Petőfi Népe, 1959. december (14. évfolyam, 282-306. szám)
1959-12-04 / 285. szám
2. oldal 1959. december 4, péntek Petőfi Sándor, a Helvéciái Állami Gazdaság igazgatójának felszólalása Tisztelt Kongresszus! Kedves Elvtársak! Mint mindenütt az országban, megyénkben is megtárgyaltuk a kongresszusi irányelveket. Most a kongresszuson Kádár és Fock elvtársik beszámolóiból ismét hallottunk a feladatokról. Ezek köziül a mezőgazdasági kérdésekkel kapcsolatos egyes tételekhez a homoki gazdálkodás és a kertészeti kultúra néhány problémájához kívánok hozzászólni. Megyénk közismerten homokos megye, Az ország összes homokterületének mintegy 30 százaléka megyénkben van. Szántóterületünk több mint 50 százalékát a homokos területek teszik ki. Az ország szőlőállományának csaknem 30 százaléka ugyancsak megyénkben van, ezért gondjaink igen nagyok. Hallottuk a beszámolóból, hogy a terméshozamokat illetően nagyon elmaradtunk, nemcsak a Szovjetunió, hanem a többi népi demokratikus országok mögött is. Bács megye az országon belül a termésátlagok tekintetében igen elmaradott a kenyérgabona és a takarmánygabona termesztése vonalán egyaránt. Ennek megvannak az okai és ezekre kívánok kitérni. A nagyüzemi gazdaságok létesítése óta már tíz év telt el, mégis a homoki gazdálkodásban nem alakultak ki a nagyüzemi gazdálkodás feltételei. E tekintetben jelentős fejlődés- sei 1956-tól a forradalmi mun- * kás-paraiszt kormány létrejötte óta számolhatunk. Ez alatt a három év alatt tudtuk meghaladni a felszabadulás előtti termésátlagokat kenyér- és takarmánygabona, valamint a szőlőtermesztés vonalán. Mindezek magyarázata a következő: Az elkövetett hibák nálunk különösképpen éreztették hatásukat. A gépek a homokon nem tudtak megfelelő teljesítményt nyújtani és mert alacsony volt a hozam, ezért drágán termeltünk. A G—35-os traktorok a homoki művelésre alkalmatlanoknak bizonyultak. Az ekék, a sorközművelő növényápoió gépek, a tárcsázó, simító kultivátorok mind nehezeknek bizonyultak és a homokon nem tudtuk eredményesen alkalmazni. Az alacsony hozamok miatt igen drágán termeltünk, mert csak 1957-ben kaptuk meg a négy- kerék-meghajtásos 40 és 28 lóerős traktorokat, Ezért következhetett be az, hogy, amíg a Szovjetunió élenjáró szovho- zaiban egy mázsa gabona előállítási ideje egy óra, a mi gazdaságunkban — noha 18 mázsát termeltünk holdanként — egy munkaórával csak 14 kilografun búzát állítottunk elő. A homokra alkalmas gépek csak az utóbbi időben léptek be a homoki gazdálkodás körébe, éppen ezért a forradalmi munkás-paraszt kormány és a Magyar Szocialista Munkáspárt elmúlt hároméves munkájának idejére tevődik az az iramosabb. fejlődés, amellyel termésátlagainkon és termelési költségeinken változtatni tudtunk. Ebben igen nagy segítségünkre voltok személy szerint Marosán, Fehér és Apró elvtársak, akiknek végzett munkájukért ez úton is köszönetét mondunk. Problémaként szeretném felvetni, hogy bár az ötéves terv irányelveiben szereplő tervszámok megvalósíthatók, de mivel G—35-ös traktor-állományunk az összes traktoroknak több mint 50 százalékát teszik ki, és ezek csak sekély művelést tesznek lehetővé, ezért a terméshozam-emelkedésben ez bizonyos nehézségeket okoz. Éppen ezért fokozni kell a 40 lóerős, majd a négykerék-meghaj- tásos traktorok számát a gépállomásokon és az állami gazdaságokban, különösen a homokos területeken. Javasoljuk az iparnak, hogy az egyes munkagépek legyártásánál jobban vegyék figyelembe a különböző talaj adottságokat. Nálunk például az a baj, hogy egy kultivátor-típus van és ezt kell alkalmazni az ösz- szes kapásnövényeknél. Ugyanakkor egyes országokban 39 kultivátor-típust alkalmaznak minden növényhez külön-külön. Kérjük az ipar vezetőit, hogy gondoljanak valamennyi növénykultúra gépeslthetőségére és vegyék figyelembe a különböző talaj adottságokat. Foglalkozni kell még a szőlő- és gyümölcstermesztés gépesítésével is. Bár az elmúlt évben e téren sokat tettünk és néhány traktortípus megjelent a szőlőkben és a gyümölcsösök gépesítése is megkezdődhetett, mégis még mindig drágán termelünk. Bár gazdaságunk szőlőből 32 és fél mázsa holdanként! terméshozamot ért el, mégis egy munkaórában csak 2,4 kilogrammot termelünk, mert száz munkanapba kerül egy hold szőlő megművelése. Csupán néhány munkafolyamat gépesítése nagy munkaerő megtakarítást eredményezne. Országosan több mint 400 ezer hold szőlőt tartunk nyilván. Ha csak a permetezés, a porozás, vagy a szállítás munkájában az összes munkanapoknak a 10 százalékát takarítanánk meg, ez 4 millió munkanapot eredményezne, amivel újabb 100 000 mázsa szőlőt lehetne megtermelni. A továbbiakban PetőOi elvbékés egymás mellett élés korszakában fokozni kell a küzdelmet a burzsoá ideológia minden megnyilvánulása ellen. Ha »eszméink igaza — mondotta — párosul harcunk következetességével, a győzelem — a miénk. he kell küzdenünk az elméleti és kulturális munkával szemben helyenként — főleg az alsóbb pártszervekben — mutatkozó lebecsülést és el kell érnünk, hogy a párt elméleti állásfoglalásait helyesen, egységesen értelmezzük. A párt kádereinek állandóan bővítoniök kell tudásuk tárházát és ezen a téren is a tömegek előtt kell járniok. Nem lehet a tömegek elismert, jó vezetője az, aki műveltségben és szakmai ismeretekben elmarad tőlük — állapította meg. Kállai elvtárs az iskolai oktatás fő problémáit érintette, beszélt a tudományos munka társ beszélt a zöldség és primőráruk termesztésének tennivalóiról és a tárolóhelyiségek építéséről. Majd kijelentette: A nagyüzemi gazdálkodás eredményességében igen nagy jelentősége van a szakmunkásképzésnek. A kasza és a kapa használatáról át kellett térni a traktor és a modem munkagépek használatára. Fontos feladatunk tehát, hogy dolgozóinkat felkészítsük az új technika megfelelő igénybevételére és éppen ezért nagyon fontos feladatunknak tartjuk a szakmai képzést. Gazdaságunkban a dolgozók 40 százaléka tanult, és igen nagy az érdeklődés a tanulás és kulturálódás iránt. Éppen ezért megvan a garancia arra, hogy a második ötéves terv minden célkitűzését maradéktalanul teljesíteni fogjuk. E tekintetben biztosíték számunkra a dolgozók lelkesedése is. Felszólalásában Petőfi elvtárs foglalkozott még a mezőgazdaság gépesítésével kapcsolatosan a kutatóintézetek szükséges együttműködésével, a gyártott pótkocsik és traktorok megfelelő felszerelésével és az igényeknek megfelelő anyagból való munkaruhák gyártásával. Majd befejezésül Petőfi elvtárs a következőket mondotta: Örülök, hogy felvethettem mindazokat a problémákat, melyek az állami gazdaságban, a homokon, a szőlő- és gyümölcstermesztés frontján foglalkoztatnak bennünket. Azoknak a dolgozóknak a nevében, akik nagyon sokat fáradoznak a szőlő- és gyümölcstermesztés fellendítése érdekében, ígérem, hogy az ötéves terv valameny- nyi célkitűzését magunkra nézve kötelezőnek tartjuk és meg is valósítjuk. A TESTVÉRPARTOK küldöttei ÜDVÖZLIK A KONC'RESSZÜST Tan Csen-lin, Kína Kommunista Pártja Központi Bizottságának titkára. Jacques Duclos, a Francia Kommunista Párt Központi Bizottságának titkára. Walter Ulbricht, Németország Szocialista Egységpártjának első titkára. \ Kállai Gyula felszólalása és a szocializmus építése közötti összefüggésekről, megállapította, hogy nagyszerű tudósaink áldozatos munkája nyomán a magyar tudománynak van neve és híre a világban. Az irodalom és a művészet ellenforradalom utáni konszolidációjának lényeiről szólva hangsúlyozta Kállai elvtárs, hogy a pártosság és a szocialista realizmusra való törekvés, ami ellen az ellenforradalom vad dühvei támadott — íróink és művészeink nagy részénél ismét az alkotó munka alapjává vált. Pozitív vonása ennek az, hogy a művészi ábrázolásban egyre erőteljesebben kapnak helyet a mai élet kérdései. Látják íróink és művészeink, hogy számukra nincs szebb és magasztosabb feladat, mint a szocializmus építésének ezt a hősi korszakát ábrázolni és ezen az úton segíteni a szocializmus diadalát. Beszéde befejező részében a kulturális tömegmozgalom eredményeiről és hibáiról emlékezett meg. Végezetül megállapította, hogy a döntő lépést már megtettük ahhoz, hogy hazánkban a szocialista értelmiség kialakuljon. Az értelmiség jelentős része a párttal közös politikai célokért harcol népünkkel együtt. Reményünk van arra — mondotta —, hogy a szocializmus építésének befejezéséért folyó vállvetett harcban az értelmiség eszmeileg tovább fejlődik, s világnézetileg is teljesen összeforr a munkásosztály- lyal és a dolgozó néppel. Kapcsolatai azonban a munkásosztállyal és a dolgozó parasztsággal akkor válnak eltéphetetlen- né, ha értelmiségünk világnézeti téren is azonosul velük. Kállai Gyula elvtárs, a Politikai Bizottság tagja felszólalása bevezető részében az ideológiai munka jelentőségéről be-
