Petőfi Népe, 1960. február (15. évfolyam, 27-50. szám)

1960-02-21 / 44. szám

196U. icoruar 21, vasárnap & oldal Három heti nyereségrészesedés a Halasi HaruBiifif eldolgozó Vállalatnál Most készül az idei versenyfelajánlásuk A szokottnál csendesebb a Kiskunhalasa Baromfifeldolgozó Vállalat környéke. Nem kárál­nak a tyúkok, a csirkék, nem gágognaJk a libák, s a pulykák sem hallatják hangjukat. Ta­lán téli álmát alussza a gyár? Nem, csupán annyi történt, hogy most nem a kopasztóban, hanem a tojáslámpázóban fo­lyik a munka. Ott találjuk Farkas Lászlót, az igazgatót, Szalai József üzemvezetőt, a párttitkárt és a termelés fő irányítóját, Böröcz elvtársat is. Tőlük tudom meg, hogy a kollektíva szép eredményeket ért el a kongresszusi verseny­ben. — A 758 ezer forintos vál­lalásunkat 1 054 000 forintra tel­jesítettük — kezdi a beszédet a párttitkár; — Termelési értéktervünket majdnem 10 millióval túltelje­sítettük — folytatja az igazgató. — S ami igen döntő: a bér­alap 99.3 százalékát használ­tuk fel — mondja a termelési főnök. Megtudjuk azt is, hogy a nyersanyagot tavaly Tolna me­gyéből és Bács megye öt járá­sából szerezték be. Felvásárlási területük az idén sem változik. Iványl Vendel gépkocsielőadónak nagy része van abban, hogy a gyár 20 tehergépkocsija az 1 kilométerre eső költ­séget 3 forint 88 fillérről 3 forint 55 fillérre csökkentette. Az ő nevéhez fűződik továbbá az is, hogy a gépkocsiveze­tők egy része brigádban küzd a szocialista címért. A képen balról Iványi Vendel, mellette munkatársa, Horváth József. Egyébként a felvásárlók tavaly jól állták a sarat, mert előte­remtették a tervhez szükséges baromfi- és tojásmennyiséget. Ezáltal sikerült az exporttervet is túlteljesíteni. 1959-ben a bel­földi igények kielégítése mel­lett 138 vagon tojás és 133 va­gcm baromfi hagyta el a gyá­rat, s került a külföldi piacra. A felvásárlók eredményes munkája, mint a vízbe dobott kő, úgy gyűrűzött tovább a fel­dolgozó üzemrészekben. Ennek gyümölcse tükröződik a 4 mil­lióval nagyobb többletbevétel­ben. Ezért ma már úgy szá­molnak, hogy a mérleg felül­vizsgálata és jóváhagyása után március elején körülbelül 18 napi bérnek megfelelő nyere­ségrészesedést fizetnek ki; Mivel a nyereségrészesedés megteremtésében nagy része volt a szocialista munkaver­senynek, a vezetők úgy hatá­roztak, hogy rövidesen elkészí­tik az 1960. évre szóló felaján­lásukat is, melyet termelési ta­nácskozáson vitatnak meg. A tanácskozás jó javaslataival kibővítik azt és egyúttal meg­határozzák, hogy az éves vál­lalásból mit teljesítenek ápri­lis 4-re, hazánk felszabadulása 15. évfordulójának tiszteletére. Venesz—Pásztor Új útmn a mátkái KISZ-szerveset A napokban beszélgettem Nagy Mihállyal, a mátkái KISZ- szervezet vezetőségi tagjával. Megtudtam tőle, hogy nemré­giben taggyűlést tartottak, ahol megválasztották az új vezetősé­get. A tagok hozzászólásaiból kitűnt, hogy a régi vezetőség hanyagul végezte a munkáját, ezért kellett az új vezetőséget megválasztani. Az új vezetőség elhatározta, hogy első feladatként a KISZ* szíervezet kulturális munkáját javítja meg. Többet foglalkoz* nak a fiatalok nevelésével, a szülők látogatásával is. Nagy Mihály, KISZ-vezetőségi tag nemrég tért vissza szülőfalu* jába Pécsről s most sok segít* séget nyújt a KISZ-szervezeU nek. Cseri József levelező Nincsen faszén Csólyospáloson (Községi tudósítónktól.) A község kiskereskedelmi boltjainak áruellátását vizsgálta meg legutóbbi a pénzügyi ál­landó bizottság Csólyospáloson. Megállapította, hogy a lakosság igényeinek kielégítésére bősé­ges árukészlettel rendelkeznek az üzletek és a választék is igen változatos. A pénzügyi állandó bizottság azonban több hiányosságot is tapasztalt a vizsgálat során. Az üzletekben nem lehet kapni' például vasaláshoz szükséges Szalai József párttitkár — balról — Kiss István pártvezető­ségi taggal beszélget a vezetőségi ülés legközelebbi témá­járól: az éves versenyvállalással kapcsolatos pártszervezeti tennivalókról. faszenet, pedig ez nagy segít* ség lenne a háziasszonyoknak; mert a község lakóinak nagy része tanyavilágban él és nem tud villanyvasalót használni. A boltvezetők arra hivatkoztak, hogy a faszenet TÜZÉP-árunak minősítették, de mivél a köz­ségben TÜZÉP nincs, így aa üzleteik nem juthatnak hozzá. Felhívjuk kereskedelmi szerve­ink figyelmét, — hogy a föld­művesszövetkezeti boltokba is juttassanak ilyen és hasonló hiánycikkeket. n*r^V^*i^VV^»*^VVVVVVVVVVVVVVVVVVA/U>AA«V-UVVVV‘l<l<V‘IAA^' A% egerek megették a kamatot Eldugott pénzek nyomában MIÉRT Jó a háztáji általános biztosítás és a tsz-önsegélyezőcsoport? A kormányzat a biztosítás terén is kedvezményben része­síti a termelőszövetkezeti ta­gokat. Az Állami Biztosító ta­valy vezette be a háztáji álta­lános biztosítási módot. Ennek díja egész évre 130 forint, — ezzel szemben kártalanítást kap a termelőszövetkezeti tag tűz, robbanás, vihar, jégverés, éllatelhullás, baleset és szava­tossági károk esetén. Megyénkben a biztosítás szer­vezése csak az év második fe­lében indult meg s így csak 4 ezren tudtak belekapcsolódni, -— mégis december végéig kö­zel száz esetben történt kárté­rítés. Például: Tumó Sándor a Fajszi Vörös Csillag Tsz tagja tűzkártérítés címén 23 258 forintot kapott. Szűcs Mihálynak, a Talfáji Tö­rekvés Tsz tagjának tehenét villámcsapás érte, — 4621 fo­rintot fizettek ki neki. Orbán Lajos, a Szeremlei Béke Tsz tagja viharkárt szenvedett, — kártérítése 5540 forint; Hepp Nándornak, a Vaskúti Petőfi Tsz tagjának szemsérülése után 4500 forintot folyósítottak, Se­res Lajos szabadszállási tsz-tag balesetkártérítés címén 7500 forintot kapott. Horváth Pál­nak Bugacom, Gajdácsi János­nak Lajosmizsén, ifj. Katona Bélának és Dömötör Lászlónak Gátőrön állatelhullás miatt egyenként 3000 forintot fizetett az Állami Biztosító. A fentieken kívül egyéb előnyt is élveznek a tsz-tagok. Megyénkben is megalakult a termelőszövetkezetek önsegélye­ző csoportja. Célja, hogy a tsz- tagságot halál, állandó rokkant­ságot okozó baleset, vagy egyéb rendkívüli esetekben pénzbeli segítségben részesítse alapsza­bályszerű és rendkívüli segé­lyek folyósításával. Az elhalálozás esetére szóló temetkezési segély összege 850- től 7000 forintig terjed. A tagság díja havi 10 forint, s tagként 18 éves kortól 65 éves korig lehet belépni. Kol­lektív belépés esetén azonban a csoportnak tagja leihet a szö­vetkezet minden tagja, korra és egészségi állapotra való tekin­tet nélkül. Megyénkben az önsegélyező csoportok szervezése most in­dul meg erőteljesebben s rész­letes tájékoztatást ezzel kap­csolatban az Állami Biztosító területileg illetékes iárási fiók­ja ad. Jó filmet játszik a mozi. A nézőtéren minden hely foglalt. A közönség a nagy élményt várja, de előbb az OTP reklám- filmjét és a híradót vetítik. Az utóbbi mindig érdekes, a rek- lámfimet azonban lemosolyog­tam. Valami ötletesebbet is ké­szíthetnének már, hiszen ki az, aki a szputnyikok korában még harisnyaszárba, kéménybe, meg szalmazsákba dugja a megta­karított pénzét?! Dolgom volt a Nemzeti Bank kecskeméti fiókjában, s véle­ményemet, csak úgy mellesleg, ott is elmondottam. Meglepe­tésemre. Sándor Imre igazgató azzal válaszolt, hogy kár volt lemosolyognom a reklámfilmet, mert ha kíváncsi vagyok rá, akár egy óra hosszat tudja so­rolni az ilyen és ehhez hasonló eseteket. Rösteltem magam, de kíváncsi is voltam. így szüle­tett ez a kis írás. Barátom bekérte a szükséges nyilvántartó naplót, és elindul­nunk az eldugott pénzek nyo­mába. ; . Telién ára a sütőben Idősebb, pityergő néniké ko­pog az igazgató ajtaján. Sir, hogy az ura agyonüti, ha nem segítenek rajta. Egy tehén árát dugdosta kendőbe kötve. Addig .nem is volt- baj, amíg a meleg ; idők tartottak. Biztos volt ben­ne, hogy senki sem keresné ép­pen a sütőben. Mikor azután eljött a hűvös ősz, és ő is a csontjában érezte a hideget, be­gyújtott, de elfelejtkezett a kendőbe csavart 6000 forintról. Csak akkor kezdett kapkodni, amikor már égett rongyszag terjengett a lakásban. „Dugesz“ pénz a mosásban Egy másik „ügyfél” eladta a lovát, meg a szerződésre hizlalt disznóit. A kapott 12 000 forin­tot szépen berakta a bukszá­jába, s nekiállt a tavaszi szán­tásnak. Este tűvé tették az egész házat, de a bugyelláris nem ke­rült elő. Az ekevas csak az őszi szántásnál forgatta ki a földből össze-vissza penészedve. Láttam aztán jó néhány cson­ka bankjegyet, ami arról ta­núskodik, hogy a munkások eldugott pénze sincs mindig biztonságban. Nem ritka, hogy az itókára szánt „dugesz” pénzt a munkaruhával együtt kimossa a feleség. Hiába na, amíg nem gyártunk vízhatlan órazsebeket, ilyen eset bizony előfordulhat. Van aztán olyan bankjegy is, amit a fehérneműs szekrény­ben dugdostak és hogy hogy-* nem a család „takarékos gyer­meke” sok kis pénzt akart csi­nálni belőle — ollóval. \ Százezrek az egereknek A pálmát azonban az egér­rágta bankók viszik el. Számuk olyan tetemes, hogy beszolgál-1 tatóik nevének közlésével. La* púnkban egy oldal is megtelne. De mivel a teljes nevet a bank titkosan kezeli, én is csak a kez­dőbetűket említem, a közöli számok pedig mind egy-egy pi- rosihasú százast jelentenek: D. j L. Kecskemét 15 darab, B. G. j Lakitelek 13 darab, N, T. Ke- ! rekegyháza 11 darab. K. J. ' Nyárlőrinc 9 darab, P. L. Kecs­kemét 11 darab és még igen hosszú a sor, hiszen súlyos száz­ezrekre rúg azoknak a pénzek­nek az értéke, melyeket ilyen vagy hasonló ok miatt von ki a forgalomból a Magyar Nem­zeti Bank kecskeméti fiókja.- Hát még amiről nem tudunk! A restelkedő ütemez Egy esetről azonban még szól­nom kell, amit szándékosan hagytam soraim végére. A nyil­vántartásban vagy ötször is sze­repelt a B. B. Lajosmizse be­jegyzés. Mellette pedig egyszer 15, máskor 20, később megint 10, összesen pedig több mint 50 darab százforintos volt feltün­tetve. Ügy látszik az illető igen röstelte az egérfogaktól szépen csipkézett nagycsomó bankje­gyet, mert csak részletekben merte behozni a bankba. A le­számító mérőrács így is azt mutatta, hogy az egerek jócs­kán megették a kamatot, az Országos Takarékpénztár vi­szont megfizette volna. Sándor Géza Jogos kérés Az Igazán -osszkomfortos- kiskunhalasi vásárcsarnokban a cipőfűzőtől a tojásig, a sa­vanyú káposztától a frissen sült perecig minden kapható az állami és földművesszövetke­zeti kereskedelem pavilonjaiban — csak éppen tej nem. Ezt az igen fontos és keresett cik­ket csak az egyéni termelők árulják. Ha rossz az idő és kevés a felhozatal, — tízen is tolonganak egy kanna tej kö­rül, az eladó — visszaélve a helyzettel — sokszor 4 forin­tot is elkér egy literért. Van ugyan a városnak egy tejboltja a földművesszövetke­zet kezelésében, — a csarnok­tól eléggé távoleső Lenin téren. A tiszti orvos ugyanis nem en­gedélyezi — s jogosan —, hogy a földművesszövetkezet a csar­nokban levő zöldségárudájá­ban és húsboltjában tejet is árusítson. A vásárlóközönség viszont sérelmezi, bogy miért kell éppen a tejért külön utat tenni, miért nem kaphatja meg a többi árucikkel együtt egy, helyen, a vásárcsarnokban? Mi lenne a megoldás? Az» hogy az állami kereskedelem a tej árusítását Is vállalná a csarnokban, méghozzá úgy, hogy vagy az élelmiszer- vagy pedig a kenyér-részleghez tenné. Ez ellen az egészségügyi szervek­nek sem lehetne kifogásuk, a tej az említett részlegek for­galmát is növelné, s a vásár­lók nemcsak a felesleges kerü­lőtől szabadulnának meg, ha­nem a szabadpiaci felhozatal sok bosszúságot okozó ingado­zásaitól is. Kérjük az illetékeseket, hogy vizsgálják meg e javaslat meg­valósításának lehetőségét s ren­dezzék a lakosság megelége­désére!

Next

/
Oldalképek
Tartalom