Petőfi Népe, 1960. február (15. évfolyam, 27-50. szám)
1960-02-16 / 39. szám
3. oldal ,1900. j február 15, kedd NEMZETKÖZI SZEMLE <WXKK><><><>CKK>0<>0<><>0<>0<>0<><H>0<>00<>C^(><><>CKK>0<X>0<><>00<K3<KW>0 A béke útvonalán... Nyikita Szergejevics Hruscsov ismét úton van. Kedden még Moszkvában tárgyalt olasz vendégével, Gronchi államelnökkel, csütörtökre virradó hajnalon már a Himalája fölött röpítette gépe, hogy ázsiai kőrútjának első állomásán, az Indiai fővárosban Nehru miniszterelnökkel találkozzék. A magasrangú olasz vendég a NATO katonai tömb rendszerének egyik fontos hatalmát képviselte Moszkvában. A szovjet kormányfő mostani körútja pedig olyan ázsiai országokba vezet el — Indiába, Indonéziába, Burmába és Af ganisztánba — amelyek elkötelezték és tartják is magukat a »Pancsa Sila«-hoz, — békés együttélés öt elvéhez. A szovjet miniszterelnök múlt heti tárgyaló partnerei tehát lényegesen eltérő külpolitikai irányvonalat képviselnek. Mégis ennek a két, jellegében egymástól erősen különböző találkozónak ugyanaz a gondolat volt az alapeszméje: az a felismerés, hogy az emberiségnek, a két társadalmi rendszernek nincs más útja, mint a békés együttélés. A Szovjetunió világjáró békenagykövete ezúttal másodszor lép India földjére. Azóta, hogy *— alig több mint négy éve első ízben ott járt, nagyot változott a világ. Akkoriban a NATO-hatalmak vezetői keserű szavakkal támadták Nehrut és mindenképpen »óvták« a békés együttélés »szovjet csapdájától«. Ma pedig? Nos, Nehru miniszterelnök — és még sok más ázsiai és afrikai vezető személyiség — fényesen igazolva láthatja, az aktív, békés együttműködésre törekvő külpolitikáját. Manapság már a vezető NATO-hatalmak kormányaitól is egyre több meghívás érkezik Hruscsov címére. Vagy éppenséggel ezeknek az országoknak vezetői maguk keresik fel a szovjet miniszterelnököt a Kreml-beli dolgozószobájában. A két indiai látogatás között eltelt négyéves időszakban a szovjet diplomácia sikerrel ostromolta meg és vette be a hidegháborús erők fő ellenállási vonalát. Ebben a sikerben nagy szerepet játszik az az új diplomáciai stílus — a felelős államférfiak személyes kapcsolatainak megteremtése •—, amelyet a szovjet kormány vezetett be a világpolitikába. Ennek a diplomáciai frontáttörésnek a legfőbb tényezője természetesen az volt, hogy a szocialista világ hatalmának páratlan arányú és iramú megnövekedése ellenállhatatlan erőt kölcsönzött a békés együttélés eszméjének. E gondolat térhódításához nagymértékben hozzájárultak a Szovjetunió »kozmikus követeinek« világűr-, utazásai is, amelyek a hidegháború legmakacsabb híveivel Is megértették, hogy a szocialista világban működő társadalmi, politikai és gazdasági tényezők végső soron katonai tekintetben is a szocializmus javára billentették át a nemzetközi erőviszonyok mér- , legét. Az ésszerűség, a világ új erőviszonyainak józan felmérése a tárgyalóasztal mellé parancsolja még azokat is, akik tegnap vagy tegnapelőtt »vörös mákonynak« minősítették a békés együttélés gondolatát. A* értelem felülkerekedésének félreérthetetlen jelei ma már a kapitalizmus fellegváraiban js megnyilatkoznak. Mind többen kénytelenek rádöbbenni: korunknak, az atom- és rakétafegyverek korának megmásíthatatlan parancsa, hogy a felelős államférfiak megtalálják végre a közös nyelvet. Mind többen megértik, hogy a szocializmus és kapitalizmus történelmi vitájának eldöntését nem szabad a fegyverek erejére bízni. Ez a gondolat — ha nem is egykönnyen és egyértelműen — immár a hivatalos politika rangjára emelkedett Londonban, Washingtonban s talán Párizsban és Rómában is. Első indiai látogatása óta szovjet kormányfő három világrészt utazott be: mintegy 160 000 kilométert hagyott maga mögött, az egyenlítő hosz- szának négyszeresét! Négy év folyamán 16 ország népét és vezetőjét kereste fel, hogy személyesen is kinyilvánítsa előttük a szovjet nép törhetetlen békeakaratát és együttműködési készségét. A szovjet diplomácia páratlan kezdeményező készsége és lendülete valósággal magával sodorja a nyugati világ vezetőit is. Nem lehet véletlennek tekinteni, hogy ezekben az években a vezető kapitalistahatalmak legmagasabbrangú képviselői első ízben tisztelték meg látogatásukkal azokat fiatal ázsiai és afrikai független államokat, amelyeket nem is olyan régen még csupán gyarmati közigazgatás vagy teljhatalmú helyi megbízottaik jelentései — no meg, persze, az onnan származó busás profit és természeti kincsek — alapján ismertek. Eisenhower elnök decemberi ázsiai—afrikai körútja, Macmillan miniszterelnök most zárult Afrika- utazása és más nyugati vezető személyiségek egyre gyakoribb látogatásai a »színesbőrű« államférfiaknál, — mind megannyi beszédes bizonyítéka, hogy a gyarmati korszak álkos következményeivel küzkö- dő új nemzeteknek nyújtott nagyvonalú és önzetlen szovjet segítség a kapitalista kormányokra sem maradt egészen hatástalanul. Az utóbbi négy évben India egymilliárd, Indonézia 427 millió, Afganisztán 480 millió rubel értékű gazdasági segélyt kapott a Szovjetuniótól, A szovjet segítséggel épülő kohóművek, gépgyárak, ércfej- tők és bányamű vek, vegyipari, kőolajipari és gyógyszeripari vállalatok, acélba és betonba öntött bizonyítékai a szovjet nép önzetlen barátságának és annak is, hogy Ázsia és Afrika fiatal nemzetei csakis a békés együttélés útján, a szocialista országokra támaszkodva védelmezhetik meg gazdasági es politikai függetlenségüket. A fejlődésükben elmaradott országok gazdasági megsegítésére szólító szovjet »kihívás« a két társadalmi rendszer békés versengésének új frontszakaszát nyitotta meg. Ebben és csakis ebben leli magyarázatát, hogy újabban már szaporodnak a politikai feltételektől mentes nyugati segély-ajánlatok is, amelyeket minden túlzás nélkül úgy tekinthetünk, mint a szocializmus által nyújtott segítségnek egy sajátos, közvetett formáját. A szovjet kormányfő mostani kőrútján csaknem az emberiség negyedét látogatja meg. Több mint 500 millió ember előtt ismétli meg a kapitalista Nyugathoz intézett kihívást»Rajta* versenyezzünk, de ne a fegyvergyártásban, hanem békés gazdaság fejlesztésében. Ez hasznosabb lesz a világ minden népének,« A szovjet diplomácia fáradhatatlan erőfeszítései nyomán tovább erősödik a békés együttélés híveinek tábora és egyre erőteljesebb a jégzajlás a hidegháborús frontokon. Kezdenek újjáéledni, újjászövődni a hidegháború éveiben megdermedt és megszakadt kapcsolatok a világ sorsáért elsősorban felelős nagyhatalmak vezetői között. Lassanként kiformálódnak és egymásba illeszkednek a nemzetközi tárgyalások gépezetének fogaskerekei, s már közel a pillanat, amikor az ésszerűségnek ez a gépezete teljes lendülettel beindulhat végre. A nemzetközi élet nagy körképe, természetesen ma sem egészen zavartalan. Távolról sem az! Hiszen működnek még a kerékkötők... A csúcstalálkozót megelőző, világméretű sürgés-forgásból a hidegháború politikai mai vezéralakja, Adenauer sem hajlandó kimaradni. Az olasz államelnök moszkvai látogatásának előestéjén »véletlenül« éppen Rómába utazott, s nemsokára pedig Washington és talán Párizs is következik. Vagyis a bonni kancellár egymás után felkeresi a kelet—nyugati találkozóra készülődő partnereit: talán még lehet tenni valamit. Ha megállítani nem is, de legalább némi homokot szórni az induló tárgyalási gépezet fogaskerekei közé. Es a hideg- háborús irányzat erejét semmiképpen sem szabad lebecsülni. Ez a megvert, de véglegesen le nem győzött irányzat sok nehézség, huzavona, sőt visszaesés okozója lehet. De — minden jel szerint — még Adenauer és tengerentúli hidegháborús »elvbarátai« sem állhatják el többé a kelet— nyugati közeledés útját. ... És a szovjet kormányfő folytatja békék üldelését. Uj Delhi után Dzsakartába, Ranr gunba és Kabulba visz az útja. Majd Párizs következik, utána talán Bécs, s rövidesen Afrikában is megjelenik a szocializmus békenagykövete. Mind sűrűbben rajzolódnak rá a világatlaszra a szovjet miniszterelnök béke-misszióinak útvonalai — lassanként átfogják egész földgolyónkat s nyomukban diadalmasan tért hódít az államok békés együttélésének immár nem csupán a gondolata, hanem gyakorlata is. i NAPTÁR 1960. február 16, kedd. Névnap: Julianna. Napkelte: 6 óra 51 perc. Napnyugta: 17 óra 7 perc. * — Megyei tanácstagi fogadóórát, ma, február 16-án a megyei tanács épületében délelőtt 9 órától 13 óráig Varga Jenő elvtárs tart, dr. óientéutj uafitdi 85 évvel ezelőtt, 1875-ben született Landler Jenő, a magyár munkásmozgalom kiemelkedő alakja. A Tanácsköztársaság idején belügyi népbiztos, majd a Vörös Hadsereg főparancsnoka. Nevéhez fűződik a diadalmas felvidéki offenzív a. A proletárdiktatúra bukása után emigrációban élt. 1928-ban halt meg és hamvait a moszkvai Kreml falában helyezték nyugalomra. * 80 évvel ezelőtt, 1880-ban született Nyikolaj Podvojszkij, az oroszországi kommunista mozgalom kiváló harcosa. Podvojszkij 1948-ban halt meg. — A raktárgazdálkodással kapcsolatos dí jmegáliapí tusoknak az Országos Árhivatal hatáskörébe utalásáról rendelet jelent meg a Magyar Közlöny 12. számában. — Nagy az érdeklődés az IBUSZ által rendezett csehszlovákiai utazások iránt a bácsalmási járás pedagógusai között. Az első napokban a csehszlovákiai társasutazásokra több mint húsz pedagógus adta be a kérelmét. — Befejezték a földút javítását, a villanyhálózat bővítését és a tanácsháza tatarozását öregcsertő községben. A 275 ezer forint értékű munkálatokhoz a község lakói több mint 16 ezer forintos társadalmi segítséget nyújtottak. — Ezeregyszázan jelentkeztek a járás KlSZ-alapszerveze- teiből az Ifjúság a szocializmusért próba letételére. Ülést tartotta megyei Véradó Kör Szombat délután minden hely foglalt volt a Bács megyei Vérkonzerváló Állomás ebédlőjében. A Véradó Kör estébe nyúló tanácskozás keretében vitatta meg a mozgalom eddigi tapasztalatait és az I960, évi feladatokat. Az elnökségben helyet foglalt: Pankovits József né oiszággyűlésl képviselő, a megyei nőtanács enöke, dr. Losoncé Mihály orvosőrnagy, a Vöröskereszt Országos Vezetőségének tagja, Kriston Ferenc, Kalocsa termelőszövetkezeti város tanácselnöke és dr. Takács Sándor főorvos, a Vérkonzer- váló Állomás vezetője. Kriston Ferenc, a Véradó Kör elnökének megnyitó szavai után dr. Takács Sándor számolt be az állomás elmúlt évi munkájáról. Elmondotta, hogy a Véradó Kór és a Vöröskereszt szervezetek tagtoborzó munka- iának íu-edménveként 1959-ben 1850 fővel nőtt az önkéntes véradók tábora. Beteg embertársaink gyógyítását szolgálva az állomásnak így lehetősége nyílt, hogy az 1958. évi 1700 literrel szemben tavaly 2800 liter élet- nientő vért adjanak a kórházaknak és klinikáknak. Takács doktor végezetül hangsúlyozta, hogy a biztonságos termelés, kórházaink jó vérellátásának alapja a véradó-mozgalom állandó növelése. A vitában legtöbb szó esett az ingyenes véradó-mozgalom szélesítéséről. A vasutas véradók többek között vállalták, hogy a Kecskeméti Honvédkórház egyik kórtermét ezentúl ők látják el vérrel. A vita végén Kriston Ferenc elnököt, mivel Kalocsára szólította hivatásit, tisztsége alól felmentették. A Véradó Kör új elnökének Pankovits József né országgyűlési képviselőt, a megyei nőtanács elnökét választották meg.. — Az Aida második részét ismerteti Aszalós Endre tanár a Bajai József Attila Művelődési Házban kedden este 6 órai kezdettel megrendezendő zeneest keretében. — Az influenza-járvány az elmúlt két héten tovább terjedt Svájcban. A jelentések szerint a járványnak eddig 54 halálos áldozata van. Zürichben és Bernben bezárták az iskolákat. —• Az idén ünnepli fennállásának 100 évfordulóját Kecskeméten a Bartók Béla énekkar. Ebből az alkalomból ünnepségsorozatot rendeznek Kecskeméten. —- Parkettával burkolták az orgoványi általános iskola erősen megrongálódott padlózatát — jelenti községi tudósítónk. — Ebben az évben is megrendezik március 10-tól április 10-ig a fásítási hónapot. A Kiskunsági Erdőgazdaság például 1000 hektár összefüggő homokos, kopár területre telepít erdőt. — A Munka Vörös Zászló Érdemrendjével tüntették ki Csók István kétszeres Kossuth- díjas festőművészt, a Magyar Népköztársaság kiváló művészét 95. születésnapja alkalmából. — Három új iskola épült a kalocsai járásban: Dusnokon, Dunaszentbenedeken. és Alsóereken 8 és fél millió forint értékben. Az elmúlt tanévben még 21 osztályteremben cserélték ki újakra a régi padokat. — Negyvenezer egyesület van a hétmillió lakosú Ausztriában. Minden 170 lakosra jut tehát egy egyesület, amelyből csupán Bécsben 10 ezer van. — Országos állat- és kirakodóvásár lesz február 17-én, szerdán Kerekegyháza községben. — Felújítják Szakmár községben a szállások villamosítását. A felújításhoz a Kalocsai Járási Tanács javasolta a bankhitel' folyósítását. — A mezőgazdasági könyv hónapon hazánkban 2 ezer községet keresnek fel a földművesszövetkezetek könyvterjesztői. — A Siketek és Nagyothallók Szövetségének kecskeméti csoportja jelmezes farsangi tánc- mulatságot rendez február végén. Jr — A KIOSZ kecskeméti csoportja febr. 20-án műsoros farsangi bálát rendez a Czoll- ner téri klubhelyiségben. Felvilágosítás és jegyek a helyi csoport-irodában kaphatók. 8809 Kecskeméti anyakönyvi hírek SZÜLETTEK: Krasnyán&zki András (anyja neve: Rigó Etelka), Sándor János (Kiss Margit), Mucsi Zsuzsanna (Kiss Erzsébet), Ábel János (Erdősi Rozália). HÁZASSÁGOT KÖTÖTTEK? Süveg Ödön és Egri Mária, Orbán György és Tonti Amália* Nagy Mihály és Szöllősi Terézia. MEGHALTAK: Bállá Balázs 58, és özv. Almás i LászlónéVé- keny Mária;77 éves korában. Köszönetnyilvánítás. Köszönetét mondunk mindazoknak, akik szeretett jó édesanyánk, özv. Alrnási Lászlóné temetésén részt vettek, ravatalára virágot helyezlek és részvétükkel velünk együttérezlek. A gyászoló család 8878
