Petőfi Népe, 1959. december (14. évfolyam, 282-306. szám)
1959-12-16 / 295. szám
XIV. ÉVFOLYAM, 295. SZÄM Ara 50 fillér LAPJA../ 1959. DECEMBER 1#, SZERDA Nyolcvantagú szovjet dal- és táncegyüttes mutatkozott be a kecskeméti közönség előtt hétfőn este a Katona József Színházban. Az. i együttes Gavrilov Vlagyimir, a Litván SZSZK érdemes művésze, a Szovjet SZSZK érdemes művésze vezetésével a szovjet népek táncaiból, dalaiból mutatott be egy csokorra valót, s á baráti népek zenéjének néhány jellegzetes alkotását tolmácsolta zenekaruk Bikadorov vezetésével. .A közönség szűnni nem akaró tapssal üdvözölte az együttes minden müsorszámát, különösen a magas színvonalú ‘táncprodukciókat, melyeket balettmesterük, Szmirnov tanított be. Sütemény és bor mellett A z asztalon süt»* mennyel tornyosult tálak, rubint- piros bor gyöngyözik az üvegekben. Ezzel várják a kedves vendégeket: Dobi István elvtársat, az Elnöki Tanács elnökét, Molnár Frigyes élvtársat, az MSZMP megyei bizottságának első titkárát és a kíséretükben levő megyei és járási vezetőket. akik íme, már meg is érkeznek és helyet foglalnak a takaros szobában. Zeller József, a házigazda, szívesen kínál- gat, közben a helyiség egyre telik emberekkel.Itt (il az egyik széken Garjánác Bertalan hercegszántói 12 holdas gazda is, aki még a gyűlés előtt bizonytalankodott, de éppen az előbb jelentette be, hogy aláírja a belépési nyilatkozatot és most már valóságos agitátora lett a szövetkezésnek; — Higgyék el — magyarázta —, hogy én már voltam négy évig tsz-tag, és ba nincs az ellenforradalom, még ma is az vagyok. Nem is tudom, miért halogattam eddig a belépést, hiszen ott jó dolgom volt. __Hát maga hogy ■“ látja a szövetkezeti gazdálkodást? — fordul félig tréfásan, félig komolyan Dobj István a mellette ülő Vöő Sándorhoz. — Egyetértek vele, de én is úgy vagyok, hogy ragaszkodom a régihez, a megszokotthoz. — Akkor az ön esete is hasonló ahhoz, ami köztem és egy Szabölcs megyei parasztember között történt egy alkalommal. Az illető elpanaszolta, hogy a sógora egy jól működő szövetkezetét otthagyott. Ö alaposan megrótta ezért, mondván, hogy lehet ilyen butaságot csinálni: otthagyni a jólétet. Erre én magyarázni kezdtem, hogy bizony nem könnyű megszokni a közöst, nagy egyetértésre van szükség, egymás megbecsülésére, és így tovább, Sok mindenről beszélgettünk. Végül az illetőinek az volt a kérése, hogy úgy búcsúzhasson el tőlem, mint jó gyermek a szerető édesapjától. Ebbe is beleegyeztem. A búcsúzás után az én emberem még visszafordult az ajtóból és így szólt: a szövetkezetbe azonban ón nem lépek be, r^i evetés csendül, majd Dobi elv- társ tréfásan így folytatja: — Nálunk, Komárom megyében ennyi idő alatt már háromszor megkínálják a vendéget, A házigazda zavarba jón. de csak egy pillanatra, kissé restelkedve így válaszol: — Mi, Bács megyeiek sem fogunk elmaradni a komáromiaktól. Koccintanak. Molnár elvtárs így szól: — Itt Dávodon, és másutt is, azt mondjál:; egyes parasztemberek, hogy nüért. nem hoznak rendeletet Világ proletárjai, egyesüljetek! Három járásban egy-két nap alatt közel félezren léptek a szövetkezeti gazdálkodás útjára Megyénk különböző járásaiban mind több és több egyénileg gazdálkodó lép a szövetkezés útjára. A BACSALMÄSI JÁRÁSBAN eddig 99 fővel szaporodott a tsz-ek tagjainak a száma, s 469 holddal a földterületeinek a nagysága. Bácsalmáson 21-en léptek a régóta Százezer ember egész évi kenyerét biztosította volna az a 260 ezer mázsa kenyérgabona, amelyet megyénk mezőgazdasága azért nem termelt meg, mert a földeknek (elén még kisparcella-gazdálko- dás folyiK. Tudvalevő ugyanis, hogy termelőszövetkezeteink, állami gazdaságaink búzából, rozsból lényegesen nagyobb átlagtermést értek el, mint az egyénileg dolgozó parasztok. A számla igen borsos, és egy «rszág sohasem, de egy óriási anyagi károkat okozó ellenforradalom után különösképpen nem vállalhatja, hogy olyan dolgokért fizessen, amelyen lehetséges a segítés, aminek megoldásához hazánkban Is több mint tízéves «-recept« van. Azt szokták mondani, hogy aki többet adhatna és mégsem teszi, az tulajdonképpen elvesz. Egyénileg dolgozó parasztságunk becsülettel helytáll a föld megmunkálásában. Ezt senki sem vitathatja el j tőle. Hogy ez évben és már' evek óta több ezer vagon gabona vész cl, nem szorgalmán múlott, hanem elsősorban azon « korszerűtlen, kezdetleges gazdálkodáson, amely ugyan termel, de azt a többet, amelyet szocialista építésünk megkíván, nem tudja biztosítani. Már pedig népünk jóléte, életszínvonal-emelkedése szempontjából erre a többre, az ez évben is elveszített 2600 vadonra, százezer ember kenyerére feltétlenül szükségünk van. A természet nem fukar. Szinte kínálgatja a föld művelőinek méhe kincseit. De a 3, 5, 7* 10 holdas parcellán gazdálkodók erőtlenek ahhoz, hogy feltárják földjeink szinte korlátlan gazdagságát és azt egész népünk kincsévé tegyék. Erre csak a nagyüzem képes, amely a tudomány segítségével, gépeikkel, műtrágyával, csak nagytáblákon alkalmazható agrotechnikával olyan jus- sot vehet a termőföldtől, amiről a néhány holdas gazdálkodó talán még álmodni sem mert Kétszer ad az, aki gyorsan ad — tartja a magyar közmondás. Ez a parasztság időszerű gondjainak nyelvére lefordítva azt jelenti, hogy ne késlekedjünk a közös gazdálkodás útjára lépéssel, mert jövőre újabb ezer vagon gabona veszhet el és egyben késlekedik a boldog paraszti holnap megteremtése is. Törlesszünk hát a sok ezer vagonos adósságból, az egész, dolgozó nép, s benne a parasztság javára és hasznára, ' 1 „ ’ \ ' működő termelőszövetkezetekbe, három család tagjai pedig ázzál a szándékkal írták alá a belépési nyilatkozatot, hogy az egyéni gazdálkodással majd a napokban szakító társaikkal együtt új tsz-t hoznak létre. Madaras községben is 15-en új termelőszövetkezetet alakítanak, s rajtuk kívül még 26-an léptek a régebbi szövetkezetekbe. Mélykúton 22 az úi tsz- tagok száma. A járás tsz-köz- ségeiből, Tataházáról, Mátétel- kéről és Kunbajáról egyébként az elmúlt napokban számos tsz-lag felkereste a szomszédos községék egyéni gazdálkodóit, s elbeszélgettek velük a nagy- üzeini, gazdálkodás előnyeiről. A BAJAI JÁRÁSBAN hétfőig 93-an 374 hold főiddel választották a szocialista nagyiüzemi gazdálkodást. Legjobb az eredmény Bátmonostoron, ahol 23-an léptek a tsz-be. HAJÓS KÖZSÉGBEN (kalocsai járás) eddig 301 egyéni gazdálkodó. 1579 hold földdel lépett a tsz-be, s a járás többi községében is élénk az érdeklődés, a szövetkezeti gazdálkodás iránt, Bemutatkozott a Kiskun-kórus A szabadszállási Kiskun kórus a gépészképző szakiskola nagytermében tartotta meg első nyilvános vendégszereplését. Az üdvözlő szavak után Vécsey Jenő karnagy vezényletével első számként a Vörös Csepel című mozgálini dal csendült fel. A több mint háromórás műsoron szabadszállási népdalok, népdalfeldolgozások és szólószámok hangzottak el. vw^wvwvwsiw«wwwyww>» iparművészeti alkotásokat ..emutató kecskeméti kiállításon, mely a képzőművészeti hónap keretében nyílt meg, hatalmas érdeklődés és jelentékeny vásárlási kedv nyilatkozik meg a kiállított kerámiák, ötvösművészeti munkálj, kisbútorok, nyakékek és egyéb tárgyak iránt. Már az első napokban több mint 8000 forint értékű tárgyat vásároltak meg a kecskemétiek. Szó van arról, hogy a képzőművészeti hónap bezárása után is lehetőséget biztosítanak a magyar iparmű- $ vészét alkotásainak árusítására í a megyeszékhelyen. j Több mint ötmillió forintot f izeinek vissza kartíesony dőlt a Kölcsönös Segítő Takarékuénzlö. nL AZ OTP kezdeményezésére 1954-ben alakultak meg megyénk üzemeiben az első Kölcsönös Segítő Takarékpénztárak. Akkor alig tíz helyen, mintegy 600 taggal, kb. 33 forintos havi átlagbetéltel jöttek létre a KST-k. Azóta igen népszerűvé vált ez az intézmény, s 1958-ban már 91 KST működött megyeszerte, 1215 taggal. A havonta befolyó betét osz- szege elérte a 371 ezer forintot. ÜZEMEINKBEN, hivatalainkban, vállalatainknál az idén is újabb KST-k alakultak. Számuk 121-re, taglétszámuk 10 509-re, havi átlagbetétjük 71 forintra növekedett. Tagjaik részére 11 hónap alatt 5 495 000 forint kölcsönt folyósítottak. A legjobban működő Kölcsönös Segítő Takarékpénztárak közül különösen említésre méltó a Bajai Ruhaüzemé 315 taggal, a Bajai Gyapjúszövetgyáré 313 taggal, a Zománcipari Művek Kecskeméti Gyáregységében levő 288 taggal, a MÉK-é 139 taggal, valamint a Kecskeméti Konzervgyár és a Kecskeméti Állami Aruház KST-je. Közeledik az év vége, s a Kölöcsönös Segítő Takarék- pénztárak nagy része a napokban megkezdi a betétek visszafizetését. Jól jön a pénz, különösen most, karácsony előtt, amikor az emberek a régóta hagyományos módon ajándékokat vásárolnak családjuk, barátaik részére. Az OTP megyei fiókjának tájékoztatása szerint több mint 5 millió forintot fizetnek ki az év vége előtt tagjaiknak a megyénkben működő Kölcsönös Segítő Takarékpénztára k. A LEGTÖBB HELYEN a betétek visszafizetése után már szervezik a jövő évi tagozat és betétállományt. A Kecskeméti Bamevál-ban például az idén 6 ezer forint volt a havonta befolyó betétösszeg, s az eddigi szervezés után január 1-én már 16 ezer forinttal indulhat az új KST, Hasonlóak az eredmények a MEK-nél, ahol az idei 8 ezer forint havi betét helyett januárban 15 ezer forinttal indulnak. Szervezik már a KST-t a Magter- meltető Vállalatnál, a Kecskeméti Cipőipari Ktsz-nél, s a Mathiász-telepen. Meg kell. azonban említeni, hogy az állami gazdaságokban, a földművesszövetkezeteknél, klsz-efcnél és néhány kisebb üzemiben még nem használták eléggé ki a KST-k alapítására a lehetőségeket. — N, O, _ JE LENTJÜK, hogy a VII. pártkongresszus tiszteletére indított munka véi> seny eredményeként üzemünk dolgozói december 10-én telje* sítették éves tervüket Ezt az eredményt nem volt könnyű elérnünk. Vállalatunk ugyanis az ősz folyamán új munkahelyre, a Bajai Faipari Vállalat bútorüzemének épületébe költözött. Az áttelepüiés okozta termelés-kiesést azonban sikerült pótolnunk, mivel kollektívánk több mint 2000 óra társadalmi munkát végzett új munkahelyünk kialakításában. Bajai Fémipari VáBalai a szövetkezetbe történő belépésre? Szerintem nagyon, helyidé» ez a felfogás. — Bizony az — folytatja a gondolatsort Dobi elvtárs. — Mondhatnám, az ellenség hangja. Mi nem sértjük meg az önkéntes-, séget. Jót akarunk a parasztoknak. Az ő érdekük, hogy a közös útra lépjenek, nekik lesz jobb, Erről türelmesen, jóakarattal győzzük meg őket. Sokmindenről beszélgetnek. Most Mino- rics János szólal meg: — Már több középparaszt társammal beszélgettünk esténként arról, hogyan lehetne egy 50 vagy még ennél több tagból álló szövetkezetei össze* hozni. Többen fogad- kozitak közöttünk, olyan szövetkezetei csinálunk, hogy nem lesz párja a környéken, É*1 síébe hajlik már az idő. Búcsúznak a vendégek. A következő napok döntik el, hogy látogatásuk, mennyire volt eredményes. • »L S,
