Petőfi Népe, 1960. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-26 / 21. szám

í. oldal

1M0. január 56, kedd

Az Új Ember és a világ vége

»Egyszerű emberek belső ki- elégületlcnségét, a transzcendens iránti vágyukat« hozza lel magyarázatként az Üj Ember «ímű katolikus hetilap január 10-i száma arra a jelenségre, melyre több vidéki laptársunkkal együtt mi is felhívtuk az olvasók figyelmét. Kiindulópontként erről szóló cikkünkre hivatkozik az Üj Ember is. Azokról a híresztelésekről, a szinte járványszerűen terjedő képzelgésekről van szó, melyek különböző, nemrég múlt dátumokhoz kötve a világ végét jósolgatták. A cikkünkben idézett Náncsi néni és társai gyertyákat szenteltettek, hogy ezzel elűzzenek valami ártó szellemeket, melyek talán a világ végét hoznák az emberiségre, ha á szent gyertyák fénye nem pislákolna babonás estéken, téli alkonyatokon.

Az idézett Üj Ember-cikk igen helyesen, életellenes és egészségtelen jelenségnek bélyegzi meg az efféle híreszteléseket, jósolgatásokat. A jelenségek végső okát azonban csodálatosképpen nem ismeri fel, illetve felkutathatatlannak tartja.

Szeretnénk utalni arra, hogy a józanul gondolkodó, tehát »racionalista módra« felvilágosítható emberek jól tudják: ezúttal sem a transzcendentális világ utáni vágyról, hanem a babona sötétségében megbújó, a szocializmussal szembenálló erők tudatos híreszteléseiről

volt sző, s az a világ, amelynek a végét jósolgatták ezek a homályban maradó »kezdeményezők« — távolról sem az egész világot jelenti. A szocializmus társadalmának végét sóvárognák ezek az emberek, s fegyvertestvére azoknak a reakciós erőknek, akik 1956-ban nagyon is kimutatták a foguk fehérjét. A múltat visszakívánó politikai erők vereséget szenvedtek, de nem semmisültek meg. S ha mód, lehetőség legkisebb szikrája kínálkozik, azt igyekeznek kihasználni — és bármennyire lehangoló is egyeseknek, éppen az úgynevezett »transzcendens« vágyakat tápláló irracionális ideológiák vetik meg a melegágyát az ilyen híreszteléseknek, S nem az irracionális távlatok tovább- tágítása a lelkekben, hanem éppen az élet racionális oldalainak megmutatása, a tudomány világának fejlesztése vezet e babonák és rosszindulatú híresztelések megszüntetéséhez.

Akik pedig világvéget jósolgatnak, ne feledjék el: egy bizonyos fajta világ csakugyan a vége felé közeledik. A tőke, az emberek megnyomorítása, kizsákmányolása, a kapitalista rend világa. Ez valóban sírja szélén áll és nagyon valószínű, hogy magával rántja az enyészet és a feledés »transzcendens« mélységeibe mindazokat az idealista ideológiákat is, amelyek az osztálytársadalmak szülöttei.

Köszönet a politechnikai oktatásért

W'zeretnék köszönetét mon- ^ dani a III. Béla Gimnáziumba járó gyermekek szülei nevében azoknak, akik lehetővé tették gyermekeink számára a politechnikai oktatást.

Hogy ez mennyire hasznos és jó, azt csak most, egy-két hónap eltelte után látjuk, mi szülők. Gyermekeink megtanulják becsülni a munkát és a munkán keresztül jobban becsülni a dolgozó szülőket.

Az a napi egy órai munka, illetve tanulástöbblet megéri gyermekeinknek, hogy hetenként egy nap gyakorlati oktatásban vegyenek részt. Megszeretik a gyárat és érettségi után nem mondják, mint évekkel ezelőtt: nem azért érettségiz tem, hogy melós legyek! Gyermekeink rájöttek arra, ha jó szakmunkások akarnák, lenni, ahhoz ma már elengedhetetlen az érettségi bizonyítvány, és nem lesz minden gyermek álma, vágya az egyetem. Egyetemre sem mehet mindenki, különösen, ha nem is megfelelő a képessége hozzá.

Mi, szülök úgy látjuk, hogy az érettségi bizonyítvány ezután nemcsak általános műveltséget ad, hanem gyakorlati tudást a

KÉP SZÖVEG NÉLKÜL

műszaki és ipari pályákhoz és ez a tudat megnyugtató számunkra.

Mindezekért köszönetemet nyilvánítom azoknak az oktatóknak is, akik türelemmel foglalkoznak kamasz fiainkkal, mert nem mindig a legjobbak, néha figyelmetlenségükkel, ügyetlenségükkel bosszúságot okoznak akaratlanul is. Szeressék ezeket a kamasz fiúkat, akik még nem tudják, hova is tartoznak, még nem felnőttek, de már nem is gyermekek, tanítsák meg őket a munka szeretetére, hogy a társadalom számára hasznos, becsületes emberekké váljanak.

Egy hálás bajai édesanya

II.

SZŐKE, vékony kislány volt. Nyaranta az iskolaszünetekben a Radóc asztalosnál: csiszolta, politúrozta a műbútorok készülő darabjait. Meglehéredett a haja a smirglipapír csinálta finom portól, a keze meg barna színű lett, néha még a terpentin sem használt. Az első keresetét tizenkét éves korában vitte haza.

— Anyám, itt a heti fizetésem, öt pengő — mondta szombaton, és anyjának sovány, ráncos keze, kipirult arcát simogatta, örömös tüzű szemét nézte.

Első keresetén érzett kimondhatatlan boldogságát unalmas óráiban többször idézte férje előtt. Ezt találta legkedvesebb emléknek. Ilyenkor férje kötekedőn, leplezetlen ellenszenvvel válaszolt.

«— Mindig az anyád jár a fejedben. Alig két hónapja írt, jól van, nem hiányzol te ott seniknek... Egyébként is az én anyámat te nem szívleled, úri asszonynak tartod, ha róla beszélek, rosszullét környékez. Pedig nekem éppen olyan kedves az én anyám, mint neked. Jó lenne, ha te is abbahagynád az örökös anyáskodást.

E gondolatok előkerülésével újra érezte a sírást és erőlködött, hogy visszanyomja feltörő érzéseit, mert félt az éjjeli sírógörcs megismétlődésétől,

ÚJ FILMEK™

Katonaszív

A MOSZFILM Stúdióban készült fiatal művészek alkotásaként a Katonaszív, amely a szerelemről, a hűségről és a barátság erejéről szól.

Fjodor bevonulása előestéjén megbocsáthatatlan bűnt követ el. Féltékenységében szerencsétlenséget okoz, a mélybe taszítja menyasszonyát. A fiatal lány állapota hosszú ideig élet és halál között lebeg. Vőlegénye azzal a tudattal vonul be a hadseregbe, hogy féltékenységével Tonja halálát okozta.

A hadseregben kisebb-magyobb hibákat követ el, de a közösség nevelőereje és az új barátok segítsége megerősíti a fiatalembert, s menyasszonya is egészségesen várja kedvesét.

A Katonaszív Szergej Kolo- zsov rendező alkotása. Vlagyimir Zemljanyikin, akit a Múló évek című filmben ismertünk meg, Fjodor szerepében szép alakítást nyújt. Partnere a szép szőke Róza Makagonova.

Görög diákból—magyar mérnök

HATÁROZOTT arcélű, feketehajú fiatalember áll a rajzasztal mellett. Elmélyülten fiMegjutalmazták

a szövetkezethez hű tsz-tagokat

A Vaskúti Dózsa Termelőszövetkezet pár nappal ezelőtt ünnepelte tízéves fennállását. Ebből az alkalomból meleg hangon emlékeztek meg azokról a szövetkezeti tagokról, akik jóban, rosszban tíz esztendőn keresztül kitartottak a nagyüzemi gazdálkodás mellett és legtöbbet tettele a szövetkezet gyarapodása érdekében. Az ünnepség alkalmával a szövekezetben tíz éven át dolgozó tsz-tagokat 500—500 forinttal jutalmazták. A Dózsa Tsz 5—6 évvel ezelőtt igen sok problémával küszködött, és alacsony volt a kereset. A nehézségeket azóta »jórészt megoldották, s az idei zárszámadás alkalmával már 53,69 forintot ér egy munkaegység.

Óvónők értekezlete

Baján tartottak értekezletet a bajai és a kalocsai járás óvónői. Világnézeti nevelés az óvodában címmel Beck Béláné megyei óvodai felügyelőnő tartott előadást, amelyet vita követett.

gyeli munkáját. Homlokát időnként összeráncolja.

— Ö az mutat Dongász Krisz- toszra, vagy ahogy itt hívják: Karcsira Mészáros Zita, a Kecskeméti Épületlapalosipari Vállalat szerkesztési osztályának dolgozója.

Bemutatkozás után Dongász Krisztosz arcáról a meglepetés okozta változásokat olvasom le. Emiatt aztán a beszélgetés nehezebben indul. A kezdeti elfogódottság azonban lassan feloldódik. Görög barátunk munkatársainak figyelő tekintetétől kísérve beszélni kezd...

— 1942-ben bekapcsolódtam a görög demokratikus mozgalomba. 46 óta pedig a Görög Kommunista Párt nagy családjához tartozom. Hazámból 1950-ben el kellett jönnöm, mert üldöztek. Előbb lengyel barátaimat kerestem fel, majd Magyarországra jöttem.

DONGÁSZ KRISZTOSZ középiskolás diákként, érezte meg

azt a nagyszérű érzést, — mit is jelent a népet szolgálni, érte küzdeni. A terror azonban öt is kikezdte, s ott hagyta drága szülőföldjét, eljött hozzánk. Tizenhárom éve nem volt otthon. Édesanyja, akit imád, már két év óta nem írt fiának.

— Nem tudom, mi van vele — mondja halkan, szinte önmagának. Tekintete a messzeségbe réved, gondolatai a szépséges görög honban járnak. Tán eszébe jutnak gyermekkori csínytevései, iskolatársai, barátai, rokonok, szomszédok.

HALLGATOK.

Az elérzékényülés pillanatai után én töröm meg a csendet:

— Ügy tudom, egyetemista.

— Igen. Ötödéves. Erőgépészmérnök leszek — mondja határozottan, májd tovább gom- oolyítva ezt a témát, így folytatja: — Csak az a baj, hogy este nem tudok úgy tanulni, ahogy szeretnek.

KÉRDŐ tekintetem rávetem, de még mielőtt szólnék, így kezdi:

— Nagyon hangosan szól a szomszédok rádiója.

Hát ez bizony bosszantó. Csak az tudja, hogy mennyire kellemetlen az ilyen, aki abban a cipőben jár, mint Dongász Krisztosz. A szomszédok figyelmetlensége jniatt kénytelen megnyújtani a tanulási időt. így aztán az | éjfél — amikor felesége már az igazak álmát alussza — őt még mindig a könyvek mellett találja. Készül a félévi vizsgákra. S egy év múlva a neve; mellé bizonyára már ez a kis szócska kerül: mérnök.

S HA MAJD eljön az az idő, amikor a görög nép birtokába veszi országát, ahogy az nálunk is történt, akkor a vállalat szeretett Karcsija mérnökként utazhat haza feleségével szép Görögországba. Venesz

Több mint 182 ezer forint földjáradókot kúpnak a Bácsborsódi Új Élet Tsz tagjai

Igen eredményes volt az lGSü-es esztendő a Bácsborsódi uj Élet Termelőszövetkezetben. A 2380 hold földön gazdálkodó szövetkezet tagjai a termelési tervek túlteljesítése következtében 280 ezer forint prémiumot kaptak a munkaegység-járandóságon kivül. 1959-ben 1 186 000

Siklós János;

MEGTALÁLT ÚT

— Nézd a Ringet — emlékezett férjének jellegzetes megállapításaira — amint séta közben rendszerint megállította a London-Sti-asse végén. — Láttál te ilyen csillogást, szivárványos ragyogást valaha Magyarországon?

Nem érdekelte a Ring, nem kötötte le semmi. Utálta az első pillanattól a rideg, idegen fényorgiákat, reklámokat, hirdetéseket, kirakatokat, villanyújságok fényességét. Akarata ellenére is felszínes hamisságot érzett ki belőlük.

— Anyukám — riasztotta meg a fia —, pisilni kell.

Kiemelte a kiságyból, azután bebújt anyja mellé.

— Lacikám, aludjál még, korán van — és hátat fordított az ötödik esztendős fiúnak.

Vele szemben férjének mellképe aranyozott rámában függött a falon. Koromfekete, göndör hajú, kellemes arcú ember.., szép férfi.., Már nem találta érdekesnek.

p— Utálom.

— Mit utálsz, anyukám?

Meglepődött.

— Ezt a ronda esős hideg időt.

*

VILMOSNAK hiába van kórházi orvosi állása, meg kórház- tulajdonos nagybácsi minden jóindulata és tehetséges sebészkeze: először a sok helyi diplomásnak kell a kenyér és csak azután következik a külföldi magyar orvos. Pedig a kényesebb műtéteket is vállalja, mégis úgy néznek rá a német orvosok, mint egykor a bennszülöttek a fehérbőrűre, a nagy gyarmatosítások idején.

Vilmos már megpróbált mindent. Elment a kollégáival kirándulásokra, teniszezni, meg autótúrákra, strandra. Kedvében járt Grossmann doktornak, a nagyhírű, gazdag sebésznek. Alázatoskodott és mégis csak kóbor magyar és nem német diplomás.

Hónapok óta meg egészen szokatlan tünet jelentkezik Vilmosnál. Olyan valami, mint öt esztendeje, amikpr majd két hónapot külön éltek, mert Vilmos anyja megcsinálta közöttük a kellemetlenséget.

EGY TAVASZI napon, alighanem májusban, meglátogatta a fiatalokat a diákotthon szegényes szobájában. Még szerencse, hogy nem tudta meg: ott is csak kegyelemből lakhatnak a kisgyermek miatt. Amikor belépett, a két vasággyal, egy hivatali szekrénnyel, asztallal, két székkel berendezett be- tonpadlós. helyiségbe, egészen elhülledt. Kiült arcára a leplezetlen kétségbeesés.

Egyetlen fia, kinek apja halaforintra növekedett a tsz takarmányalapja és 18 ezer forintot tesz ki a szövetkezet közös vagyonának egy-egy tagra jutó része. A munkaegység 34 forint 40 fillért ér a szövetkezetben és a munkaegység-részesedésen kívül 182 481 forint földjáradé- kot is kapnak; a tsz tagjai.

iáig meg volt minden kényelme Debrecen városának legszebb lakásában, alkalmazottak figyelme kísért és most... ágról- szakadt prolival1 itt, ebben a börtöncellában,

— Borzasztó, hogy ilyen istállóbéli állapotok között laktok) ti. Itt csak megőrülni lehetséges, nem műyelődni. Ejh-ejh, Eszter, kereshettél volna magadnak egy jobb partit... Valami. ,. épkézláb munkáskádert.

— Bocsánat, ő keresett engem és nem én szedtem fel őt —■ mutatott a tanácstalanul álló férjére.

— Áz én Vilmoskám csinál ilyen buta dolgokat, de lehettél volna okosabb. Meggondolatlansága következtében most hárman nyomorogtok.

— Jó, jó, anyám... Minden böjtnek megérik a gyümölcse. Egy év és Eszter tanár, én meg orvosi diplomát szerzek.

— És akkor mi lesz? Elmégy a kórházba filléres gyakornoknál!, azután meg ezerkétszáz forintos alorvosnak. Igaz? Da csak addig, amíg kirúgnak* mint osztályidegent.

— Ilyesmi nem következhet be. Eszterem származása és az én munkám biztosíték, hogy nem kerülök az utcára.

ESZTERT meglepte ez a furcsa kijelentés. Szíven ütötte a gyanú: „A származásom kellene ennek a fülig szerelmes embernek? És nem én, ez lehetetlen, ilyen silánylelkűség ma már nem létezhet”

IPoly tatása következik.)