Petőfi Népe, 1960. március (15. évfolyam, 51-77. szám)

1960-03-20 / 68. szám

1960. március 20, vasárnap

6. oldal

Népfront-bizottságaink

az ismeretterjesztésért, s a községtejlesztésért

Népfront-bizottságaink a választásra, s a Hazafias Népiront 1L kongresszusára való készülődéssel szerves egységben végzik napi feladataikat és hatékonyan segítik a VII. pártkongresszus, a megyei párt- értekezleji határozatainak megvalósulását. Sokat tesznek a termelőszövetkezetek megszilárdítása, a községfejlesztési tervek végrehajtása, s az ismeretterjesztés fejlődése érdekében.

A kiskunhalasi járási nép- íront-bizottság például március 15-től 30-ig Borotán. Kémen, Kisszálláson, Tompán és Zsana- :eresztőn a termelőszövetkezeti tagok részére négy előadásból álló, mezőgazdasági ismeret- terjesztő tanfolyamot rendez. Ballószögben és Kiskecskemé- ten a területi népfront-bizottságok munkás—paraszt ifjúsági találkozót szerveztek, melyeken baráti beszélgetések alkalmával ismerkedtek egymás életkörülményeivel, s megvitatták a parasztfiatalok művelődési lehetőségeit az elvándorlás megszüntetése érdekében. Az elmúlt hetekben a kiskunfélegyházi járási népfrontbizottság nagy sikerű jogi előadásokat tartott a járás több termelőszövetkezetében.

Március 21-én pedig a

Búzakalász Termelőszövetkezet tagjainak kérésére nagyszabású irodalmi estet rendeznek Alpáron a tsz központjában.

Ami a községfejlesztést illeti, e héten teljes ütemben megindul a nagyrészt társadalmi munkával készülő borbási tsz- bekötőút építése*

Bácsbokodon pedig a törpevízmű vezetékének építésén dolgoznak a falu lakói, — a népfront-bizottság és a tanács irányításával.

A Lajosmizsei Vörös Csillag Termelőszövetkezet kérésére a megyei népfront-bizottság műszaki szakbizottságának két útépítő mérnöke társadalmi munkával megkezdi a két iskolát, egy állami gazdaságot és a termelőszövetkezetet érintő bekötőút terveinek elkészítését.

Kiskunfélegyházán a népfront, a KISZ-szel együtt, száz holdas park létrehozását tervezi a Bányászati Berendezések Gyára mellett,

s 17 holdas városi Béke-park telepítését a Szegedi út mentén. A kecskeméti népfront-bizottság a városfejlesztés ötéves tervéhez kérte mintegy 2000 lakos javaslatát. — se héten kezdi meg a beérkezett kérdőívek feldolgozását.

Húsz éve az olvasztókemence mellett

S. Bakos Mihály, a Zománc- ipari Müvek Kecskeméti Gyáregységének olvasztára 20 évvel ezelőtt engedte ki először az olvasztókemencéből a folyékony, fehéren izzó vasat.

Kezdetben 80—90, jelenleg már 300 mázsa folyékony vasat állít elő naponta a kohókban.

Az olvasztármunka egész embert kíván. Télen 45, nyáron 90 fokot lehel az olvasztókemence. A kifolyó nyílását kétpercen- ként nyitja ki,

Képünkön S. Bakos Mihály utat enged a kohóban fortyogó forró vasnak.

dinit eltakarnak a izánuyk

Miért nem teljesítette a termelékenység növelésének tervét a Bajai Gyapjúsziivetgyár és a Raiiaüzem?

Hírt kaptunk arról, hogy a

két bajai nagyüzemben nem emelkedett a kívánt mértékben tavaly a termelékenység. Kiváncsiak voltunk az okokra, így hát ellátogattunk a két gyárba.

Többet termeltek és mégis..*

A Bajai Gyapjúszövetgyór 1959-ben 51400 négyzetméterrel több árut adott a kereskedelemnek, mint 1958-ban. s ennek ellenére az egy teljesített órára eső termelési érték 14.2 százalékkal kevesebb volt, mint

1958- ban.

A lemaradást elsősorban a gyártmányösszetétel változása okozta. Míg 1958-ban a közü- leteknek gyártott gyapjúszövet termelése az évi össztermelésnek 63 százaléka volt. addig

1959- ben már csak a 41 százaléka. Ezzel egyidejűleg majdnem a duplájára — 43,6 százalékra — nőtt az olcsóbb nyersanyagot és sok munkát igénylő takaró gyártása. A szőnyegtermelés az 1958. évi 0,3 százalékos mennyiségről 1959- ben 7,7 százalékra nőtt.

Ezek az új gyártmányok jóval kisebb értéket képviseltek, mint a közszállítási cikkek, mert importanyag-szükségletük jóval kevesebb mint azoké. Emiatt aztán a vállalat bevétele a késztermékeik négyzetmétereként átlagosan 2,42 forinttal volt kevesebb mint 1958-ban.

Tehát a gyár 1959-ben nem a drága anyagot, hanem főleg a munkát exportálta. A munkaigényességet növelte az is, hogy sok mintás, áru készült. A gyakori átállás igen sok munkaidőt vett el a szövőktől. Ennek következtében tavaly két gép helyett egy szövő csak 1,9 gépet kezelt. Mivel pedig az olcsóbb gyártmányokhoz vastag fonalat használtak fel, egy szövő két gépen, a 70 ezer vetés helyett a takaróknál 55, a szőnyegnél 44 ezer vetést tudott elvégezni egy műszak alatt.

Amin lehetett volna’ javítani

Az objektív akadályok mellett előfordultak olyan hibák is, amelyeken a gyár vezetősége segíthetett volna. Ezek közé tartozik az indokolatlanul nagy munkaerő-vándorlás.

1959-ben 303-an kérték felvételüket ebbe a gyárba, s 146-an léptek ki.

Az új dolgozók gyakorlatlansága is közrejátszott abban, hogy a termelékenység nem érte el a kívánt szintet.

Az új technológiák késedelmes bevezetése, egyes iizemekSzámos termelőszövetkezetünk példája bizonyítja, hogy jövedelmező a baromfitenyésztés, ha megfelelő szaktudással végzik azt. Ezért a megyében tanfolyamok indultak. Száz- hüszan végeztek el ilyen egyhetes tanfolyamot, de nagyon dicsérendő a Földművelésügyi Minisztérium kezdeményezése is. A Városföldi Állami Gazdaság bugaci üzemegységében ugyanis háromhetes tanfolyamot szervezett minisztériumi költségen. Ezen Szabolcs, Hajdú és Szolnok megye termelő- szövetkezeteinek baromfitenyésztői vesznek részt zömmel és éppen itt van szerintünk a hiba.

A mi megyénk termelőszövetkezeteiből csak öt hallgaben pedig az állásidő növekedése ugyancsak károsan befolyásolta a termelékenységi alakulását.

Mi hát a teendő? Az eddigi-j nél gyorsabban kellene alkal-i mazni a más gyárakban mari jól bevált korszerű technológiát.

tóra van »keret«* míg mú megyékből ennek többszörös« vesz részt a színvonalas előadásokon.

Nem tudni, miért van ez így» és főként azért érthetetlen*, mert Bács megyében tartják *! tanfolyamot és mint említettük, nagyon megnövekedett a, baromfitenyésztés iránti érdeklődés nálunk is. Termelőszövetkezeteink több százezer baromfit akarnak adni az idén a népgazdaságnak. A megyei tanács állattenyésztési csoportja kérte is a Földművelésügyi, Minisztériumot, hogy változtasson a keretszámon, de a minisztérium illetékesei érthetetlenül elzárkóznak ez elöl.

Vajon miért?

K. S.

Gyártmányváltozás, költözködés — és amiről nem szívesen beszélnek

A Bajai Ruhaüzemben 13,5 forinttal volt kevesebb az egy főre eső termelési érték a múlt évben, mint azt megelőzően. A gyár vezetői a gyártmányösszetétel változásával indokolják a lemaradást.

Érvük csak részben fogadható el. Az igaz, hogy a gyártmányösszetétel megváltozása 30100 plusz normaórát jelentett a gyárnak. Kiszámítottuk, hogy ez idő alatt 48 940 darab gyermekinget tudtak volna gyártani, ami 2 544 000 forinttal növelte volna az éves termelési értéket. — Emellett azonban sok időt rabolt el az átköltözés is, s főleg az új dolgozók betanítása.

Az új munkások lépcsős normában termeltek. A tanulási idő első hónapjában, amikor a 40 százalékot elérték, akkor 100 százalékos bért kaptak. A 40 százalékos teljesítmény és a 100 százalékos bér közötti különbözet kedvezőtlenül alakította az egy főre jutó termelési értéket. A kedvezmény ellenére a betanítási idő után

igen sok dolgozó nem teljesítette normáját.

Gátolta az előrehaladást továbbá az is, hogy a gyár vezetősége a műszaki fejlesztéssel az elmúlt évben igen keveset törődött.

Változtatni akarnak-e a vezetők ezen a helyzeten? Igen! Rövidesen 16 darab kéttűs, gyorsfordulatú varrógépet állítanak munkába a szalagokon. Nemsokára megkapják a svéd- rendszerű, dobozkiváltós varrógépszalagot is, amely 60 személynél 6—6 százalékos termelékenység-emelkedést jelent. Az új rendszerű kooperáció bevezetésével is a termelékenység újabb 10—15 százalékos emelkedésére számítanak. *

Cikkünkben csak néhány jellemző, fontos dolgot említettünk meg. Az itt felsorolt tényekből is megállapíthatjuk* hogy az objektív okok melletti olyan mulasztások is történtek* amelyeknek megszüntetése nem a holnap, hanem a ma feladata^ V. K.

4 hűvös keret

Mesélj, nagypapa l •. •

Az alkony ráborította köpenyét a városra, mire nagyapa hazaért a barátságos, vendégmarasztaló lakásába. Ahogy belépett az ajtón, a két unoka, az ötéves fiú és a tizenkétéves kislány nyakába csimpaszkodott, s össze-vissza csókolgatta.

Kiszabadulva ölelő karjukból, eszébe jutott, hogy mára megbízatása van: egy fontos iratot kell megkeresni- Kinyitotta szekrényének egyik fiókját, s belelapozott a megsárgult, féltve őrzött iratkötegc’ ' e. A két gyermek csendben f igye. ,e, majd kisvártatva odahúzódtak melléje. Egyszercsak a kisfiú, meglátva egy piros dobozt, rácsapott, mint a héja. Gyors mozdulattal felnyitotta. Egy érem volt benne. Forgatta, nézegette, s lopva a nagypapára tekintett, miközben mellére tűzte a tanácsköztáxsasági emlékérmet. Aztán odaállt eléje:

— Nézd, milyen szép!

Az őszhajú, boldogságtól sugárzó arcú nagyapa szemei a messzeségbe révedtek. így szólt: — Szép..., majd hosszú hallgatás következett. A csendet a kisfiú törte meg: — Miért kaptad?

A nagyapa ölébe kapta az unokáját. Pár pillanatig az járt az eszében, miképp egyszerűsítse gondolatait, hogy a kis unoka is megértse.

— 1916-ot írtunk — kezdte. — Há- tn-ú volt- Nagyapád hadimunkásként

dolgozott Pesten. Nem sokáig, mert részt vettem egy sztrájkban, s büntetésül előbb Becsbe, majd az olasz frontra parancsoltak. Az életet pusztító harctérről 1918 decemberében jöttünk haza, Kalocsára. Itt tartózkodtunk 1919. március 21-ig, a Tanács- köztársaság kikiáltásáig. E napon mi, fiatalok, felesküdtünk a proletárdiktatúrára. Mint a 15. vörös gyalogezred harmadik zászlóaljának katonái harcoltunk tovább. Most már tudtuk, hogy miért; a munkáshatalomért, az állandó munkáért, a nagyobb darab kenyérért..;

— Aztán átvezényeltek bennünket a Csongrád—Szentes védelmi vonalra. Itt sem voltunk sokáig. Egy éjszaka felszedelőzködtünk, s pár nap múlva Lévától 15—29 kilométerre vagoníroz- tunk ki- Gyorsan állást foglaltunk egy magaslaton. Még jóformán meg sem melegedtünk, az ellenség lőni kezdett bennünket. Pörgött az ágyú, szóltak a géppuskák. Végül is mi kerekedtünk felül.

— Ügy volt, hogy üldözzük az ellenséget, de visszaparancsoltak bennünket. Ez egyikünknek sem tetszett. — Inkább itt pusztuljunk el, de egy tapodtat sem megyünk hátra! — mondottuk mindannyian. A lakosság pedig kérve kért bennünket: ne menjetek el, maradjatok itt.;.

— Egy hétig nem is mozdultunk. Közben minduntalan jöttek a sürgető parancsok: visszavonulni! Ez nagyon elkeserített minket. De hiába húztuk az időt, vissza kellett vonulni. Útközben a kecskeméti lovassági laktanyában pihentünk meg. Ott volt Landler Jenő elvtárs is, aki egy gyűlésen elmondotta nekünk, hogy mit akar a Tanácsköztársaság, milyen törvényeket alkotott, mit jelent a proletárhatalom- Bejelentéseit örömmel fogadtuk, de megkérdeztük tőle: miért kellett visz- szavonulni? A választ hümmögve fogadtuk. Csak akkor derült fel ^rcunk, amikor ezt mondta: tűzbe kell mennünk a nép boldogulásáért.;.

— S hogy mennyire igaza volt, azt később tapasztaltuk. Kecskemétről ismét Csongrádra mentünk. Én akkor géppuskás voltam. Egy hidat őriztünk. A románok minden áron el akarták foglalni. Repülővel, tüzérséggel puhítottak bennünket. A túlerővel szemben hátrálni kezdtünk. Ott esett el több osztrák munkás barátom: Felesik Gusztáv, a Brenner fivérek és mások. Emlékezetes ez a csata azért is, mert az ezredtörzs — amely urakból állt, és csak színleg volt a Tanácsköztársaság mellett — meglógott, átállt a románokhoz. Ml visszavonultunk, majd később a szélrózsa minden irányába szétszéledtünk. Én Kalocsára kerültem- A románok elfogtak, s agyba- főbe vertek. A Horthy-rendőrség pedig mint megbízhatatlant tartott számon. Emiatt aztán jó ideig csak alkalmi munkában tengődhettem. Hát így lett vége akkor a forradalomnak.

— Meghitt barátaimmal, Farkas Lajossal. Matus Istvánnal, Markó Józseffel, Böndör Károllyal huszonöt évig egymás közt is suttogva beszélgettünk arról, hogy a Szovjetunióban a munkásoké a hatalom, ott lehet dolgozni, nálunk pedig a nincstelenség kenyerét eszik az emberek.

— Aztán felragyogott a szabadság ‘ napja nálunk is. Amiért 1919-ben harcoltunk, a fehér terror idején huszonöt évig szenvedtünk, az 1945-ben a szovjet csapatok megjelenésével valósággá lett: szabadok, boldogok lettünk. . i

•

Ezt mesélte unokáinak Weídl Jenő elvtárs, a "szerető nagyapa, kinek emlékezetében ott zubog egy küzdelmekben nehéz idő hősi történelme. De ma is dolgozik, hogy a bekövetkezett boldogabb aranykor napsugara a jövőben még nagyobb fénnyel ragyogja be unokáinak életét,

(venesz)

i