Petőfi Népe, 1959. december (14. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-06 / 287. szám

MAGYAP SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BA'CS - KISKUN MEGYEI LAP:/ XIV. ÉVFOLYAM, 287. SZÁM Ara 60 fillér 1959. DEC. 6, VASÁRNAP Világ proletárjai, egyesüljetek! Egyre szilárdabb és megbonthatatlanabb lesz a szocialista táborban tömörülő országok egysége. Ez erősíti a világ minden egyszerű emberének azt a meggyőződését, hogy a béke erői győzedelmeskednek a háború erői fölött. (N. Sz. Hruscsov beszédé­ből az MSZMP kongresz- szusán.) A pártkongresszus tanácskozásáról Kádár János elvtárs vitazáró beszéde Az MSZMP VII. kongresszusa pénteken reg­gel Lombos Ferenc elvtárs elnökletével folytatta tanácskozását. A testvérpártok képviselői közül Haled Bagdas elvtárs, Szíria Kommunista Pártja főtitkára és Artine Madejan elvtárs, Libanon Kommunista Partja Politikai Bizottságának tagja üdvözölte a kongresszust. Ezután Kállai Gyula elvtárs beterjesztette a kongresszusi szerkesztő bizottság jelentését, ezt a kongresszus tudomá­sul vette. A napirend első két pontjának együt­tes vitája után Kádár János elvtárs mondta el zárszavát. A kongresszus a szavazáson egyhan- gúlag elfogadta a dokumentumokat, a beszámo­lókat, a határozati javaslatot és Kádár János elvtárs zárszavát. Szünet következett, majd Ma­rosan György elvtárs mondotta el referátumát a párt szervezeti szabályzatának módosításáról. A délelőtti ülés a testvérpártok üdvözleteivel ért véget; felszólalt Paolino Gonzaies Alberdi elv­társ, Argentína Kommunista Pártja Központi Bizottságának tagja és Achmed Kacemi elvtárs, az Iráni Tudeh Párt Politikai Bizottságának tagja. A kongresszus péntek délutáni ülésén Brutyó János elvtárs elnökölt. A testvérpártok küldöttei közül dr. Mohsc Sneh elvtárs, Izrael Kommu­nista Partja Politikai Bizottságának tagja, majd Szudán Kommunista Pártjának küldötte, utána Törökország Kommunista Pártjának küldötte és Jesus Lara elvtárs, Bolívia Kommunista Pártja Központi Bizottságának tagja üdvözölte a kong­resszust, Ezután az elnök bejelentette, hogy megkezdő­dik a harmadik napirendi pont vitája. Felszó­lalt Kiss János elvtárs, a XIII. kerületi párt- bizottság első titkára, Árvái János elv társ, a jászberényi járási pártbizottság titkára, Maros Józsefné elvtársnő, az V. kerületi pártbizottság titkára, Jakab Sándor elvtárs, a Nógrád megyei pártbizottság első titkára, Tóth Gyula elvtars, Vas megyei küldött. Ezután Marosán György elvtárs válaszolt a felszólalásokra. A kongresz- szus a szervezeti szabályzat módosítását el­fogadta. Ezt követően Fodor Gyula elvtárs a Központi Revíziós Bizottság beszámolóját mondta el, Har­mati Sándor elvtárs pedig a Fellebbviteli Bizott­ság jelentését ismertette. A délutáni ülés a test­vérpártok üdvözletével ért véget. Felszólalt Philibert Duféal elvtárs, Martinique Kommu­nista Pártja Titkárságának tagja, Steinpor Gud- mundsson elvtárs, Izland Egységes Szocialista Pártja Politikai Bizottságának tagja, és Faud Nasszar elvtárs, Jordánia Kommunista Pártja fő­titkára. A mezőgazdaság szocialista átszervezése pártunk döntő feladata Kádár János elvtárs beveze­tőjében rámutatott arra, hogy a Központi Bizottság beszá­molóját követő vitát az jelle­mezte, hogy pártunkban tel­jes az egység minden fő kér­désben. Kifejtette: nagyon fon- 1os most, hogy jobban kihasz­náljuk a lehetőségeket, adjunk nagyobb lendületet a szocialis­ta építőmunkának, fejlesszük népgazdaságunkat, s ezzel te­remtsünk reális alapot a dol­gozók életszínvonalának to­vábbi rendszeres emeléséhez, s vigyük előre harcunk köz­ponti és fő feladatát, a szocia­lista társadalom építését. A to­vábbiakban részletesen taglalta a mezőgazdaság szocialista át­szervezésének kérdéseit. A kongresszuson is központi kérdés volt a mezőgazdaság szocialista átszervezése és a me­zőgazdasági termelés fejlesztése •— folytatta Kádár János. — Annyi szó esett róla, hogy egyes budapesti küldöttekben már az a gondolat is felvetőd­hetett; "Mi ez? Mi valami me­zőgazdasági kongresszusra té­vedtünk?-“ (Derültség.) Elvtár­sak! A dolog úgy áll, hogy ez nem mezőgazdasági kongresz- szus, ez pártkongresszus, de azért jó azt világosan látni: egész pártunk előtt most a mezőgazdaság szocialista át­szervezése a döntő kérdés, s ez nem könnyű dolog, ez bonyolult harci feladat. Ismeretes, hogy iparunk terme­lése a kapitalista időkhöz ké­pest már 350 százalékos szint­re emelkedett, a mezőgazdasá­gé pedig még csak 115 száza­lékra. Ha azt akarjuk, hogy az egész népgazdaság előbbre jus­son. akkor feltétlenül előbbre kell haladnunk a mezőgazda­ságban, emelni kell a mező- gazdasági termelés színvonalát is. Ez másképpen nem lehet­séges, csak a mezőgazdaság szocialista átszervezésének út­ján. Néhány hónappal ezelőtt itt járt és megtisztelt látogatásá­val egy Alsop nevű amerikai újságíró. Nem különösen ba­rátja a kommunizmusnak, de valami oknál fogva érdeklődik iránta. (Derültség.) Beszélget­tünk többek között a mezőgaz­daságról is. Szóba került ter­melőszövetkezeti mozgalmunk helyzete. Mondom neki: nézze, mi most mindenkivel beszélge­tünk, olyannal is, aki egyetért velünk, olyannal is, aki nem ért velünk egyet. Magával is beszélgetünk. Ügy vagyunk, ha valaki okosabbat és jobbat tud mondani annál, amit mi a fe­jünkbe vettünk, hajlandók va­gyunk azt elfogadni. Ügy lát­juk azonban, nem nyugodha­tunk bele, hogy maguk ott Amerikában a farmjaikon 80— 90, sőt még ennél is magasabb százalékos gépesítéssel termel­jenek a mezőgazdaságban, mi pedig itt az ősrégi kapával, ka­szával, ekével dolgozzunk. Ne­künk Vannak olyan titkos am­bícióink, hogy egyszer mi is utolérjük magukat. Nem lehe­tünk meg mezőgazdasági nagy­üzemek nélkül. Voltak itt grófi nagybirtokok, tőkés nagybirto­kok. Vagy vissza kellene tehát hívnunk a grófokat, intézőket, nagybirtokosokat és megkérni: legyetek szívesek kicsit nagy­üzemi alapon gazdálkodni — vagy nekünk magunknak kell létrehozni szocialista nagyüze­meket. A magyar népnek va­lahogyan nem szimpatikus az, hogy visszahozza a grófokat, meg a nagybirtokot, az ispá­nokat, meg a csendőröket. In­kább a termelőszövetkezetet fogjuk megcsinálni. Mást nem tudunk tenni. Érdekes, hogy Alsop — bár ezt cikkébe nem vette be (derültség) — azt mondta, hogy: én tulajdonkép­pen értem is magukat. Hogyan is áll a helyzet való­jában ezzel a mezőgazdaság­gal? Nem tudom pontosan, mi­kor konstruálták meg a Pan- nonia-motor legújabb típusát, de nem hinném, hogy sokkal több mint másfél esztendeje. És már magam is láttam a közelmúltban, hogy az egyik parasztember a legújabb típusú Pannonia-motorral, vállán ka­pával indult ki a földre. (De­rültség.) Elgondolkoztam, mi­kor is találták fel azt a kapát. Nehéz lenne pontosan kiszámí­tani, mert akkor még nem volt. »Újítási Hivatal« meg "Szaba­dalmi Hivatal«, de az biztos, hogy jó régen feltalálták, né­hány ezer esztendeje. A pa­rasztnak személyes ügye az, hogyan jut ki a munkahelyére — mint ahogyan ez mindenki­nek személyes ügye —, de tény, hogy ma már a legmodernebb technikával is kijuthat. Hiába, két és fél vagy három kilomé­terre még se repülővel, se heli­kopterrel nem lehet közleked­ni — az ilyen távon a Panno- nia-motor a legmodernebb technika. Ugyanakkor a társa­dalmi fontosságú tevékenységé­hez, a termeléshez, ki tudja hány ezer éves kapát visz a vállán. Ez nem normális hely­zet, elvtársak. Ha az illető pa­rasztember gondolkodik, neki is meg kell ezt értenie. Azt könnyebben viselhetné el a társadalom, ha a parasztember két derék lábán ballagna ki másfél kilométerre a földre, de ott aztán a'legkorszerűbb trak­torokkal meg ekékkel kezdene dolgozni. Van itt tehát renge­teg meggyőző érv, csak élnünk kell velük. A továbbiakban emlékezte­tett arra, hogy a Központi Bi­zottság a múlt év végén meg­vitatta a termelőszövetkezeti mozgalom helyzetét és megál­lapította, megvannak a politi­kai és gazdasági lehetőségek ahhoz, hogy előrelépjünk. — Márciusban aztán — foly­tatta — kezdődtek olyan "filo­zófiai« jellegű viták, hogy ez a bekövetkezett fejlődés lépés volt-e vagy ugrás. (Derültség.) Azt hiszem országos értelem­ben feltétlenül előrelépés, ha­tározott és jelentékeny előrelé­pés volt, s nem volt semmiféle ugrás. Az a véleményünk: je­lenleg is olyan a helyzet, hogy ismét lehet egy lépést clörei tenni, ha értelmesen és jól old­juk meg ezt a feladatot. Mánj a XXI. kongresszuson — amiú kor az önök nevében felszólal-' tam — bevettem a felszólalá-1 somba, hogy mi a magunk kö-' rülményei szerint mehetünk: előre; ha csak lépésre telik azt erőnkből, akkor nem ugorhat tunk, mert könnyen árok kö­zepébe ugorhatunk, ahelyett^ hogy előre lépkednénk. Még aí mesében is azt mondják a le­génynek — amikor a király le­ány kezét akarja elnyerni —^ hogy háromszor kísérelheted* meg a találás kérdés megfej­tését. (Derültség.) Tudják aa elvtársak — és ez már nen» tréfa —, hogy a termelőszövet­kezeti mozgalom esetében a mi pártunk és a mi népünk: most harmadszor indul meg a felfelé vezető úton és ennek a« útnak többé nem szabad meg­törnie a mi hibáink miatt. A taz-azerrezéa és megszHárdttés munkája egymáshoz kapcsolódik Már a mostani őszi fejlesztés kezdetén is vannak bizonyos eredmények: körülbelül két hét alatt mintegy 11000 paraszt lé­pett be a termelőszövetke­zetekbe 60 000 hold földdel. Az indulás tehát biztató. Je­lenlegi adottságaink értelmes; kihasználásával a következő hónapokban olyan lépést tehe­tünk előre, amellyel a szocia­lista elem már döntő fölény- (Folytatás a 2. oldalon.) Pák Dán Aj, a Koreai Munkapárt Politikai Bizottságának tagja, a Koreai Munkapárt alelnöke, a Koreai Munkapárt kül­döttségének vezetője, Kim Te Gün, a Koreai Munkapárt Köz­ponti Bizottságának tagja, Hon Don Cser, a Koreai Népi De­mokratikus Köztársaság magyarországi rendkívüli követe és meg­hatalmazott minisztere és Max Reimann, a Német Kommunista Párt főtitkára látogatást, tettek a Beloiannisz HíradíUechnikai Gyárban. >

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom