Petőfi Népe, 1960. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-08 / 6. szám

jf XV. ÉVFOLYAM, 6. SZÁM Ára 50 fillér 1960. JANUAR 8, PÉNTEK Több mini 140 milliót fordítanak megyénk tanácsai az idén az egészségügyi ellátásra 1 Tanácsaink a szocialista egészségügy alapelveinek meg­felelően nagy gondot fordíta­nak a lakosság egészségének védelmét szolgáló intézmények fenntartására. Kitűnik ez az idei költségvetésből is, amely­nek keretében 140 millió forin­tot irányoztak elő az egészség­ügyi ellátásra. I Kórházak fenntartására .6? ) milliót, rendelőintézetekre ) 9,5 milliót, tbc-, bőr- cs j nemibeteg, valamint tra- | choma Intézetekre 8 milliót, üzemegészségügy i védelemre 460 ezer, körzeti orvosi ellá­tásra 9,5 millió, szülészeti el­látásra 4,5 millió, csecsemőott­honokra 3 millió, bölcsődékre 10 millió, anya- és gyermek- védelemre 6,5 millió, iskola­egészségügyre 1 200 000, mozgó szakorvosi szolgálatra 617 ezer, közegészségügyi és járvány­ügyi intézményekre 4,5 millió, ezociális otthonokra 11 millió, szociális gondozásra 3,5 millió, egészségügyi szakiskolákra 856 ezer, egészségügyi szaktanfo­lyamok fenntartására 24 ezer forintot költenek, Ez a hatalmas összeg termé­szetesen a községi, járási, vá­rosi tanácsok és a megyei ta- pács költségvetésében szerepel. | A községi tanácsok gon- l doskodnak a bölcsődék, I egészségbázak, orvoslakások i és rendelők fenntartási I költségeiről, a szegénysor- | súak segélyezéséről, elte­mettetéséről. Befejeződött a megye fiatal óvónőinek egyhetes tanfolyama 1 A megyei tanács művelődési osztálya szervezésében január 8-tól január 8-ig egyhetes tan­folyam indult a megye fiatal óvónői részére. A tanfolyam részvevői előadást hallottak a nevelés és a társadalom kap­csolatáról, a vallás keletkezé­séről, a Vllj pártkongresszus határozataiból eredő felada­taikról. Továbbá pedagógiai, Irodalmi és egyéb ismeretter- tie&ztő tárgyú témákat dolgoz­tak fel. Ezenkívül több bemu­tató foglalkozáson is részt yettek. ) A tananyagot Madarász (László, Maruzs József, Beck SBéláné, Fenyvesiné Góhér An­na, Veckó József, Burchardt (Erzsébet, Dudás József, Dudás Űózsefné, Szatmári Julianna, Szabó József né és Kristóf And­rás elvtársak ismertették a fiatal óvónőkkel, A tanfolyam Beck Béláné megyei óvodai felügyelő zár­szavával zárult. Lgyéves a V ízmüvek KISZ-szer veseíe Alakulásának egyéves év­fordulóját ünnepli a Kecske­méti Vízmüvek KlSZ-szcrvc- zete. Egyéves fennállásukról ünnepi taggyűlésen emlékeznek meg. A KISZ-szervezet eddigi munkájához sok segítséget nyújtott a vállalat vegekért!2 és üzemi bizottsága, / A járási tanácsok, a járási kór­házak, a szakorvosi ellátás, a bőr-, nemibeteg- és trachoma­gondozó intézetek, védőnői há­lózat szakorvosi és terhes anyák részére történő tanácsadás, is­kolaorvosi, mozgó szakorvosi szolgálat, a közegészségügyi és járványügyi feladatok, valamint a szociális gondozás és a járási szociális otthonok fenntartási költségeit viselik. A járási ta­nácsokéhoz hasonló feladatai vannak a városi tanácsoknak, náluk azonban még bővül a körzeti és üzemorvosi ellátás fenntartásával. A megyei tanács fedezi a megyei kórház és annak intéz­ményeinek, valamint a gon­dozóintézeteknek, csecsemőottho­noknak, a KÖJÁL-nak, az egészségügyi szakiskoláknak és szaktanfolyamoknak költségeit. Már a felsorolásból is lát­ható: mennyire széleskörű ta­nácsaink feladatköre az egész­Kecskeméten, a Nagykőrösi utcában működik a Vendég- látódpari Országos Szövetkezeti Központ gyümölcspálinka pa­lackozó üzeme. Itt dolgozzák fel a földművesszövetkezeti szeszfőzdék minőségi termékeit, melyekkel a szövetkezeti ven­déglátó hálózat egységeit látják el. Nyáron kevesebb a mun­ka, a hideg idők beálltával na­gyobb a fogyasztás. ségügy területén. Ha pedig a költségvetést nézzük, azt is szá­mításba kell venni, hogy az összegek biztosításáról, vagyis a bevételekről is gondoskodniok kell. A költségvetések fedeze­tének túlnyomó része a lakos­ság által fizetett adókból fo­lyik be. Egy-egy kórházi ágy fenn­tartása megyénkben 1959- ben 23 900 forintba került. 1960-ban ez az összeg 26— 27 ezer forintra emelkedik. Ezek a számok nemcsak azt mutatják, hogy kórházainkban évről évre javul a betegellátás, hanem arra is figyelmeztetik egyes tanácsainkat: a jövőben alaposabban fontolják meg a kórházi költségek elengedése iránt beadott kérelmek feletti döntést, mert az elengedett kórházi költségek is a költség- vetést terhelik. N. O. Az üzemben, most van a fő­szezon. Havi átlagban 50 000 üveg kecskeméti barack- és egész sor kisüstön főtt külön­böző gyümölcspálinka kerül itt csomagolásra. A palackozóban az ügyeskezű munkáslányok és asszonyok szorgalmas munkát végeznek. Példa erre, hogy az ország szövetkezeti palackozó üzemei között folyó komgresz- szusi versenyben az első he­lyezést érték el. Ladányi Zsuzsa és Lénárd Klári üvegekbe töltik a kecske­méti kisüsti barackpálinkát. Folyik a barack-, szilva-, cseresznye-, körte-, eper- cs alma- pálinka palackjainak címkézése és csomagolása.^ /VWVWW/WWWWVNAAAA^/SAA/V* PALACKOZZÁK A KISÜSTIT 'JőatXfriita 50 000 iio-eg. pálinka incluL útnak DCecikeaiítrál Nyílt levél Sári Mihály borotai dolgozó paraszthoz Kedves Sári elvtárs! Örülök, hogy személyesen megismerhettem és hogy Legutóbb kellemesen elbeszélgettünk az ország, a megye, a falu gondjai ról, lehetőségeiről és tennivalóiról, önnel érdemes eszmecserét folytatni, semmiképp nem vesz kárba az idő. Javakorabeli dol­gozó parasztember. Középparaszt, aki érti a gazdálkodást, Méltán büszke arra, hogy »a bukszáját kevés emberrel cserélné el a faluban«. Tovább is lát a maga tizenöt hold parcellá­jánál. Olvasott, tájékozott ember. És kipróbálta a kisparcellán is, valamint 1952-től 1956-ig a tsz-ben is. Derekasan állta a sarat a saját és szövetkezeti tagtársai javára egyaránt, mint a szövet­kezet elnöke, a mérhetetlen károkat okozó ellenforradalomig. Példás családapa. Igaza van, hogy arra törekszik, »a fiú legyen több mint az apja« —, fia ez évben végzi el a mezőgazdasági technikumot. Msmétlem, kellemes volt a beszélgetésünk, helyenkénti vitánk, mert az élet gondjait hánytuk-vetettük oly tar­kán, amilyen tarka maga az élet. Mint mondja, nincs ellen­vetése a falu szövetkezeti átszervezését illetően. Sőt, maga is akarja, hiszen mint mondotta: -a paraszti sorsot emberibbé tenni csak a szövetkezetben lehet«. Egyetért a megyei aktíván elmondott beszámolómmal — bár ön pártonkívüli —. s mint részletezte, »igaz minden mondata, mert csak így lehet korsze­rűvé tenni a megye mezőgazdaságát«. Azt mondta, hogy mel­lettünk van az átszervezésben és saját jószántából ajánlotta fel: »az agitációban hivatkozzanak rám, mert én a szövetkezet híve vagyok«. JLzelcután olvasóink joggal teszik fel a kérdést, mi itt a levélírás oka, miről kell itt a köznyilvánosság előtt vitat­kozni? Az, hogy ön mindezek ellenére megtorpant. Tüske van a szívében, furcsa aggályoskodás a lelkében. Azt mondotta, hogy »a szövetkezet híve, de csak akkor írja alá a belépési nyilatkozatot, ha már húszán aláírták«. (Könnyen úgy járhat, mint az egyik gátéri dolgozó paraszt, aki öt vénét mondott. A tanácselnök tövidesen üzent érte, amikor a 48 belépő meg­volt: jöjjön, ha ötvenedik aluir lenni. Jött is az illető nyom­ban, de mire odaért, csak a 65. lehetett. Azóta »hatvanötödik Pistának« hívják a faluban. Ilyen a falu nyelve.) Egyébként — bizonyosan ismeri a helyzetet — a húszból már jó néhányon aláírták, mégpedig olyan számottevő gazdák, akik miatt ön is meghökkent, hiszen ezek eddig még nem voltak szövetkezeti tagok. Miért torpant meg az aláírás előtt? Mint mondja, 1952-ben hozták létre szövetkezetüket. S jól dolgoztak, szép jövedelmet értele el. Annak ellenére hogy 1953-ban Nagy Imre méregkeverö beszéde több volt középparaszti tagot megkótyagosított és elhagy­ták a szövetkezetei. Ezek azután gúnyolták, sőt esetenként ki­nevették önt, a középparasztból lett elnököt. Mint mondotta, sok tüske érte, de állta a posztot, melyre a tagság közmeg­becsülése állította. S jól dolgoztak, bár megcsappant a taglét­szám és tagosítás híján a földjük is százfelé volt. fyfost mint egyéni, ismét jól dolgozik. A szive is, az esze is visszahúzza azonban a szövetkezetbe. De mi tartja most vissza? Ne haragudjék — őszintén mondom, semmiképp nem szeretném megbántani — de, csupán: emberi kicsinyesség, em­beri gyengeség, hogy amint mondta »ne mosolyogjon meg szö­vetkezeten kívül álló ember. Ha azok belépnek, én tiszta szívvel ott leszek«. Akaratlanul is rossz szolgálatot tesz közös ügyünknek, sze­retett hazánk és parasztságunk ügyének, ön (és a megyében több tízezer társa) művelt ember, világosan látja a jelent is, a jövőt is. Vallja meg, mikor vitték előbbre az életet, a közös jól, a tájékozatlanságukból adódóan maradiak és a kisszámú mereg- keverők? Soha. A magyar haza és a magyar nép sorsát mindig azok vitték előbbre, akik tovább láttak a maguk kerítésén. Azok, akik felelősséget éreznek családjukért, de a »nagy-családért« is: faluért, a megyéért, az országért. C!ok példát mondhatnák arról, hogy harmadnapra miként ^ változott meg az emberek véleménye. Megemlítem talán a Bogdánovics elvtárs példáját. A tavaszon alakultak termelő- szövetkezetté Vaskúton. Megtalálták számításukat, ő maga is, pedig példásan berendezett középparaszti gazdasága volt. Talán ez indította arra, hogy kapta magát és átment maga is a szom­széd községbe »agitálni a szövetkezet mellett«. S beszélt ott egyik- kel-másikkal. Látva a húzódozást, kifakadt: »ejnye, de ostobák (bocsánat a szóért, de így mondta) ennek a falunak a parasztjai«. Egyről feledkezett meg Bogdánovics barátunk, egyben nem volt őszinte. Mégpedig abban, hogy ö sem az első szóból értett, mert bizony neki is »háromnál többször kellett mondani«. De az ilyen ember, sokszor a legnyakasabb, lesz az ügy legjobb híve. fezért mondom én, hogy legyen emberséges ember. Ember, aki kiemelkedik a ma még kicsinyes, szurkálózó emberek közül. Borotán volt módom beszélni a falu számos telnntélyes dolgozó parasztjával. Ezért felelősséggel mondhatom, hogy több­ségük nincs ellene a szövetkezeti szervezésnek. Ezért ajánlom, ha jónak látja a szövetkezetét, s meggyőződése, hogy jobb a nagyüzem: tegye rá életét. Es segítse, hogy a ma még ingadozó paraszttársai holnap meggyőződéses hívei legyenek a szocialista faluért küzdő paraszti társadalomnak. Mert nem szégyen, hanem büszkeség dolgozni azért, ami jó mindannyiunknak. Nem tudom, hogyan véli, de én hazafiúi kötelességemnek érzem dolgozni azért, ami egész szeretett hazánk boldogulását hozza. Dicsőség, egyben nagyszerű emberi tett napjainkban a szocialista mező­gazdaság megteremtésén fáradozni. Meggyőződésem, hogy ezért hálásak lesznek majd gyermekeink, paraszttársaink és egész társadalmunk. WZ érem, adja át baráti üdvözletemet dolgozó paraszttársainak: Ságodi Andrásnak, Ságodi Péternek, Ráffai Vencelnek, Szarvas Józsefnek és Makai Gábornak, akikliel a minap kelle­mes eszmecserét folytattunk és közös véleményre jutottunk. Szívélyes üdvözletét küldi: MOLNÁR FRIGYES,- az MSZMP Bács-Kiskun megyei Btzoítzaganak * első titkára, '

Next

/
Oldalképek
Tartalom