Petőfi Népe, 1959. december (14. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-11 / 291. szám

1. Uhlrfl 1959, december ii, péntek „...és a Uoltak Nemes és tiszta hang az, melyen Max Frisch, ez a ná­lunk kevéssé ismert svájci drámaíró nem sokkal a máso­dik világháború befejezése előtt oda kiáltja a világnak: változtassátok meg életeteket, másként éljetek, ne úgy mint azok a nemzedékek, melyeknek sorsa fordulása a pusztulás vérözönébe kergette Európát! Szimbolikus eszközökkel, köl tői szépségekben gazdag nyel­ven tár elénk az író a modern színpadi megjelenítés módsze­reivel egy egyszerű történetet, mely — ahogy Max Frisch ma­ga írja drámájának bevezető jében — "Játék, már csak ■ azért is, mert így senki sem hasonlíthatja majd a valóság­ban megtörtént iszonyú esemé­nyekhez«. Huszonegy ártatlan embert végeznek ki német katonák Az áldozatok, amikor a sortűz eldördült, énekeltek, s az író ezzel az énekkel, ezzel a drá mai játék során sokszor fel­csendülő, (szignálszerű) dallam­mal kiált a világ felé, emeli fel tiltakozó szavát, ahányszor csak igazságtalanság, jogtalan­ság, ártó erőszak üti fel a fe­jét, mely az emberek békéje, boldogsága, élete ellen tör. A törttfnet tehát jelképes ér­telmű, de nagyon is friss, ele­ven mondanivalót tud adni mai életünk számára is, megerősíti békébe vetett hitünket, fegy­vert ad az emberiség jövőjéért aggódó harcosok kezébe, s ha nem is készít Max Frisch az általa megvilágított problémák mindegyikére egyértelmű vá­laszt, ha világnézeti korlátái egyes vonatkozásokban meg is kötik a kezét, tiszta humánum, emberies nyíltság teszi csengő­vé, érthetővé tiltakozó, figyel­meztető felkiáltását. Különös műfaji megjelö­lést alkalmaz. Requiemnek ne­vezi művét, s ezzel egyben jelzi is dialógusformáló techni­kájának legfőbb jellegzetessé­gét, mely zenei építkezésként hat. Nem egy szép jelenete, — mint a bunkerben lejátszódó, vagy a zárókép — Seregi László rendezésében világosan és egy­értelműen domborítja ki a mo­tívumok, az egymással viasko­dó, ritmikus és ellenpontos té­mák váltakozását, diadalmas kodását. Felkiáltásszerű, rövid mondatai, Ismétlődő jelképes szavai áttörnek a párbeszédek zenei áradásán és nagyszerűen szolgálják a drámai sűrítés cél­ját. Bizonyos fokig Max Frisch darabja a könyvdrámák jelle­gét mutatja. Vannak jelenetei, melyekben a rendező erősen küzdött a színpadi megjelení­tés legfrappánsabb módszeré­nek megtalálásával. Nagy örö- me színházat kedvelő-közönsé­günknek, hogy Seregi László egységes, céltudatosan rendezői felfogása a legmagasabb mű­vészi szinten tudja áthidalni a dráma szerkezetének és sajátos stílusának ezeket a színpadi tol­mácsolás szempontjából rendkí­vül nehéz részeit, kiemeli a leg­jelentősebb fordulópontjait Max Frisch requiem jenek, olyan drá­mai csúcsokat teremt, amelyek, amellett hogy az író alapvető intencióját követik, megfelelő megvilágításba helyezik, nem egyszer hozzá is adnak azokhoz az eszmékhez és gondolatokhoz, amelyek jegyében a különös hangvételű alkotás fogant. A rendezői koncepcióból vi­lágosan következik nemcsak a színpadi dimenziók pontos ki­jelölése, hanem az a csaknem eszköztelen, mozgással nem túl­ságosan- bőven bánó színészi játékstílus is, amelyet kisebb- n agy óbb gyengeségektől elte­kintve egységesen és naláro­zottan vettek át a darabot játszó művészek. Ennek így kellett lennie, hi­szen színészeknek' nem igen állott módjában, egy-egy figu­rát a szöveg alapján világosan egyéníteni. A dialógusok szép­ségei egyfajta költóiséget mu­tatnak, bárkinek a szájában formálódnak is mondatokká, .-lem kellelt és nem is volt szükséges az író véleménye szerint sem a kosztümök jel­lemző erejű differenciálására A szereplők egyik fele — a férfiak — sötétkék, modern ut­cai ruhában, a másik fele szür­ke ruhában — teljesen egy­öntetű »uniformisban« lép szín­re, s hasonlóképpen öltözteti a kitűnő jelmeztervező a rende­ző utasításai szerint a női sze­replőket is. Csak a sapka ad tájékoztatást arról. hogy a szereplők egy-egy csoportja az áradó drámai folyam melyik partján áll. Max Frisch darabjának sajátos felépítése igen meg nehezíti, hogy a színészi já­ték elemzéséhez szokványos eszközökkel lássunk hozzá. Az együttes kollektív munkája eredményeképpen született meg az átlagon felüli mértékben gyönyörködtető és kitűnő elő­adás, mely egyébként a drámá­nak első magyarországi meg­szólaltatása. A kollektív mun­ka értékének megítélése tehát tulajdonképpen csak odáig ter­jedhet, hogy az együttműködés színvonaláról szóljunk. Való­ban elmondhatjuk: sikerült a különböző egyéniségű művé­szeknek olyan mértékben bele­olvadnia a dráma szövetébe, amennyire azt a sajátos dialó­gustechnika megkövetelte. A hatalmas szólókból és kó­rusokból felépített »zene« egyes szólamai együvé tartoznak, ma­gasabb szintézisben kapnak csak értelmet, így semmiképpen nem lehetne pozitívan nyilatkozni alt­ról, ha egy-egy szerep megíor- málója kiemelkedne az együttes­ből, amikor darabbeli jelentősé­ge ezt nem kívánja meg. ’ A rangsort maga a mű adja meg az egyes szerepek ér­tékelése szempontjából. S ha így mondunk kritikát, meg kell álla­pítanunk: minden szereplő he­lyén állott, átvette az egysé­ges, újszerű játékstílust, in venciózusan formálta meg sa­ját »szólama« dinamikáját, szí­nét, hangvételét. A kórus, a szólóének kristálytisztán hang­zott, zavaró zörejek nem ve­gyültek a »szinfóniába«. Mégis fel kell említenünk, milyen bensőséges átéléssel -énekelt« az emberiség békés tavaszáról, a szeretteiket visz- szaváró kedvesek reménykedé­séről Dévay Kamilla, Mária megszemélyesítője, milyen ki­tűnően érzékeltette a tüszői; gyilkosának -szólamát« Baracsi Ferenc, milyen tiszta, sugárzó alakítást- nyújtott Gyulai Antal a pópa szerepében, vagy Simon György, a repülősök kapitányá­nak alakítója. Milyen tragikusan hangzott Tánczos Tibor, a rádiós« szá­jából az a megdöbbentő felki­áltás a háború mocskos tenge­rének legmélyéről, hogy -a vi­lág nem szép!« Milyen eszköz- telenül éreztette Dobák Lajos, a hivatásos gyilkossá váló egy­kori tanítvány színeváltozását, amikor tanárával (Tamás Jó­zsef) vitázva rádöbbenti azt, s egyben a nézőt a kispolgári ál­humanizmus, a lelkeket bénító -alkalmazkodás« kilátástalansá- gára. Nagyszerű volt Fonyó Jó­zsef Eduard-ja, Perlaki István Benjámin-ja. Labancz Borbála Liescl kis szerepében is jelen­tősét alkotott, csakúgy mint a többi szereplő: Molnár Zoltán, Fekete Tibor. Vörös Tibor. Li­liom Károly, Mojzes Mária, Zi- lahy Hédi, Kiss László, Jávor Antal és Budai László. Sokat javult színészeink beszédtech­nikája is, erre is jó alkalmat adott a mű. A fiarab két legragyogób­ban megkomponált jelenete, ahol Seregi László rendezői el­képzelései a legteljesebben ér­vényesülte!;, az óvóhelyen le­játszódó felemelően nagyszerű eseménysorozat, s a zárókép pesszimizmusba hajló akkord­jai fölött a bátortalanul fel­csendülő, reményt keltő dal­lam. Borcsa István kecskeméti ter­vezői útjának legszebb állomá­saként lehet elkönyvelni jel­lemző, modern színpadképeit. A legegyszerűbb mértani formák kombinációival, a leglényege­sebbek jelzésére szolgáló tér­beli elemekkel is világosan ki­fejezte, kiemelte á dráma mon­danivalóját. Ehhez járult a műszakiak hibátlan munkáját dicsérő, bonyolult világítási technika. Sajnos, azonban a hangkulissza csaknem csődöt mondott az első előadásokon. Annál; lényeges megjavítására van szükség. Márton Aladár, a jelmeztervező kitűnően látta el feladatát. Max Frisch ». ..és a holtak énekelnek« című nagyszerű da­rabjának kecskeméti bemutató­járól elmondhatjuk: az európai színházi kultúra, a haladás irá­nyába mutató színpadi iroda­lom nagy eseményének lehet­tünk tanúi. Csáky Lajos IFjO OPERARAJONC/ÓK Megemlékeztünk, már róla, .hogy a Kecskeméti Bányai Júlia Leánygimnáziumban működő zenei szakkör tagjai rendszeresen, évenként négy ízben Budapestre utaznak egy-egy operaelőadás megtekintésére. Legutóbbi útjukon végigkísérte őket a Magyar Távirati Iroda egyik fotóriportere. A budapesti kirándulásról közlünk két képet. A szülői kötelességre iígyelmezfelő bírói ítéletek A kiskunfélegyházi járásbí­róság előtt nemrégiben két olyan ügy is szerepelt, mely­nek letárgyalása után a bíró­ság a gondozási kötelezettség elmulasztása miatt, illetve ifjú­ság ellent bűntettben mondta ki bűnösnek a vádlottakat. Mi­vel ezek tanulságai túlnőnek a bírósági tárgyalás keretein, hasznosnak tartjuk ha erről bőv; ben is tájékoztatjuk ol­vasóinkat. Az egyik vádlott Bállá László kunszállási lakos, akinek hat kiskorú gyermeke van. ezek közül négy (vagyis két pár) ikergyermek. A vádlott, mint a bíróság megállapította, nem gondoskodott gyermekeinek élelemmel és ruházattal való megfelelő ellátásáról. Állandó munkát, nem vállalt, s alkal­mi jövedelmeinek összegét is túlnyomórészt elitta. Gyerme­keivel szemben kíméletlen, go- rorqba, durva bánásmódot ta­núsított. Ez különösen egyik hároméves i kergy e rmekével szemben nyilvánult meg. Erről az állította, hogy 1956-ban a kórházi ápolás alatt kicserél­ték és nem a saját gyermekét kapta vissza. Ezzel az indok­kal ezt a gyermekét még a többieknél is rosszabbul tar­totta. Jóformán enni sem adóit neki, s ruhát sem vett rá. A gyermek rongydarabokkal takaródzott, gondozatlan és piszkos volt, alatta a szalma megrothadt. Ezért, az egyébként is gyenge fizikumú gyermek, igen gyak­ran betegeskedett. Végül is 1959 októberében állami gon­dozásba vették. A másik vádlott magatartása sem különb 1 az előzőnél. Kos- sipos Nándor kis-kunmajsai la­kos 5 kh földdel rendelkező földművesről, van szó, aki há­rom gyermeke életét tette el­viselhetetlenné. Családjáról, gyermekeiről már évek óta nem gondoskodott. Ez év ele­^vyVWWWWVWW>A/WWWWVV rVúti es a vek (p(pj u /temen (j A Kossulli Kiadó megjelen­teti a magyar munkásmozga­lom kiemelkedő alakjainak arcképgyüjtöményét: A népért éltek és harcoltak címmel. A múlt század második felében kibontakozó magyar munkás- mozgalom első vezetőitől a Ta­nácsköztársaság cs a 25 esz­tendős illegális harc hősein ke­resztül a szocializmus építése közben napjain.kezn elhunyta­kig vezet e nagyszerű embe­rek sora. Több mint száz portrét tartalmaz a gyűjtemény és minden arckép olyan har­cost ábrázol, aki élctéL a nép szabadságánál; és a haza füg­getlenségének szentelte. Az arcképsorozat háromszí­nű mélynyomással, színes fél­vászon tokban jelenik meg. Pártszervezeteink megrendel­hetik a Kossuth Könyvkiadó megyei kirendeltségénél. jétől pedig hetenként egy vagy két alkalommal rendszeresen loittasodotf, éjjel járt haza, ilyenkor kiabált és a család­jut elkergette. A vádlott fele­sége és gyermekei a szomszédokhoz menekültek. Ez év augusztus 28-án is szintén éjszaka tért haza, ittas állapotban. A nyitott bicska végével az asztalt kezdte verni, majd az ágy végét, ahol egyik kislánya aludt, közben azt kia­bálta, hogy elvágja a gyerme­kei nyakát. Joggal állapította meg a bíróság, hogy a vádlottak a szülői felügyelettel járó köte­lezettségüket nem teljesítették, miáltal gyermekeik anyagi hely­zete és erkölcsi fejlődése nem volt biztosítható. S jogos volt az ítélet is: Bál­lá Lászlót négy hónapi, Kossi- pos Nándort pedig háromhó­napi börtönbüntetésre ítélte a bíróság. Bár az ítélet még nem jog­erős, reméljük, elgondolkoztatja az egyéni és társadalmi köte­lezettségükről is megfeledke­zett apákat, s mindazokat, akik még hajlamosak az ilyen és ehhez hasonló cselekedet tekre t. p. Sikkasztott a bérszámfejtő Ámán Mihályné, a Sükösdi Földművasfczövotkezei bérszám­fejtője és pénztárosa 1957 ele­jétől rendszeresen fosztogatta a társadalmi tulajdont. Több esetben számfejtett béreket a dolgozók nevére, anélkül hogy, azok a munkát elvégezték vol­na. A dolgozók nevét Ilyen esetekben saját maga hamisí­totta alá a bérjegyzéken, es a számfejtett összeget elsikkasz­totta. Amán Mihályné több mmt 18 ezer forinttal károsí­totta meg a társadalmi tulaj­dont és ebből a bűnügyi eljá­rásig 1528 forintot térített meg A bajád járásbíróság <ir. Jsa- szegi büntető tanácsa Amár. Miliálynét társadalmi tula.idor sérelmére ismételten elköveteti sikkasztás és magánoki rath ami sítás miatt nem jogerősen eg; évi és hathónapi börtönbünte lésre ítélte, két évre eltiltott) egyes jogaitól, valamint a hát­ralevő 16 504 forint megfizető1 söre kötelezte. -

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom