Petőfi Népe, 1960. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-22 / 18. szám

4. oldal I960, január 22, jpcntck BERNARDA HÁZA A BERNARDA HÁZA vidé­kén, falusi művelődési házak színpadain kezdte meg pályafu­tását az elmúlt esztendőben. Csak dicsérni lehet a kecske­méti színház vezetőségét, hogy ezt a fojtottan parázsló leve­gőjű, hallatlanul izgalmas drá­mát, Garcia Lorca utolsó drá­mai művét behozta a megye- székhelyre, illetve az 1960-as év első bemutatójaként adta át a kecskeméti közönségnek. Megragadóan szép előadás­ban tolmácsolta a nagy spa­nyol forradalmár heves és dü­hös szókimondással megírt, feu­dális lélekrombolás ellen szóló vádiratát, a prózai együttes — illetve pontosabban együt­tesünk »női kara«, hiszen a darabnak minden szereplője nő. A nők drámája ez — a he­vesvérű, életet szerető spanyol nőké — akiket ettől az élettől egy ostoba kényszer, évszáza­dok megrögzött szokásainak kősziklából rakott fala választ el. Ezt a falat rombolja Garcia Lorca éspedig különös módon — csaknem kizárólag színpadi atmoszféra-keltéssel, hangula­tok ébresztésével. AZ ELSŐ FELVONÁS a szavak mögött bujkáló dráma vihar előtti szellőjét lengeti meg. A második felvonásban az érzelmek és indulatok sűrű folyama ütközik egymással, hogy a befejező képekkel, a darab végén, a kiáradt elemek pusztító dühének, rombolásá­nak esztelen séget, céltalanságát idézze. S azok az érzelmek, amelyek a színpadon örvény­lenek, szuggesztíven, kényszer erejével egy másik örvénylést támasztanak a nézők lelkében: nem maradhatnak fenn ezek az embereket nyomorító, dőre szokások, ezek a középkori ink­vizíció elvakultságát idéző em­beri viszonylatok, melyeket Lorca megmutat egy dokumen- iurndráma tárgyilagosságával. Á MŰ SZUGGESZTÍV ere­dje, lendülete azonban nem a felszínen, hanem a mélyben viharzik. Ennek tükörképeként a színészi alakítások is a leg­finomabb rezdülésekig, a lélek mélyén bontakozó apró érzé­sek, pillanatnyi hangulatok megmutatásáig hatolnak le, le­fojtott mozgásban, színpadi kép- formálásban kelnek életre, szű­kén bánnak az eszközökkel. A szereplők Udvaros Béla ren­dező ilyenfajta intencióit álta­lában megértették; Elsősorban, azért, mert Udvaros Béla mind­végig hű tudott maradni Lor­ca mondanivalójához, érzel­mekben gazdag, világosan ta­golt összjátékot teremtett. Nem ártott volna az első felvonás tempóját kissé meggyorsítani, de ettől eltekintve nagyobb vét­ségek a dráma ütemének meg­határozásában nem voltak a bemutatón. Látszott, hogy néhány alakí­tás — éppen mivel már az el­múlt években indult el pálya­futására — megérett, kitelje­sedett. Áll ez elsősorban Gön­dör Klári játékára. Kemény, határozott, kegyetlen Bernarda. Csaknem gesztustalan játéka, mozgása, szép beszéde minden elismerést megérdemel. A har­madik felvonás végén különö­sen remekbeszabott alakítást nyújtott. Demeter Hedvig An- gustiasa megdöbbentő hűséggel adta ezt a különös figurát, Med- gyesi Mária Adélája csupa vágy és kirobbanó szenvedély, Mojzes Mária, aki tulajdon­képpen Lorca vádjainak, ha át­tételesen is, de szavakban ad hangot, drámai mozgalmasságú alakítást nyújt. Talán valami­vel szordinósabb hangvétellel többet is hozzátehetne ennek az őrült nőnek a. jellemzésé­hez, Zilahy Hédi Magdalénája, Bodó Györgyi Amáliája jól il­leszkedik az együttesbe, Bor­bíró Andrea kissé adós marad Martirio egyéni tragédiájával, A LEGNAGYSZERŰBB epi­zód-figurát Labancz Borbála kelti életre a színpadon. Alá kítása döbbenetes, őszinte, i legapróbb részletéig kidolgo­zott. Szó nélkül is, hallgatva is, súlya van színpadi jelenlété­nek. Fogatlan szájából az el­mormolt keserű szavak úgy hullnak, mintha akkor szület­tek volna. Gyönyörűen azono­sul szerepével, s amint az utóbbi időben más alkalommal is tapasztaltuk, beszédtechniká­ja örvendetesen fejlődik. Tár­nái Éva szolgája .lói megér­tett, határozottan körvonalazott alakítás. Borcsa István díszletei jól szolgálják a dráma hangulatát, mondanivalóját, szépek Márton Aladár jelmezei. Egészében él ményekben gazdag színpadi es­tét jelent a Bernarda háza. Ez­zel a nagylélegzetű előadással igazán méltóképpen kezdle az 1960-as évet a Kecskeméti Ka­tona József Színház. Csáky Lajos Irodalmi estre készül a Katona József Gimnázium Január 23-án, szombaton dél­után fél 6 órakor kerül sor a Katona József Gimnázium iro­dalmi színpadának harmadik előadására. »... Vétkesek közt cinkos, aki néma« címmel Ba­bits Mihály és Kosztolányi De­zső életét és költészetét ismer­tetik a közönséggel. A Bányai Júlia és a Katona József Gim­názium tanulói Bende Ildikó, Tánczos Ildikó, Kolelc Irina, Szabó Csaba, Szappanos Mária és Záhonyi Ákos egy-egy köl­temény előadásával járulnak hozzá az irodalmi est sikeréhez. Mint az első két irodalmi es­ten, most is szerepel a Buda­pesti Rózsahegyi Kálmán Szí­nészképző Stúdió tanára, Zana Dezső és növendékei: Aman János, Hidasi István, Szakáés Emőke. Az összekötő szöveget Kiss István tanár mondja. Az irodalmi est keretében a Ka­tona József Gimnázium ifjúsága zenekari és énekkari számokkal szerepel. Kétéves védőnőképző iskola indul Szegeden Február végén új évfolyam nyílik a Szegedi Állami Védő- nőkéző Iskolában. A kétéves iskola első évfolyamára jelent­kezhetnek mindazok az érett­ségizett leányok, akik hivatást éreznek az egészségügyi védő­női pályára. A jelentkezéshez érettségi, hatósági, orvosi és vagyoni bizonyítványt, szüle­tési anyakönyvi kivonatot, sa­ját kezűleg írt önéletrajzot, egy darau fényképet cs leivé ten kérelmet kell mellékelni. Az iratokat a lakóhely sze­rint illetékes járási, városi fő­orvosnak történt bemutatás után az iskolának személyesen kell elküldeni, Szeged, Temes­vári körút 25. szám alá, Nem lesznek pályaválasztási gondjaik Á POLITECHNIKÁI oktatás hazánkban még csak kísérleti időszakát éli, de mans sok ér­dekes formájáról adhatunk számot. Ezúttal a Félegynázi Móra Ferenc Gimnáziumot ke­restük fel, ahol alkalmunk volt megszemlélni a gyakorlati ok­tatás néhány részletét. Az egyik tanteremben 29 kis­lány hajolt a kézimunka főié, majd Soós Mihályné szakok­tató — a Háziipari Szövetkezet dolgozója — szavaira figyeltek, aki a kézimunka-készítés kü­lönféle rejtelmeit«:, gyakorlati fogásaiba avatta be őket. Az oktatójuk elárulta, hogy pél­dául Bajusz Mária, Hever Ju­lia, Szamosfalvi Ilona és Bo­ros Franciska máris jelesked­nek a klzimunkázásban. Az főzni télire a különféle virág gumókat. Mint Girasek clvtáu a kertészet vezetője elmondt; szépen haladnak a kis növendt kei a kertészeti ismeretekbe: Ha nem is választják máj mindannyian ezt a szakma valamennyien hasznát veszi az életben az itt tanultaknai UTUNK VÉGÉN Borda eh társat, a gimnázium igazgatc ját kerestük fel. 'Föle tudtu meg, hogy még nem is láttun mindén politechnikai »részié gükel«, mert a vendéglátóipar ban is dolgoznak tizenketiéi Van, aki a cukrászatot tanul ja, mások a szakács mellet lesik el a konyhai sütés-főzé titkait, de a felszolgálásban i segédkeznek. Ugyanitt elméiéi oktatást is kapnak az élelmi Az azsúrozással kezdték, a hímzéssel folytatják. Ismerked­nek a kézimuiikázással a gimnázium növendékei. Iskola már varrógépet is vett, s az utolsó évbeli a sznbas- varrással is megismerkednek. Érettségi után, akinek kedve tartja, a háziiparnál munkát találhat, nem is beszélve arról, hogy még odahaza is hasznát veszik ennek a tudománynak. UTUNK INNEN az Állami Áruházba vezetett, ahol öt kis gimnazista lány a kereskedel­mi szakmával ismerkedik a heti egyszeri foglalKozasi na­pon. Bálint elvtárs, az áruház vezetője megelégedéssel nyilat­kozott munkájukról. A városi kertészetben 23 főt találunk a Móra Ferenc Gim­názium növendékei közül. Már tül voltak a szokásos elméleti órán, s éppen a gladiólusz- hagymagumó tisztításának pró­zai munkájával voltak elfog­lalva. Kovács Erzsi, az egyik növendék mindjárt szépen elő is adta, hogyan kell elraktá­szeripari tanfolyamok anyagá­ból. — Növendékeinknek kb. IS százaléka mehet évente egye­temre, tehat helyes, ha felké­szítjük (őket arra is, hogy más, gyakorlati pályát válasszanak Egyébként közismert tény, hogy rpa már a szakmunká­soknak is nagyobb tudásra van szükségük, s növendékeink örömmel vesznek részt a pc ' - technikai oktatásban. A kük féle pályák, s általában 'r életismeret csak hasznos leht számukba — mondta az iskola igazgatója. VÉGEZETÜL tehát nyug. tan elmondhatjuk, tapaszta. taink arról győztek meg ben­nünket, hogy a »közelebb az élethez« jelszó egyre jobban gyakorlati értelmet is nyer is­koláinkban. F. Tóth—Pásztor Pályázati felhívás Az első nemzetközi nőnap 50 éves évfordulója alkalmából ; Bács-Kiskun megyei Nőtanács é, a Katona József Megyei Könyvtá: irodalmi pályázatot hirdet. A pályázóik a nőmozgalomról; ; mozgalomban dolgozó asszonyol küzdelmes, szép életéből szabadot választhatják témájukat. Írásai! irodalmi színvonalon tükrözzél fejlődő életünk nő-problémáit, ■< dolgozó anya, asszony, leány éle­tét — realista ábrázolással. Pályázni lehet verssel, novellá­val, elbeszéléssel, egyfelvonásoí színdarabbal és kritikai dolgozat­tal. A pályákat titkos. A gépírássá: Irt pályamüveket i960, február he 20-ig lehet beküldeni a megyei nö- tanács kulturális bizottságához, Kecskemét, Beloiannisz tér 2. szám alá. Elkésve érkező pályaműveket nem veszünk figyelembe. A pá­lyamunkára jeligét kell írni, ame­lyet a pályázathoz csatolt és a szerző nevét, valamint címét rejtő borítékon is fel kell tüntetni, X. díj 1000 forint. II. díj 600 forint. III. díj 400 forint.- IV. díj 300 forint V. díj 200 forint. Eredményhirdetés a nemzetközi nőnapon. 1960. március 8-án les?. Az eredményt a sajtóban is nyil­vánosságra hozzuk. Bács-Kiskun megyei Nőtanács Végrehajtó Bizottsága A Katona József Megyei KiiAivUi' vezetősége nos középparasztot választották elnöküknek, s így neki kell szónokolnia, válaszolgatnia a féltett kérdésekre. Birgés hangja szakította fél* be gondolataiban. — Tudja, hogy tegnap óta elvtársak vagyunk? V. Kissnek nagyot nyilait a szívébe. Az öröm, az elismerés bírta hirtelen szólásra. — Nékem meg ezt eddig kevesen mondták. — Hát mondom én .:.! —* csattant fel Máté és mellé ült a bakra; Egymás szemébe néz­tek. V. Kjss lassan felengedett merevségéből. Lehúzta kesztyű­jét és kezet adott Máténak. Egy kicsit bocsánatkérés volt ez a kézszorítás. Ezután már nem úgy tegezte Mátét, mint egykori napszámosát. Letisz­tult benne az évszázados mült gonosz öröksége, s úgy álltak egymással szemben/ mint két jóbarát. LuSsan hullni kezdett a hó. A csillagformájú hópihék el­takarták a mezsgyekarókat és olyannak tűnt a végtelen ha­tár, akár a nagy, csendes óceán. Szebb jövőt egyengető emberekét röpítettek a friss- kedvű l^vak. Jiiclicziiy Sándor , báránybőr kucsmát, mert a tíz fokos hidegben is kiverte a veritek ráncos homlokát. Ke­gyetlen érzés a volt napszá­mossal beszélgetni, még akkor is, ha emberségesen bánt vele. Birgés úgy húzta a terhet, akár a jószág. Ha ő egyszer nekiveselkedett, még az ist­ráng is szakadt. Mesébe illő erő és szorgalom rejtőzik ben­ne. — Minek örül komám? — mondta fátyolos hangon V. Kiss. — Még ilyet kérdez tőlem? Hát annak, hogy maga is be­lépett az Aranykalászba. Ha nem tudná, én is oda vittem négy hold juttatott földemet; Így hát egy családban élünk a jövőben. A gazdáitok most lett csak igazán melege. A tél könnyfakasztó fagya nem tud­ta úgy kipirosítani arcát, mint Máté egyszerű mohdatai. Tud­ta, hogy utazó társa is a tsz tervkészítésének értekezletére igyekszik. Ott kell ülniök egy teremben, sőt négyszemközt egymással. Igefi, négyszemközt, mert az új tagok y. Kiss Ju­— A faluba szeretnék men­ni. Értekezletre vagyok híva* talos — így a kérdezett. — Hát akkor kucorodjon fel a saroglya helyére, és máris indulunk, mert jómagam is megbeszélésre megyek. Elindultak, a gazda rög­tön megismerte a hangjáról egykori napszámosát. Birgés Mátét. Zavarban volt. Torkára akadt a szó, nem tudta mitévő legyen. Törte a fejét, hogyan kezdje el a beszélgetés fona­lát, mert kínos érzés hat kilo­méteres utat agyönhallgatással tölteni. Már a nyelve hegyén tétovázott a mondat, de in­kább lényélte, mintsem dado­gásba kezdjen. Kezdje csak Máté — okoskodott. Birgés nem is sokáig váratott magá­ra. öblös, telt hangjával bele­tört a csend fagyába. — Hallom, V; Kiss uram, maga is belépett a termelőszö­vetkezetbe. — Jól hallotta — harapta el a válasz végét. — Ez a becsületes dolog, örülök neki tiszta szivemből. V. Kiss szemöldökéről ‘ a teje búbjára biggyesztette a I Csilingelő szán suhant a fagyos országúton. A nyalka lovak jókedvűen prüszköltek és sörényükről rázogaiták a zúzmara percegő szálait. Néha még-megcsúsztak a rendezetlen hókupacökon, s ilyenkor még a megtáltosodás ösztöne is végigszaladt vérükön. Fejüket fennhéjázóan tartották és büszke trappban szelték a fe* hérbe pólyáit kilométereket. I A gazda peckesen ült a ba­lkon. Egyujjas késztyűjébeh keményen' tartotta a gyeplő­szárat, s ostorával — csak úgy szórakozásképpen — be* lesuhintott a csípés levegőbe. A tanyavilág koloncos kutyái bánatosan csaholtak, szerették volna megijeszteni a nóniuszo* kat, de féken tartotta őket a rablánc, s így csak a szalma­kazlak tövéből fújhatták re­kedt riadójukat. A hatos kilométerkőnél pu- fajkás férfi állt. Határozottan intett: állj! A gazda megrán­totta a gyeplőt, s a lovak meg­torpantak. A szán az ut jobb­oldalára farolt, s néhány mé­terre az ismeretlen embertől megállt. — Hová ballag, szomszéd? — kérdezte a »kormányfő-, ügyet sem vetve a hátamögött topogó utasra. • Kézfogás

Next

/
Oldalképek
Tartalom