Petőfi Népe, 1960. február (15. évfolyam, 27-50. szám)
1960-02-12 / 36. szám
<L oldal I960, február 12, péntek MIÉRT NEM JÖNNEK NEVES MŰVÉSZEK KECSKEMÉTRE? — Körkép a város kulturális életéről — ’ Ismerőseim, nap nap után kérdezgetik: *-> Mondd, miért nem gyönyörködhetünk Kecskeméten If ischer Annie, Bücher Mihály, IB2 AUami Hangversenyzenekar fés más Európa-híríí művészek játékában? Miért kell a fővárosba utazni, ha valamit látni, toagy hallani akar az ember? «3 I ndokoltak-e a keserű vagy gúnyos kif akadá•ok? Véleményem szerint tévednek, rosszhiszeműen ferdítenek a Kecskemét »kultúrvá- rosi« rangjáról, értékeiről elterjedt híreket egyszerű »szóbeszédnek« minősítők. Igaz, az itteni program általában szegényesebb, mint jó néhány nagyvárosban, de azért támogatásra érdemes kezdeményezés bőven található itt is, Ámde, ki a fillért nem becsüli, a forintot nem érdemli ... A színház prózai előadásaira ide utazó vidéki vendégek kétszer lepődnek meg; először •a félig telt nézőtér, másodszor a remek alakítások láttán. Nem értik — mondják távozáskor —, hogy ilyen kitűnő társulatnak miért kell néha- néha félig telt ház előtt játszani. A gondosan előkészített nagyzenekari hangverseny- sorozat koncertjein üresen ásít jó néhány szék. A képzőművészeti tárlatokra sem tolonganak még az emberek. Az itteni »elmaradottságra«, eseménytelenségre, szürkeségre panaszkodók sem. Otthonukban maradnak, mert rendszerint ilyenkor jön mindig valami közbe. A városban levő népművelési szervek pedig elsősorban az ő tevékeny segítőkészségükre számítanak. Az igazán művelt ember mással is megosztja a művészetek és a tudomány által nyújtott jóérzését, örömét. Rosszul érzi magát, ha környezete levegőtlen, minden hatástól elzárkózó, a szó legteljesebb értelmében mondván: kispolgári életet él. Elsősorban, s mindenekelőtt személyes mejelenésükkkel kellene vonzaniuk, csábítaniuk a többieket, mert »a jó bornak nem kell cégér« szólás Kecskemét kulturális életére még nem vonatkoztatható. A látogatottság és a művészi érték közötti arány torz, egészségtelen. A városi pártbizottság mindezek ismeretében állította ösz- sze a kétéves művelődéspolitikai irányelveket. E sorok írója bizonyosra veszi: az irányelvekben megszövegezett elképzelések, elgondolások pontról- pontra megvalósulnak, ha a szükséges feltételek biztosítására elegendő figyelmet fordítunk. A pillanatnyi lehetőségek eléggé szűkek, az adottságok kedvezőtlenek. A megye minden városában, sőt a nagyobb községekben is működik állami irányítással tevékenykedő művelődési otthon, csak Kecskeméten nem. (A helyzet ilyen alakulásáért senkit sem lehet elmarasztalni — legkevésbé a mostani vezetőket. Az idő azonban kényszerítőén sürget: cselekedni kell.) A szakszervezetek kezelésében működő művelődési otthonok — kis befogadóképességük és egyéb okok miatt — még átmeneti megoldásként sem felelnek meg. Igényesebb előadások, hangversenyek leginkább csak a színházban rendezhetők meg. Ez meglehetősen drága mulatság. Ráadásul oaásiíol a művelődési ház munkatársai segítik a népművelési felügyelő tevékenységét. Itt? A KISZ kulturális seregszemléjére jelentkezett 20 csoport nevelése, tanítása szinte lehetetlen kívánalomnak tűnik a- városi művelődési felügyelővel szemben. Pillanatnyilag Kecskeméten két függetlenített ember foglalkozik kulturális ügyekkel, —* Baján tudomásunk szerint öt. A szakszervezeti művelődési otthonoknak kellene a városi művelődési ház feladatát is ellátni. Próbálkoztak is ezzel, félénken, határozatlanul és bágyadtan. Felesleges a helyzet ilyen körvonalazása után hangsúlyoznom: fokozott felelősség hárul a városban élő népművelési dolgozókra, — bármelyik szerv alkalmazásában is állanak. A kártyaszobák létét csak szükséges rosszként, átmeneti engedményként fogadhatjuk el. Jó, szép és tartalmas műsorokkal kell kicsalogatni a füsttengerből a szabad idejüket kizárólag kártyázással »elverőket«. A jó munkás nem szorítkoz- hatik legszűkebb értelemben meghatározott kötelességeinek teljesítésére. Nem csak arra vállalkozik, amit »számonkér- hetnek« tőle — tevékenységét szélesebb összefüggésekbe helyezi, ágyazza. Jelen esetben: végső fokon nemcsak a »saját« rendezvények száma — még azok örvendetes sikere sem — dönti el, határozza meg, hogy egy-egy kulturális szerv milyen értékű munkát végez. Tegyük fel példának okáért, hogy a KPVDSZ Szilády Károly utcai Művelődési Házában — helyesebben klubszobáiban — színes, tanulságos műsorokban gyönyörködik esténként az érdeklődők serege. Ez önmagában dicsérendő eredmény — de nem elegendő. Ha a színház igényesebb előadásain, hangversenyeken, művészeti csoportokban, szakkörökben hiába keressük a kereskedelemben, pénzügyi intézményeknél stb. dolgozókat — akkor fáradozásuk nem sokat ér, bizonyos fokig öncélúság veszélyét idézi. * E zek a kívánalmak rendkívüli erőfeszítést, a párt-, állami, szakszervezeti és vállalati vezetők maradéktalan és maximális támogatását tételezik fel. Ezért tapasztaltuk elfanyalodva, hogy néhány üzem igazgatója még a rendeletekben előírt összegeket sem bocsátja kulturális célokra; Természetesen az állami szerveknek is többet kellene tenniük a kulturális igények kielégítése, ébresztgetése érdekében. Biztosítani kell — a vállalatok, szakszervezetek erkölcsi és anyagi támogatásának megszervezésével is — a szükséges létesítményeket. — Mindenekelőtt, rövid időn belül, korszerű, célszerű művelődési otthont kell létesíteni. A szabadtéri színpad építéséről sem feledkezhetünk meg. Hangsúlyozandó az összefogás fontossága. Anyagi és szervezési kérdésekben egyaránt. A pártbizottság javaslatára megalakított kulturális bizottság véleménye szerint Kecskeméten sem lehet egymástól független »állami«, külön »szakszervezeti« kulturális hálózat Ilyen fogalmakban, kategóriákban senki sem gondolkozhat, nem intézkedhet. »Kultúrára« most is sokat — ha még mindig uen, is eleget ' — költenek a megyeszékhelyen. A »keretek« egy része azonban haszontalan, bosszantó csermelyekbe —> néha-néha posványos állóvízbe — íolydo- gál, beszárad, elpárolog, különösebb haszon’, .cél nélkül. Közös mederbe kell terelni az apró, el-eltünedező erecskéket, és akkor hajók cipelésére, fürdésre, felüdülésre egyaránt alkalmas folyócskák szelik majd keresztül a ma még vízben szegény területeket is. A vízhálózat rendezését az országos hatóságok már megkezdték. Kijelölték az új medreket is. A többi mór rajtunk múlik. {. t G yűléseken, magánbeszélgetésekben többször bírálták a városi tanácsot. Nem áldoz