Petőfi Népe, 1959. december (14. évfolyam, 282-306. szám)
1959-12-02 / 283. szám
Tovább bővül a szocialista országok együttműködése Irányelvek a gazdasági feladatok megoldásához (Folytatás az 5. oldalról.) Fock Jenő ezután a szocialista tábor országainak mind szélesebb körű együttműködéséről beszélt, a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának eredményes munkáját hangsúlyozta. Ez az együttműködés egyre gazdagodik, mindinkább kibontakoznak az eredmények, s ennek igen nagy szerepe van műszaki színvonalunk emelésében. Ma már mind szélesebb körű a gyártási eljárások, a műszaki és tudományos tapasztalatok cseréje, a kutató és tudományos intézetek együttműködése. Mindezeken túl — és ez a A beszámoló ezután áttért a mezőaizdasági termelésre. A mezőgazdasági termelést az 1954—1958-as évek átlagához viszonyítva az ötéves terv éveire 30—32 százalékkal magasabban irányoztuk elő. Hazánkban ma az ország szántóterületének mintegy 50 százalékán nagyüzemek gazdálkodnak. A gazdaságok egy része még nem folytat fejlett, valóban nagyüzemi termelést, ennek kialakításában a következő években teszünk jelentős lépést előre. Az irányelvek szerint az ötéves terv végére a tavalyihoz képest két és félszeresére növeljük a traktorok számát: 1965-re 62 000 —63 000 traktor segíti a mezőgazdaságot. Hét év alatt több mint ötször annyi traktort kap a mezőgazdaság, mint 1949—1956 között. Így 1965-ben már 150 kataszt- rális holdra jut majd egy traktor, míg 1958-ban csak 339 holdra jutott egy, s ez lehetővé teszi, hogy a gabonafélék és a fontosabb takarmánynövények betakarítását, a kukorica és a burgonya vetését, ápolását már nagymértékben gépesítsük. A műtrágya felhasználását mintegy megháromszorozzuk. Az öntözést — elsősorban a takarmányfélék és más kapásnövények termelésére — is kiterjesztjük. A hibridüzemek lehetővé teszik, hogy 1961-ben már a vetésterület 75 százalékán és még az ötéves terv befejezése előtt az egész vetésterületen hibrid kukoricát termeljünk. Minden lehetőségünk megvan arra, hogy világviszonylatban is kimagasló eredményeket érjünk el a szarvasmarha-tenyésztésben. Igen gazdaságossá tehetik nagyüzemeink a sertés- tenyésztést is. Az ötéves terv idején több helyen olyan baromfi- és »-tojásgyárat« tervezünk, amelyek nagy mennyiségű húst és tojást adnak. Mintegy 600 000 holdon végzünk talajjavítást. A fejlett agrotechnikai módszerek alkalmazására, a nagyüzemi, korszerű munka- szervezésre alapozzuk az ötéves terv előirányzatait, amely szerint búzából több mint 35 százalékkal, kukoricából 25—30 százalékkal, árpából, cukorrépából, burgonyából pedig mintegy 20 százalékkal növeljük a termésátlagot. Az ötéves terv idején száz hold szántóra 128,5 mázsa húsA beszámoló következő fejezete a lakosság életszínvonala akj;ulásának egyes kérdéseivel foglalkozott. Rámutatott arra, hogy az életszínvonal emelésének fő eszköze a reálbérek emelése, de az árak csökkentésével is elősegítjük a lakosság jobb életkörülményeit. Az árlegfontosabb — egyre fokozódik a termelőeszközök, berendezések és komplett gyárak kölcsönös szállítása. A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának mind eredményesebb munkája, a szocialista tábor országainak kiterjedt gazdasági együttműködése nagy biztonságot ad a népgazdaság fejlesztésére irányuló munkánknak, meggyorsítja a műszaki színvonal emelését. A baráti országok együttműködése a termelés szakosításában is szép eredményeket hozott, de még távolról sem használtermelést tervezünk az 1954 —1958. évi 97 q-val szemben, a tejtermelést pedig 17 000 literről legalább 26 000 literre akarjuk emelni száz holdanként. így egy tehén évi tej hozamának 1965-re el kell érnie a 2700 litert, az állami gazdaságokban pedig a 3500—4000 litert. Ahhoz, hogy feladatainkat sikeresen megoldjuk, politikai és gazdasági téren egyaránt tovább kell fejleszteni, szilárdítani a termelőszövetkezeteket. Állandóan bővítsék árutermelésüket, mind több és olcsóbb terméket adjanak el az államnak. Erősítsék, fejlesszék közös gazdaságukat, s megalakulásuk után rövidesen jelentősen növeljék termelésüket, mert csak így biztosíthatnak tagjaiknak növekvő jövedelmet. Az állam továbbra is — elsősorban beruházási hitelekkel — támogatja a termelőszövetkezeteket, de a sokoldalú állami támogat- tás előfeltétele, hogy a szövetkezeti parasztok saját erőforrásaikkal is, szorgalmas munkájukkal is hozzájáruljanak a fejlett nagyüzemi gazdálkodás megteremtéséhez. Az irányelvek kimondják, hogy meg kell teremteni minden szükséges feltételét annak, hogy a még egyénileg dolgozó parasztokat meggyőzve, velük együttműködve, a következő években befejezzük a mezőgazdaság szocialista átszervezését. Az egyénileg gazdálkodó parasztokat illetően az ötéves terv idején folytatjuk azt a politikánkat, amelyet az utóböi években kialakítottunk. Gazdaságpolitikánk arra irányul, hogy az egyénileg gazdálkodók addig is jól kihasználják termelési lehetőségeiket a kisüzemek korlátain belül, amíg megérlelődik bennük az áttérés gondolata a nagyüzemi gazdálkodásra. Ezt a folyamatot felvilágosító munkával segítjük elő. Az állam termelési szerződéseket köt az egyénileg gazdálkodó parasztokkal és megvásárolja felesleges termékeiket. Azt azonban látni kell, hogy felemelkedésük egyedül helyes útja, ha áttérnek a fejlett nagyüzemi gazdálkodásra. A termelés növelésére tett intézkedéseink hatására 40— 45 százalékkal növekednie kell a felvásárlásnak is. csökkentés mértékét és körét a termelésben kialakuló feltételek határozzák meg. A lakosság reáljövedelmét nyugdíj- rendszerünk és a családi pótlék rendszerének továbbfejlesztésével is szükségesnek tartjuk emelni. Ezzel tovább javítjuk a munkából kiöregedett és a juk ki a kínálkozó lehetőségeket. Még ma is előfordul, hogy kis szériában gyártunk olyan gépipari termékeket — elmaradt technikai színvonalon —, amilyeneket más szocialista ország sokkal jobb körülmények között, gazdaságosabban, jobb kivitelben állít elő, magas termelékenységgel. A szocialista tábor gazdasági fejlődése egyre gyorsul. Ma már előrelátható az az idő, amikor az ipari termelésben túlhaladjuk a kapitalista világot és ezzel a szocialista társadalmi rend óriási győzelmet arat. A szocialista tábor országai gazdaságának mind jobb összehangolása, egymás segítése, támogatása és a sokoldalú együttműködés továbbfejlesztése még közelebb hozhatja a békés versenyben győzelmünk időpontját. nagycsaládos dolgozók helyzetét. Az ötéves terv irányelvei szerint további lépést teszünk előre a nehéz fizikai munkák gépesítésében is, az egészségre ártalmas munkakörökben pedig csökkentjük a munkaidőt: 1965-ben már 300 000—350 000 dolgozó munkaideje lesz heti 48 óránál rövidebb. Hét év alatt a kiskereskedelmi forgalom 46 százalékkal növekszik, az élelmiszerforgalom 30 százalékkal, a ruházati cikkek forgalma 57 százalékkal, egyéb A vezetés színvonaláról beszélt ezután Fock Jenő. A vezetés további javítása ugyanis igen fontos követelménye a népgazdaság további fejlesztésének, tervünk végrehajtásának. Az utóbbi három esztendőben sokkal inkább érvényre juttattuk a demokratikus centralizmus elvét, mint az előző években. Néhány — a népgazdaság fejlődése szempontjából döntő kérdésben — erősítettük a központi vezetést, ugyanakkor számtalan ügy intézését adtuk át az alsóbb gazdasági szervek hatáskörébe. Ezen az úton feltétlenül tovább kell menni. Irányítási módszereink sok szempontból bürokratikusak. Nem kétséges, hogy a népgazdaság vezetésében nekünk is a szocialista országok többségében már végrehajtott átszervezéshez hasonló lépést kell tennünk. Ezt azonban jól elő kell készíteni a már megtett intézkedéseink elemzésével, a baráti országok tapasztalatainak a tanulmányozásával. Amíg erre sor kerül, a jelenlegi szervezeti formák között is igen sokat lehet javítani. A gazdasági vezetők a mostaninál sokkal jobban ismerjék a rájuk bízott területet, többet kell törődnünk a vezetők szakmai színvonalának emelésével. Határozottan meg kell követelni: a vezetők maguk is törekedjenek arra, hogy a vezetésük alatt álló területnek valóban egyszemélyi felelős irányítói legyenek. Az adott szó betartása, a határozottság, az igényesség saját és mások munkájával szemben elengedhetetlen feltétele a vezetésnek. FeUil kell vizsgálnunk a beruházások megvalósításával kapcsolatos felelősség és anyagi érdekeltség rendszerét. Sok helyen ismét kezd jelentkezni a szakmai és a tárca^-sovinizmus és a lokálpatriotizmus. Ez gátolja a további decentralizálást a helyi hatáskörök nöiparcikkeké pedig 65 százalékkal. A fogyasztás összetétele az emelkedő életszínvonalnak megfelelően változik, hiszen például a termelőszövetkezeti parasztságnak már más irányú szükségletei vannak, mint az egyénileg dolgozó parasztnak. Lényegesen fejlődik népünk szociális ellátottsága, kulturális színvonala is. Jelentősen előbbre haladunk a kommunális szolgáltatások fejlesztésében. Bővítjük a vízellátást, a gázellátást további 120 000 háztar- tartásra terjesztjük ki. Jelentősen előbbre haladunk a televízió fejlesztésével is, úgyhogy az egész ország területére sugározhassuk a műsort- A televízióval is közelebb visszük a néphez a kultúrát. Az operák, a színházak, a mozik legjobb előadásait újabb százezrek láthatják. A televízió lehetővé teszi a tudomány, a technika, a kultúra világának sokoldalú, újszerű, széleskörű ismertetését. Jelenleg 30 000 előfizetője van a televíziónak, 1965-ig 450 ezer készüléket hozunk forgalomba. Az életszínvonal növelésében szinte felmérhetetlen jelentőségű a falvak villamosítása. A felszabadulás előtti 57 év alatt mindössze 1318 községet és várost villamosítottak. Népi demokráciánk 15 éve alatt 1450 községbe vezettük be a villanyt, és ma már a falvak többsége villamosított, a városok egyre jobban világítottak. Az ötéves terv alatt befejezzük a falu villamosítását és ezzel szinte korlátlan lehetőségeit nyitjuk meg a kulturálódásnak. fejlődésünk velését. Nagyobb hatáskört csak annak lehet adni, aki át tudja érezni, hogy ezzel nagyobb felelősség jár. — Gazdaságvezetésünk az elmúlt három évben — a még meglevő számos hiányosság ellenére — jelentősen fejlődött. Ezt nagymértékben elősegítette az is, hogy az előző évekkel szemben helyesebben érvényesült az anyagi érdekeltség elve. Szembe kell azonban szánnunk az olyan felfogással, amely az eredmények elérését kizárólag az anyagi ösztönzésre alapozza. Már sokszor beigazolódott, hogy a szocializmus győzelmébe vetett hittel, szocialista öntudattal áthatott emberek, a párt szaA hároméves terv első két évének tervét jelentősen túlteljesítjük. Ez évi tervünk végrehajtásával elérjük a Központi Bizottság márciusi határozatában ajánlott célokat, teljesítjük a hároméves tervben 1960- ra előírt főbb feladatokat. A termelésben elért sikerek népünk életszínvonalának emelkedésében is megmutatkoznak. A terv ilyen túlteljesítése népünk és pártunk nagy győzelme. Az 1960. évi terv az ideinél bonyolultabb feladatokat állít népünk elé, de ezek megoldhatók. Kongresszusunk összefoglalja az elmúlt évek tapasztalatait, kijelöli tennivalóinkat és világos perspektívát mutat a szocializmus további építésére. Hároméves tervünk az ipari termelés 22 százalékos növekedését irányozta elő az 1957-es színvonalhoz képest. Az ipari termelés tényleges növekedése 1958-ban vára, szinte csodákat tudnak művelni, ha világos a feladat. Lelkesedésük széles dolgozó tömegekre hat. Helyrehozhatatlan hibát követ el az a gazdasági vezető, aki erről a hatalmas erőről lemond és mindent prémiummal akar elintézni. A vezetés alapvető kérdése az előrelátás — folytatta Fock Jenő. — Ehhez viszont nélkülözhetetlen a megtett út állandó ellenőrzése, á tapasztalatok rendszerezése. Joggal mondhatjuk, hogy gazdaságpolitikánk az elmúlt három évben eredményes volt. Gyorsan úrrá lettünic az ellenforradalom okozta nehézségeken, népgazdaságunk ma egészséges, külföldi adósságunk nem növekszik, hanem csökken, tehát ahogy mondani szoktuk: saját lábunkon állunk. Egyik legfontosabb eredményünk az, hogy gyökeresen megváltozott az elmúlt években a párt és a dolgozó tömegek kapcsolata. Jótékony hatása a gazdasági élet fejlődésében szinte felmérhetetlen. A dolgozók minden kérdésben őszintén elmondják véleményüket. Büszkék az eddig elért eredményekre és féltő gonddal vigyáznak rá, hogy maradandók legyenek, sőt növekedjenek. Tudják azonban azt is, hogy most egy minőségileg más időszak következik: hosszabb távlatban kell dolgozni. Látnunk kell tehát, hogy a szocializmus ügyének féltése szól az emberekből, amikor felteszik a kérdést: »Mondjátok, jól felmértétek a lehetőségeket? Megvan a kellő előrelátás? Nem lesz újra kapkodás? Nem követjük el azokat vagy hasonló hibákat, mint az ellen- forradalom előtt?« Kommunista meggyőződéssel, őszintén és tiszta szívvel mondhatjuk: nem lesz kapkodás, nem követjük el a régebben volt gazdaságpolitikai hibákat. A régi hibák megismétlésétől megóv bennünket az, hogy okait ismerjük, káros hatásukat nem nehéz felmérni. Vigyázunk, hogy sem a gazdaságpolitikánkban, sem gazdaságvezetési módszereinkben vissza ne térjenek. A gazdasági vezetésnek semmilyen szinten nem szabad eltűrnie a hibákat, a mulasztásokat, az anyagi javak pocsékolását, a felelőtlenséget, és nem szabad ilyent azzal menteni, hogy »azért igen szépek az eredményeink«. Az egyedül helyes felfogás: ezek nélkül még sokkal nagyobbak lehetnének az eredmények. Itt az ideje, hogy az élnézést felváltsa a figyelmeztetés és a felelősségrevonás. Ebben a párt megfelelő szerveinek és a kormánynak kell példát mutatni. 12 százalék volt, s az idén valószínűleg nem lesz kevesebb. Ha jövőre' csak 8 százalékos emelkedést érünk el, akkor az ipari termelés 35 százalékkal lesz magasabb az 1957. évinél, vagyis a hároméves tervre előirányzott fejlődési ütemet több mini másfélszeresen múljuk felül. Az ipari termelés emelkedésének a kongresszusi irányelvekben előírt fejlődési üteme hozzávetőleg 7 százalék évenként. Ez nemcsak a tavalyi és az idei növekedésnél lényegesen kevesebb, de valamivel kisebb még az 1952—1958-as hét év átlagos emelkedésénél is, pedig ebben az elmúlt hét évben sok gazdaságpolitikai kapkodás és ellenforradalom is volt. Nem akarunk újra a régi hibába esni, hogy a reális tények helyett vágyainkat, anyagi megalapozás nélküli elkéo* A mezőgazdasági termelés fejlesztésének és szocialista átszervezésének kérdései A lakosság életszínvonalának alakulása Gazdasági gyorsításának fontos eszköze: • a vezetés színvonalának javítása Lehetséges és kívánatos is az ötéves terv irányelveinek túlszárnyalása 4
