Petőfi Népe, 1960. április (15. évfolyam, 78-101. szám)
1960-04-21 / 93. szám
% bTflal I960, április ’ csütörtök VISSZA AZ ÉLETBE " ,y> «wy JjJetvenezer kereszt. A század elejének úri-Magyar- prszágán ennyi sírhantot emeltek évente azoknak, akiket a legpusztítóbb népbetegségben ragadott el a halál. A remény mosolya csak a fel- szabadulást követő években csillant fel a betegek arcán. Jelszavunk, hogy: Legfőbb érték a Úogozó ember! — mindinkább tmegtelt tartalommal. Az orvostudomány fejlődése olyan hatá- eos gyógyszereket eredményezett hogy 1949 után hirtelen rohamosan csökkent a gümőkór Pkozta elhalálozások száma. A párt és a kormány pedig országos küzdelmet hirdetett a tbc tégleges felszámolására. A szervezett védekezés keretében adták át rendeltetésének tavaly májusban a 700 000 forint költséggel épült kiskőrösi gárási tbc-kórházat is, ahonnan a lelkiismeretes kezelés következtében, a betegek egy- )más után térnek vissza az életbe. Készlet a kórteremből. Nevetnek az arcok: nemsokára meggyógyulunk! űr. Ssunyoghy János útleírása Kártya, sakk, társasjáték, könyv, kézimunka és televízió tölti ki a kórház lakóinak szórakozási igényeit. Vilma néni, a szakácsnő, »osztályozza« a sültcsirkéket. Ilyen ellátás mellett híznak is a betegek. Baklanov regénye — Add, bekötöm — mondta valaki. — A rádió ép? — Keresztül lőtték. Ide, a váltamba fúródott a szilánk. A rádió meg a hátamon volt. A rádiós igazolásul megzörgetett valamit a faládikóban. A íutóárkom átmenőben Belicsenko meglátta a két rádióst. Vékony nyakú, fiatal gyerekek, a földön ültek. A derékig meztelen, fehér bőrű, sebesült vállú hiradós, szinte összement. Tonya átkötötte, ő pedig a fájdalomtól szánalmasan összehúzta magát. A szakaszvezető megnyálazta a cigarettát, odaadta a híradósnak, s tüzet adott neki. Az meg a szenvedő jogán fogadta a kiszolgálást. _ Most kórházba mész — mondta neki a szakaszvezető. Legalább három hónapra. A háborút már nem éred utol..: Ekkor megpillantva Beli- csenkót, az ismeretlen századost, elhallgatott, s nekirugaszkodott, hogy felálljon. Tonya is arra fordította fejét, szeme találkozott Belicsenkóéval. és hálásan mosolygott. A reggel hideg fényeben messzire el’.átszott a havas mező s rajta a gránáttölcsérek fekete torka. Az első vonal felől végig a mezőn füst terjengett, s ugyancsak az első vonal felől egy sebesült kúszott hátrafelé, kezére támaszkodva felemelkeKulturális seregszemle Jánoshalmán A KISZ járási kulturális seregszemléjére a jánoshalmi KISZ-kultúrhelyiségben került sor. A seregszemlén Balotaszál- lás, Jánoshalma, Kéleshalom, Rém községek úttörő és KISZ kultúrcsoportjai vettek részt. A műsoron szavalatok, énekszámok és népi táncok, valamint jelenetek szerepeltek. A nagyszámú közönség lelkes tapssal köszöntötte a KISZ kultúrcsoportok műsorát, amelyek közül külön ki kell emelni a balotaszállási úttörőket. Nagy sikert aratott továbbá a jánoshalmi KISZ-szervezet tánccsoportja és Kovács Pál furulya- szólója. Dicséret illeti a jánoshalmi KISZ-szervezet zenekarát, valamint vezetőjét, ifjú Lógó Antalt. Ez a zenekar mindössze február óta működik és tagjai lelkesen, s eredményesen készültek a seregszemlére. ham. A sebesült, mintha mit sem vett volna észre, puskájára támaszkodva sántikált tovább. Akna vágódott le mögéje. Egyetlenegy akna. Amikor a szél szétszórta a füstöt, az ember nem volt sehol: a havon szürke foltként terült szét a köpeny. Amikor Belicsenko meglátta a tankokat, hirtelen kiszáradt a szája és szeretett volna rágyújtani. Megnyálazta ajkát, s anélkül hogy szemét levette volna a távcsőről, cigarettát szedett elő, hosszan és óvatosan gyúrta újjai között. Aztán szájához vitte, — belefújt a szopókába, s a foga közé szorította. Oldalról nézve nagyon nyugodtnak látszott, de kezén, mellyel az öngyújtót szorította, kidagadt minden izom. Már régóta égett a kanóc, a lángocska imbolygóit a szélben, de Belicsenko még mindig nem gyújtott rá, figyelt. Ismét alacsonyan a fejük fölött zúgtak el csatarepülőgépeik. Most tértek vissza, és nagy sebességgel repültek, nem kötelékben, szinte a földhöz simulva. Kevesebb gép tért vissza, az utolsó pedjg fekete füstcsíkot húzott maga után. Belicsenko tekintetével követte a repülőgépeket, és halkan, mintha félne, hogy elijeszti a tankokat, kiadta a parancsot. A telefonista ugyanolyan hangsúlyozással és ugyanazzal a száj mozdulattal ismételte. . A megfigyelőpont előtt három rohamlöveg rejtőzött, ugyanazok, ahonnan este eljött hozzájuk a forradásos arcú harckocsizó hadnagy. A tüzérVI. A leggyorsabb lábú antilopot is utoléri, árkon-bokron keresztül követi, kifárasztja, s rendszerint még futás közben az áldozat lágyékába, combjába harapva végez vele. Falkába verődve vadászik s ilyenkor határtalanul vakmerő, úgy mondják, hogy ilyenkor az oroszlánra, sőt az emberre is veszélyes lehet. Káros volta miatt szabadon és korlátozás nélkül lőhető, Ahol a hiénakutya falkák megjelennek, onnan mindenféle vad menekül. Itt gyűjtöttük be a rni ró káinkhoz hasonló, de annál hosszabb lábú és rövidebb farkú, úgynevezett panyókás sakált. Ártalmatlan, legfeljebb a nyúl nagyságú s ennél kisebb emlősökre veszélyes kutyaféle ragadozó, amelyik előszeretettel jelentkezik a nagy ragadozók által elejtett hullák maradékainál. Gyáva, félénk állat. Gyíkok, teknősök, kígyók Az emlősök mellett meg kell említenem, hogy egy óriástermetű gyíkot, egy úgynevezett varanust is sikerült kézre keríteni. Igazán kapitális szép példány volt, 139 cm hosszú. Biztonság okából fegyverrel lőtték, máskülönben könnyen az embernek ugrik. Rendszerint a lágyék tájon harapja meg, ami tekintve az állat nagyságát és hegyes fogait nem valami kellemes dolog. Fogtunk két jókora (40 cm hosszú és 30 cm magas) leopárd teknőst is. Ugyancsak zavarban voltam, hogy miképpen öljem meg. Végül is jókora adag formalin injekciókkal sikerült a másvilágra szenderíteni. Még a halála utón is gondot okozott nekünk, mivel a hát és haspáncélja nem választható el késsel egymástól, mint a mi mocsári teknősünkön. Derék fekete skimereim (nyúzóim) bizony alaposan megizzadtak, sőt talán káromkodtak is a maguk (13.) dett, valamit kiabált, aztán újra meg újra visszazuhant a földre. Majd vakon tapogatózva tovább vonszolta magát. Egy másik sebesült, kigombolt köpenyben, puskájára támaszkodva vánszor- gott. Több ízben eltakarta a robbanások füstje, de mindig előbukkant, s nehézkesen váltogatva lábát, közeledett. A tüzérségi előkészítés folytatódott, és a Heinkel-repülőgé- pek, amelyek libasorban jöttek bombázni, a felhők mögül az első vonalra zuhanva dobták le csomagjaikat. Fekete pálcikák váltak le róluk, nőttek, nagyobbodtak és sivítva hullottak alá. minden rengett, remegett, a mellvédek porzottak. S a magaslat fölött máris fekete árnyékként húztak el csatarepülőgépeink, s elnyelte őket a füst. A repülőgépek még nem szórták le mindén terhüket, amikor Ratner, aki íóvesövön figyelt, megfordult, s furcsa, szinte felvidult arccal megszólalt: — Tankok! Belicsenko a távcsövön látta, hogyan fordulnak ki egyenként a hegytaréj mögül és mint szénaboglyák sötétlenek a mező egész határában. A robbanások szűnőben voltak, tisztán hallhatóvá vált a géppuskák s a géppisztolyok ropogása az első vonalban: kezdődött a roségi előkészítésig álcázásra alkalmas fás térségen rejtőztek, de a szilánkok kitépték a fákat és most a rohamlövegek a tönkök közötti letarolt terepen álltak, akár a zsombék szénakaszálás után a réten. A rohamlövegeket elöl homlokpáncél védi, hátul és felül ponyvával vannak betakarva. Jók ezek a rohamlövegek támadásnál, amikor