Petőfi Népe, 1960. február (15. évfolyam, 27-50. szám)

1960-02-09 / 33. szám

4. óidat IflflÖ. február 9, fcecM QjáL a SaoaybatL Valaki tréfásan megjegyezte, amikor a Bál a Savoyban pla­kátjai megjelentek az utcán, hogy íme fejlődik a színhá­zunk, nemcsak Shakespeare- kultuszt alakított ki, hanem születőben van valamiféle Áb­rahám Pál-kultusz is — lévén a mostani operettbemutató a második e nemben és e szer­zőtől az idén. Egyáltalán nem azért beszé­lünk ilyen enyhe maliciával az Ábrahám-operettekről, mert el­lenségei lennénk az operett mű­fajnak, hiszen azt kertelés nél­kül megállapíthatjuk, hogy ze­nei kvalitásai folytán még ezek állnak legközelebb a mai tánc- zenestílushoz, az átlagember könnyűzenei ízléséhez. Librettó­juk azonban tarthatatlanul gyenge, selejtes, legtöbb helyen ostoba. Az akkor, a bemutatá­sok idején rendkívül aktuális humor is megavasodott már US! ■ É a ■í v yp iSsSlf iwBl mm I L 11 ü * mW» Musztaía bej (Baracsi Ferenc). ,benne, szóval bármennyire ér­demes is zenéje miatt az Áb­rahám Pál-féle operett, a 30-as évek dzsesszoperettje, bár­mennyire a legjobb kvalitású .muzsikát nyújtja a többi, ma jnár többségükben ismeretlen­ség homályába süllyedt szerzők között, mégis a múlté, mint ahogy meséje, librettója »mon­danivalója« alapján múlté a .legjobb Kálmán-, Lehár-ope- , tettek nagy része is. Nehéz helyzetben vannak a vidéki színházak Űj, modern, mai operettek helyett legfeljebb felemás zenés vígjátékok hagy­ják el a könnyű műfaj meste- teinek műhelyeit, ezek pedig nem helyettesítik a látványos, szép zenéj ü, modem követel­ményeknek megfelelő, monda­nivalója szempontjából is igé­nyes nagyoperettet, — az olyan- féléket, mint amilyenek a ma­guk idejében például Offen­bach operettjei voltak. Érzé­sem szerint fővárosi zenés szín­házaink sem tesznek meg min­dent az új magyar operett megteremtéséért. Mivel pedig a vidéki színházakba »nem szoktak« benyújtani hímeves szerzők, kiváló minőségű ope­retteket ősbemutatókra, a vi­déki színházak kénytelenek to­vábbra is a múltban kutatgatni kisebb-nagyobb sikerrel. A klasszikus operett, Offen­bach, Suppé, Millöcker, Plan- quett évszázadából is nehéz jó és előadható műveket kibá­nyászni az elavult, poros és akkor sem túlságosan kvalitá­sosnak minősített librettók mi­att S hogy még nagyobb le­gyen a kesergésre az ok, igen ritkán vállalkoznak szerzőink egy-egy régi operett szöveg­könyvének portalanítására, át­írására, vagy — ami ugyancsak járható út volna — a zene stí­lusával összehangolt teljesen új szövegkönyv megalkotására. Így aztán legtöbbször bús hall­gatásba burkolódzik a kritikus egy-egy operett szövegbeli »ér­tékeinek« felsorolása alkalmá­val, nem lévén a kelléktárban egyetlen vigasztaló szava sem prről a témáról. így jártaink a Bál u ísavpy­ban-nal is, amely annyiban jobb a többieknél, hogy leg­alább logikai képtelenségek nincsenek a történetben. Na­gyon könnyű azonban felismer­ni az ötletek őseit a Váljunk el, a Denevér stb. stb. egy-egy színpadi fordulatában, librettó- töredékében. A muzsika érde­kes, ötletes, bár mintha egy árnyalattal erőtlenebb lenne a Hawai rózsája és a Viktória zenéjénél. Néhány más vonatkozásban újdonságot jelent az operett, hiszen több olyan szerep van benne, amely inkább prózai színjátszói képességeket követel meg, mint énekesi iskolázott­ságot. Ilyen mindjárt az úgy­nevezett bonviván-szerep, mely Juhász Pálnak jutott. Kitűn bonvivánunknak vajmi kevés alkalma van szárnyaló hangjá­nak megcsillogtatására, hiszen ha jól emlékszünk vissza, —• egyetlen igényesebb betétszáma van az egész hosszú-hosszú da­rabban. A valamikori Törzs- Jenő-szerepben viszont színé- szileg nem mélyedt el eléggé, úgyhogy kis rosszindulattal akár szereposztása tévedésről is beszélhetnénk Aristide de Faub- las marquis esetében. Érdekes kísérletként lehet felfogni, hogy La Tangolita alakjában Dévay Kamillát, pró­zai gárdánk egyik fő erősségét üdvözölhettük — ezúttal