Petőfi Népe, 1960. február (15. évfolyam, 27-50. szám)
1960-02-25 / 47. szám
I960, február 25, csütörtök .A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT" BÄCS-KISKUN MEGYE! LAPJA Most nem az utas — a kalauz panaszkodik — A kecskeméti autóbuszokon — X lassan szemerkélő esőben emberek igyekeznek az állomás felé. A toronyóra mutatója 5 órát jelez; megélénkül az élet a kecskeméti autóbusz- váró előtt. Egymást érik az autóbuszok; jegykezelők és sofőrök kívánnak egymásnak hangos jó reggelt. — Valkai László gépkocsivezető éppen a gumik állapotát vizsgálgatja. — Ma hány kilométert kell megtennie? — A kilométereik számát a csúcsforgalom szabja meg >— mondja Valkai László. — Naponta 100i—110 kilométer az átlagteljesítmény. Megnehezíti a vezetést a lovaskocsik szabálytalan parkírozása, s különösen a sertéspiac, meg az Alföldi Szálloda előtti téren okoz nehézséget a szekerek elkerülése. Hogy minden panaszomat kiöntsem, elmondom, hogy rugótöréssel fenyeget a Rákóczi úti sportszerbolt előtt levő irdatlan huppanó. Közben az utasok már elfoglalták helyüket, s így sofőrünknek indulni kell. Kollégájával, Lantos Istvánnal csak az első járat visszatérése után beszélgethetünk. — Jómagam 5 éve vagyok autóbusz-sofőr Kecskeméten. Egy-egy alkalommal mintegy (50—70 személyt szállítok. Igyekszem megkímélni a kocsit úgy, hogy a motor teljesítő képessége kibírja a 100 000 kilométert. Bizony, elég nagy a felelősség, mert a ködös, esős időben a lámpafény sugárzása nem a legmegbízhatóbb. — Mi az, amit leggyakrabTS'.akTP're: öszrate^ban csinál egy sofőr? — Nem túlzók, ha azt mondom, hogy a kuplungolást. Kiszámítottuk ugyanis, hogy S óva alatt czerhétszázszor keli lenyomni a pedált. Ez persze a cipőtalp idő előtti tönkremenésével jár. örömmel vennénk, ha a Fővárosi Autóbuszüzemi Vállalathoz hasonlóan Kecskeméten is adnának bakancsot. Ezután megkérdeztünk néhány jegykezelőt is. Dömötör Mihályné azért neheztel- egyes utasokra, mert sok- esetben csak többszöri felszólítás után hajlandók fizetni. Megtörtént például, hogy az .egyik felszálló kettő és öt filléresekkel fizetett négy forint fejében. Utána kajánul megjegyezte; »Ez kell a kalauzoknak ...« Valamelyik megállónál meg a kerékpárját akarta feltuszkolni egyik férfi, sőt a másik nagy bödön petróleummal akart felszállni; Sajnos, ennél kirívóbb esetek is történnek. Bcne Sándorné ezekről beszél: — A repülőtéri 4-es vonalon valósággal veszedelem dolgozni. Ezért is félnek a kalauz- nők ezen a járaton. Egyik társunkat például egy utas any- nyira megpofozta hogy szájából kiserkent a vér. Az illető ellen természetesen azonnal eljárást indított az ügyészség. — S az apróbb bosszúságok? — Sokat lehetne felsorolni. A maceráló csöngetések, a töik- mag'héj elszórása, a gúnyolódó megjegyzéseik, a csau »búcsú- zások-« ■— hogy csak néhányat említselí... Riportunknak itten vége, de nem hallgathatjuk el: nemcsak az utasnak, — kalauznak és gépkocsivezetőnek is lehet panasza. S amint olvashatjuk: nem is alaptalan. Ha jobban körülnézünk, felfedhetjük a »rossz« utasok kilétét, s ha kell, mi az utazó közönség is megleckéztethetjük őket.:. Kohl Antal Törődnek az adófizetéssel Megtartotta február havi ülését a Csólyospálosi Községi Tanács pénzügyi és gazdasági állandó bizottsága. Az ülésen az állandó bizottság elnöke, Horváth Sándorné, az eddig végzett munkáról tartott beszámolót, majd az állandó bizottság titkára számolt be az 1960, évi adóbevallásokról. — Megállapította, hogy a község lakóinak többsége időben el» készítette adóbevallását. Az állandó bizottság az el« múlt időben öt kisgyűlést szervezett, ahol az időbeni adóbevallásra és az első negyedévi adófizetési kötelezettségfe hívta fel a község lakóinak figyelmét. Elviszik, hogy visszahozzák? Saját bevétel és ötletesség A termelőszövetkezeti mozgalom térhódítása nemcsak a parasztság életében hoz döntő változásokat, hanem az élet egyéb területein is. Tanácsainknak például sok esetben kell új _ eddig nem alkalmazott — módszerekkel ho zzáfogniok feladataik megvalósításához. Ilyen terület többek között a költségvetés végrehajtása. Sok fejtörést okozott a Hartai Községi Tanács Végrehajtó Bizottságának: miként biztosítsák a költségvetés saját bevételének rovatában szereplő összegeket. A piaci és vásári helypénzből eredő bevételek ugyanis Harta termelőszövetkezeti községgé válásával előreláthatóan csökkennek. Emiatt azonban a költségvetés nem szenvedhet csorbát. Az adó részesedésében beálló csökkenést az állam ugyan megtéríti, de a saját bevételeknél kieső összegeket a tanácsnak kell valami módon pótolnia — állapították meg a v. b. tagjai. Összeültek, latolgatták a helyzetet, számbavették az összes lehetőségeket. Hosszas vita után abban állapodtak meg, hogy a Dunán levő sóder kitermelő üzemük termelésének növelésével tudják a legbiztosabb alapot megteremteni a bevételek növeléséhez. A javaslat előterjesztői azzal érveltek, hogy a dunai kavics nagyon fontos építőanyag, keresett cikk, amit eddig is minden mennyiségben el tudtak adni. Az elmúlt évben például 36 ezer forint tiszta hasznot jövedelmezett a sóder-kitermelés a tanácsnak. A kavicsot eddig egy pontonra szerelt, kézi erővel hajtott kotróval hozták felszínre a Duna fenekéről és dereglyével szállították partra. Ha most korszerűsítik az üzemet, a kotrószerkezet meghajtását gépesítik, vásárolnak még egy dereglyét és a munkáslétszám növelésével két műszakot indítanak, akár meg is ötszörözhetik a sóderbánya jövedelmét. Ez az elgondolás teljes győzelmet aratott. Ügy döntöttek, bogy a sóderüzem korszerűsítésére 48 ezer forintot fordítanak a községfejlesztési alapból. A község vezetőinek véleménye szerint ez a befektetés már az idén megtérül, mert általa 150 ezer forint tiszta haszonra is számíthatnak. Amint látjuk, a tanácsoknak van lehetőségük saját bevételeik növelésére és nem árt, ha a hartaiak példája nyomán a többi tanácsok is igyekeznek erre megoldást találni. m Szépek az új szalvéták. deltségét: ne vásároljon fel minden süldőt, hanem hagyja a községben, mert az új termelőszövetkezetek is hizlalni akarnak az idén. Érvelésükre az volt a válasz, hogy ha a tompái termelőszövetkezeteknek a hízóba állításhoz annak idején kell majd süldő, akkor a vállalat majd fog biztosítani a tsz-ek- nek. A felvásárlást, s a süldők kiszállítását a faluból azonban nem hagyhatják abba. Furcsa érvelés. Bizonyosnak tartjuk ugyan, hogy a vállalat tervszámainak teljesítése országos érdek. Ezt nem vonjuk kétségbe. De csupán azért kiszállítani a községből a süldőket, hogy a vállalat teljesíthesse tervét, — ez egyáltalán nem gazdaságos elgondolás* Más oldalról is megközelíthetjük azonban a kérdést. A mezőgazdaság szocialista átszervezése megkívánja, s erről az MSZMP VII. kongresszusa határozatot is hozott, hogy a járások mezőgazdasági termelésének parancsnokságát a járási tanácsok látják majd el és gyakorlati javaslati jogot élvezhetnek majd a községi tanácsok is. Mindennek tudatában különösnek tartjuk, hogy az allat- forgalmi vállalat határozottan szembehelyezkedik a községi tanács kívánságával. Ez még akkor is furcsa volna, ha a süldők elvitelét, majd vissza- hozatalát nem tartanánk annak, ami; felesleges pénzpocsé- kolásnak. Simola Lajos y bos kollekcióval, különleges, ' nagyszerű mintákkal gazdagíthatja mindenki gyűjteményét. ^vvuvuvVvvwv — « i'fcTon nepe A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tariács lapja* Szerkeszti a szerkesztő bizottság. Felelős szerkesztő: Weither Dániel. Kiadja: a Petőfi Népe Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Mezei István. Szerkesztőség: Kecskemét, Széchenyi tér I. szám. Szerkesztőségi telefonközpont; 26-19, 25-16. Pártépítés és ipari rovat: 11-3? Szerkesztő bizottság: 10-38 Kiadóhivatal: Kecskemét, Szabadság tér 17a Telefon: 17-09 TerjeszU a Magyar Posta. Előfizethető a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési díj l hónapra 11 Ft Bács-Kiskun megyei Nyomda V. J Kecskemét — Tel.: 15-29, 27-19 Az elmúlt pénteken már iával 9 óra előtt ott állt a Hazafias Népfront megyei bizottsága épületénél dr. Ortutay Gyula, megyénkben jól ismert nagy fekete gépkocsija, jelezve, hogy országgyűlési képviselőnk pontosan kezdi fogadónapját. Ezúttal is sokan felkeresték különböző kérésekkel, panaszokkal, vagy éppen közérdekű javaslattal. Megfigyeltem, hogy Ortutay elvtárs — miközben választóival beszélget — minden kérést, panaszt gondosan feljegyez naplójába. Mennyi minden lehet már abban a füzetben — gondoltam, s amikor kisebb szünet következett, megkértem, beszélje el a legérdekesebb eseteket. — Hát bizony, sok minden történik ebben a megyében is — válaszolt képviselőnk s ujjal között pégigper* Képviselőnk naplójából gette a lapokat. Egyik oldalánál megállt s elmosolyodott. — Vidám történet — kezdte. — Egyszer beállított hozzám a kiskőrösi járásból egy ember. Tekintélyes iratcsomót tartott a kezében. Nagyon neki volt keseredve s arról panaszkodott, hogy el akar válni, de nem tud. Felesége ugyanis Csehszlovákiában lakik évek óta, ő pedig itthon együtt él egy asszonnyal, addig azonban nem veheti el, amíg a másiktól el nem választják. Márpedig ő nagyon szereti ezt az asszonyt, s mint mondta — ettől a házasságtól függ a boldogsága. Az iratokból kiderült, hogy barátunk már három évvel ezelőtt beadta a válókéresetet, de voltak ott cseh nyelvű írások is. Mondtam neki, hogy menjen szépen haza, az iratokat pedig hagyja nálam, majd értesítem, ha sikerül valamit intéznem az ügyben. Amikor lefor- díttattuk magyar nyelvre a Csehszlovákiából küldött iratokat, vagy öt akta is azt igazolta, hogy ott már két évvel ezelőtt kimondták a válást... Gyorspostával küldtük a levelet a kiskőrösi járásba, közölve azt, hogy nincs már akadálya a nősülésnek. Egy hét sem telt bele, megérkezett a válasz: »Köszönjük és már boldog házasok vagyunk.« Még több hasonló történetet mondott el országgyűlési képviselőnk «iJitLusii Uöéül különösen a bajuszkö-j tőről szóló tetszett. Ortutay elvtárs ugyan- is a tsz-szervezés ide- jén ellátogatott Fülöp- szállásra. Részt vett az agitációban is és egy nagybajusza kunma- gyárt ő maga akart rábeszélni a belépésre. Jó darabig hagyta agitáltatni magát a gazda, míg végül engedett a negyvennyolcból: — Belépek — mondta —, de csak egy feltétellel: ha hozzásegítenek egy bajusz kötőhöz, mert azt évek óta nem lehet kapni minálunk. Két nap múlva ex- pressz-ajánlva ment a bajuszkötő Fülöpszál- lásra. Nemrég erre is megkapta a választ Ortutay elvtárs: — A bajuszkötő príma, szavamat én is betartottam, most már látogasson meg újra, hadd beszélgessünk egy kicsit. Aláírás: M, D. tsz-tag. Hagy. Ottó Nem feledkeztek meg a másik felkapott szórakozás híveiről, a gyufacímke- gy ű j tőkről sem. Két forint 20 fillérért ötvendara(Községi tudósítónktól.) A Tompái Községi Tanács Végrehajtó Bizottsága a közelmúltban az 1960. évi mező- gazdasági tervet tárgyalta, azt, hogy a község termelőszövetkezeteinek mit kell termelniök mezőgazdasági növényekből; hogyan kell növelni az állattenyésztést; mit kell biztosítani a község lakossága, s az ország számára. Az előkészített tervet a végrehajtó bizottság jónak találta, de megállapította, hogy a terv végrehajtásához alapot és módot kell biztosítani. Így került sor arra, hogy a községben folyó süldőfelvásárlást a végrehajtó bizottság kifogásolta, s megkérte az állatforgalmi vállalat járási kirenVárva várt nap február huszonötödiké az új szenvedély, a szalvéta- gyűjtés hívei számára. — Február hó 25-én kezdik árusítani a kijelölt ötven budapesti ÁPISZ-boltban •— minden második papírüzletben — a pompás ritkaságok kollekcióját. Kétfajta csomag kerül forgalomba. Az egyik tíz darab, ötféle mintájú, ezért egy forint 65 fillért kell fizetni; a másikban pedig 3 forint 15 fillérért húsz darabot, tíz különböző mintát kap majd a nyilván nagyszámú érdeklődősereg. Fölösleges a tolakodás — négymillió külföldi, finn, dán, osztrák, svéd, kínai, nyugatnémet, cseh papírszalvétáról gondoskodnak. Az első napokban kétszázezer csomagot bocsátanak ki. Lesz elegendő, jut mindenkinek. JÓ HÍR A SZALVÉTAQYŰJTŰKNEK