Petőfi Népe, 1960. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-01 / 1. szám

i960. Január 1, péntek SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT 8ÄCS-KISKUN MEGYEI LAPJA Á felnőtt kor, s az új évtized hajnalán... Érettségizett fiatalok munkahelyein A közel másfél évtizedes ta­nulás eredményeként számtalan ifjú ember mondott búcsút a gimnáziuminak nyáron, az érett­ségi után, s mint szárnyra ka­pott madarak, úgy röppentek szét az életbe. Ki főiskolára, egyetemre ment; ki pedig ott­hon maradt, s a kecskeméti üzemekben, hivatalokban lá­tott munkához. Szilveszteri kőr­útunk során az utóbbiak közül látogattunk meg három fiatalt: megkérdezni tólük, hogyan érzik magukat munkahelyeiken, s mit terveznek az új évben, fel­nőtt koruk első esztendejében. A könyvárus Először Bonyhai Gábort az Állami Könyvterjesztő Vállalat 128-as számú boltjának gyakor­nokát mutatjuk be. — Milyen érzés az iskolatár­sak után ennyi vásárlóval fog­lalkozni? — Már korábban megszeret­tem az olvasást. Nyolc-kilenc éves lehettem, amikor már Gár­donyi Gézától 25 könyvet olvas­tam el. Mivel a könyvboltba jó­részben könyvszerető emberek járnak, hamar megtalálom ve­lük a közös nyelvet. Hogy aka­rom-e továbbfejleszteni tudáso­mat? Természetesen! Német nyelvtanfolyamra szándékozom beiratkozni, hiszen a német nyelvet itt a boltban is tudom hasznosítani. Másik óhajom pe­dig az, hogy elvégezhessem a testnevelési főiskola levelező ta­gozatát, mert szabad időmben most is súlyemeléssel foglalko­zóim — Jó eredménnyel sportol? — Hátráltatja fejlődésemet, hogy Kecskeméten eddig nem alakult még súlyemelő szak­osztály, így senki sem foglalko­zik a tíztagú súlyemelő csoport­tal, — habár országos viszony­latban is megálljuk helyünket. A pénzfelvevő — Sz. Nagy Mária a nevem, a kecskeméti postahivatal pénz- felvételi csoportjánál dolgozom, mint gyakornok. Szerettem ta­nulni. A Bányai Júlia Gimná­ziumban érettségiztem a nyáron, négyes eredménnyel. November 16-án kerültem a postához, azóta dolgozom ezen az osztályon. Megkedveltem ezt a foglalkozást és úgy tervezem, hogy postatiszti iskolát- végzek; vagy pedig — ha másképp hozza a sors — ma­tematika és fizika szakos tanár­nő szeretnék lenni. Fizetésem­mel meg vagyok elégedve, — 870 forintot kapok egy hónapra. Jó volt iskolába járni és tanulni, de itt azért jobban érzem maga­mat. A műszerész Harmadik riportalanyunk Tóth Károly, aki 1959-ben végezte el a közgazdasági technikumot, s ezután a gépjármű és villamos- sági műszerész szakmát válasz­totta a TEFU-náL — Közvetlenül érettségi után iratkoztam be az ipari tanuló iskola első osztályába, mert úgy gondoltam, hogy eddigi tudásom még jobban segít majd a szakma elsajátításában. Mint érettségi­zettnek, a tanulmányi idő más­fél évig tart és öt tantárggyal ismerkedem. Fizetésem tanul­mányi eredményemtől függ. Na­gyon megszerettem a szakmát, s mihelyt erre sor kerülhet, a villa- mosipari technikumot is elvég­zem. Munka után természetesen sportolok is: egy kosárlabda csa­pat bírója és játékosa vagyok ÉPÍTKEZÉS TISZAKÉCSKÉN egyben. A sportolás erőt és ked-J vet ad a munkához. í íme három fiatal emberj akik? nem is olyan régen az iskola! padjaiban ültek, s már társadal-j műnk hasznos építői. Saját sza-< vaikkal mondották el mindazt,] ami életüket jellemzi: munká-: jukat, céljaikat, vágyaikat, élethivatásukat. Ügy hisszük: a] kép kedvező. Sokat beszélnek] egyesek a mai fiatalság romlott-; ságáról, s a fenti fiatalokhoz ha-t sonlóan nem akarják, vagy nem? hajlandók meglátni. Pedig hal jobban gondolkoznának, rájön-! nének: a fiatalság többsége! Bonyhai Gáborhoz, Sz. Nagyj Máriához és Tóth Károly hoz ha-| sonlóan jól tanult, megfelelő bi-| zonyítványt szerzett az iskola-i ban, s az életben is megállja at helyét. Boldog új évet, hosszú! és boldog életet kívánunk a fia-J falóknak is felnőtt koruk, 1960,1 az új év, s az új évtized hajna-f Ián... I Kohl Antal ! Vezetők „lent“ és „fent“ Majdnem minden újság foglalkozott már Kádár elvtárs­nak az MSZMP VII. kongresszusán elhangzott kijelentésével, amelynek rövid summája az, hogy sokkal nagyobb gond elviselni egy egyszerű embernek, ha a brigádvezető „nehéz” ember, mintha valamelyik országos vezető lenne az. Nem akarjuk tengeri kígyóvá növelni az e kijelentés körül formá­lódó képzelettársításokat, de dr. Münnich Ferencnek, az ugy ancsak a kongresszuson elhangzott beszédének egy részé­vel szeretnénk azt párhuzamba állítani. Münnich elvtárs ugyanis a tanácsok munkájáról szólva megemlítette, hogy a jövőben a járási tanácsok végrehajtó bizottságaira bízza a kormány a mezőgazdasági termelés közvetlen irányítását. Természetes következménye lesz ennek az intézkedésnek, hogy a terméshozamok növelésében, a termelőszövetkezetek megszilárdításában ezentúl sokkal nagyobb felelősségük lesz a helyi vezetőknek, mint eddig volt; s hogy a járási taná­csok vezetői még gyakrabban, még több ügy kapcsán érint­keznek majd a lakossággal. A járási tanács vezetői nem brigádvezetők. Kádár elv­társ fantemlített kijelentése mégis illik rájuk, hogy ők, a „lenti” vezetők, közvetlenebbül, gyakrabban foglalkoznak a lakosság ügyes-bajos dolgaival személyek szerint is, mint a „fenti” vezetők. Ha tehát nehezen lehet elviselni a „nehéz” brigádvezetőt, bizony-bizony ugyancsak nehezen lehetne el­viselni egy-egy képzetlenebb, tapasztalatlanabb, érzéketle­nebb tanácsi vezetőt is. Emlékeztetni kell olvasóinkat 1950-re, amikor még az volt a gondunk, hogy az éppen csak megalakult megyei tanácsokat ellássuk megfelelő emberekkel, akik a munká­sok soraiból kerültek ki többnyire. Mondhatjuk: ez a gond már a múlté. A mai nappal kezdődő évben évtizedes fenn­állását ünneplő tanácsrendszer megfelelő politikai tudással rendelkező szakkádereket képzett ki, akik a közigazgatást szocialistává formálták. Belőlük ma már nemcsak a megyei, de az új feladatokkal megbízott járási tanácsokba is bőven jut. Most hát, amikor a tanácsrendszer tizedik évébe érünk, köszöntjük őket, a tanácsok tagjait és vezetőit tiszta szív­ből, s az elmúlt évtized után sok évtizedes jó munkát, jó egészséget kívánunk nekik továbbra is megnövekedett fel­adataikhoz úgy, hogy Kádár elvtárs szavait sohase feledjék el, amelyeket a „brigádvezetők” nagy — bizonyos tekintet­ben talán a „fenti” vezetőkénél is nagyobb — felelősségéről mondott! A leningrádi balettkar az Egyesült Arab Köztársaságba utazik A Kirov Opera- és Balett­színházban megkezdődtek az előkészületek az Egyesült Arab Köztársaságban való vendég- szereplésre, A leningrádi mű­vészeik a Hattyúk tava, a Gisélle és a Kővirág című ba­lettokat, továbbá egyes szóló­számokat mutatnak be az EAK-baiij Rugalmas anyagból készült olajtartályok Az angol kereskedelmi hajók jövő évtől kezdve rugalmas anyagba töltött olajat vontat­nak maguk után. Az újszerű tartályokat, amelyeket Haw­thorne cambridged professzor két évvel ezelőtt talált fel, ».tengeri sárkányoknak-« nevez­ték el. Az angol Északi-tengeri és afrikai vizeiken végrehajtott kísérletek sikeresnek bizonyul­tak és lehetővé teszik, hogy ezentúl nehezen hajózható út­vonalakon és partmenti vize­ken a hajók a folyékony hal­mazállapotú teherszállítmányo­kat ilyen tartályokban vontas­sák. A mezőgazdaságról tárgyalt a jánoshalmi népfront-bizottság A jánoshalmi népfront-bizott­ság legutóbbi ülésén Borsodi Antal, a népfront titkára tar­tott értékes előadást a nagy­üzemi gazdálkodás előnyeiről, mezőgazdaságunk szocialista át­szervezésének jelentőségéről, — Előadásában különösen aláhúz­ta a felvilágosító munka jelen­tőségét, a népnevelők fontos feladatát. Elmondotta, hogy a nagyüzemi gazdálkodás előnyös minden dolgozó kisparaszt szá* mára, s ennek megértetése a népfront-tagok feladata is. A népfront-bizottság ülésén részvevők a járási népfront* bizottság határozatának ismer* tetése után elhatározták, hogy, a legközelebbi ülésre elkészítik a népfront távlati tervét, mely•* nek megvitatása és elfogadást» után a népfront-bizottság meg* kezdi rendszeres munkáját. lÁTTUTT Szilveszter Pecsenyééknél Az idén nem me- gyek el Pecsenye- ékhez Szilveszterre. Bár hívott és nem is mondtam nemet, de én már tudom, hogy nem fogok el- menni. Már előre ismerem program­jukat. A könyökö­mön jön ki a prog­ram is, meg Pe­csenye is. Akkor kezd a dolog kel­lemetlen lenni, ami­kor Pecsenye 10 óra felé szavalni kezd: »Tíz gyermeket ho­zott a világra« r— ordítja, s ilyenkor mi bárgyún mosoly- gunk. Mosolygunk pedig két okból. Először is: az udvariasság így kívánja. Másod- jára pedig, hogy megnyugtassuk Pe­csenyét: mi egyről sem tehetünk. Aztán az italtól Kucsuk anekdotáz- ni kezd. Negyed­óráig mondja, de mire a poénhoz ér, elájul. A lemezját­szóra már század- szőr teszik fel a -■Gyere, ülj kedves mellém« című dalt. A dal hallatára Ko­vácsáé dúdolni kezd és veri a taktust Tizenkettő előtt Pe­csenye csinál vala­mit a villannyá'., hogy az pont tizen­kettőkor elaludjon. El is alszik. 1959- ben már fel sem gyullad, sőt jövőre se, legfeljebb ha a szerelők megcsinál­ják, mert Pecsenye kivágta a biztosíté­kot. A sötétben az­tán amikor koccin­tunk, a borospohár helyett a mustáros poharat veszem a számhoz. Ezért nem me­gyek hát az idén Pecsenyéékhez szil­veszterezni! Otthon leszek, rádiózok, = az igen! • Mi? Hogy Pe­csenye főosztályve­zető lett? Szenzá­ciós! En ezt már rég tudom. Szűkebb ba­ráti körébe tarto­zom, most is hozzá megyek szilveszte­rezni, Csodálatos, hogy milyen szil­veszterek szoktak ott lenni! Jurisits Miklós Három evvel ezeioU épült a)| hajósi óvoda. A szépen beren-H dezett otthonban 90 apróság) van az óvónénik gondjaira bviA va. Amint látjuk, —i nen* hiába... .........................................................H PE TŐFI NEPB A Magyar Szocialista Munkáspárti Bács-Klskun megyei Bizottsága j és a megyei tanács lapja. I Szerkeszti a szerkesztő bizottsági, Felelős szerkesztő: Weither Dániel.' Kiadja] a Petőfi Népe Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Mezei István. Szerkesztőségi Kecskemét, Széchenyi tér L «zára. Szerkesztőségi te'eíonközponti 36-19, 25-16. Pártépltés és Ipari rovati 11-22 Szerkesztő bizottság: 19-39 Kiadóhivatal: | Kecskemét. Szabadság tér 1/a -j Telefon: 17-09 Terjeszti a Magyar Posta. Előfizet-» hető a helyi postahivataloknál és kézbesltőknéL Előfizetési díj i hónapra 11 Ft. Bács-Klskun megyei Nyomda V. Kecskemét =» ÍTeLt 15-29. 37-49 Mikor fényképünk készült, még csak a tetőtartó vasszerkezete­ket szerelték, de az új évet már az új munkacsarnokban köszöntik a Tiszakécskei Permetezőgépgyár dolgozói.

Next

/
Oldalképek
Tartalom