Petőfi Népe, 1960. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-05 / 3. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BÁCS -KISKUN MEGYEI LAPJA xv. évfolyam, 3. szám Ara SO fillér I960. JANUAR 5. KEDD 7 Több fény Bácsalmásnak Új transzformátor-állomás épült Bácsalmáson, a Marx Károly utcában. A transzfor­mátor-állomás üzembe helye­zésével nagymértékben megja­vult Bácsalmás belterületének; villamosenergia-ellátása. A Délmagyarországi Áram­szolgáltató Vállalat műszaki dolgozói szorgalmas munkát végeztek, hogy a kitűzött ha­táridőre befejezzék a szerelé­seket. Különösen kitűnt lelke­sedésével és szorgalmával Hor­váth Ferenc, Almer József, Pénzes Mátyás és Wagner Fe­renc, VVWWAAWVWS/WV GYORSABB és PONTOSABB MÁR KÉTSZÁZAN VANNAK A korral haladni kell. En- r ,-k jelét tapasztaltuk az Or­szágos Takarékpénztár Bács- Kiskun megyei fiókjában is. A kecskeméti alközpontban, a Szabadság téren, évenként jó­formán a megye valamennyi községéből megfordul egy-két személy. Az OTP a magánosok mellett igen sok vállalat, kö­zűiét és hivatal ügyeivel is foglalkozik. A pénzzel bánás pedig igen pontos könyvelést igényel. A munka meggyorsí­tása és a könyvelés pontossá­gának javítása érdekében, ta­valy március óta több üzletág könyvelését géppel végzik az OTP dolgozói. A naprakészség mellett a könyvelési hibákat így egy százalékra csökkentet­ték. Képünkön Sólymos Mária az egyik könyvelőgép mellett. Már hírt adtunk arról, hogy Kisszálláson az utóbbi hetek­ben mind többen és többen lépnek az új' útra. A napok­ban ismét értesültünk belépé­sekről. A kovácsgyepi és a tompamajori határrészen lép­tek be legtöbben a szövetke­zetbe. Lakatos Máté 16 hold­dal erősítette a közöst. A köz­ség négy szövetkezete közűi a Mint a méhkas, úgy zsong a község. Az utóbbi hetekben öt­százan léptek a nagyüzemi gaz­dálkodás útjára Tiszakécskén. Az elmúlt év december 30-án egy új szövetkezet alakult, Ti­sza néven. Akkor még csak 60 tagjuk volt, most már két­százan vannak. — Íme, itt a kétszázadig be­lépő — mutat Szűrszabó Sán­dorra Horváth Pál igazgató- tanító, akit elnöknek válasz­tott a tagság, Az alacsony parasztember nagy gonddal kanyarítja alá a nevét, s szinte megkönnyeb­bül, mikor leteszi a tollat. Bi­zonyára sokat töprengett, mi­előtt e nagy lépést elhatározta. Az elnökikel az új szövetke­zet terveiről beszélgetünk. — Hozzánk számos tehetős középparaszt lépett be. Több mint 600 holdunk van már, ebből legalább 200 hold a szőlő, de ez még nem végle­ges, hiszen naponta számos jelentkezőnk van. Sok hasz­nos javaslat felvetődött már beszélgetés közben. Szó van arról, hogy a borkészleteket közösen értékesítjük, kimérés­Petőfi létszáma növekszik a leggyorsabban. Az elmúlt év december 31-ig már 42-en lép­tek ebbe a közös gazdaságba. A tanácstagok példamutatása serkenti a község dolgozó pa­rasztjait. Ifjú Daróczi Péter, a végrehajtó bizottság tagja, be­lépett a közösbe, hasonlókép­pen Bata Antal tanácstag is. Rövid idő alatt több mint het­venen léptek be a község ter­melőszövetkezeteibe. A kovácsgyepiek és a tompamajoriak megértették az idő szavát re kérünk engedélyt. Arról is beszélgetünk, hogy a hízóállo­mány egy részét közösen ér­tékesítjük. Többen említést tettek arról, hogy 10—12 ezer forint készpénzt adnak be a közös kasszába, hogy legyen mivel indulni. Azt mondják a tagjaink, hogy eddig sem pa­naszkodhattak. de ezentúl még könnyebben akarnak élni, ki­használva a nagyüzem adta lehetőségeket. Felkerestünk számos tagot, többek között Bekő Imréi, aki 24 holddal lépett a szövetke­zetbe, és az ellenőrző bizott­ság elnökének választották. Mala Ferencet, aki 17 holddal erősítette a közöst. Mind ha­sonló véleményen voltak. — Mintaszerű nagyüzemet akarunk létesíteni — hangoz­tatták. Ez bizonyára így is lesz. — K. S. — Népszámlálókkal a Zöldfa utcában Tíz óira múlt néhány perc­cel, amikor Migléczi Béláné tanítónő és Vörös Tibamé fe­lülvizsgáló társaságában felke­restünk három családot: meg­nézni, hogyan történik a nép- számlálás. Először Szőke Mi­hály Zöldfa utca 21/a. szám alatt levő lakásába kopogtat­tunk be. Készségesen válaszoltak a kérdésekre. A családfő elmon­dotta, hogy -a háztulajdonos Nyáríőrincen lakik, de délután már ő is idehaza lesz. Közben Margit nevű kislányuk érdek­lődéssel figyelte a biztosok munkáját, habár olvasni még nem tud. Miután a rovatok megteltek feljegyzésekkel, a következő ház lakói kerültek sorra, Itt már többen laknak. Rácz László a házigazda, zenész a Vendéglátóipari ' Vállalatnál. Nyugodtan válaszol minden egyes kérdésre, pontos felele­tekkel könnyíti a nópszánüálók tájékozódását, s így a nagy család összeírása mintegy fél­órát vett igénybe. Azútán a Zödfa utca 17. szám alatt lakó Lakatos Fe­rencet látogattuk meg. A férfi foglalkozása használt cikk-ke­reskedő. Itt is — akár az elő­ző helyeken — szívesen tessé­keltek be bennünket a szo­bába. Itt is nyíltan, őszintén mondták be az adatokat. Dél felé jár .az. idő, s a számláló biztosok előtt még hosszú az út. Migléczi Bélárié körzete 62 lakóház, s ezek lakóira vonatkozó adatokat péntek estig szeretné össze­gyűjteni. A legtöbb helyen ott­hon tartózkodnak a lakók, és így nem okoz nehézséget a még hátralevők összeírása sem, (Kohl) Új borfajták bemutalásu Eddig még ismeretlen bor» fajták bemutatására készülnek Kecskeméten, a Szőlészeti Ku­tatóintézet Mathiász Jánosról elnevezett telepén. Első ízben kerülnek a szakér-tők és a fői gyasztók elé a Mathiász János és Kocsis Pál szőlőfajtáiból 'készült borok, közöttük néhány olyan fajta, amelynek szülőjét az utóbbi években állították! elő. Most készülnek a zárszámadások termelőszö­vetkezeteinkben 1939. decem­ber 31-i fordulóponttal. A lel­tározás befejeződött, folyik a könyvek és a készletek egyez­tetése, a mérleg készítése, a banki szakemberek bevonásá­val. Január közepe felé meg­kezdődnek a zárszámadási közgyűlések. Amint az eddigi tapasztala­tok bizonyítják, egy munka­egység értéke előreláthatólag magasabb lesz megyénk szö­vetkezeteiben. mint tavaly, an­nak ellenére, hogy két hónap­pal »hosszabb« lett az év. A termelőszövetkezetek legna­gyobb része jelentős mérleg- többlettel zárja az esztendőt. A bajai járásban arra számí­tanak, hogy egy munkaegység értéke eléri általában a 40 fo­rintot. A Vaskúti Kossuthban 49 forintra számítanak munka­egységenként. Hasonló részese­dés lesz a járás több terme­lőszövetkezetében. Nagyon fontos, hogy terme­lőszövetkezeteink ' ne feledkez­zenek meg a földjáradék ki­fizetéséről. Mindenki kapja azt ineg, aki földdel lépett be a közösbe, és ezzel elősegítette a közös földterület kialakítását. Itt-ott még hajlamosak arra, teogy megfeledkezzenek a/ öre­gekről. A nyugdíjon és a föld­járadékon kívül a szociális alapból juttassanak nekik úgy, hogy ne érezaék az aggkor magányát, szerény igényeiket minden szövetkezetben ki tud­ják elégíteni. Gondoljon arra minden szövetkezeti tag, hogy ö is megöregszik és akkor jó lesz, ha a közösség gondosko­dik majd róla. Helyesen tették a Szolnok megyei termelőszö­vetkezetek, ahol szerződést kö­töttek az öregekkel, amelyben pontosan meghatározták, hogy mit juttatnak számukra. A példát a Bács megyeiek is követhetnék. A jó eredményeket pedig ne rejtsék véka alá a szövetke­zetek. A tagok általában job­ban élnek, mint egyéni gazda korukban. Mondják el, hogy mennyit változott az életük a közösben, mennyivel könnyebb a munkájuk. Az utóbbi időbon falvainkban a dolgozó pa­rasztok mind nagyobb érdek­lődést tanúsítanak a közös gazdálkodás iránt. Helyes, ha a zárszámadási közgyűlésekre meghívják a még egyénileg dolgozó parasztokat, hogy azok saját fülükkel hallják; mennyi­vel többre lehet jutni egyesüli erővcL mint egyénileg. ..... £át<Hj.atábön — Tudja-e, bátyám, mi járatban vagyunk? A gazda nekitámasz­kodott a kanapénak, kucsmáját a fejebúb- jára tolta, s két ele­ver. szemével azt a fiatalembert és a mel­lette álló kislányt szemlélte, aki a szoba közepén állt. Most ér­keztek — látogatóba. Látszott, hogy gondol­kodik S. bácsi. Fia is megmozdult nyugalmi állapotából az asztal mellől, s leült az ágy szélére. A fiatalasz- szony, aki a szobában tett-vett, hirtelenóban láthatóan valaminek a keresésére Indult. Kis­sé zavarban volt az egész család. S. bácsi nem bírta 'tovább. — Fiát mért ne tud­nám! Maguk azért lép­ték át a ház küszö­bét, megtudakolják, vajon belépek-e a szö­vetkezetbe, vagy nem. — Ügy van — lel­kendezett a fiatalem­ber —, eltalálta, bá­tyám. — üreg vagyok ón már a paraszti mun­kára. A hatvanhatodi­kat taposom, s fájnak már egy kicsit a bocs- korok is — mutatott a lábára. — Fiatalok­nak való a közös. Marika, a másik vendég, nem tétovázott a válasszal. — A saját földjén tud dolgozni a bácsi,, csak a közösben men­ne nehezen a munka? Az öreg megütődve nézett a kislányra. A reumára, meg az öreg­ségre való hivatkozás, úgy látszik, nem idő­szerű. Eszes lány ez — gondolta magában — ért a parasztok nyel­vén. — Mi az apád fog­lalkozása, lányom? — kérdezte komótos ki­mértséggel. — Tsz-tag — felelte Marika. Erre már nem lehe­tett mit válaszolni. Tán még a helybeli meglevő termelőszö­vetkezetek néhány hi­bájának a felsorolása sem illett volna ide — tudta ezt jól S. bácsi. Aztán Marika foly­tatta. — S. bácsi még el­nök is lehet. Jó gazda, szorgalmas ember, ilyenek kellenek a tsz- be. Az öreg feszengett a kanapén, s meg-meg- vakarta a fülét. — Nem bíznak a mai .fiatalok az öre­gekben. Meg aztán a munkával is hadilábon állnak — mondta. Marika elnevette magát. Arca kipirult, ahogy sorolta az ész­szerű, okos mondato­kat. S. bácsi pedig egészen a szemöldöke aljáig húzta a kucs­máját. Kibökte: (de ez aztán az utolsó ellen­érv!) — Hát. Íriszen gon­dolkozom én a belé­pésen, csak hát, nincs itthon az asszony, ki­vel beszéljem meg az utolsó szót? Flauem^ hallod, lelkem, — for­dult Marika leié —, téged az isten is ilyen rábeszélőnek teremtett. S. bácsi rákacsintotf a menyére, aki azon nyomban megértette a gondolatát. Alig szól­tak két szót, már ott állt a saját termésű vörösborral tele kancsó az asztalon. Amíg tar­tott belőle, hosszasan beszélgetett a két fia­tal és a házigazda. Búcsúzóul Marika így szólt S. bácsihoz: — Pár nap múlva újra rheglátogatjuk, remélem, addigra dön­tenek. Már az utcán bal­lagtak. amikor S. bá­csi utánuk kiáltott: — De újra csali te gyere, kislányom — s hangjában a bizalom melegsége érződött. S a két fiatal peda­gógus, Berger Mária és Zakupszky Tibor el­indult a mélykúti ta­nácsháza felé, hogy el­mondja az elnöknek a tapasztalatokat. Bieliczky Sándor

Next

/
Oldalképek
Tartalom