Petőfi Népe, 1960. február (15. évfolyam, 27-50. szám)

1960-02-26 / 48. szám

4. oldal 1980. február S6, péntek Az igazi művészet nemcsak szórakoztat, hanem nevel is! KiskunUoiasi tanulságok A közelmúlt napokban Kiskunhalasra utaztam a Kecs­keméti Hírős Együttessel, s az előadás előtt megkérdeztem a szakmaközi bizottság egyik vezetőjétr mi az oka, hogy ily kevés jegy fogyott el elővétel­ben? Az illető elvtárs két té­nyezőre hivatkozott, melyek közül csak egyet fogadhatunk el meggyőző érvnek. Az előadás a szakmaközi bizottság művelődési házában zajlott le, mely épület még nem is olyan régen a kulturá- lódás helyett a kártyázok »mű­vészi« igényét elégítette ki. Így rossz hírnévnek örvendett a városban, s emiatt kevesen tátogatták az ultizókon és a tömi kedvelőin kívül. A Szakszervezetek Megyei Tanácsa jóvoltából megszün­tették a »kártyabarlangot« és a művelődési házat átadták a szakrhaközi bizottság kezelé­sébe. A művelődési otthon gazdájt helyes műsorpolitikai tervek vezérlik, amikor kul­túrát akarnak teremteni a nép­művelési célokra hivatott in­tézményben. Éppen ezért lát­ták vendégül a Kecskeméti Hírős Együttest is, hogy sike­res előadásukkal ők is segít­senek a kibontakozóban levő kulturális munka megalapo­zásában. Tehát a régi hibák meg­szüntetésére való törekvés, s a művelődési ház tekintélyének visszaszerzésére irányuló új módszerek keresése az egyik ok, hogy kevés jegy fogyott el elővételben. Ez érthető, s nem is hibáztatható senki a gyenge látogatottságért. De... és vitába kell szán­nunk a másik érv helytelen­ségével. Barátunk ugyanis azt fejtegette, hogy hiába hirdette a városban 150 terebélyes pla­kát, meg a hangoshíradó a Hírős Együttes műsorát, a ha­lasi közönség kulturális igé­nyeit csak a pesti művészek előadása elégíti ki. Többek kö­zött a magyarnóta-estek, ame­lyekre már az előadás előtti A VÁROS üzleteiben néhány nap alatt kifogytak a bőröndök... — A katonák szétkapkodják — mondják a helybeli lakosok. — Haza készülődnek. Valóban, haza készülődnek a katonák. A Szovjetunió Leg­felső Tanácsa által a szovjet fegyveres erők újabb jelentős csökkentéséről hozott törvény a katonákat visszavezeti a bé­kés munkához, a gyárakba és üzemekbe, a kolhozokba és szovhozokba..; Arszenyij Lebegyev kapitány százada a közeljövőben telje­sen leszerel, a harcosok pedig — még azok is, akik szolgálati idejüket még nem töltötték le — szétszélednek az országban. — Rövidesen elindulok a Bratszki Vízierőműhöz — mond­ja Borisz Laptyev szakaszve­zető. — Rokonaid, vagy ismerőseid vannak ott? — kérdi tőle fegy­vertársa, Szergej Sztagnyuk sorkatona. — Ismerőseim. Biztosan em­lékszel Leonyid Margaszjukra, aki tavaly szerelt le a század­ból. Levelet küldött. Hallgassá­tok csak, mit ír... — Kedves Borisz! Gyere hoz­zánk az építkezésre! A vidék csodaszép, a munka érdekes. Az építkezéssel együtt fejlőd­nek az emberek is. Hiszen tu­dod, hogy én egy évvel ezelőtt szakma nélkül érkeztem ide. Kedvesen fogadtak, munkaru­hát adtak, kitűnő szálláson he­lyeztek el, s tanítani kezdtek. Most az armatúra-szerelő bri­gád vezetője vagyuk, havi 150ű napokban elkelt minden jegy. Még említett néhány »művészi« rendezvényt — bizony azok is csak az esztrád keretén belül mozogtak. Mindebből kitűnik, hogy Kiskunhalas állítólag csak budapesti művészeket igényel. De vajon hány nevelő hatású, mai életünk fejlődésé­vel foglalkozó prózai darab ke­rült előadásra a város műve­lődési házaiban, a fővárosi mű­vészek közreműködésével? Jó lenne visszapillantani az el­múlt évekre és elgondolkodni a tényeken. Bizony, még egyál­talán nem minden kifogástalan, amit a fővárosi »csak szóra­koztató művészek« nyújtanak a vidéki közönségnek... Erről már volt néhány szomorú ta­pasztalatunk Halason is. Mi azt valljuk, hogy az eszmei nevelés is feladata a művészetnek, nemcsak a ne- vettetés és a szórakoztatás. Az igazi művészet minden korban elősegítette az emberek neve­lését. Nem hinnénk, hogy a halasi közönségnek ne tetszenének a nevettető és szórakoztató da­rabokon kívül az Othello, a Viharos alkonyat, az ..; és a holtak újra énekelnek, a Kor­mos ég vagy a Kötéltánc cí­mű darabok, ha ezeket kitűnő előadásban láthatnák. Természetesen az embe­rek nem egyik napról a má­sikra jutnak el a mai életün­ket tükröző alkotások megked­veléséhez. Idáig csak a rea­lista, őszinte élményt nyújtó előadások lépcsőfokain lehet elérni. Ahhoz pedig, hogy a kiskunhalasi közönség valóban az igényeinek megfelelő mű­veket láthasson a színpadon, elengedhetetlenül szükséges e darabok népszerűsítése és a jó közönségszervezés is. Reméljük, hogy a Kecske­méti Hírős Együttes látogatása alkalmából ezt a tanulságot vonják le a halasiak. Bicliczky Sándor Szakmájuknak nieiftrti luzntk! Mezőgazdasági tanulók közt a Tajói Állami Gazdaságban Hányszor és hányán panasz­kodtak már amiatt, hogy a magyar falu fiatalsága »me­nekül« a földtől, városra megy, s iparban szeretne el­helyezkedni! Szép munka a kertészkedés! Most egy olyan helyre ve­zetjük el olvasóinkat, ahol ez egyáltalán nem gond, s ahol — a mezőgazdasági tanulóképzés­ről szóló rendeletnek megfele­lően — tizenhat, nyolcadik ál­talános iskolai osztályt végzett fiatal készül, hogy majd mes­terévé váljon választott szak­májának, a kertészkedésnek. A Tajói Állami Gazdaságba látogattunk el, ahol nagy sze­retettel fogadták a múlt év júliusának derekán a Kecske­métről, Kiskunalasról. Kiskun­ma jsáról jött fiatalokat, s az­óta is úgy gondoskodnak szak­mai és jellem-nevelésükről, mint akármelyik apa vagy anya. Megérkezésük után jó he­lyen szállásolták el őket, van szórakozásukra televízió, film­vetítés, s időnként egy-egy közös összejövetel is. Szóval egyáltalán nem érezhetik, hogy »istenhátamögé« kerültek. Munkájuk nem nehéz, de az igazgató, Miklós János elvtárs szavaival élve, olyan munkát is rájuk lehet bízni, amit még az idősebbek sem végeznek el különbül. Lelkes, választott szakmá­juk minden csínját-bínját meg­ismerni akaró fiatalok ők. Most, téli időben segédkeznek a fák nyúlrágástól való védelmében, tanulják a szemzést, oltást, gyakorlati munkára osztják be őket a tehenészetbe, vagy a gazdaság más brigádjaiba, s mindenütt ellesik szakmájuk fortélyait. Hiányuk az elmélet... A pénz — igaz — még cse­kély. Most, első féléves tanuló­idejük letelte után, ugyan bizo­nyos béremelést kapnak, de tavasz nyíltával már teljesít­ménybérben dolgozhatnak. Mivel még új a mezőgazda- sági tanulóképzés rendszere, több panasz is merül fel. Mint mondják, a szerződés megkötésekor úgy volt, hogy télen mindnyájan iskolába mennek, s a valóságban csak páran részesültek ebben a sze­rencsében. Ez a gazdaság igaz­gatóságának is sérelmes, de kormányzatunk bizonnyal min­dent megtesz, hogy a jövőben elegendő iskola álljon az or­szágban a leszerződtetett ker­tészeti mezőgazdasági tanulók elméleti képzésére. s a MÁV igazolvány! A másik panasz a kedvez­ményes MÁV-igazolvány hiá­nya. ök tulajdonképpen tanu­lók, diákok. Ennek ellenére — mivel a mezőgazdasági tanu­lók részére szabványosított igazolvány még nem szerepel a MÁV szabályzatában — nem adják meg számukra a ked­vezményes tanulójegyet. Mind­nyájuknak, s a gazdaság veze­tőségének is az a kérése, hogy a MÁV minél gyorsabban in­tézkedjen ebben az ügyben, mert a fiatalok saját zsebük­ből nem tudják kifizetni a havi két-háromszori hazauta­zás költségét. Ügy véljük, kérésük méltá­nyolható, annyival is inkább, mert új oktatási formával ál­lunk itt szemben, amely re­méljük, a falusi fiatalok mind szélesebb körét érinti majd. A kedvezményes vasúti jegy el­maradása hátrányosan érez­tetné hatását a mezőgazdasági tanuló-szerződtetésnél is, s ez pedig mezőgazdasági terveink akadályozását jelentené bizo­nyos mértékben. Jó munkát, jó tanulást kívá­nunk a Tajói Állami Gazda­ságban tanuló kertész-fiatalok­nak, s ügyük megoldására vág­juk a MÁV válaszát! Vidám úttörőélet Lászlófalván Haza készülődnek a katonák —2000 rubelt keresek. Sok min­dent vásároltam, rövidesen la­kást is kapok. Gyere hát, nem bánod meg!« — AMIKOR az újságban az új törvényről olvastam — mondja Sztyepan Halileckij sorkatona — levelet írtam Za- porozsje-be, a kohászati üzem­be. Nagyon tetszik ez a város, ott kezdtem a katonai szolgá­latot. Oda is szeretnék vissza­térni. Megkérdeztem, szükség van-e munkáskézre. Rövidesen megérkezett a válasz. A sze­mélyzeti osztályról írta egy elv­társ: »Csak jöjjön, kedves elv­társ. Munka akad, lakást biz­tosítunk.« Így hát én már vá­lasztottam. Szergej Pusnov sorkatona ugyancsak arra készült, hogy Leszerelési főpróba a Szovjetunióban. (A moszkvai lirukogyiL-bpij A TERMÉSZET téli álmát alussza, az úttörők viszont szorgoskodnak és legalább annyira elfoglaltak, mint a ta­nyákon lakó emberek tavasz- szal és nyáron. Jóleső érzés hallgatni Szé­kely Lenke tanítónő lelkes sza­vait, ahogyan sorolja az út­törőcsapat és az egyes rajok munkáját, A tanító néni az úttörőcsapat vezetője, s a gyer­mekek úgy szeretik mint édes­anyjukat. Meg is érdemli a szeretetet, hiszen szabad idejé­nek nagyobbik részét az úttö­rőkre fordítja. A FORRADALMI nyomolva­sói munka nagyon romantikus feladat és a gyerekek szívesen, örömmel járják a házakat, ku­tatva azol<M a nyomokat, ame­lyek 1945-ben születtek az ak­kor még pusztaság számba tar­tott mai községben. A »Mó­kus« őrs tagjai a tanácsházán szedték össze a forradalom he­lyi dokumentumait, amelyet aztán megismertettek a csapat valamennyi tagjával. Egy má­levelet ír, de megelőzték. Ab­ból a kolhozból írták, ahol Pus­nov gyermekéveit töltötte: — »Büszkén értesültünk róla, hogy derekasan teljesíted a katonai szolgálatot, hogy a harci és politikai kiképzésben kiválóan helyt álltái. Tudjuk, hogy rövi­desen hazajössz. Ezért hát el­határoztuk, hogy megírjuk: fel­tétlenül térj vissza hozzánk a kolhozba. Szükségünk van rád a terméshozam növeléséért, az állattenyésztés fejlesztéséért vívott harcban. Várunk...« A LAKTANYÁKAT rövide­sen elhagyó sok tízezer katona közül mindenki talál kedvére való munkát. Ma indítják útnak a lesze­relt katonák és tiszthelyettesek első csoportját. Felsorakozva hallgatják a hazatérési paran­csot. — Kedves bajtársak — mond­ja az egység parancsnoka — hazátokat becsülettel szolgáltá­tok és teljesítettétek köteles- ségteket. A haza most békés munkára szólít benneteket. Le­gyetek méltók a szovjet har­cos megtisztelő nevéhez,-mutas­sátok meg, hogy számotokra a hadsereg remek életiskola volt. RÁZENDÍT a zenekar, a ka­tonák elbúcsúznak a csapat- zászlótól. Még néhány óra, s a vonat elindul velük a vége­láthatatlan Szovjetország kü­lönböző vidékei felé, hogy el­vigye őket szülőföldjükre, ahol szeretteik élnek, ahol várja őket a béke és a boldogság je­gyében végzendő, örömet hozó munka. L, Gorjanoo sik csapat agyagból készíti a község makettjét, már a há- zak készen vannak. Majdnem befejezték már a munkát, ami- kor jöttek a villanyszerelők, akik hatalmas betonkarókaí állítgattak fel az utak mentén, s utána a vezetékeket szerel­ték. Mindezt a maketten is fel kell építeni, mert az egykor elérhetetlennek látszó villany­áram is megérkezett a falúba, ŰJABB munkát ad a pajtá­soknak az is, hogy felépült a művelődési otthon is, amire több mint egymillió forintot költöttek. A makettre kerül végül egy újabb televíziós ve­vő antenna is, amelynek vá­sárlásához már gyűjtik a pénzt az úttörők. A GYERMEKEK a komoly munka mellett szórakoznak is. Készülnek a farsangi karne­válra, amelynek jelmezeit már­is tervezik a pojtások A szín­játszó csoport 15 tagja szorgal­masan tanulja a »Csipkerózsi­ka« c. darabot, az első felvo­nást máris jól tudják. AZ tJTTÖRÖCSAPATOT ve* tanító néni elmondta azt is: 35-en készülnek gyönyörű fővárosunk meglátogatására. Erre akkor kerül sor, amikor az Operaház jegyet biztosít számukra a »Diótörő« című balett megtekintésére. A csapatvezetőség ez évi ter­vében szerepel az is, hogy az Úttörő Tsz vezetőségétől kér­nek két hold földet, amelyben kukoricát termelnek. Így töltik a téli napokat a szorgos lászlófalvi úttörők és ezért dicséret illeti őket és a csapatvezető tanító nénit. Horváth Ignác Kérdezz-felelek est a bajai diákotthonban Diákotthonunkban ebben aa évben rendszeresítettük az új­ságolvasást. Kéthetenként min­den osztály saj tóbeszámoló tj illetve vitát rendez. Újságolva­sás közben felmerült néhány olyan kérdés, amelyre eddig nem kaptunk világos, 3d elégítő feleletet, ezért az igazgató né­nihez fordultunk, aki javasolta, hogy rendezzünk kérdezz-fele- lek estet. Kérdéseinket összegyűjtöt­tük, s meghívtuk Horváth György elvtársat, a városi párt- bizottság ágit, prop. osztályve­zetőjét. ö szívesen eleget tett a kérésnek cs a napokban meg­tartottuk a politikai estet. A kérdezz-felelek est sike­res volt. Ezért elhatároztuk, ;hogy a jövőben több ízben ia ; rendezünk ilyen eseteket. ; (Molnár Regina és Szép Ilona leveléből)

Next

/
Oldalképek
Tartalom