Petőfi Népe, 1959. december (14. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-06 / 287. szám

6. oldal 1959. dcember 6, vasárnap A Bajai Gyapjúszövetgyár leányhrigádja Kulturális figyelő , I a szocialista brigád cím # ■ #> urban a szocialista Jellem Tele A megyei lányaktíva értekez­leten hallottam először Szabó Éva nevét. Dicsérettel és el­ismeréssel szóltak róla. s bri­gádjának öt tagjáról a megye ifjúsági vezetőii Nem csoda hát, ha kiváncsi lettem, s ku­tatni kezdtem; vajon mivel ér­demelte ki ez a hattagú kis kollektíva az elismerést A minőség 90,9 százalék A Bajai Gyapjúszövetgyárban azzal fogadtak, hogy rosszkor jöttem, — mert éppen éjsza­kás műszakban dolgozik a bri­gád. Hanem azért mégis csak akadtak olyan elvtársak, akik szívesen, atyai büszkeséggel mesélni kezdtek róluk. Legtöb­bet Tóth Árpád szövődéi idő­elemzőtől tudtam meg, aki ugyan nem emlékezett ponto­Vetés/gépóra .Vetés/szövőóra Állás óra Teljesítmény százalék Minőség (I. o. term, aránya) san a brigád-alakulás dátumá- ra, — de gondolkodás nélkül sorolta a neveket: Faludi Etel, Nádas Lászlóné, Racsmány Margit, Rausch Mánia, Szaba­dos Katalin és Szabó Éva. ö adott számot teljesítményeik­ről is, melyet az alábbi rög­tönzött kis kimutatás jellemez a legjobban: lárcius szeptember október 3358 3820 3993 7100 7503 8341 6,68 4,89 4,41 102,6 114,9 119,8 75,5 % 83,4 «/. 90,9 % — A számokban foglalt ered­mények bizonyítják, hogy miért éppen a Szabó Éva-brigád nyerte el októberben a gyár legjobb brigádja címet, s a vele járó 500 forint pénzjutal­mat — mondja Tóth eLvtárs. Később szó esett a minden jelentősebb eseményt megörö­kítő brigádnaplóról, a lányok egymáshoz való viszonyáról — ám mindez' csak akkor vált igazi, szivet melengető élmény- nyé, amikor félórával később a Székely utcai kis ház barát­ságos konyhájában szemtől szemben ültem Évával. Szemtől—szemben f -■— A márciusi határozat nyo­mán döntöttük el egy június eleji napon, hogy brigádot ala­kítunk. Céluna: új, szocialista típusú emberi közösség kiala­kítása volt, s ebben őszintén (segítettek a mesterek, a KISZ és a gyár vezetői — meséli Éva, a 21 éves munkáslány. Kulturált magabiztossággal magyaráz, pedig nem végzett többet nyolc általános iskolá­nál. De sokat, rengeteget ol­vas. Ifjúsági regényeket, klasz- fczikusakat, mai írókat, újságo- tkat egyaránt, egyedül az út- áeírásokat nem kedveli. Mint később kiderült, a könyvek szeretete régi tradíció ebben a ánunkáscsaládban. Évának is a könyvek, a színház, s a film csiszolták gondolkodását, ala­kították ki őszinteségét, igaz- 6ágérzetét, egyszóval már-már (szocialista jellemét. Am a riporter helyett hadd [beszéljenek a tények — ismét alva tolmácsolásában: önzetlen segítség — Négyéves szövőnél nincs öregebb közöttünk. hiszen a brigád tagjainak életkora a 20—22 év között van. Láttuk, hogy az idősebb szövőnők eredményeit csak úgy tudjuk megközelíteni, ha valami olyat teszünk, amire ők, beidegződötí szokásaik miatt nem mindig képesek. Ez véleményünk sze­rint a kollektív munkamódszer kifejlesztése. Ha látjuk, hogy valamelyik brigádtársunk a munkában megakad, »bajba jutott«, nem sajnálunk egy kis időt, hogy átsegítsük a nehéz­ségen. S mikor látja, hogy ceruzám akadozva siklik a papíron, az előbbieket próbálja pontosab­ban is, példákkal megmagya­rázni: — Ha például valamelyik brigádtársam gépén lefut a vég, vagy gyorsan ürül a ve­télő, akkor én átmegyek és se­gítek az új végkezdésben, a fűzésben vagy a szálak össze­kötésében. Az én két gépemre addig egy másik brigádtag ügyeL Az ilyen összedolgozás­sal jelentősen csökken az ál­lásidő, növekszik a teljesít­mény, — s az önzetlen segí­tésre még rá sem fizetünk. — És mindig ilyen teljes, zökkenő nélküli az egyetértés? I— kérdezem. Mindig együtt Legtöbbször. De azért né­ha kamody gondjaink is van­nak. Ezeket havonkénti bri- gádértekezletünkön beszéljük meg, bár kéthetenként is ösz­A SZÁLLODA «pitéinek »főhadiszállása« lesz ez az épület Kecskemét város szívében, a Széchenyi téren. Szükség van rá, mert bizony sok Időbe telik, míg az ötemeletes, modern, minden igényt kielégítő épületet a kecskemétiek és a vidékiek birtokukba vehetik. — ót» a? épületre már felkerült a palate .ő is. JHiLtatás kellett szejövünik, ha a szükség kí­vánja. Vannak dolgok, amelyek tisztázásával nem várhatunk, mert ha elhúzódik, nem lehet kigúbancolni. A szövődében tehát a leg­teljesebb összhang uralkodik a brigádtagak között. Vajon mun­kaidő után mit csinálnak? Ismét Éváé a szó, aki elme­séli, hogy mindig együtt men­nek moziba, s ha színházi elő­adás van, oda is. Nyáron együtt látni őket a strandon; télen a könyvtár olvasótermében. Kö­zösen látogatták meg egyik kórházba került brigádtársu­kat, — s közös takarékbetétet váltottak a múlt hónapi juta­lom összegén. Jövőre külföldi kirándulást terveznek, erre gyűjtik a jutalmat, s a fizeté­sükből havonta közösen félre­rakott forintokat is. Bár nem ez lesz első kirándulásuk, mert ősszel jutalomképpen együtt nézhették meg a mezőgazdasá­gi kiállítást és tanulmányi ki­rándulást tettek a budapesti Magyar Gyapjúfonó és Szövő­gyárban. Búcsúzóul a brigád szószóló­jától a kiis kollektíva legfőbb kívánságáról érdeklődünk: — Versenytársat szeretnénk köszöntem minél előbb — de szintén ifjúságit és gyáron be­lül, ezenkívül jó lenne egy lottó-nyereménnyel gyarapítani a közös külföldi kirándulásra szánt takarékbetétet.:. őszintén kívánjuk. legyen szerencséjük mindkettőhöz! — eszikné — I rodalmi est — amelyet a Kecskeméti Katona Jó­zsef Gimnázium rendezett Ady Endréről Ifjú szívekben élek címmel — adta kezembe á tollat, hogy néhány gondola­tot elmondják a megye irodal­mi életéről. Először csak rö­viden — nem méltatásképpen — 'kifejteném, mi is tetszett az irodalmi színpad előadásában. A Katona József Gimnázium nevelőtestülete és KlSZ-szerve- zete, annak ellenére hogy nem verte dobra, olyan kezdemé­nyezést indított útra, amely elő­segíti az ifjúság körében az irodalom megszerettetését. Ady költői pályafutásának ismerte­tése, költeményeinek kiváló tol­mácsolása olyan tapasztalat le­szűrésére enged következtetni, hogy a középiskolás fiatálok előtt a forradalmi költészet megkedveltetésének célja lebeg. E nnyi bevezetés után ta­lán arról is néhány mon­datot, hogy milyen következte­téseket szűrtem le az irodalmi est után. Mindenképpen jó ér­zés tudomásul venni, hogy a megyeszékhely egyik nagy kö­zépiskolájában olyan kezdemé­nyezés született, ami nem szal­malángként lobog, hanem izzó zsarátnok, amely talán felégeti az e téren eluralkodott közöm­bösséget. Irodalomkedvelő ember Kecs­keméten teljes joggal megkér- kérdezheti: miért nem produ­kál ilyen irodalmi megmozdu­lást a nagy múltra visszatekin­tő Katona József Társaság? Az okok kiderítése nem feladatom, A jelenlegi helyzetet talán így lehetne megfogalmazni: kevés a hétköznapi tett, az irodalom megszerettetése, megyénk iro­dalmi pezsgése érdekében. S okszor elhangzott — be­szélgetéseken, összejöve­teleken — nincs érdeklődés, nem szeretik Kecskeméten az irodalmat. Az állítás képtelen­ségét jól bizonyítja a Katona József Gimnázium irodalmi színpadának két előadása, illetve azok közönségsikere. Feltűnő — s ezt megint öröm­mel kell tudomásul venni —, hogy a legutóbbi irodalmi es­ten már több volt a szülő, a spontán érdeklődő, mint a diák. O lyan nézet is akad váro­sunk irodalmi berkei­ben: csak úgy lehet tenni vala­mit az irodalom és az írók ér­dekében, ha a felettes szervek segítséget nyújtanak. Igen, a támogatás szükséges, de ameny- nyire szükséges, biztosítva is van. Valójában csak akkor le­het irodalmi életet élni, az iro­dalmat megszerettetni, ha agyontámogatunk valamit? —> Nem! — S itt újra a Katona József Gimnáziumra kell hivat­kozni. önmaguk erejéből jutot­tak oda, hogy pesti előadó mű­vészeket — ha nem is híressé­geket, de szívvel-lélekkel a célért lelkesedő fiatalokat — szerződtettek az irodalmi alko­tások tolmácsolására. A megye irodalmi életének fellendítése elsősorban s döntően nemcsak a megyei ta­nács, a különböző szervek, ha­nem a megyében élő írók, iro­dalmat kedvelő pedagógusok s a kulturális funkciókban levők feladata is. Nekik kell — s ez a szerep nem lebecsülendő — megszervezniük, megszerettet- niök kiásszikreainkat, megked- veltetniök a rnai írók műveit, költőink verseit. Ehhez külö­nösképpen a hosszú téli esték nyújtanak kiváló alkalmat. Ezt azonban csak egyféleképpen le­het megoldani: csinálni kell! Gémes Gábor 14-én kezdődnek megyénkben a gyermekbénulás elleni oltások A gyermekbénulás ellen Sabin-féle vakcinával történő oltá­sok szervezéséről és végrehajtásáról tartott kedden értekezletet a KÖJÁL, amelyen egészségügyi csoportvezetők, közegészségügyi felügyelők és vezető védőnők vettek részt. Az oltásokkal kapcsolatos feladatokat dr. Harsányi István, a KÖJÁL igazgatója ismertette az értekezleten részvevőkkel. Az oltások megyéinkben december 14-é*i kezdődnek és 19-én feje­ződnek be; háromhónapos kortól 14 életévig. Az oltás kétéves korig kötelező. Az oltóanyagot, amelynek nincs semmi káros, vagy kellemetlen mellékhatása, és injekcióstű nélkül vehető be, a Szovjetuniótól kaptuk. A NELYKIT1 PBLYKA1JGY Nem olyan egyszerű ügy, amely mellett megjegyzés nél­kül el lehetne menni. Még ak­kor sem, ha csak arról volna szó, hogy a Mélykúti Alkot­mány Tsz-ben ebben az évben 1350 darab pulykát neveltek. Imi kellene erről is, hiszen ör­vendetes, hogy a sok évi el­hanyagolás után szövetkezete­ink ebben az esztendőben je­lentős mértékben felkarolták a baromfitenyésztést, — s hogy ezáltal milyen jövedelemhez jutnak, elég, ha megemlítjük: a szóban forgó Alkotmány a pulyka kilójáért 20 forintot kap a Bameváltól. Ezen a »vonalon« kellene tag­lalni, elemezni a pulykaügyet, de sajnos, a tsz vezetősége a fonákjához szolgáltatott köve­tésre egyáltalán nem méltó pél­dát. Kezdjük azonban az elején. Annak idején a szövetkezet két asszony tag ja, Kiss Pé térné és Körösi Mihályné elvállalta, hogy gondozza a pulykákat. Az állatorvos és az eredmények a megmondhatói, hogy jól látták el feladatukat, s ez ellen a ve­zetőségnek sem volt kifogása. Ám mégis: a két asszony panaszra kényszerült. Előbb a Bácsalmási Járási Tanács me­zőgazdasági osztályához fordul­tak orvoslásért, de itt nem in­tézték el ügyüket, végül a me­gyei tanács szövetkezetpolitikai csoportját keresték fel szep­tember végén a panaszukkal. E szerint a tsz vezetősége nem a munkaegységkönyv 356. oldalán ismertetett norma alapján álla­pította meg az augusztus 27-i és a szeptember 24-1 közgyűlé­sen a munkaegységeik számát, hanem a megérdemeltnek csu­pán a tizedrészét írta javukra. A munkaegységkönyv ugyanis a három hónapos korban tör­ténő károsításkor minden tíz db pulyka után 3,5 munkaegységet határoz meg, az Alkotmány ve­zetői viszont száz darab, puly­kára adtak a gondozóknak ugyanennyi munkaegységet. Sőt, a hibásan megállapított mun­kaegységek össz-mennyiségét nemcsak a két asszony között, hanem az éjjeli őrt is bele­számítva, egyenlő arányban, három felé osztották el. A sstivet kezei politikai csoport kivizsgálta az ügyet, s az asszonyok panaszának jo­gosságát, valamint az orvoslás szükségességét állapította meg. Ugyanakkor azt is, hogy az éjjeli őrnek a (munkaegység­könyv szerinti) napi 0,75—1 munkaegységet lehet jóváírni, arra az időre pedig, amíg a pulykaól fűtését végezte, a gon­dozók esedékes munkaegységei­nek még a 0,2-ét kell neki adni. így a közreműködése nem ma­rad megfelelő ellenszolgáltatás nélkül. A kivizsgálás eredményének összegezésekor hangsúlyozta a szövetkezetpolitikai csoport, hogy az említett két tsz-közgyű- lésen jogellenesen hoztak hatá­rozatot, mert utólag, már kész eredmények láttán csökkentet­ték 8 javadalmazást, — holott módjában lett volna a vezető­ségnek előbb, a pulykatenyész­tés megkezdésekor, s megfelelő gazdaságossági számítás alap­ján módosítani a munkaegység- könyvben foglaltakat A mun­kaegységgel a kifogásolt módon nem lehet takarékoskodni. Kü­lönösen nem egy új állatte­nyésztési ágazat — a baromfi- nevelés — kialakításakor. He­lyette azt javasolta a szövetke­zetpolitikai csoport a tsz veze­tőségének, hogy vizsgálja felül a gazdálkodás egyéb ágazatait, s kizárólag előre történő mó­dosítással próbáljon takarékos­kodást eszközölni a munkaegy­ségek jóváírása terén. Ugyanakkor megállapították a kivizsgálók azt is, hogy Kiss Pétemé és Körösi Mihályné dicséretet érdemel, mert lelki- ismeretes munkájukkal a puly­katenyésztés nagyüzemi megol­dását segítették elő. Nemrégiben Bircsák Mi­hály tsz-elnök levélben tájé­koztatta a megyei tanács szö­vetkezetpolitikai csoportját, hogy a két közgyűlési határozatot hatályon kívül helyezték, s a két asszonynak jóváírták a ne­kik járó munkaegységeket. A mélykúti pulykaügy tehát lezárult, — s az Alkotmány Tsz vezetősége remélhetően levonta a tanulságot. Nem ártana, ha a Bácsalmási Járási Tanács Me­zőgazdasági osztálya is megten­né, mégpedig azért, mert köz­belépésével előbb is pontot le­hetett volna tenni a kéthóna­pos ügyre. - > T. I. t

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom