Petőfi Népe, 1959. december (14. évfolyam, 282-306. szám)
1959-12-31 / 306. szám
tö50. «Jcc. 31, csütörtök t. oldal A kiszesek megnyerték az óbögi parasztság szívét Még a nyár végén törtem, hogy Miskó István a Tíszakdcs- kei Községi Tanács egyik dolgozója szóbeli kapcsolatba került Öböggel, ezzel a két sor házból és sok elszórt tanyával rendelkező településsel. Az történt ugyanis, hogy feleségül vette Budai Marikát, az ottani KISZ-szervezet vezetőségi tagját. A fiatalok nem nézték ezt jo szemmel, mert azt gondolták, hogy most már elvesztették egyik, több éve aktívan dolgozó vezetőségi tagjukat, és ha ez így megy, akkor lassanként vezető nélkül maradnak De nem sokat töprengtek, hanem taggyűlést szerveztek, melyre meginvitálták az ifjú házaspárt is. A fiatalok tőlük megszokott leleményességgel még a gyűlés előtt eldöntötték és a tagok megjelenése után elő is terjesztették kérésüket, amely szerint Miskó elvtársat nagyon szépen megkérték, hogy legyen a titkárult. Miskó barátunk az egybehangzó kérések alapján elvállalta a munkát és titkáruk lett. S felesége pedig egyik legjobb segítője, mint ahogy ő mondja, tisztség nélküli KISZ-tag. Azóta a tagok és Pista barátunk vezetésével a szervezet jól oldja meg feladatait. Az első ténykedésük az volt, hogy rendbehozták helyiségüket, kicsinosították, otthonossá tették. Most már hetenként 4—5 estén is nyitva, tisztán és melegre fűtve várja a látogatókat. Pista vezetésével megkezdte munkáját a politikai kör. Kezdetben 15 hallgatója volt, de azóta jól megszaporodtak, mert például az utolsó foglalkozáson már 26-an voltak. Nagyon érdeklődnek a fiatalok különböző politikai kérdések után. Kérésükre hetenként tartanak foglalkozásokat. Esténként érdekes sportversenyeken szórakoznak. Most zajlott le a biliárdverseny és most folyik az asztali- tenisz egyéni bajnokság, majd ezután a páros- és csapatver senyék lesznek. Ezeken a versenyeken valamennyi KISZ-tag részt vesz, mert mind szeretné elnyerni a titkáruk által felajánlott serleget. Jószívűségből, segítő készségből is jól vizsgázik a szervezet. Mint az idősebb testvér a fiatalabbat, úgy segítik ők is az úttörőket. Az elmúlt napok egyikén a szülők nagy örömére labdarúgó-felszereléssel ajándékozták meg az úttörőket. Elhatározták, hogy az egyiis vasárnap megjavítják a vasúthoz vezető járdát. Szövögeti« egy tekepálya építésének a tervét ts, hogy, adva légyénél; mindazok az eszközök, amelyek a fiatalok sportolásához, szórakozásához szükségesek. Három hete 10 ezer forintjukból 7 ezerért televíziót vásároltak. Azóta tovább élénkült a szervezeti élet, van olyan este, amikor 140-en is ülnek a nagyteremben és gyönyörködne« a technika csodájában, melyben operát és balettet láthatnak, anélkül hogy a fővárosba utazna- nának. A kiszisták megnyerték a parasztság szívét. Legutóbbi tag- á-j ősükön is nyolcán, köztük .tó- fiatalasszony kérte felvételét a szervezet tagjai közé, Az óbögiek példája is mutatja, hogy a tartalmas szervezeti élet megteremtésével külön munka nélkül sok fiatal szíve fölé április 4-én odakerül az »Ifjúság a szocializmusért— próba tündöklő jelvénye. Horváth Ignác Hetven község már teljesítette, harminc még nem évi adófizetési kötelezettségét Megyénk több mint 70 községének lakossága rendezte már állam iránti kötelezettségét, 30 község lakói azonban még nem. Az elmaradók »élén- a kunbaracsiak járnak, majd Közvetlenül utánuk Kéleshalom, Kecel, Bocsa, majd Lajosmizse, Izsák, Szabadszállás, Kunszent- miklós, Solt, Dunapataj, Tisza- kécske és Jánoshalma adófizetői következnek. Az elmaradásért elsősorban a pénzügyi apparátus és a községi tanács okolható, amit sok esettel lehet bizonyítani, Lajos-mizsén például T erényi István 29 holdas gazda — aki nak több év alatt 00 ezer forint hátraléka gyűlt össze az idén még csak 5 ezer forintot fizetett. 'A járási tanács pénzügyi osztálya kivizsgálta az ügyet, s kiderült: az idén is volt annyi termése, hogy tartozását kifizethette volna, csakhogy termését rokonainál elrejtette. (Ezt a községi tanács is kinyomozhatta volna.) Rajta kívül 06 hozzá hasonló gazda van a községben, és közülük csak 15 fizette ki adóját. 0 mentők statisztikáját a tanácsoknak is érdemes tanulmányozni Beszélgetés a Kiskunhalasi Mentőállomáson rvWVVWWV'^aWWWWi/WWWW "Utakatr járdákat építenek üli)pipáiIá ion Még kora tavasszal a községi tanácsülés úgy határozott, hogy a község/ejlesztési hozzájárulás legnagyobb százalékát járdák és utak kikövezésére fordítja Így történt azután, hogy az utolsó 20 év alatt sem épült olyan hosszú járda, mint 195J- ben. A Marx utca kikövezésén kívül a Szabadság térből kiinduló öt utcát mintegy 200 méter hosszan kikövezték. Továbbá a Szabadság utca járdaépítése is befejeződött. A község Lakossága — felbuzdulva a községi tanács nagyszerű munkáján — az elfekvő anyagok feltárásával és társadalmi munkával mintegy 98 0U0 forint értékben elkészítette a jövő évben sorra kerülő járdaépítés földmunkálatait. A község lakossága a jövő évben is szeretné kivenni részét a falu szépítéséből, csinosításából, valamint az utak rendbehozásából. Gudmann Albert levelező »Nézd meg az anyját, — vedd el a lányát.- »Madarat tolláról, embert barátjáról." Hány hasonló közmondást tudnánk még idézni, amelyek mind-mind egy-egy ember megismeréséről szólnak, — másokat hozva fel összehasonlítási alapul? Nos, ez alkalommal mi nem emberről akarunk szólam, hanem egy város, Kiskunhalas, sőt annak egész járása életébe akarunk bepillantani, — a mentőszolgálat adatainak segítségével. Mondhatnánk; nézd meg a mentők betegszállítási jegyzőkönyveit, s megmondhatod, milyen az illető város — ez esetben Kiskunhalas — lakóinak közlekedése, milyen kirívó esetek történnek ott manapság. — Tavaly sokkal több volt az italozás miatti szállításunk tájékoztat Zsivánovits István ápoló. —■ A murci, a pálinka, s a rummal kevert sör miatt sok részeget szállítottunk saját költségen kórházba. Az idén csak egy esetre emlékszem: a borotai szeszfőzdében rúgott be egy ember, — tömény szeszt ivott. A mérgezés viszont most is több mint tavaly. Különösen a nikotinsavas mérgezés. Hiába a tanácsok nagy ellenőrzése, — a nikotin néha még ma is avatatlan kezekbe kerül. — Érdekes esetünk volt a minap — szól közbe Vasas József gépkocsivezető. — Egy országúton kerékpározó ember nadrágzsebébe dugta az égő cigarettát, s az átégetve a nad- rádot, harmadfokú, elég súlyos égési sebeket okozott combján. Legtöbb esetben azonban a Közlekedési balesetek színhelyéről szállítunk sérültet. Különösen a motoros és kerékpáros baleset sok — a részegség miatt. Reszegen szállnak tel motorjukra az ilyenek, S nekimennek a fának, más járműnek — vagy éppen elalszanak vezetés közben, s úgy buknak fel motorjukkal. A kiskunhalasi mentőállomás gépkocsija az idén december elejéig Z251 szállítást bonyolít tott le, s havonta átlag ötezer Kilométert tett meg. Tapasztalataikat, pontosan vezetett statisztikáikat még a közlekedési rendőrségnek, s a járási tanács egészségügyi osztályának is érdemes volna áttanulmányozni. Hasonlít a helyzet Izsákon, ahol még októberben is több mint ezer olyan adózó volt, aki az év eleje óta még egy fillért sem fizetett, s ugyanebben a hónapban mindössze 15 zálogolást végeztek a községben, november 20-ig pedig egyetlen transzferálást sem kíséreltek meg. Igaz, azóta is csak hét végrehajtást eszközöltek. Tisza kecskén is megtalálható a lemaradás oka. Hetenként végeztek annyi zálogolást a községben, mint amennyit két nap alatt kellett volna. Jánoshalmán Szuicsán Istvánnak már 30 ezer forint hátraléka gyűlt össze, s a megyei tanács pénzügyi osztályának kellett a helyszínen intézkedni az összeg befizetése iránt. Hasonló hibákat találunk Kecelen, Kunbaracson és a legtöbb adófizetésben elmaradt községben. A legtöbb helyen az a baj, hogy a tanács vezetői csupán a pénzügyi apparátus két-liárom dolgoznia írf- aaatának tékáid a pénzügyi tervek teljesítését, sőt néhány községben, mint népszerűtlen feladattal, nem :s foglalkoznak, hanem rendszeresen arra várnak, hogy majd a járási szervek elvégzik ezt a munkát. Nem gondolnak arra, hogy a kórházak, iskolák, szociális létesítmények fenntartását, saját községi ejlesztési terveik végrehajtását gátolják ezzel. Ugyanakkor természetesen az olyan »népszerűnek« tartott ügyintézést, mint például a kórházi költségek elengedése stb., szorgalmasan gyakorolják. Pedig ezek az összegek is az állam kasszájába befolyó 'Adóforintokból kerülnek ki. — N. O. — Megjegyzés A méltatlan prókátorok Napjainkban a falvakat járó népnevelők között százával ott vannak a meglevő termelőszövetkezetek tagjai is. Saját életük példájával bizonyítják a nagyüzemi gazdálkodás fölényét s mondanivalójuk meggyőzősé- gét erősíti, hogy nem küldik, hanem hívják maguk közé a dolgozó parasztokat. Akadnak azonban elvétve olyan méltatlan prókátorok is, akik tsz-tag létükre a szövetkezet ellen próbálnak agitálni. Sajnos, a szövetkezetekben is akad még élősdi, naylopo ember, aki a munkában gyenge, a szájaskodásban erős, s csak akkor tolakszik előre, ha a zsákot kell tartani. Az ilyen ember persze, hogy nem találja meg számítását a tsz-ben, ahol a legigazságosabb elosztási elv uralkodik: ki-ki úgy részesedik, ahogyan dolgozik, A bácsalmási járás egyik községében hiresztelte egy ilyen tag, hogy a szövetkezetben az évi kenyerét sem kereste meg. Azt persze nem mondta el, hogy életerős, egészséges ember lejtőre egész evben mindössze 70— 180 munkaegységet teljesített, s jnyáron át az árnyékban híísöli, [míg mások dolgoztak. Egy másik községben olyan tag elege- jdcllenkedett, akinek már a ki- líárása is megérett, mert többet jlop mint dolgozik. Persze, hogy j.iz ilyen embernek sem jó a Iszövetkezet, mert ott nem euy- jves, hanem szorgalmas kezekre |v’un szükség. j A józanul gondolkozó cgyéni- j,eg dolgozó parasztok persze, Inem hallgatnak az ilyenekre, j.nert a tagság túlnyomó részéinek életszínvonala fényesen igazolja: a szorgalmas ember a [„sz-ben sokszorosan megtalálja Számítását. De az esetek figyel- jmeztetik a szövetkezetek veze - j.őségeit: kemény kézzel teremtsenek jobb fegyelmet! A dolog- jkerülö tag válasszon végre; Ivagy becsületes tagja lesz a 'közösségnek, — vagy útilapu jkeriil a talpára. De ne ronthassa tovább az ilyen ember a belső egységet, és felelőtlen, hazug károgással ne szórhasson mocskot arra az életformára, amelyben ezer é* tízezer becsületes dolgozó paraszt évről évre eredményesebben, l>u>- idogabban tevékenykedik! m sziMEszTez Győrfi néni. — Anti ott volt^ az 1956-os ellenforradalomkor* is, amikor szét akarták hor-* dani a verejtékes munka közösJ gyümölcsét. De azt mondta a/.