eleget a »kultúrára«! A vád súlyos, de — szerencsére — erősen túlzó, csak részletigazságokat tartalmaz. Egy időben néhány ember mulasztásai miatt valóban eléggé háttérbe szorultak itt a kulturális érdekek. Még a meglevő anyagi eszközök megóvásával 3em foglalkoztak kielégítően. Más városokba szállították a Szilády gyűjteményt, a múzeum állományának tekintélyes részét. Az utóbbi években észrevehető, biztató és megnyugtató a fejlődés. Elegendő csak a tavalyi képzőművészeti hónapra, a nagyzenekari hangversenysorozatra utalni. 1960-ban a költségvetés 55 százalékát fordítják kulturális célokra. A megtakarításokból és terven felüli bevételekből származó összeg tekintélyes hányadát is .a nép művelésére juttatják. Segítséget kérnek s— és bizonyára kapnak is — a fotósok, képzőművészek, az iskolai könyvtárak, zenészek. Támogatni kívánja a város a múzeumot is. Mindenre azonban nem juthat elegendő. — Könyvek kiadását is tervbe vette. A városban levő nagyüzemeknek is ki kell nyitniuk erszényüket. Eddig sem zárkóztak el mereven az ilyen irányú kérdések elől — gondolom a jövőben tervszerűbbé kellene tenni ezt a támogatást. #. E sorok írója nem félt az árnyékos oldal hangsú- lyozottabb, nyomatékosabb bemutatásától. Az élet és a kultúra más vonatkozásaiban összehasonlíthatatlanul többet nyújtottunk mint , bármikor. Elég csak a könyvtárhálóza. fejlődésére vagy a színhó., igényes műsorára hivatkozni A hibák éppen az erős fény, a kontraszthatás következtében tűnnek élesen a szemlélő elé. Ha egy sántító ember lassan baktató csoportba botorkál, bicegése alig észrevehető. Ha erőteljes emberek társaságába kerül — gyorsan kiderül a baj. Meg kell állni ilyenkor egy pillanatra, meg kell vizsgáim a fájós lábat, aztán ki azzal a tüskével, félre a szűk csizmával. Nem lehetetlen, hogy a beavatkozás után a hátrább baktató vág a sor élére. Ügy vélem, hiszem, hogy a most megfigyelhető erjedés eredményeként kikristályosodó helyzet lehetővé teszi, hogy világjáró művészeink is ellátogassanak ide. Olyan rendszeresen, természetességgel, mint bármelyik fővárosi hangveiv senyterembe. Eljönnek, örülnek majd a meghívásnak; tudják — hallották, tapasztalták — itt megértő, lelkes közönségre és telt házra találnak. Heltai Nándor népművelési felügyelő i 'y&A* YfWiJ A bajai fiataloknak télen, nyáron kedvelt szórakozóhelye a Sugovica. Nyáron a csónakok százai tarkítják a folyó vizét, télen pedig a jégen korcsolyáznak, vagy jéghoki mérkőzéseket vívnak a fiatalok. Tíz éves a félegyházi kórház 6860 beteg., 78 896 ápolóit nap. az elmúlt elütendő ben Félegyházának a felszabadulás előtt nem volt kórháza. Számokban nem lehet kifejezni, hány ember életébe került ez, hány súlyos beteg halt meg addig, amíg elszállították valamelyik szomszéd város kórházába, ha az anyagiak egyáltalán megengedték a költséges szállítást és a még költségesebb kórházi kezelést. A felszabadult város vezetőinek erőfeszítése tehát érthető volt, és a felettes szerveknél meghallgatásra is talált, mert a felszabadulást követő ötödik évben: 1950. február 1-én megnyílt az új kórház, 120 ággyal, két osztállyal: sebészettel cs belgyógyászattal. A fennállásának tizedik évfordulóját ünneplő kórház fejlődése ettől kezdve szépen ívelt felfelé. 1951-ben megnyílt a 50 ágyas gyermekosztály, a 30 ágyas szülészet és nőgyógyászat, 1953-ban, külön épületben a fertőző osztály. 1956- ban beolvadt a Jókai utcai szülőotthon, és új épületben, a Petőfi téren mint II. sz. szülészet folytatja áldásos működését. Az 1957-ben létesült 20 ágyas fül-, orr-, gégeosztály és a 20 ágyas tndöfektető egy- egy állomásai ennek a fejlődésnek. önálló osztály lett a röntgenosztály és most folyik a nagylaboratórium önálló osztállyá fejlesztése is. A kórház évi költségvetése ma már a 6—7 millió között mozog, az ágyak száma 272 és a személyzeti állomány 54-ről 170 főre emelkedett. Az orvosi létszám háromszorosára, az ápolónővér-létszám pedig kétszeresére emelkedett és ma már minden állást korszerű szakképzettséggel rendelkező személyek töltenek be. A kórhúsnak jelenleg 7 osztályvezető főorvosa, 2 adjunktusa, 9 alorvosa és segéd- orvosa van. Az utánpótlásról is gondoskodnak. Az eltelt 10 év alatt egy osztályvezető főorvost, 14 szakorvost neveltek az egészségügynek, az egykori takarítónőkből számosán szakiskolát végzett növendékekké fejlődtek. Most folyik egy 15 főből álló ápolónői tanfolyam érettségizett növendékekkel. Az elmúlt esztendőben 6800 beteget ápoltak, az ápolási napok száma 78 896 volt. Ha valahol, úgy ebben az intézményben szemmel látható és kézzel fogható a sokszor elcsépelt jelszó, hogy »legfőbb érték az ember!«, Ax orvosok a szakszemélyzet munkáját nagyban segíti a tökéletes műszerfelszerelés, a kiváló gyógyszerellátás, mert; minden szükséges bel- és külföldi gyógyszer a kórház rendelkezésére áll. A világ minden tájáról járnak a félegyházi kórházba az orvostudományi folyóiratok, szakkönyvek, 18 ezer forint van beállítva a költségvetésben évente erre a célra. Meg kell még végül említeni a gépesített konyhát, mosodát, a jó műszaki berendezést, melyek a korszerű orvostudománnyal mind egy célt szolgálnak: a dolgozó nép egészségét. Tóth Miklós Szakmaközi kuJJúrdőaddifrk (Baján A Bács-Kiskun megyei Szakszervezetek 1 Megyei Tanácsa 3 bajai szakmaközi bizottság keletében történelmi és ismeretterjesztő szakkört szervezett. Ennek a feladatnak az ellátására felmérték dr. Zalotay Elemér ny. múzeumigazgatót, aki a megbízatást elfogadta és az állami kultúrházzal karöltve az ismeret- terjesztő előadások kiterjesztéséhez hozzákezdett. Bajának több mint 30 gyári, vállalati szakköre van, amelyek közül többnek kultúrterme és művelődési felelőse, sőt könyvtára is van. E szétfolyó munkának közös mederbe való terelése lenne az egyik főcél, azonkívül hogy a szakszervezeti vonalon mutatkozó esetleges hiányokat kiküszöbölje. Vidám téli délután a Sugovicán A kongresszus anyaga — tananyag A VII. pártkongresszus anyagát behatóan tanulmányozzák a Bajai Felsőfokú Tanítóképző Intézetben a II. félévben. Örömmel üdvözöljük a tanügyi szervek kezdeményezését, amellyel a jövendő tanítóinak ideológiai tisztánlátását, emberi fejlődését segítik elő. A felsőfokú tanintézet, növendékei a mostani félévben 10 órán át szemináriumszerűen dolgozzák fél a kongresszus anyagát a marxista-leninista tanszék irányítása mellett. A középiskolás tanítójelöltek részére 6 óra szeminárium és ugyanannyi osztályfőnöki óra áll rendelkezésre a kongresz- szusi anyag megtárgyalására.