áttörésre készülnek. Most nehéz német tankok álltak velük szemben. Lassan gördültek előre, nem lőttek. Zúgásuk egyre erősbödött, s úgy tűnt, hogy a levegő köztük és az első vonal között fokozatosan sűrűsödik, szinte fojtogat. i A középső rohamlöveg hirtelen megmozdult, fészkelődött kicsit, kihátrált rejtekhelyéről, — ágyúcsöve csaknem a földet súrolta, a hátulja föl- emelkedett. Így állt pár pillanatig, aztán visszakúszott, és hirtelen gyorstüzet nyitott a tankokra, mintha sietve el akarná lőni az egész lőszerkészletét. A tankok megálltak. Hosz- szú, keskeny, a végükön kiszélesedő ágyúcsöveik mind egy irányba fordultak. Tizenhat volt belőlük. Erejük tudatában nem siettek. Belicsenko elfelejtett rágyújtani; az öngyújtót zsebe mellé tette, nem is vette észre, hogy leesett. — Tűz! A lövedékek magasan a fejük fölött zúgtak át, és a távolban, a német tankok mögöttük, két tölcsért vágtak a havas földbe. (Folytatása következik) csodálatos vakamba nyelvén* miközben a páncél üregéből hosszú késekkel kivagdalták az állat puha testét. A gyűlöletes mamba Olyan területeken, ahol feltétlenül lennie kellett, vadászainkat is többször kértem, hogy ha netán kígyóval találkoznának annak ne a fejét lőjjék szét és főleg ne engedjék az agyonlőtt kígyót a benszülöt- tek által széttrancsírozni. Sajnos kérésem teljesen hiábavaló volt. Pedig vadászaink két ízben is lőttek mérges kígyót, úgynevezett mambót, melyek közül sajnos csak az egyiknek a bőre került el hozzám. Csodálatos a bennszülötteknek és a hivatásos fehér vadászoknak az utálata és félelme a mérges kígyóktól. Ha agyonlövik ezeket, rendszerint széjjelverik a testét is. Kígyó a sátorban Pedig ezek a mérges kígyók csak akkor támadnak, ha az ember ingerli, vagy zavarja. Kiváló példa volt erre az 1. sz. táborunk, ahol az ebédlő sátrunkban egy szódavizes láda alatt két héten keresztül észrevétlenül meghúzódott egy hatalmas mamba ésl nem mart meg senkit sem közülünk, pedig az ebédlősátorban bizony sokszor megfordultunk naponta étkezési idő alatt és azonkívül. Mikor azonban a tárót bontani kezdték és a sződavizes ládát a bennszülöttek felemelték, tehát biztonságosnak vélt nyugvóhelyén megzavarták, rátámadt a négerekre, akik őrült kiabálással menekültek a szélrózsa minden irányába, mígnem egyik hivatásos fehér vadászunk végül is lelőtte. A bennszülöttek félelmét a mérges kígyóktól igazán meg lehet érteni. Mérgük — ha védőszérum nincs a közelben — ugyanis feltétlen halált okoz* Viszont van közöttük olyan, mérgét áldozata szemébe köpi — amint mondják két méterről halálos biztonsággal —, s ha nincs a közelben [segítség, úgy a szerencsétlen áldozat megvakul. Elefántcsapáson j Vadászaink egy része megpróbálkozott elefántvadászattal is — egyik hivatásos fehér vadászunk ugyanis a számára minden évben illetékes elefántbikát felajánlotta lelövésre s csak az agyarakat kérte, a bőrt és a csontvázat teljes egészében átengedte volna a múzeumnak. Sajnos kb. egy héten keresztül csak az elefánt nyomát követték, de lőni nem sikerült. A csodás Serengeti Első számú táborunk bontása után, míg az új második táborunk felépült, mely kb 31S km-re volt Arushától északnyugatra, valamennyien Sero- nérába mentünk, honnan a Serengeti — egy óriási kiterjedésű sic terület — állatvilágát fényképeztük terepjáró kw autónkból. Itt az állatok — főként az oroszlánok — annyira hozzá vannak már szoktatva az autós fényképező túristákhoz, hogy 4—6 méterre is bevárják a kocsit. Ilyenkor az autóban mindig van egy hivatásos fékét* rendőr, aki egyrészt a fényképezni kívánt vadhoz irányítja az autót, másrészt ellenőrzi, hogy a vendégek betartják-e at előírásokat. A vad legcsekélyebb molesztálnia, pisszegéssel vagy füttyéntgetéssel is tilos az ilyen vadvédelmi területeken* (Folyt, köv.)