* uram: Egy tapodtat sem! Nem^ ugrunk szét, hasítjuk tovább a« barázdákat! És hallgattak azé apjukomra. Ma már 1600 forint J a havi jövedelmünk. Van kei * tehenünk, egy üszőnk, négy* malacunk, három hízónk és te-^ kintélyes, jó termő kis gyümöi-* esősünk is a háztáji földön. J — Az ám — kontrázott* Győrfi elvtárs. Olyan édesa,-* mánk terem, mint még sehol aj környéken. * Az egykori uradalmi cseléc,^ állami hitel segítségével takaros* házat épített a faluban. Rádiód mellett szórakozik estelente «J megelégedett jókedv sugárzik-* tekintetén, amikor játszadozik^ unokáival. Kettős öröm jelzi boldogulását: a megtalált ern-* béri élet, s ami számára ennél J is nagyobb, 1959 decemberben* vette fel a taggyűlés párttag--' nak. J G yőrfi Antal útját bera-^ gyogja a szocialista hol-* nap egyre boldogabb szilvesz-* tereket biztosító napsugara. J Bicliczky Sándor * zsa búza, 4 mázsa árpa, 1600 négyszögöl -haszonbérlet- és 35 sovány pengő. Ugyanakkor naponta harmadmagunkkal 900 négyszögöl répát szedtünk a íöldesúrnak. Hát ilyen körülmények között szilvesztereztünk mi a méltóságosak világában. .. * E zután a jelenről beszél Győrfi bácsi. Arca kisimul s frissen habzó vörösbort tölt poharunkba. — 1949-ben én voltam az első, aki szorgalmaztam, hogy alakítsunk termelőszövetkezetei. Tizenegyed magammal belevágtunk a közösbe, melynek ma is Törekvés a neve. Az egyéniek akkor szúrós szemekkel néztek ránk. Röpködtek a gúnyos megjegyzések: Tollászkodni akarnak a koszosok! Mi tagadás, tényleg a Jobblét után sóvárogtunk. Kezdetben gürcöltünk, viaskodtunk, de minden esztendő egy lépést ■ jelenteit fejlődésünkben. — így bizony, eívtárs — kapcsolódott be a beszélgetésbe vakat s hordta a cukorrépát az uraság szeszgyárába. A nagyságos úr zsebébe még ilyenkor is bőven potyogtak a paraszt zsírján dagadó pengők... Csend. Majd Anti bácsi is megszólalt. — Egy szobát kaptunk az uraságtól és közös konyhát Négy osalád főzött egy konyhán. Három ágy, két szék, öreg búboskemence, s egy rozzant asztal díszítette lakásunkat. Két gyermekünkkel és anyósommal senyvedtük a ránkszabott sors -örömét-. Az sem vigasztalt, hogy nemcsak í.ii sínylődtünk. Rozs János 10, Csincsák István 7, Matus János 5 porontyával ette az ínség kenyerét. — így igaz elvtárs — vágott közbe Győrfiné. — Matusné gyakran zörgetett portánkon egy evőkanál zsírért, mert nem volt betevő falatjuk- Megkö- nyürültem rajtuk s adtam a mi kis szűkösünkből. —- Ez a valóság — biccentett Anti bácsi. — Tudja, mi volt a mi évi bérünk? 16 maA z emberek életében a Szilveszter éjszakája a múlt felmérésének és a jövő tervezésének ideje. Hogyan gondolkodott ezen a napon a földbirtokosok által kisemmizett agrárproletár, a földe»; rabszolgája, az éhes családot dédelgető, rongyos gúnyájú béres? — Erről beszélgettünk Győrfi Antal elvtárssal, a Má- tételki Törekvés Termelőszövetkezet tagjával. Lakásában kedv- derítően pillogott a petróleum- lámpa, s az emlékezések pergőtüzében kirajzolódott előttünk a nincstelen emberek sorsa. D r. Wilmann János nagyságos úr ezer holdján cselédeskedtem — kezdte balladába illő mondókáját. — Ág- rólszakadt bitangnak titulált az úri világ. Csak a kél kezem, meg a gyeplőszár volt minden vagyonőrre — Hogyan töltötte akkor a Szilveszter éjszakáját Antal bácsi? — kérdeztük a ház urátói. Homlokának mély árkai ösz- szébb húzódtak és már szólni készült, amikor közbeszólt a felesége, — újév napján is, a kora hsjna i órákban befogta a lo-