Petőfi Népe, 1960. január (15. évfolyam, 1-26. szám)
1960-01-31 / 26. szám
i. oldal I960, január 31. vasárnap Kiállítások9 kiadványok a megyei módszertani tanács programjában A megyei módszertani tanács legutóbbi ülésén megtárgyalták — a könyvtárosok bevonásával — az éves munkatervi javaslatot. A legélénkebb vita az olvasószolgálati rész megbeszélésénél alakult ki. A továbbiakban a módszertani és hálózati munka megjavítása kerül szóba. Elsősorban az intézményesítés problémáit elemezték behatóan. Kiegészítő javaslatok hangzottak el, melynek értelmében a módszertani tanács hat tagja a közeljövőben tapasztalatcserére utazik Székesfehérvárra és Veszprémbe tanulmányozni az elmúlt évben már ott befejezést nyert intézményesítés során eddig elért eredményeket. Ezek után megvitatták a tervbe vett megyei kiadványok számát és műfaját. Az elképzelések alapján négy ízben könyvtárügyi tájékoztató, és a megye összes kiadványainak ügyével foglalkozó évkönyv lát napvilágot Majd megbeszélték a felszabadulás 15. évfordulója alkalmából végzendő feladatokat s úgy határoztak, hogy minden járási könyvtár nagyszabású kiállítást rendez a felszabadulás tiszteletére. Ügy döntöttek, hogy szöveg- gyűjteményt és cikkbibliográfiát készítenek a felszabadulás napjaiban megjelent irodalmi alkotásokról. Azjukrán kul^a ünnepén Scsipacsov! Felébredek majd... Ha meghalok, a évek futnak tova, testem már por lesz, szürke föld pora. leányka megy mezítláb át a réten, felébredek a nyári alkonyon, s míg kamillaillat leng közelében, napbarnított lábát megcsókolom. Fordította Antalfy István. Hajórakodók Megzabolázott inak ropogása suhog a libegő deszkák fölött. A zaj felriog a kövek között, s halomba döntve az utak palástja pihen, « de rácsap a kérges akarat. A csikorgó kerék agyukba mar, de ha a parton a hajnal pirul, könnyebb a kavics és könnyebb a salak, mit surrogó lapátjuk kövér halomba rak. A víz csillámai szemükre szivárványok ívét vetik, és nincs boldogabb, ha uszályuk estére sötéttel telik, mert a parton már áll a vár, amit két kezük rakott. Feszült izmuknál csak egyedül emberségük nagyobb. VARGA SÁNDOR Légy hű ... Osztályod nevelt, hogy komoly, igaz ember légy valahol. Sorsod elvethet erre-arra. hegycsúcsokra, vagy sivatagba, légy erős és hű a halálig! S ha a véred vízzé nem válik, lehet utadon száz buktató, szívedben mégis munkás maradsz, és nem lesz belőled áruló. Osztályod küldött, hogy tanulj, s könnyű pelyvaként ki ne hullj, de légy kalászthozó búzassem, mely százszoros magot terem! S ha nem felejted el apáid érdesre cserzett tenyerét, lehetsz mérnök, bölcs oktató, szívedben mégis .munkás maradsz, és nem lesz belőled .áruló! Osztályod figyel, mit teszel, ha sorsod felfelé ível. S ha nem felejted, hova tartozol, nemcsak magadért dolgozol, s hogy százezrek bizalma benned hiszi a törvényt és a rendet, suhanhat veled autó, szívedben mégis munkás maradsz, és nem lesz belőled áruló! VIRAGH MARTA ííozsó János kecskeméti festőművész Tanyavilág című müve. Megyei fejlesztési tervek a népművelési mun^a színvonalának az emelésére A KÖZELMÚLT napokban lezajlott járási népművelési felügyelők Kecskeméten megtartott kétnapos értekezletén sok olyan elvi és gyakorlati kérdés szerepelt, amelyek hűen tükrözik a párt VII. kongresz- szusának meghatározott kulturális feladatok mielőbbi megvalósítását. A megyei népművelési ^csoport munkatársai tájékoztatták a felügyelőket az előttük álló célkitűzések politikai > és közművelődési jelentőségéről s a párthatározatok maradéktalan véghezvitelének a feladatairól. Többek között szóbakerült —- az egyes kiszállások alkalmával — az egyéves népművelési programok ellenőrzése és az ezzel kapcsolatos segítségnyújtás a további eredmények zavartalan eléréséért. Megállapították, hogy ma már szükségszerűvé vált a ‘ községi monográfiák elkészítése. A járási művelődési csoport 'szorgalmazza a községi tanácsoknál, hogy ezt az évek óta bevált kezdeményezést az illetékes tanácsok karolják fel és határozatilag is segítsék ezek ezáltal is előmozdítják a szocialista kultúra terjesztését megyénkben. AZ IRODALMI ÉLET további felvirágoztatásáért kérték a megjelenteket, hogy ellenőrző munkájuk során hívják fel a községi művelődési otthonok igazgatóinak figyelmét az irodalom megszerettetésére és megkedveltetésére. Alakítsák ki az irodalombarátok körét. Helyesnek tartják a Hazafias Népfront Kecskeméti Városi Bizottságának kezdeményezését az irodalmi élet fellendítésére. A továbbiakban felvetődött a képzőművészek, a néprajzgyűjtők, a műkedvelők, az ének, a báb és a tánckultúra lelkes képviselőinek rendszeres továbbképzése és művészi, valamint tudományos munkásságuk legmesszebbmenőkig való erkölcsi és anyagi támogatása. A JÁRÁSI népművelési felügyelők kétnapos értekezlete a megyei szakreferensek névsorának ismertetésével zárult. B. S. ftleakádUották a szíveket Nem tűnik oda nem illőnek a modern fénycsővilágitás a kalocsai parasztbútorokfcal berendezett szobában. A modern, csillogó üveges vitrinek sem képeznek ellentétet az üveg mögött hallgató színes hímzésekkel. A kalocsai nép- művészeti ház, bár formájában híven őrzi a környékbeli paraszti építkezés sajátos vonásait, mégis tulajdonképpen a legmodernebb kapcsolatokat tartja fenn — bátran mondhatjuk — a világ minden tájával. Az elmúlt esztendőben vásárlóik közé sorakozott fel a fekete Afrika is. A brüsszeli világkiállításon eladott többmilliós értékű hímzés úgylátszik felhívta a figyelmet, a milliónyi látogató érdeklődését e szinpompás, ritka magyar népi hímzésre. Érdekes — hogy a belföldi forgalom, a Magyar- országom elkelt kalocsai hímzésű áruk mennyisége mindössze 10 százaléka annak a hatalmas értéknek, mely külföldre vándorol. A Szovjetunióba több ezer hímzett leénykaruha utazott az elmúlt évben, Franciaország 1956 óta rendszeres vásárló, Hollandia és Szudán is szelepei a Kalocsáról útnak Induló csomagokon. Új kompozíciók, gyönyörűbbnél gyönyörűbb új tervek születnek a kalocsai íróasszonyok vázlatpapírjain, s a vásárlók elragadtatott elismeréssel emlékeznek meg leveleikben a nyolcszáz falusi asszony munkáját összefogó szövetkezetről, mely az elmúlt év végén nyerte el a HISZÖV kongresszusi versenyében a »Kiváló szövetkezet« címet. Kiváló dolgozói kitüntetést kapott Tamás Andrásné népművészeti felelős, Balázs Sándorné és Vasche Erika bedolgozó, öt másik szövetkezeti dolgozó pedig dicsérő oklevelet kapott. Az előbbiéit kétheti fizetésnek megfelelő jutalmat, az utóbbiak a szokásos fizetésük negyedének megfelelő ösz- szeget kaptak — ami nem megvetendő dolog annak ellenére sem, hogy a szövetkezeti dolgozók elég szépem keresnek egyébként is. Pedig sokan közülük napi munkájuk mellett háziasszonyi kötelességük teljesítése közben maradt szabod idejükben hímeznek, varrnak. A vitrinekben ott a múlt — ez a jelen. A jelen, amely egyre hatalmasabb nemzetközi kapcsolatok kialakulásával kecsegtet, s a múlt, amikor az asszonyok a maguk staffirung- jának díszítésére saját maguknak hímeztek. Érdekes, hogy a mostani pompázó, színekben gazdag hímzéstípus a huszas években jött létre. Azt megelőzőleg az itt őrzött múzeumi érelkésziteset. Ezt követően a —vvv'———v“—v--.. • községi krónikák meghonosításának szükségességéről tájékoztatták a hallgatóságot. A REFERÁTUMOK ezek után foglalkoztak a Nemzetközi Nőnap 50: éves fennállásának méltó megünneplésével s a fel- szabadulási kulturális sereg- - szemle megrendezésével. Ennek kapcsán vetődött fel az elmúlt 15 év politikai, gazdasági és kulturális fejlődését tükröző magasszínvonalú kiállítások rendszeres megrendezésének kérdése. A beszámolókban jelentős helyet foglalt el a termelőszövetkezetek kulturális életének állandó fokozása s a közös gazdaságokban a kultúrfelelő- sök kiválasztása, akik részt vesznek a község és a külte- ■ rület közművelődési hálózatának megteremtésében és közelebb hozatalában. A sokoldalú tájékoztatás kitért a szinház .tájelőadásainak népszerűsítésére és az irodalmi estek megtartására. A megyei előadók kérték a felügyelőket, hogy segítsék a Kecskeméti Katona József Szinház prózai darabjainak propagálását mert V alahol Afrika legkőzepén, egy forrás mellett élt egy teknős- béka. Apró rákokat evett, melyeket a part homokjában talált. Egy nap látta, amint a közeli folyóból hatalmas víziló mászott ki. Nagyon megijedt az óriási állattól. Félt, hátha eszébe jut a vízilónak, hogy megegye őt. Otthagyta hát a tanyáját, és nekivágott az erdőnek, hogy egy másik forrást keressen. Am az erdőben elefánttal találkozott. — „Oh — gondolta —, ez ugyanolyan nagy és erős. mint a víziló, és ugyanúgy felfalhat!” Nehéz szívvel találgatta, mi lesz most már vele. Aztán hirtelen visszatért a jókedve. A két kis szeme csillogott az örömtől, mert eszébe jutott valami. Odament szépen az elefánthoz, barátságosan köszönt neki, és azt mondta: „Milyen óriás! vagy! Biztosan azt hiszed, úgy-e, hogy le vagy a legero- . sebb az állatok között? No, csak higgyed! Vagyok én is olyan erős, mint te!” — „Te, pöttömnyi teknős” — nevetett az elefánt, hogy a füle is rázkódott bele, — „te akarsz olyan erős lenni, min én?” — „Fogadjunk!” — vágott vissza a teknős. „Fogadjunk, hogy nem mozdítod meg a kötelet, ha én tartom a másik végét!” — „Jó — mondta az elefánt —, áll a fogadás! Ezer aranyat teszek ra. Hát te menny"t?” — „Ugyanannyit” — felelte a teknős hetykén. — „Hamar hozz egy kötelet, aztán rajta!” — kiáltotta az elefánt. — „Nem megy az olyan gyorsan — magyarázta a teknős —, még ma nem is reggeliztem. Aztán el kell mennem az unokatestvéremhez is, mert születésnapja van. De holnap Uveutáit tueA teknősbéka (Kamerumi népmese) gint itt leszek. Szerezz csak egy kötelet, akkor elintézzük a dolgot.” Az elefánt beleegyezett. E zután a teknős visszament a folyóhoz, várt, míg a víziló kijött a vízből, udvariasan köszönt, és így szólt hozzá: „De iól megtermettéi, víziló barátom! Azt hiszed, úgy-e, hogy senki nem versenyezhet veled erőben?” A . víziló felpeckesedett, vizet fújt ki az orrlyukából, és indulatosan kérdezte: „Ki kelhetne versenyre velem?” — „Például én” — válaszolt a teknősbéka. Ettől a választól úgy elkezdett nevetni a víziló, hogy majdnem megfulladt. Nevetett és prüszkölt és köhögött, végre megkérdezte: „Hogy akarod bebizonyítani?” — „Ennél nincs egyszerűbb — vágott vissza a teknős — veszünk egy kötelet, és fogadunk ezer aranyban, hogy egy hüvelyknyire sem bírod magad felé húzni, ha én tartom a másik végét.*? „Jó, elfogadom. Ezer aranyat teszek rá. Próbáljuk ki.” — „Csak ne olyan tüzesen — felelt a teknős. — Ma még nem is ebédeltem. A fivéremnek lakodalma van. De ha holnap ilyen tájt itt leszel, hozzákezdhetünk. Csak el ne felejts kötelet hozni.’? Másnap a teknős az elefánthoz ment először. „Van kéznél kötél?” — kérdezte. Aj elefánt tüicluieLlcp volt, mert várnia kellett rá. „Van hát!” — mordult oda. Erre a teknős rákötötte a kötél egyik végét az elefánt lábaszárára, a másikat meg vitte magával. — „Várj, amíg a helyemre érek és kiáltok” — mondta. Amikor már olyan messzire jutott, hogy a kötél feszült, egy kővel a földre rögzítette a végét, és ment a vízilóhoz. Az már türelmetlenül várta. Hozott magával kötelet, a teknős ráhurkolta a lábára, a másik végét meg vitte magával, és a két kötélvéget jó erős csomóra kötötte. Aztán felállt a kőre, és nagyot kiáltott: „Egy, kettő, három — rajta!” Ä z elefánt és a víziló messzire voltak egymástól, nem láthatták egymást. Csak a teknősbékát látták mind a ketten, azt gondolták, hogy ő húzza a kötél túlsó végét, s csak egy kicsit rántották meg a lábukat: egyik sem számított nagy ellenállásra. De nem ment — a kötél nem mozdult semerre. Erre kezdték egyre crösebben-erősebben húzni — hiába! Mindkét állat hatalmas volt, de bármennyire erőlködött, csak nem mozdult a kötél. Húzták-húzták egy ideig; patakokban szakadt róluk a verejték. Nevetett rajtuk a teknős, és azt mondta: „No, elhiszed már, hogy én is olyan erős vagyok mint te?” Mind a keltő kifáradt, ellankadt, megadtak magukat legyőzve; a teknős szétbontotta a kötélvégeket, elvett ű a megnyert aranyat, és megelégedetten ment az odújába. Most már nyugodtan ^Ihatott; tudta biztosan, hogy sem az elefántnak, sem a vízilónak nem fog soha eszébe jutni, hogy őrá támadjon, Varditotta: Bán Ervin. tókű hímzéseik tanúsága szerint előbb fehér hímzésként, majd egy 1870-ből származó homok- mégyi rékli bizonysága szerint fehér alapon fekete fonállal hímezve jelentek meg a jól ismert kalocsai motívumok. Olyan egyéni tehetségű népi művészek segítették a kalocsai hímzés világméretű előrelépését, jóhírének növekedését, mint — hogy a legidősebb nemzedékikel kezdjük — Balaton Mári néni. Király llus néni, s a fiatalok közül Tamás Andrásné, aki a szövetkezet népművészeti felelőse. Nem véletlen, hogy az elmúlt évi export-tervet 778 ezer forinttal teljesítettéle túl, sőt — hogy tovább menjünk a számok felsorolásában — több mint 300 ezer forintot ér a tervekhez képest végrehajtott önköltségcsökkentés. Mágikus ereje lehetett ezeknek a népművészeti házban kiállított öreg térítőknek, legalábbis némelyikének. Egy gyönyörű, piros hímzésű, régi keresztelő kendőt mutat Tamás Andrásné öregcsertőrőL Azt mondja a néphit: ezzel takarták le a tükröt az újszülött megérkezése után, hogy híres legény vagy híres leány legyen belőle. No, persze az ilyen babonákon ma már mosolyognak öregcsertőn és máshol is. Nagyon jól tudják, hogy egész más úton-rnódon válik égy ‘^asszonyból derék feleség, vagy } a legényből dolgos, szorgalmas ; férj. Nem ismerik ezt a sok érdekes mesét a hímzésekről külföldön sem. De a színpompás virágok, a térítők, a hímzett étkészletek meghódították a szíveket. Cs. L, Már csak három hót áll rendelkezésére a tehetséges, de még kiállításon nem szerepelt fotósoknak ahhoz, hogy a Kecskeméti Fotoklub által kiírt tehetségkutató fotópályázaton részt vehessenek. Több érdeklődő kérdésére Ismét közöljük, hogy beküldhető legalább 18í?<24 cm-es feketefehér vagy színes kép február 20-ig Kecskeméti Fotoklub Kecskemét, I. Pf.: 30 címre. A pályázaton részt vevő képeket cjíjazzák. I. díj 500 forintos OFOTÉRT vásárlási utalvány; II. díj 300 forintos OFOTÉRT vásárlási utalvány; III. díj 100 forintos OFOTÉRT vásárlási utalvány. A képek zsűrizését a Magyar Fotóművészek Szövetsége és a Kecskeméti Fotoklub művészeti bizottsága végzi.
