőgalambosi határában járunk. A sivár vidék képét alig enyhíti egy-két fehéríalú tanyács- ka. A fa, az erdő ritka madár ezen a vidéken. Koncz János, az erdőgazdaság fásítási előadója statisztikai adattal is bizonyítja ezt. Amíg a megye összterületének 11,9 százaléka a íásított rész, — Félegyházán ez az arány alig haladja meg a 2 százalékot. A Tiszántúlról áttelepült pásztorkodó, juhászko- dó kunok nem sokra becsülték a fát, nekik a legelő kellett. Most pedig talán sehol sem törekednek olyan lelkesen a régmúlt mulasztásának helyrehozására mint Kiskunfélegyházán. A város közterein, utcáin csak a legutóbbi években sok tízezer facsemetét ültettek el, — napjainkban pedig az említett külsőgalambosi részen folyik egész nagyarányú erdősítés. Több százholdas kopár bucka terül előttünk. Szemenyei Pista bácsi, a város gazdálkodási vezetője — l a fák odaadó szerelmese — elmondja, hogy tavaly erről a homokról 240 kiló rozsot csépeltek holdanként, a zab pedig 50 kilót ha adott. Az ilyen földre régen azt mondták: arra jó, hogy ne legyen lyukas a föld. Most azt mondják rá: jó lesz erdőnek. Tavaly kezdték a telepítést, s be is ültettek 118 holdat. Az öreg galambosi gazdák — ki sajnálkozva, ki kajánul — csak a fejüket csóválták: nem lesz abból semmi: Szemenyei bácsi liter borokban kötött fogadást, — s karácsonykor nem volt szűkében az ünnepi itókának: mind megnyerte a fogadást. Az akkor apró, néhol csak 2—3 milliméter vastag csemeték ma már komoly fácskák, 2—2,5 méter magasak, s ágaik szépen összeérnek. Az idén újabb 104 holdat erdősítenek itt. A múlt héten kezdte meg majdnem száz ember. Az ültetésig persze komoly előkészületek történtek. Koncz János elmagyarázza: azért van a sok rontott erdő, mert valamikor elültették az éppen kéznél levő csemetét, nem törődve azzal, hogy szereti-e a talajt? Most szakszerű termőhelyvizsgálatot végeznek előbb: melyik fafajta hova való? Ebben a táblában éppen 12 féle talajszelvény van: vörös és sárga homok, enyhén kilúgozott humuszos homok stb. Ennek megfelelően vagy 15 féle fajtával Parkosítják a tópartot Jászszentlász!ón (Községi tudósítónktól.) Jászszentlászló községben több fontos ügyet tárgyalt meg a legutóbbi tanácsülés. Elsőnek az általános iskolák tanulmányi eredményeivel foglalkozott és megállapította a tanácsülés, hogy kielégítő az iskolások tanulmányi eredménye. Alig fordult elő igazolatlan hiányzás az elmúlt időben. Jó a szülők és a pedagógusok kapcsolatai is, amit mi sem bizonyít jobban, mint az a tény, hogy valamenynyi szülő részt vesz egy-egy szülői értekezleten. A tanácsülés továbbá megtárgyalta a község adóbevételi tervének állását. Jászszentlászló első negyedévi adóbevételi tervét 100 százalékra teljesítette. Közel 5 katasztrális holdnyi területet parkosítanak a község mellett levő tó partján. A parkosításban a különböző szervek: a nőtanács, a KISZ, a szövetkezet, a posta s a ktsz dolgozói vesznek részt társadalmi munkában. Kis ktsz — nagy nyereségrészesedés telepítenek. 4x4 méteres háló» zatba kerül a nemes nyár, ezt besűrítik akác-hárscsemetével, celtisz- és íagyalbokrokkal, a legrosszabb területekre pedig az igénytelen fekete fenyőt ültetik. Az erdő szélét köröskörül olaj fűzzel szegik. A géppel 70 cm mélyen megszántott táblában elől haladnak a férfiak. Ásóval 40x40 cm-es lyukat ásnak. Nyomukban a lányok eldugdossák a beáztatott gyökerű csemetéket, s bekapálják, — de ez nem akármilyen munka, fortélya van. Vigyázni kell, hogy a gyökér egyenesen feküdjék, s a tő körül alapos taposással kiszorítsák a levegőt. S az ültetők jól csinálják. Pista bácsi akar marokkal is meghúzhatja a kis fát, nem jön ki a földből. A homokos úton nagy teherautó billeg, hozza az ül- tetnivalót. Több százezer csemete kerül itt felhasználásra, némelyik fajta — mint a fekete fenyő — Debrecenből jön, hogy hasznos erdővé szelídítse a Kiskunság vad homokját. Nem olcsó munka az erdősítés: ennek a 104 holdnak a beültetése 300 ezer forintjába kerül az államnak. De az erdő nem hálátlan: visszaadja a homok megkötésével, a szelek felfogásával, s végül faanyagban is a ráfordított áldozatot. Szemenyei István a teremtő ember büszkeségével mutat szét a tájon, ahol még száraz cickafark kórókat lenget a szél. — Jövőre arrafelé folytatjuk a munkát, s én még inog akarom érni, amikor a félegyháziak ide járnak kirándulni az erdő enyhébe, a mérnökök meg átfestik Külsögalambos térképét a vigasztalan sárgából zöldre... G. K. (Községi tudósítónktól.) A katymári ktsz az elmúlt napokban tartotta meg mérlegzáró közgyűlését. A közgyűlésen került sor a nyereségrészesedés kiosztására is. A ktsz vezetősége 35 500 forintot osztott szét nyereségrészesedésként a tagok között. Volt olyan tag is, alti 2000 forintot kapott, de sokra tehető azoknak a száma is, akiknek 1500, vagy 1200 forint jutott nyereségrészesedésként. A közgyűlés után a ktsz-tagok közös vacsorát rendeztek. Kirándulók figyelmébe! Az erdőtüzek megakadályozás? érdekében a megyei Tűzrendésze a Osztályparancsnokság felhívja a kirándulók figyelmét, hogy égő gyufát és cigarettavéget erdősített területeken ne dobjanak el. Tüzet kizárólag az erdészeti szervek által engedélyezett helyen lehet gyújtani, s távozás előtt kötelesek * kirándulók eloltani. Az esetlege» tüzeseteket a legközelebbi tűzoltó-» Ságnak, illetve erdészeti, szervnek haladéktalanul jelenteni kell. Nagyobb szabású kirándulások, ma jálls alkalmával tűzoltó ügyeletről kell gondoskodni. Ifj. Bíró Elek iparművész üvegburkolás közben. hat a Helvéciái Állami Gazdaság üvegdíszítő üzemében. Látogatásunkkor ugyancsak meglepetve tapasztaltuk, hogy a fakérget szilvalekvár helyettesíti. Később derült ki, hogy csak látszatra, mert az alapanyagnak semmi köze az édességhez. Hogy készül hát a fakéreg burkolatú üveg. A fiatal iparművész készséggel ad rá választ. — Papírmasszából. Hulladék- papírt áztatunk kádakban, utána megfőzzük, majd festékekkel és speciális ragasztó anyaggal keverve péppé őröljük. Az így kapott alapanyag tényleg hasonlít a szilvalekvárhoz. Ezt a masszát kézzel tapasztjuk a Helvéciái rizlinggel, vagy kecskeméti barackpálinkával töltött üvegekre. — És hogy lesznek rajta a csomók? — Annak is megvan a módja. Fűzvesszőből fűrészeljük őket, s különböző helyeken beépítjük az anyagba. Ezután az egész borítást fugázó késsel Kc örmöczi Mátyás az istálló ajtajában állva kémlelte már kora hajnalban az ólomszürke égboltot. Az éjjel erős ágyúdörgés hallatszott Szolnok irányából. Az öreg gondolatai egymást kergetik. Hol lehet a harctér? Mi történt az éjjel? Mikor érnek ide a szovjetek? A naptár 1944. október 22-ét mutat. Sallai József 400 holdas birtokos, a föld, a tanya és a jószágállomány tulajdonosa, már régen elmenekült. A majorban csak a cselédek tartózkodnak. Körmöczi Mátyás, az öreg béres, leült az istállóajtóban és emlékeit idézte. Apja gróf Károlyi László birtokán szenvedte át az életét, ő maga az ököristállóban nevelkedett. Még alig műit tíz éves, amikor könyv helyett a karikásostort nyomták a kezébe, pedig élénk, jóeszű gyerek volt. Félkommen- ciós cseléd lett Pallavichini grófságában. Később egészrészes- <nek szegődött dr. Nagy Sándor 'ezerholdas gazdaságába, végül í pedig a Sallaiékhoz. s Innen, az istállóajtóból * jó [kilátás nyílt a távoli kukorica- < földekre és a közeli közös- • konyhás cselédházra. Tekintete 'megakadt ezen az épületen, 'melynek egyik szobájában 'együtt laktak Szathmári Jáno- ‘ sókkal. A helyiségben mindICisüiött a ftúft-Z' össze két ágy volt. Szathmáriék- nak hét gyermekük, nekik pedig kettő volt. A nagyobb, hat-nyolc éves gyerekek persze már nem fértek el az ágyon, de a szobában sem, ezért az istállóban aludtak. Körmöczi Mátyás gondolataiba mélyedve nem vette észre az idő múlását. Amikor szétnézett, a felhő már oszladozott és a nap is előbukkant. Ekkor hirtelen berregést hallott. Szovjet teherautók gördültek be a major udvarára. drasztvujtye! — szólt egy fiatal katona. — Nyemcl jeszt? — Zdrasztvujtye — válaszolta Körmöczi örömtől kipirult arccal. — Nyemci nyet! — folytatta magához ölelve az ifjú harcost. A katonák leugráltak a gépkocsikról és egy aranyvállpán- tos tiszt lépett Matyi bácsi mellé. A cselédek is előjöttek. — Sto ti rabotajetye? ... Mit dolgoztok — kérdezte a tiszt. — Cselédek vagyunk — válaszolta Matyi bácsi, aki orosz nyelvtudását az első világháború idején szerezte. — X-i. gazdátok hol van? — folytatta a kérdezősköd^st a szovjet tiszt. — Elmenekült — válaszolták többen is. — Papa — szólt ismét a tiszt —, uraság most már nincs, vegyétek kezetekbe ti a kormányt és ne hagyjátok, hogy a régi világ visszajöjjön! A katonák elmentek, tovább üldözték a németeket. Sok véres és győzelmes ütközetet vívtak meg 1945. április 4-ig, amíg az egész országot felszabadították. A hajdani cselédek pedig megfogadták a szovjet tiszt tanácsát. Körmöczi bácsi 1945- ben alapitó tagja volt a helyi pártszervezetnek, amelynek 1945 végétől kezdve a mai napig is titkára. T izenöt év telt el azóta és Gátéren sokminden megváltozott. Kiosztották a földeket, megalakult a községi tanács, bevezették a villanyt, mozit, kultúrházat avattak a községben és új ártézi kút szolgáltat jó ivóvizet. Az egykori öreg béres, a pártszervezet titkára pedig gyűléseket tartott, érvelt, vitatkozott, este könyveket tanulmányozott, 1949-ben megszervezte az első termelőszövetkezetet a községben és ott keresett munkát magának. A párttitkár nemcsak beszélt, hanem a közös munka nehézségeiből is kivette a részét..; Körmöczi bácsit először 1958 őszén láttam. A lakásán, majd a termelőszövetkezet cukorrépaföldjén beszélgettünk. Másodszor ez év januárjában, a tsz-szervezés napjaiban találkoztam vele. Nyugodtan, megfontoltan intézkedett, beszélt az emberekkel. Harmadszor most, felszabadulásunk 15. évfordulója előtti napokban kerestem fel. Matyi bácsi ma már nem a régi cseléd ismereteivel nézi a világot. Tizenöt éve áll a pártszervezet élén, titkára a községi pártvezetőségnek. Látóköre kitágult. Szívesen, örömmel beszél a múlt emlékeiről, a kommunisták küzdelmének tanulságáról, a szövetkezeti község életéről. Amikor munkája iránt érdeklődünk, azt válaszolja: kérdezzük meg az Üj Élet Tsz tagjait és nézzük meg a munkaegység-, könyvét. Az idős ember teljesítményével bizony még ma is sok fiatalon túltesz. K örmöczi bácsi egy a sok közül, akiknek napja tizenöt évvel ezelőtt kelt fel, s melynek fényénél azóta egész népünk építi ragyogó jövőjét. Na-y József