éne­kes és táncos szerepben. Rend­kívül érdekes, könnyed, eroti­kával telített színpadi teljesít­mény, amit nyújt, de sanzon­szerű előadásában a Tangolita- tangó bizony kissé elsikkad. Igaz, hogy kárpótol Dévay Ka­milla csiszolt és szellemes tán­ca és a második felvonás sze- paré-jelenetének ötletes játéka. Madelaine, de Faublas mar­quis felesége alakítója Játiossy Kató líraibb, halkabb tónusú színészi játékával nem tudta teljes mértékben érzékeltetni a bátor és ravasz feleség egyéni­ségét, aki alaposan túljárt szok­nyavadász férje eszén. Nem­igen tudott megbirkózni a reá­bízott énekes feladatokkal sem. Az igazi operett-hangulat megteremtése — amely a pro­dukció e néhány gyengesége el­lenére, illetve azt beleszámítva is jelen volt a színpadon — elsősorban Galambos Erzsi, Ba­racsi Ferenc, a kitűnő koreog­ráfia, az ízléses színpadképek, a kis létszáma ellenére is hi­bátlanul jól működő zenekar érdeme, és nem utolsó sorban olyan epizódistáké, mint Ta­más József, Budai László. Galambos Erzsi ismét egy kitűnő, valóban jól megírt, szí­nes, érdekes szubrett-szerepben lépett a közönség elé. Tánca, s az általa összeállított szelle­mes koreográfia hatalmas sikert aratott. Ritmusa, atmoszférája van színpadi játékának és ami örvendetes, mindig tud és akar újat, egyénit -belevinni az egy­máshoz egyébként' vészesen Ka-’ sonlító szerepekbe. Ez történt ez alkalommal is. Petőfi emlékének védelmében I stems Józseffel beszélgetünk Kiskőrösön. Panaszko- M dik, hogy milyen romboló hatású az a vita, amely a nagy költő születési helyével kapcsolatos. Példákat emleget arra, milyen szeretettel, áhítattal lépnek be e házba az em­berek. Említett egy csepeli munkást, akinek kibuggyant a könnye a meghatottságtól. De hová vezet ez, ha bizonytalanná lesznek a látogatók'! Mintha csak illusztrálni akarnák szavait (aki egyébként a kiskőrösi Petőfi-ház igazgatója), belép két pesti ember. Az egyik furcsa hangsúllyal, nevetve IcérdeZi: ,na, kiskőrösiek, győznek-e Félegyháza ellen a vitában? És később is, ottlétük ideje alatt, jövés-menés közben hiányzott belőlük az az ér­zés, ami mindenkit elfog, amikor nagy-nagij, történelmi em­lékekkel kerül szembe. Igaza van Istenesnek, árt ez a vita az ügynek. Gondol­junk az évi húszezer látogatóra, akiket a költő szeretete hoz el ide az ország és a világ minden részéből,] gy másik dolog, ami ártalmas, károk Petőfi emléké- ■*"' nek: az a bántó, és egyben komikus gyakorlat, hogy mindent a költőről akarnak elnevezni, k gimnáziumon, általános iskolán, művelődési házon, énekkaron kívül már tsz, sportkör, fürdő és (meg kell fogódzni!) gyógyszertár van elnevezve a költőről, és ami mindennek a betetőzése, — meg­nyílt Kiskőrösön a Petőfi cukrászda!!! Szeretnénk, lia elfogadnák azt a nagyon Is kézenfekvő ja­vaslatot, hogy a Petőfi Emlékbizottság vizsgálja felül ezeket és tegyen javaslatot egyesek nevének a megváltoztatására. És a jövőben az Emlékbizottság döntsön ilyen kérdésekben. Mert a költő emlékének csupán formális „ápolása” árt az ügynek. Varga Mihály JCelyi uwta)fjvá(iák, ntjouiöloaiá mozgalom, <uitiwaus UMgizemie. Megyénk úttörői a felszabadulás 15. évierduíöíára készülődnek Az 1959—60-AS tanév úttö­rőcsapatainak munkája a felszabadulás tizenötödik év­fordulójának méltó megünnep­lése jegyében zajlik le. Leg­fontosabb jelszavunk: »Előre úttörőcsapataink további meg­szilárdításáért !« Természetes, hogy ez évben is az úttörő­munka alapvető összetevője a próbákra való felkészülés, il­letve a próbasorozatok sikeres lebonyolítása. EZ ÉVBEN ünnepeljük ha­zánk felszabadulásának 15. év­fordulóját, Úttörőcsapataink és úttörőink ezért egyéb felada­tokat is végrehajtanak. Ezek közé tartozik a forradalmi nyoinolvasó mozgalom tovább­vitele, mely akció keretében úttörőink élményeket és ada­tokat gyűjtenek a felszabadu­lást megelőző időkről és az az­óta eltelt 15 év eredményeiről. Felkutatják és összegyűjtik: hány új létesítmény épült fa­lujukban, városukban, hogyan növekedett a motorkerékpárok, rádióelőfizetők száma? Milye­La Tangolita (Dcvay Kamilla).- jgj?l ■Hlfejiljl A félénk és tapasztalatlan ügyvéd, és a kaland vágyó mörkiuő. (Sarosi Gábor és Jánossy Kató.) nek voltak a jfelszabadulás előtti birtokviszonyok, hogyan haj­tották végre; a földosztást, fel­kutatják a felszabadulás harci eseményeit, stb. A FORRADALMI nyomolva­só munka során összegyűjtött anyagokat csapataink ez év tavaszán a hősök könyveiben összesítik, másrészükből április 4-én helyi (kiállításokat ren­deznek. A hősök könyveiben összegyűjtött] anyagot a járás minden úttörőcsapatának el­juttatják, ezáltal a pajtások megismerkednek járásuk ré­gebbi életével és a 15 év óta eltelt idő alatt elért sikerek­kel, eredményekkel is. A NYOMOLVAS0 munka fokozottabb segítésére a Me­gyei Úttörő Elnökség mellett megalakult á forradalmi nyom­olvasók megyei parancsnoksá­ga. A parancsnokság már ki­adott egy módszertani útmu­tatót, melyben a nyomolvasó és kutatómunka megszervezé­sével, lebonyolításával, illetve ezek módszereivel foglalkozik. Ezenkívül állandóan külön pa­rancsokat juttat el csapataink­hoz. A parancsok érkezése, va­lamint felolvasása, továbbá az egész nyomolvasó mozgalom igen romantikus, és úttörőink nagy kedvvel látnak hozzá a kapott feladatok megoldásához, A FELSZABADULÁS 15. év­fordulóját felhasználjuk úttö­rőink internacionalista nevelé­sének elmélyítésére is. Ezért az eddigieknél jobban szorgalmaz­zuk a szovjet úttörőkkel és úttörő-csapatokkal való levele­zést és ugyancsak egyre több csapatunk vállalja a szovjet hősi emlékművek gondozását. Az Országos Úttörő Elnökség meghirdette az úttörők felsza­badulási kulturális seregszem­léjét. A pajtások egyénenként és csoportosan vehetnek részt az ének-, szavaló-, mesemondó-^ zenei, népi tánc- és bábjáték- versenyeken. Az előadott mű­veknek kapcsolatban kell len­niük népünk felszabadult, bol­dog életével. A kulturális se­regszemle helyi és járási be­mutatóit április 4-én tartjuk meg, április végén pedig a megyei döntőt. BÍZUNK ABBAN, hogy ha­zánk felszabadulásának 15. év­fordulója alkalmából tett vál- úásaink nagyobb lendületet inak az úttörő-mozgalomnak. Gyóni Lajos, megyei, úttörőtitkár. i Daisy Parker (Galambos L'rzsi). Baracsi Ferenc Dénes Oszkár egykori szerepét saját színészi alkatához tökéletesen átfor­málta. A valamikor kissé vas­kosabb humorra írt szöveg: könnyedebbé, légiesebbé, apró" mozzanataiban teljesen maivá formálódott. Sárosi Gábor kissé ügyefo- gyott, tapasztalatlan Celestint visz a színpadra, olyat, ami­lyent a szerzők elképzeltek. Szívvel, kedves ötletességgel fű­szerezi a figuráit, sok tapsot kap minden színpadi megjele­nése alkalmával. Tamás József méltóságteljes komornyikja, Budai László di­vattervezője mulatságos, igazi operettfigura. T. Szabó László Pomerol íöpincért eléggé el- szürkítette. Tárnái Éva, Mol­nár Zoltán, Szukái Balázs jók. A tánckar ezúttal is kitett magáért. A bonyolult, nagy felkészültségét kívánó kompo­zíciókban biztosan, dekorativen mozgott, őszinte elismerést ér­demel. Márton Aladár jelmezei a szokott magas színvonalat képviselik. Nagyon szép Tan- golita ruhája, Jánossy Kató be­lépője, s a görlök mulatságos, ötletes kosztümjei is jól sike­rültek. A vendégrendező, Deák István, ha figyelmen kívül hagyjuk a szerepo.sztási gyen­geségeket, jól kézbefogta az együ (test, ötletekben bővelkedő előadást teremtett. Bár a má­sodik felvonás tempóján még mindig gyorsítani kellene. Nem ártott volna néhány egészséges kurtítás a szeparé-jelenetnek sem. Drégely díszletei világos, de­rűs színeikkel megnyerték a közönség tetszését. Néhány szóban meg kell em­lékeznünk a színház örvende­tesen fejlődő, szépen összefor­rott zenekaráról, mely Róna Frigyes vezetésével szinte felül­emelkedett saját lehetőségei­nek korlátain, magas színvo­nalú produkciót nyújtott. Csáky Lajos ; — '

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom