Petőfi Népe, 1960. március (15. évfolyam, 51-77. szám)
1960-03-13 / 62. szám
4. oldal 196P, márciu: s II, vasárnap A klasszikus prózát^ szeretem Qlmud dijuk ílűiidöt DClárát, a Kecskeméti Katona József Színház művésznőjét S1*V-V • • f Mtözőjében bukkanunk ^ Göndör Klárára, a Kecskeméti Katona József Színház kiváló művésznőjére. A próba utáni fáradalmakat piheni s az édesanya szerető tekintetével nézi 14 éves fia Luli, és 8 éves kislánya Tubi fényképét. Fali- tükre fölött egy nagy szív látható, melynek közepébe rejtette imádott két gyermekének fényképét. Göndör Klára a Győri Kisfaludy Színházból jött Kecskemétre 1958. őszén. Városunk közönsége már 1957-ben megismerkedett nevével és művészetével, amikor Kecskeméten vendégszerepeit Kiss Ferenccel a Játék és valóság című színdarabban. Kecskeméten való tar— Régi vágyam válik valóra, mivel én játszhatom Shakespeare: Vízkeresztjében Olivia szerepét. Őszintén megvallom: főleg a klasszikus prózát szeretem. Egyik legszebb színészi álmom teljesülne, ha egyszer rém osztanák Vörösmarty: Csongor és Tündéjéből Mirigy figurájának életrekeltését Kezdő színésznő korom óta vágyom erre az izgalmas pillanatra. G öndör Klára színészi családból származik. Édesanyja Bogár Gizi híres primadonna, édesapja, Göndör József pedig jól ismert bonviván volt. Az érdekesség kedvéért megemlítjük, hogy a népszerű „Hullámzik a búzatenger” kezdetű magyar nóta az édesapja szerzeménye, G öndör Klára a művészet világában nőtt fel. Szereti a könyveket és a klasszikus muzsikát. Szabad idejét művelődésre fordítja. Rengeteget olvas, ö is rabja a régi színészi tradíciónas: szeret főzni és horgolni. — Figyelem a jellegzetes fejeket és mozdulatokat — mondja. — A színésznek a külsődleges megfigyelésekre is nagy szüksége van. A látottakat sűríti és egyszer valamelyik szerepkörében felhasználhatja. M ajd színészi élvét összegezi: Játszani, játszani! Ez a legfontosabb. Igényesnek kell lennünk önmagunkkal szemben, mert csakis akkor tudjuk belopni magunkat a sokat váró, igazi művészetet kedvelő közönség szívébe. Bieliczky Sándor Petrovicsék szekrénykéje Sokszor említették már az újságokban, a Petőfi-irodalom- ban, hogy Szalkszentmárton nem ápolja, nem melengeti Petőfi-emlékeit, sőt pusztulni hagyja a ma már csaknem műemléknek minősíthető nagy- vendéglő-épületet, melyben Petőfi szülei 1845 és 1846-ban kocsmároskodtak és amelynek egyik szobácskájábán maga a költő is hosszabb ideig lakott. A Petöfi-ház újjászületik Hát bizony az épület éveken át nem volt tatarozva, ez igaz. Az is igaz, hogy mindenre szolgált, csak a Petőfi-kultusz hirdetésére nem. Tágas udvara és elárvult szobái egyéb alkalmas hely hiányában sokáig hajlékot nyújtottak a hulladékvas lerakatnak és a helyi MEZÖKER rekeszhegyeinek, meg terményeinek. De ha eddig így is volt, most másként alakul minden. Szorgos kezek dolgoznak azon, hogy ne maradjon így és szemtanúi lehetünk annak, mi mindenre képes a lelkes társadalmi munka és alig néhány ember lázas és rajongó buzgalma. Igaz, sokat lendített az ügyön az is, hogy a MEZÖKER elköltözött, külön telepet és csinos új épületet kapott a vasút közelében és egy szép napon útrakelt a hulladékvas-lerakat is. Petőfiék hajdani kocsmája most a falu úttörő ifjúságának nyújt