Petőfi Népe, 1960. április (15. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-03 / 80. szám

1960. április 3, vasárnap

, oldal

Á csatornahálózat építéséről; a gázvagyon kihasználásáról; a megyeszékhely fejlődéséről

nyilatkozik Qlayyniareii JCálmán a JCeeikeméti (Varrni "Ganáej eb-elnöke.

Kecskemét 10 évvel ezelőtt színűleg még ez év végére el-.

lett megyeszékhely, s a város készül, műszaki-technikai felkészültsége akkoriban nem volt olyan fokú, hogy megyeszékhely rangjához méltóan nyújtson életkörülményeket

megfelelő

nyebb lesz megírni, mit hozott számukra az elmúlt évtized. Kell ennél jobb téma! Már csengettem is a telefont, és bejelentettem, ha nem volnék alkalmatlan, este meglátogatnám éket.

Így is történt, de csak a látogatás, mert a riport nem úgy sikerült, ahogy én azt elképzeltem. Mit is szerettem volna írni? Azt, hogy a két munkásfiatal úgy került össze 1949-ben, mint két gyertyaszál. Szüleik nem sokat tudtak adni az új élet kezdéséhez. Szorgalmas munkájukkal mégis elérték, hogy amit eddig tervbe vettek, az mind megvalósult. Otthonukat egy romlakásból maguk építették fel, s az évek folyamán olyan barátságos családi fészket rendeztek be, mint ami képünkön is látható. A szobabútor után rekamié, később kombinált szekrény, rádió, rengeteg könyv és elég lenne felsorolni, mi minden került a lakásba.

Nem tagadom, ezekről is esett szó, meg arról is, hogy a kis szoba-konyha szűk már a

„Véretekből sarjad...“

Ai idén nyitja meg kapuit két tanyai iskola k ét-ke t tanteremmel, a Mária- hegyben és Borításon.

Közel hárommillió forintot fordít államunk ez évben a megyei kórház területén épülő irodaház, nő vérképző iskola es

egy trafóház építésére^ Április közepén adják át rendeltetésének a komoly társadalmi hozzájárulással épült anyatejgyűjtő állomást; társadalmi munkával együtt egymillió forintot fordít a városi tanács az idén a széktói sportstadion átépítésére. Az utóbbi évek folyamán az eddigi legnagyobb összeget, 5.5 millió forintot fordít a megyei és városi tanács közösen ez évben a tanácsi vállalatok műszaki színvonalának fejlesztésére, különböző beruházásokra, illetve egyes tanácsi vállalatok új telephelyének kialakítására.

—- Továbbfejlesztjük városunkban ■— bel- és külterületen egyaránt — villanyhálózatunkat is.

Egymillió forintból új, kor- ( szerű fénycsővilágítást kap ( a Rákóczi út, a Vas út-kert j melletti útszakasz és a j pályaudvar előtti térség; , de jelentősen fejlődik a j külső városrészek villany- , hálózata is.

Tervbe vette a városi tanács a következő évekre a körutak világítási hálózatának korszerűsítését, elsősorban az állandó kiállítás céljára kijelölt vasút- kerti szakaszon, valamint a Bethlen körúton és a Kuruc körúton.

Nagymarosi elvtárs ezután a

városi tanács gazdag út- és járdaépítési programjáról szólott, amelyet az elkövetkezendő években valósítanak meg. Mint mondotta, csupán köz5égfejlc8ztési alapból S millió forintot fordít a város ez évben út- és járdaépítésre.

A megyeszékhely víz- és csatornahálózata 2.5 millió forintos beruházással gazdagodik az idén. Három új, modern kivitelű autóbuszvárótermet is az idén építenek fel.

— Átadunk rendeltetésének — folytatta Nagymarosi elvtárs — a

Hosszú utcában egy új, 75 személyes, napköziotthonos óvodát

és 250 ezer forintot fordít a városi tanács a középlskoí ik politechnikai oktatásának segítésére. Két külterületi iskolát villamosítunk és felavatják a katonatelepi kultúrházat. A szociális otthon berendezésének kiegészítésére 100 000, a strandfürdő korszerűsítésére 60 ezer forintot fordít a városi tanács.

Nagymarosi elvtárs örömmel tett említést arról, hogy közelinek látszik a városi szennyvízcsatorna-hálózat építésének megkezdése, meg a nemrégen feltárt gázvagyon ipari és kommunális célokra való felhasználása is — majd nyilatkozatát így fejezte be:

— A Kecskeméti Városi Tanács távlati terveiben komoly helyet foglal el egy 16 tantermes általános zeneiskola építése; a »zsidotemplom« néven ismert épület múzeum és állandó képkiállítás céljára történő átalakítása; s a Műkertnek, mint kirándulóhelynek rendbehozatala; valamint a | Széktóban egy műjégpálya lé- ! tesítése,

i

Otthonukat maguk építették egy romlakásból s az evek i> folyamán barátságos, meleg fészket rendeztek be Hegedűsek. — Képünkön: együtt a család.

szót Kata asszony, amikor férj idáig ér az „önéletrajzban”. - Nem is tudom, miért nem fai kább a gyárat vette feleségű hiszen egy napot sem bír k nélküle, mintha az égés gyárért csak 6 lenne felelős.

— Ha nem ezt az elvet val lanám — így a férj —, nen becsülnének munkatársaim.

Az asszonyka tovább foly tatja.

— Azt hiszed, én nem va gvok büszke rá, hogy munkás ból lettél főmérnök, de min dennek van határa. Ha hiszi ha nem — fordul felém vitází kedvvel —, minden vasárnaj perelnem kell vele. Egy-két őrá valahogy csak kibír itthon, dt alig fordulok egyet-kettőt, mát látom is, hogy „slisszol” a fiaival, séta ürügyén gyárat látogatni,

— Azt hiszed — fordul felém, akár egy agitátor —, hogj a drágám talán különb nálam? Egy cseppet sem. Alig van nap, hogy ne a gyárról kellene vele vitatkoznom. Mindig valami ú) dologgal hozakodik elő, amit nem a főmérnökkel, hanem a férjjel akar megbeszélni. Persze, mind olyasmit, ami a főmérnökre tartozna. Hogy ez az anyag ilyen, az a munka olyan, a takarékosság így, a munkaverseny úgy. Aztán meg a termelékenység és sorba a többi, hiszen tudod, hogy a gyárban mindig akad probléma. De hogy meddig képes elmenni, azt magam sem hittem volna. Képzeld, a múltkor az egyeztető bizottsághoz fordult, mert nem adtam meg neki a prémiumot.

— Ott is neked lett igazad — kontráz az asszony, de itt már én is közbe szóltam:

— Kinek? A férjnek vagy a főmérnöknek?

— A főmérnöknek — válaszolt nevetve, s Menyhért barátom nyeregben érezte magát:

— Látod, ilyen feleségem van nekem...

Folytassam tovább? Nem teszem, hiszen regény lenne belőle. így viszont csak részlet marad. Kép egy munkáscsalád életéből. S ha a riport nem is sikerült úgy, ahogy elgondoltam, kárpótlás számomra, hogy barátomat csak most ismertem meg igazán.

Sándor Géza

négytagú családnak. Elmondtak egyet és mást az életükről, gondjaikról is, de a beszélgetés tárgya — pró és kontra — mindig csak a gyárhoz kanyarodott vissza.

Bele kellett hát nyugodnom, hogy Hegedűséknél a második Otthon a fő probléma. Az asz- szonyka 1950-ben még segédmunkás volt. Azóta elvégezte az átképzés tanfolyamot, s már az első időben naponta X0—15 pár felsőrésszel többet szabott ki társainál. Ma már a legmagasabb kategóriában dolgozik mint gépi szabasznő, s ha minden jól megy, az idén a szakmunkás oklevelet is megkapja.

Tíz évvel ezelőtti újságokba: lapozgattam, A tudósítások cikkek, riportok akkor is nagj készülődésről beszéltek. Az ünnepi számban egy tudósításor akadt meg a szemem: „A Schiffer Cipőgyárban a Vörös Csillag brigád általánosan 10 százalék termelésemelkedést mutál fel. A brigád tagjai jtoztíl Hegedűs Afenyhértné Erdei Királyné még 5—5 százalékot ajánlottak fel *'.,n Megvan április 4-i riportom! -bt gondoltam. A férj agyanis barátom, így még könyJUptot iqy. étz év clUti UU

Nagymarosi Kálmán

lakóinak. Az eltelt 10 év alatt — mint arról számtalanszor hírt adtunk — hatalmasat fejlődött a város. Az elkövetkező évek városfejlesztési munkáiról most, hazánk felszabadulásának 15. évfordulója alkalmával Nagymarosi Kálmán elvtárs, a Kecskeméti Városi Tanács vb-elnöke nyilatko- zikj

— Kecskemét város tanácsának tervei közül a legnagyobb

érdeklődés a lakásépítési terveket kíséri. A felszabadulástól 1956-ig összesen 198 új lakás épült állami beruházásból, szzel szemben 1958-ban 132, a következő évben 86, ebben az évben 146, 1961-ben pedig 242 épül majd — kezdte nyilatkozatát Nagymarosi elvtárs. Bízhatunk abban is, hogy a 15 éves lakásépítési program ideién e szám évrői-évre emel- cedni fog.

— Az új szálloda építésére íz idén közel 7,5 millió farinat fordítunk. A MÉSZÖV 10 miliő forintos költséggel épülő íáromemeletes irodaháza való1944. október vége. A kora őszi szél halkan dudorászott, s a Tisza felől ágyúlövéA dolgozat írója azóta férfivá érett, jelenleg traktoros a téglagyárban.

Bállá Mihály elvtárs — aki 1919-ben a direktórium elnöke volt Tiszakécskén — lelki szemei előtt megelevenednek a szabadság szülte

emlékek:

Nagyot dobkant a szívem, amikor hallottam, hogy rohamléptekben közelednek a felszabadító csapatok Sohasem felejtem el azt a rettenetes éjszakát, amikor a nácik felrobbantották a tiszai hidat. Beleremegett az egész vidék. Október 30-án aztán Tiszaug és Tiszavezseny felől, fából ácsolt hídon át bevonultak a románok, űk szabadították fel Tiszakécskét. Két napig tartózkodtak nálunk, s aztán tovább mentek. Utánuk szovjet katonák jöttek a községbe. Pillanatok alatt elterjedt a hír: Bállá Mihály bácsi tud oroszul, majd ő tárgyal a szovjetekkel. Persze, hogy értettem a nyelvükön, hiszen az első világháborúban orosz fogságba kerül-1 tem és ragadt rám valami belőle. Ettől kezdve j én voltam a tolmács egészen Berlin elfoglald- \ sáig. |

1945 márciusában egy szovjet hadnagy kereste; fel lakásán. Kérte, hogy menjen vele a kom-; mandóra. Ott Malinovszkij marsallal találko-; zott. A magasrangú szovjet tiszt azért hivatta,! hogy megismerkedjen a párt régi harcosával és elbeszélgessen vele az elmúlt hónapok eredményeiről, a jövő feladatairól.

Tiszakécske népe örökre szívébe zárta azoknak a román és szovjet hősöknek a nevét, akik magyar földön hullatták vérüket az elnyomott népek szabadságáért. A falu lakossága örök hálája jeléül avatta fel 1958. május 11-én a felszabadító román hősök emlékművét, melynek márványába ezt a négysoros verset vésette: Márványba vésve álljon emléketek: Hősök, kik értünk adtátok életetek!

Nem huny Iá soha szívünkből a hála: Véretekből sarjad népünk szabadsága!

B. S.

sek dörrentek bele a falusi éjszakába.

Tiszakécske szorgalmas népe ki-kilesett az ablakon, és sóvárgó szeme elárulta, hogy várja már a felszabadító katonákat, akik véget vetnek la halálfejes nácik kegyetlen uralmának. Háromszor cserélt gazdát ez a község, mig végre 1944. október 30-án a román hadsereg győzelmi lobogója büszkén hirdette az akkori községházán a Tisza menti falusi nép boldog felszabadulását. . , ■ ,

Horváth Pál tiszakécskei pedagógus 1947-ben dolgozatot íratott tanulóival a felszabadulás első óráiról. Faragó Jancsi fogalmazása sikerült a legjobban. Szülei a náci propaganda hatására -menekülni akartak a faluból. Utolsó pillanatban, éppen amikor egy kis hordó bort akartak ' elrejteni, betoppant hozzájuk az első szovjet ; járőr. A vele való találkozás derűs, izgalmas I pillanatait így írja le a dolgozat:

I Édesapám nagy lendülettel dobta az utolsó ! kévét a hordóra, amikor a szomszédos széna- | kazal mellől előlép egy katona.

— Drasztutye, papa! Germán?

Édesapámnak torkán akadt a sző és csak annyit dadogott: di... di... dícsértessék! De mi is kőbálvánnyá meredtünk.

A katona nem szólt semmit, csak szuronyával hányni kezdte a kukoricaszárat. Biztos germánt keresett. De mikor meglátta a hordót, há ; olyat nevetett, hogy még a hasát is fogta, s a: tujjain mutatta, hogy legalább tíz kévét tegyünl !még rá, hogy senki meg ne találja. Azzal en- igém megcsókolt, édesapámmal kezet fogott, éi csak annyit mondott:

— Pasll Berlin! És elment.

Édesapám, de meg mindnyájan is, mintm álomból ébredtünk volna. Egy lépést se, any jyk! — szólt édesapám hiszen emberei ;ezek.

És otthon maradiunk.’1 .

Tíz éve még csak segédmunkás volt, idén már a szakmunkás oklevelét várja.

Barátomnak már magasabb a ranglétrája. Cipészsegédként került a gyárba. Itt tanult meg gépeken dolgozni, és itt szövődött köztük a szerelem is, de ezt most hagyjuk. Hegedűs Menyhért először bér- és munkaügyi felelős lett, utána szakszervezeti titkár, 1951-ben, Zoltán fia születésekor pedig már művezető. 1955-ben megjött a kis Sándor is, de a papa ekkor már főmérnök volt.

— Nyugtalan egy természet az én emberem —- veszi át a