Petőfi Népe, 1959. december (14. évfolyam, 282-306. szám)
1959-12-13 / 293. szám
17 z, a Bajától néhány kflo- méterre délre fekvő község hosszan nyújtózkodik a termékeny bácskai lapályon. Alig két és félezer lakosa van. akik a múltban bizony nagyon szegényes körülmények között tengették életüket. — Most más a helyzet — magyarázza Szabados Péter, aki meghívott bennünket egy kis borkóstolóra a Zrínyi utcai takaros házacskájába. — Ezt bizonyítják azok a hétországra szóló lakodalmak is, amelyek mostanában vannak. Most már nem egy szál pöndölyben, meg egy bő gatyában kerülnek össze a fiatalok. Az egyik rokonunk nemrég esküdött, Hurtony Istvánnak hívják. Furu Péternek, az Uj Élet Termelőszövetkezet elnökének lányát vette el. 300 ház volt hivatalos, a rokonok, ismerősök vittek 38 inget, egy szekrényre való egyéb ruhaneműt. Egy raktárt is meg lehetne tölteni azzal a sok edénnyel, amit ajándékba kaptak a fiatalok, ezenkívül vendégmosdatásból is bejött több mint 5000 forint. Mindenki kirukkolt, de hiszen van is miből. Erre iszunk, koccintunk a bátmonostoriak további boldogulására. — Így van ez más lakodalmakban is — toldja meg a akarja Ismerni, menjen elBátmonostorra egy vasárnap, ki- csik-nagyok játsszák utcahosz- szat. Aki legmesszebre tudja ütni a prímákét, az szaktekintélynek örvend a községben. Meglátogattuk a község két termelőszövetkezetét is. Először a Kossuthba visz ütünk. Kovács József munkacsapat- vezetővel, Mihélicz József kocsissal beszélgetünk a közösség gondjairól. Megtudjuk tőlük, hogy a legfőbb törekvésük az állattenyésztés továibbd fejlesztése. A nyáron épített magtárpadlásos istállóban 20 törzskönyvezett tehén van. A fejésii átlag 12 liter körül mozog, saját szaporulatból akarják az állományt növelni, önerőből építenek egy 20 férőhelyes ser testi aztatót. — A mi szövetkezetünk érdekessége, hogy a 70 tagból 50 nő és 20 férfi. Három női munkacsapatunk vám. Most nincs itt közülük egy sem, de dicséretet érdemelnek. mert zömük szorgalmasan dolgozik. Számottevő területen termesztettünk munkaigényes növényt, amelynek megművelését legnagyobb részt az asszonyok végezték. Többek között hété« fél vagon hagymát szedtünk fel. Burgonyát termesztettünk maena.lí 120 mázsa holdanA Kossuth Tsz tagjai új házsort építettekKét paraszt beszélget az őszi napsütésben. Szlávikovics József és Janotka István. Az őszi munkát már befejezték, van idő megvitatni a világ dolgait. i kénti átlagtermésit értünk el. Jól járunk, mert 260 forintot kapunk mázsánként, lia leszállítjuk — mondja Kovács József* — Én harmad magammal dolgozom a közösben, 40 ezer forint jövedelemre számítunk, ehhez jön a háztáji bevétele — mondja Horváth István, A másik szövetkezet az Űj Élet, amely tavasszal alakúit, két szakcsoportból. Éppen az utolsó simításokat végzik az újonnan épített magtárpadlásos tehénistállón. (Lehet, hogy azóta már át is adták rendeltetésének.) A közös gazdálkodás iránt az utóbbi napokban igen megnövekedett az érdeklődés köz- ségszerte. A termelőszövetkezeti tagok ellátogatnak egyéni paraszttársaikhoz, elmondják miként élnek, mennyivel köny- nyebb nekik, amióta a közösben dolgoznak. A még egyénileg dolgozó parasztemberek felkeresik a község vezetőit, kérdéseket tesznek fel a termelő- szövetkezetbe való belépés módját illetően, valamint számos egyéb termelőszövetkezettel kapcsolatos problémára kémek választ. Néhány nap alatt 18-an kérték felvételüket a két termelőszövetkezetbe, ezek zöme a Kossuth tagjainak számát gyarapította. Szöveg: Kereskedő Sándor Kcp: Pásztor Zoltán Ha már a régi hagyományok ápolásáról írunk, amelyhez hozzátartozik a ' népviselet is, említsünk meg egy régi tömegjátékot, az úgynevezett princikézést. Sajnos nincs mód arra, hogy részletesen leírjuk a menetét. Lényeg az. hogy két csoport játssza, akár hu- szan-harmincan is bekapcsolódhatnak. A szabályok szerint egy körülbelül 20 centiméter hosszú, két végén kihegyezett botot kell egy hosszabb bottal eltalálni, vagy egy várnak nevezett földre rajzolt négyszögre bedobni. Van egy egész sor játékszabály, ha valaki meg hordják. A férfiak már nem járnak népviseletbe, csak az idősebbek viselik nyáron a bő gatyát. A nők ruháinak díszítésébe szláv elemek is vegyülnek. Ehhez szükséges megjegyezni, hogy a község lakossága a legrégibb időktől a mohácsi vészig színtiszta magyar volt. A település nevét egyébként valószínűleg onnan kapta, hogy már a XIII. században volt a bencéseknek itt kolostoruk egy kis kolóniával. Ezt a tatárok minden bizonnyal elpusztították. Később a kalocsai érsek foglalta el ezt a területet. 1337-ben adta vissza a bencés- remdíeknek. A bátai apát ide ismét monostort építtetett. A török időkben 20 adózó házat tartottak nyilván. ' A mohácsi csata után valószínűleg elpusztult a község, a lakoság elmenekült és csak később szivárAz utolsó simításokat végzik az Üj Elet termelőszövetkezet tehémstállójáu fcibből a gyermekből híres princikéző lesz, akárki meglássa színdarabot tanulnak. Valóban a község sokat fejlődött, változott az utóbbi években. Kultúrháza, orvosi rendelője, egészségháza van, a Petőfi Sándor utcában nem süllyed kerékagyig a kocsi az őszi, tavaszi esők után, mert 500 méteren kövesutat létesítettek a községfejlesztési alapból. Másfél kilométer cement- járdát építettek az utóbbi három évben. Egyre több a társadalmi munaa. Nemrég kiszámították, hogy az iskolában egy tanulóra 13,74 forint értékű társadalmi munka jut az idén. A község valamennyi lakosa vállalta, hogy egy munkanapon valamilyen társadalmi munkát végez. — A változás egyik apró jele, hogy most már nem tördelik ki a kis fákat — mondja az iskolaigazgató, miután elbúcsúzunk szíves vendéglátónktól és elindulunk egy kiszót a kis társaság másik tagja Katona János, a községi tanács végrehajtó bizottságának titkára. — Ez is bizonyítéka az élet változásának. Azelőtt azt mondták, hogy Bátmonos- tor egy begyöpösödött község. Ennek az átkos elnyomás volt az oka. Ma számos jelenség bizonyítja miképp tűnnek el a múlt maradványai, nemcsak a község arculatáról, hanem az emberek gondolkodásában Is. — Hadd szóljak erről én is néhány szót — kapcsolódik a beszélgetésbe Vedelek Mihály, az iskolaigazgató. — Az emberek műveltség iránti igénye egyre nő. 26 fővel indult az ezüstkalászos tanfolyam, a dolgozók iskolájába 13-an járnak, a serdülőkét 31-en látogatják. Működik a leánykör, a televíziós adások alkalmával tömve van a párthelyiség, most még egy készüléket veszünk a kultúrházba a lakoscsit körülnézni a községben. Valóban az utak mentén mindenütt sértetlenül állnak a karcsú, fiatal fák. — Sőt — teszi hozzá Vedelek Mihály — a lakosság társadalmi munkában végez fásítást. Hétköznap lóvén, nem tudunk gyönyörködni a híres bátmotnostori viseletbem — Sebaj — mondják erre kísérőink. Egy óra múlva négy csinos menyecske jelenik meg előttünk ünneplőben. Kattog a fényképezőgép s amint látják kedves olvasóink a négy szép fiatal parasztasszony a címképünket díszíti. A nevük: Vörös Imréné, Gál Istvámné, Szlávikovics Istvánná és Janotka Istvánná. Vasár- és ünnepnap olyan a község, mint valami szép virágoskert. Suhognak a keményített szoknyák, a három-négy alsó fölé kerül az úgynevezett ternó szoknya. A szép virágmintás anyagot csipkével, szalaggal díszítik, Érdekes, a szoknya egyre rö- videbb, valamikor jóval térden alul, most már térdig ér, illetve a térden felül végződik. Változás az is, hogy nylonblúz és harisnya csatlakozik hozzá Az úgynevezett rücskös harisnyát már csak az idősebbek ság sürgetésére. Tánccsoportunk kitűnően szerepelt a balatoni fesztiválon, most színjátszó-csoportot szervezünk, a helyi vöröskereszt aktívái is got't vissza* Szlávokat Mária Terézia korában telepítettek ide. Ezek elmagyarosodtak azóta, ma már csak a szlávos TiAVf»k mnrarlfal- mp>pr Bátmonostorhoz ért a Baja és az országhatár közt épülő műút inairgí ~--4Bir-Tiiiir /^iirrrciinTTrattr-mnr ima—mamtiaa auüwy ÄmäiP' mr tar