otthont, néhány szobája pedig valóságos múzeummá alakult. Még kezdetén van minden, de máris sok becses ereklyét ölelnek körül az öreg falak és mind között a legbecsesebbet: Petőfiék hajdani szekrénykéjét is. Árverés Sxalkssentmártonban Nem kis dolog, ha több mint száv év távlatából még Petőfi- ereklyék kerülnek elő. Érdekes lesz tehát e bútordarab történetének ismertetése, mit maga az adományozó, Bakos László szalkszentmártoni lakos családi hagyományok alapján és elfogadhatóan így ad elő. Ismeretes, hogy Petőfi Sándor szülei 1844 őszén Dunavecsé- ről elszegényedve költöztek át Szalkszentmártonba. de a szalkszentmártoni kocsmabérlet sem sokat segített rajtuk. Erre mutat az is, hogy mikor községünket elhagyva Dömsödre költöztek, az öreg Petrovics kénytelen volt ingóságainak nagyrészét elárvereztetni. Az árverés alkalmával Petrovics m/u- ga mondta ki az első és utolsó árat. — Árverésre kerültek többek között kádak és hordók is, valamint az a becses szekrény, mely most adoma nyozáSikwuea zeundtak a. (aklhitki iiätandej tan fio-dj aulai (Községi tudósítónktól.) \ A háziasszonyok a télen sem tétlenkedtek; Lakiteleken. A nőtanács ugyanis kézimunka- és főzőtanfolyamét szervezett, amelyen szívesen vettek részt és sokat tanultak .a laki teleki asszonyok. A kézimunka tanfolyamot dr. Hegedűjs__Sándor3g^ a községi állatorvos felesége, míg a főző tanfolyamot Rácz Miklósné, az iskolaigazgató felesége vezette. A tanfolyamok március 6-án értek véget és a hallgatók saját készítményeikből a tanácsházán kiállítást rendeztek. Nagy tetszést aratott a kézimunka kiállítás, de talán még nagyobb sikere volt a főzőtanfolyamon résztvevő asszonyok saját készítményének: a hideg és meleg ételeknek, tortáknak és egyéb újdonságoknak, amelyeket a falusi és tanyai asszonyok konyháján eddig nemigen lehetett látni. A két tanfolyam irányításában sokat segített Begidsán Jánosné, a nőtanács elnöke. Húsz évvel ezelőtt történt... Június végefelé jártunk, s éppen delet harangoztak, Kinn álltam a kiskapuban, s egyszer csak ismerős öregembert láttam vánszorogni a falu felé. — Apám, édesapám! Jön Kecskés bácsi! — rohantam fel az udvarra. Az öreget mindenki ismerte a faluban, és a mi fertályunkon, a szegénysoron nem volt senki, aki ne szerette volna. Nem falunkban lakott, talán nem is volt otthona. Csak nagyritkán keresett fel bennünket. Ősz táján új kalendáriumokat árult, de én, a gyerek, gyanítottam róla, hogy más falvakban koldul is. Olyan volt, akár egy fehér galamb. Szép szakálla selyemkendőként borította el sovány, mindig ziháló mellét. Fél keze hiányzott, a 14-es háború valamelyik csatamezején vesztette el, ott szerezte a bal halántéka felett éktelenkedő lyukat Is. Nemsokára megérkezett. Hátán nagy, súlyos batyut cipelt. Leemelte, apám is segített neki, — Mi jót hozott nekünk? — törte meg kis idő múlva apám a nyomasztó csendet, amely úgy nehezedett ránk. mint a tikkasztó hőség. — Mit, kedves fiam? Mit hozhattam volna? — Jó lett volna egy kis kenyér — tagolta édesapám csendesen, s maga elé nézett. — Az van egy kevés.. s Apám rögtön élénkebb lett. Rám nézett, s a megkönnyebbülés érzésének sugarát láttam a szemébenDLee&kfa káén méltatlankodtak a hatalom emberét parancsra keresők maguk között. — Feltúratják velünk az egész határt... Mégha az utat tétetnék járhatóvá, megértenék! — Bezzeg egy magunkfajtáért nem csinálnak ekkora felhajtást — háborgott apám is. És az őrmestert sohasem találták meg. Nemsokára jött a híre, hogy Kecskés bácsi is eltűnt. A szegénynegyed megdöbbenve tanácskozta meg az esetet. Arról suttogtak, hogy a falu leggazdagabb embere, a vén Buronyi látta, amint Kaszony- ból jött a falunk felé. Rongyos volt, zilált, úgy vánszorgott az országúton, mint akibe hálni jár a lélek. A gazda csak későn, visszapillantában ismerte fel az aggastyánt, de restellt megfordulni a szánkóval, s a lovak is pompásan húztak. A szemek gyűlöletet lövelltek a módosak házai felé, s egyszer- csak megszólalt édesapám: — Gyerünk! S mint megfellebezhetetlen parancsra, szó nélkül megindult utána a szegénynegyed. Fújhatott a szél, hordhatta a havat, konok elszánéssal mentek megkeresni Kecskés bácsit. Ott találtak rá, holtan, csont- táfagyottan a falutól két kilométernyire. Az emberek, az élők, levetett süveggel állták körül jótevőjük holttestét. Szemükben könny csillogott, s néma gyászukhoz az orkán fújta az indulót. Szerényt Győző som útjárt a múzeum birtoká* ba került. , \ hordók és kádak* átalakított formában ugyan, de még mind! g községünk területén találta.atók, a telepi Kiss Károly fi jldmű vés-ezermesternél. ki nagyapjától örökölte ezeket, A szekrény vándorút ja A szekrényt az árverésen Petrovicsék j. ó szomszédja, rokonságom égj- >k őse. Kiss Ábel édesapja vette meg. Jobs' voltak Petrovic?’ékkal, tegező italát i viszony ban és disznóvágások idejét is egymás segítségére voltak. Kiss Ábel, —> aki 1844-bf-n született és 1929, március 4* ón halt meg, — örökölte tehá t első ízben a szekrényt Édesapja háza eredetileg a mosdani kúltúrház helyén állott, de apja halála után másik házat vásárolt nagyobb udvarra*, mely a gazdálkodásra alkalmasabb volt: a mostani Felszabadulás út 25 szám. Ide költözött át tehát a Petro- vics-,Szekrény is. Kiss Ábel gyermekei hamarosan elhaltak és ezért örökbe- togadta Kovács Mihályt,, ki azután a Kiss Mihály nevet vetta fel. Ez a Kiss Mihály Takács Mihályné különváltan élő asz- szonyt vette feleségül és amikor 1935-ben meghalt, a házat és ingóságokat felesége örökölte, ki később Molnár Lajos MÁV-nyugdíjas felesége lett. Én 1950-ben Molnár Lajos- né legkisebb leányát vettem feleségül és akkor hallottam első ízben a Petrovics-íéla szekrényről. A szekrény a lakás kiemelkedő helyén állott. Megkérdeztem, hogy miért van ilyen nagy becsben ez a kiszolgált bútordarab, melyben sajnos sok nyomot hagytak az egerek és a szú. Feleségem édesanyja, ki egykor Jókai má- S9dtk~~ i'elescgéVrek szakácsnője volt Pesten, azt mondta, hogy ettől a darabtól meg nem válik, amíg él, mert egykor Petrovicsék tulajdona volt Idegeneknek nem is nagyon mutogatták, nehogy elvegyék tőlük. Méltó helyére került... 1959-ben meghalt anyósom és feleségemnek nem volt kifogása az ellen, hogy e szekrény visszakerüljön abba az épületbe, ahol éveken át Petőfiéket szolgálta. Majsai Károly tanító és én sokat munkálkodunk azon, hogy az elhanyagolt épület le- vetkezze az idő és a nemtörődömség nyomait örülök, hogy a szekrény adományozásával gazdagíthattam a létesülő múzeum anyagát és remélem, hogy példámat a faluban mások is követni fogják. Így nyilatkozik Lakos László. Petrovicsék egykori vendég- fogadójában pedig serényen folyik tovább a munka. Majsai Károly irányítása mellett úttörő gyerekek rakosgatnak, szépítgetnek. Most már jöhetnek Petőfi látogatók Szalkszentmártonba is. Ügy várják őket mint Dunavecsén, Szabadszálláson és Dömsödön. Van mit mutogatni! Vasberényi Gyula Dunavecse Kíca hormonkészítményekéi gyárt Kínai tudósok eljárást dolgoztak ki a Cortisone nevű hormon szintetikus előállítására. A Kínai Tudományps Akadémia szerveskémiai intézete további öt szekszuál-hormon szintetikus előállítását is kidolgozta. Ezeknek a gyógyszereknek a segítségével lehetővé válik a testi fejletlenség, a kóros elvetélés, továbbá gyulladások és allergiás betegségek gyógyítása és sikerrel felhasználhatók reumás, izületi gyulladás, a súlyos égések és az asztma kezelésénél JA napjára olyan hó esett, hogy a tehén hasán akadt, ha kiengedték. Az öregek nem emlékeztek ilyen ítéletidőre. Nappal ragyogó napsütés volt, este világos, a Hold, s a csillagok fényében a hó tündökölt. Ha szemünket a határra vetettük, nem láttunk mást, csak végtelen hószőnyeget. Észak felől, Ungvár és Munkács irányából fagyasztó szél támadt. Hordta a havat, s a házak alig látszottak ki a hófúvás alól. A dermesztő hidegtől talán a szívek is megkeményedtek. Az emberek éjt nappallá téve lapátolták a havat házacskáik körül. Egy napon aztán különös dolog történt. Dobszóval zavartál-: ki őket a határba, s a csendőrök kétszer is végigjárták a falut, hogy meggyőződjenek róla: kimentek-e valamennyien? Ügy törtek ránk, akár a fer- geteg. — Sebők csendőrőrmester úr eltűnt, meg kell keresni, ha az ég leszakad is — szólt a parancs, s röviddel rá már mindenki tudta, hogy abban a szörnyűséges időben részegen indult el a földeken a kaszonyi őrs irányába ... Majd’ megfagytak a dermesztő hidegben, de reggeltől késő estig kellett keresniük a csendőrt. — Dehát. ki látott ilyet! = Kecskés bácsi kibontotta batyuját, s lassan szedegette ki a tartalmának egy részét. — Itt van egy kis kalács, lepényke, ... meg ez a darab búzakenyér — mondotta. — És ezt a sok jóféle harap- nivalót mind látták a madarak? — kérdeztem. — A sárgarigó is? A tiglinc és az ökörszem is?... Nem is igaz... Bizonygatta, hogy igaz: madárlátta kenyeret hozott nekünk. Nem maradt sokáig nálunk. Kicsit hűsölt még, aztán szede- lőzködött, s elment. Én még harmadnap is majszoltam az öreg ajándékát. Aztán mégegyszer láttam. Késő ősz volt, ködös, nehéz idő. Fáradhatatlanul járta a szomszéd falvakat, tanyákat. Hozzánk is benézett, meghozta az új esztendőre szóló kalendáriumot. — Ilyen mesés olvasmányokat semmilyen más könyvben nem lehet találni — magyarázta, s úgy méregette kezében, mintha aranyat tartott volna benne. — Van ebben történet a hunok vezéréről, mese a vasgyúróról, a fehérló fiáról... — Legalább nem unatkozunk a télen — szólalt meg édesapám, s igyekezett jókedvűnek látszani. Az ősz lassan elmúlott. Beköszönt a tél,.. Erzsébet tózkodása óta gyakran láthattuk a színpadon. Több kitűnő darabban szerepelt (Stuart Mária, Kormos ég, Bernarda háza, hogy csak a legnevezetesebbeket említsük), és hódította meg a lelkes és hálás publikumot. Közeli terveiről így beszél:
